Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-10-15 / 124. szám
4, oldal. Komáromi Lapok I8i9. október 15. apának, a fiúnak, a testvérnek, a szerelmes kedvesnek, a jó barátnak egyegy mozdulata, egy-egy szava, talán épen az utolsó és csak tátongó űr marad a szivünkben, egy elfojtott sóhaj: miért nincs most ő is velünk? A gyász mindig a hiány érzetével jár. Valakit keresünk, aki nincs többé, és akkor a gyászolók, a szónokok ajakén felfakad a kiáltás: „Kettétört életi — Félbe maradt élet I“ Úgy érzem, hogy az egyének gyásza igy jelentkezik ebben az ünnepid gyülekezetben is. De nem csak gyászolni jöttünk, nem csak fájdalmat elsírni, hanem hoztunk magunkkal egy más érzést is, a kegyeletnek a lerovását. Ez pedig ünneplésünket örömünneppé teszi, mert hiszen szent tartozásunkból törlesztünk ma egy részletet. Ezzel az emlékművel egy adósság formai részét töröljük le. Ebben a külső formában kifejezést adunk a hősi halált haltakkal szemben a szivünkben éld kegyeletnek. Minden idők minden embere kegyelettel adózott halottainak. Minden emlékmű, mindenegyes feltakart sir a külömböző korok felfogását mutatja meg nekünk a múltról és jövendőről. A fáraók sírjában kincseket halmoztak fei, hogy majd az elkövetkezendő uj életben is pompa és ragyogás övezze az uj életre kelt fáraót. Csatázó emberek sírjaiban egész fegyvertárakat találunk és elevenen eltemetett szolgahadakat, hogy az uj életre felkelő hős, ott folytathassa életét, ahol abbanhagyta. A piramisok és a felrakott főldhányások pedig hirdették az elmúlt nagyságot. — A mi emlékünk is beszél, tanít. Hirdeti a mi életünket úgy, amint volt és amint majd lennie kell! A Félelmek Királya, a Halál megsuhogtatta kaszáját a világ feleld. Nagy aratásra készült. Felbiztatta a hatalom birtokosait, hogy a rendelkezésükre álló néptömegeket sorakoztassák fei előtte. Előkerültek a legfenségesebb eszmék jelszavai: ÖnvédelemI Hazáért! Szabadságért! Mindegyik magában véve is magasztos, áldozathozatalt megérdemlő. Földi keretek közt a legszentebbek. — Es a jelszavakra az lett a válasz, hogy a népek milliói egy torokkal kiáltották: „Éljen a háború I“ Mindnyájunkat elragadott egy vérre szomjas tömegláz és az sggódók, az elöreláíhaíók sóhajos szava hangtalanul veszett bele az örömmámorba. Minket nemcsak a kényszerűd parancsok vezettek, de felemelt bennünket az eszmékért való lelkesedés, a mi igazságunkba vetett hitünk, amit a magyar lélek mindig oly mélységes erővel tudott a magáévá tenni. Mindamellett mégis emberek maradiunk. Feltámadt bennünk is az életféltés. Emlékszem, a galíciai homoktenger egy-egy oázisán az esti tábortűz mellett meg-m?gszólalt egy-egy bátortalan hang: micsoda halálaratás ez itt? £s egymást vigasztaltuk, biztattuk, száraz statisztikai ada tokkal, hiszen az orosz- jspán háborúban is 1000 golyóból csak öt talált... Aztán eleinte még az sem fájt, ha egy-egy golyó megütött bennünket, Vittük a sebünket, hullattuk a vérünk, — hittünk az eszmék diadalában ... Aztán eleinte még az sem fájt, ha egyegy golyó megütött bennünket. Vittük a sebünket, hullattuk a vérünk, — hitiünk az eszmék diadalában ... A királyi állat, az oroszlán ugrásra készült s hatalmas lendülettel vetette magát előre. Egyszer csak kezdtek másként látni az emberek. Kezdték kérdezgetni: mire jó ez a förtelmes véráldozat? — Eltűntek oldalunk mellől a legjobb paj tások és velük együtt tűntek el az álmok, az eszmények. Odaüli mellénk a szenvedés „s ötágú karmával vájta a szivünk, ötágú karma öt betű: — miért? miért? miért?“ — „A lengyel homok vértől ázott, bajtársak vérétől; — a Kárpátokban sűrűn hullt a hó s a vihar nyargalt fehér paripáján, utána a jégcsontu halál, — a szuronyon zúzmarahüvely* — megfagyott kéz — megakadt szívdobogás — fehér álom — „jég a párna, hó a takaró, — szemfödő a hó, — vánkos a hó“... miért? miéri? miért?... A déli határokon sziklák röpködnek, nrgy halálmsdarak szórják a hegyeket szerteszét és a völgyek fenekén meleg vérpatak emberhúscafattal tele... miért? miért?miért? Megjött a felelet. Hatalmas, őrjítő összeroppanással, trónok összcdőlésével, koronák lehullásával. A fegyverdörgést, a pokol zaját mélységes csönd váltotta fel. És amikor kutató szemmel meredtünk bele ebbe a félelmes csöndbe, a csönd őrülten felkacagott: Embergépi Emberállat 1 Csalódtál, délibábokat hajszoltál törékeny üvegszekérrel. Megcsaltak, akik elétek dobták az általuk komolyan sohase értékelt eszméket, — megcsaltak az eszközökkel, amelyekkel az általad komolyan vett eszmék diadaláért harcba indítottak t Az oroszlán befejezte ugrását. Lecsapott. De most csalódottan néz körül, mert hiába pazarolta erejét. Ünneplő Gyülekezeti Ezeket beszélte nekem ez az emlékmű, midőn először álltam vale szemtőlszembe. Talán azért mondott nekem ennyit a múltról, mert hiszen én is vérem hullásával rohantam millió halállal szembe az igaztaíanul etibénk tartott mélységesen igaz'eszmék diadaláért. De beszél ez a szobor a jövendőről is. Az alkotó-művész úgy mintázta meg az oroszlánt, amint uj célt keresve uj ugrásra készül. És amint ezt az uj mozdulást szemlélem, a rejtett mozdulás uj, nemes harcra biztat. Bátorít, mert a régi eszmék uj tárolómmal bővülve és megszépülve állnak előttem. Álljanak előttetek is I A kőbe vésett nevek nem a csalódásról, nem kettétört, félbemaradt életekről kiáltanak. Az áldozat nagy volt: Vér és élet. Az ember ezekből nem tud kihozni mást, csak gyászt és bánatot, csalódást és százszoros miárt? kérdéseket, fájdalmakat és ‘tétova csüggedést. De nem igy az Isten I Az Ő kezében a rossz is jóra válik, az O j háztartásában nem mehet veszendőbe j semmi. Emberi szempontokból nézve a f világháború egyenlő volt egy nagy j világégéssel. Isteni szempontból a jj világháború az egész emberiség előbbre- s vitelét jelenti azon az u'on, mely a 1 tökéletesség felé vezet, mert „akik j Istent szeretik, azoknak minden javokra t vsnH. Nincs félbemaradt, nincs ketté- t tört élet: Az én elesett bajiársa m élete, a ti véretek és az vérem hullása j egy lépcsőfok csupán, amelyen az j emberiség ama legnagyobb parancsolat 1 megértése felé közeledik, hogy szerefd • felebarátodat, mint tenmagadat I A ’ mózesi törvény pedig igy szól: „Szc- j resséfek ellenségeiteket, áldjátok azo- j kát, akik titeket átkoznak, jót tegyetek í azokkal, akik titeket gyűlölnek és I imádkozzatok azokért, akik háborgat- \ nak és kergetnek titeket“. Minden há- \ borúban a mózesi törvény érvényesül, j Ez uralkcdodott a világháborúban is. \ És ennek a törvénynek a szószerinti í betöltése okozta a keserves kióbrán- \ duiást. íme itt van az uj cél. 1 Ennek az uj célnak a betöltése pedig j nem a fegyverek dörején keresztül j érhető el. A régi törvény a Félelmek j Királyának, a Halálnak a törvénye. \ Betöltésihez halált osztó fegyverek kel- ) lettek, s nyomában vér és fájdalom burjánzott. Az új törvény betöltésének eszközei a szeretet és a munka. A világháború, a reánk nézve keserves következményeivel nem lesújtani akar. Nézzétek: ez oroszlán felemeli fejét és úgy néz körül. Emeljétek fel ti is tekinteteket és lássátok meg, hogy a látóhatárunk szélesebb lett. A régi látóhatár megszüntette a látásunk és azt gondoltuk, hogy csak magunknak és magunkért kell élnünk. Most lássátok meg, hogy az egész nagy emberiség egy óriási összetartozó szerves egész, amelyben minden népnek meg van a mega nagyszerű elhivaiáss. Ennek az eihivatásnak pedig csakis a krisztusi törvény betöltésével tehet eleget. Szeretni annyit tesz, mint cselekedni. Cselekedni, részt venni egy nagy építő munkában, amely az egész emberiség roppant organizmusát előbbreviszi a tökéletesedés utján Áldani azokat, akik minket átkoznak, annyit tesz, mint életeket megváltoztatni, nemesebbé tenni. Jót tenni azokkal, akik minket gyűlölnek, annyit tesz, min! önmagunkat megtagadni és felvenni a Messiás keresztjét, hogy megdiciőiítessük az élő Isten dicsőségével! Imádkozni azokért, akik minket háborgatnak és kergetnek, annyit tesz, mint kiemeltetni a földi mindennapiság felett az örökkévalóság megszentelteté8ébe, hogy igy megdicsö- Ulfen és megszentelten diadalm&t vegyen minden ellenségünkön — nem a fegyver ereje f — hanem az erős Istennek kegyelmet és igazságot osztó mind a két keze! A kegyeletes szép szavak elhangzása után az emlékművet a koszorúk és virágok egész erdejével borították be és minden egyesület, valamint testület és az iskolák növendékei versengtek kegyeletük megnyilvániiásában. Majd a tűzoltó zenekar alkalmi zeneszáma után ismét a református egyházi énekkar adott elő egy gyászdalt, melynek elhangzása után a kegyeletes ünnep végett ért. A megjelentek sorában ott láttok Gyalókay László nemesőcsai ref. lelkészt, a komáromi ref. egyházmegye esperesét, Nagy Nándor földbirtokos tartományi képviselőt, a komáromi ref. egyházmegye főgondnokát, dr. Csorba I stván, Galambos Jőzsef földbirtokosokat és másokat, Berecz Gyula szobrászművészt, akinek kitűnő művéhez igen sokan gratuláltak. A pártok listaszámai Komárom, — október 15. A belügyminisztériumban tegnap ejtették meg a nemzetgyűlési választásokra jelölő pártok listáinak kisorsolását a következő eredménnyel: 1. Kommunista párt. 2 Országos keresztényszocialista párt, magyar nemzeti párt és Deutsche Zipser Partei választási listája (Autonomists választási szövetség). 3. Német választási szövetség (Bund der Landwirte, vidéki iparosok, német munka- és gazdasági közösség és ruszinszkői pár!). 4. Német szociáldemokrata munkáspárt. 5. Lengyel- zsidó pártok választási szövetsége. 6. Német nemzeti párt és szudéianémet Landbund. 7. Országos kisgazda, iparos és munkás párt (Mohácsy). 8. Csehszlovák nemzeti szocialisták. 9. Nagynémet néppárt Cseh- Morvaország és Szilézia részére. 10. Csehszlovák szociáldemokrata munkáspárt (luszinszkói szociáldemokrata munkáspárt). 11. Juriga szlovák néppártja. 12. A kötött jelöltlisták elleni liga. 13. Cseh nemzeti demokraták. 14. Cseh néppárt. 15. Republikánus agrárpárt. 16. Csehszlovák iparosok és kereskedők pártja, 17. Német keresztényszccialista párt és német iparospárf, a szudélanémet középosztály gazdasági pártja. 18. Szlovák néppárt (Hlinka). 19. Német nemzeti szocialista munkáspárt. Sajtóhiba volt, van és lesz — Érdekes előadás a sajtóhibákról. — A minap Buds pesten s Magyar Pgzihológiai Társaságban Schiller Pál előadást tartott a sajtóhibák lélektani oknyomozásáról. Mindezt örömmel fogadták azok, akik a cikkirás dicsősége mellett érezték annak árnyoldalát is, nevezetesen — amint szokás mondani — „teljesen tönkretette cikkemet a sok sajtóhiba”. A sajtóhibából már voltak nagy politikai bonyodalmak, gyakran lirai költők estek be kétségbe esve másna p a szerkesztőségbe azzal, hogy irói nevükbe taposott a sajtóhiba, „nem mer az emberek szeme elé kerülni“ és más ilyen tragikus következtetéseket vontak le az érzékenyebb lelküek. Akik járatosak a nyomdatechnikában, jól tudják, hogy a legtöbb sajtóhiba úgy marad benn a lapban, hogy a már hibásnak, talált sori újra átszedik és a kosigáit sorba rendesen más helyen uj hiba kerül be. Schiller Pál megkísérelte lejárni ezeknek a hibáknak a keletkezését. Eíment az egyetemi nyomdába, ahol hosszú időn át tanulmányozta a kérdést, még pedig úgy, hogy leült a szedőgép mellé és elvégezte az összes nyomdai technikai munkákat, majd pedig őszszthasonli otta sz úgynevezett eredeti kefelcnyomatok&i a korrektúrákkal. Megállapította, hogy az emberben benne él a híbázási hajlam és ennek a tendenciának egyik területén jelenik a sajtóhiba is. Ez a hibázá&i hajlam törvényszerűen idézi elő a hibákat, ezek azok, amelyek hajlamcsitják az irőt, a gépirókisasszonyt, a korrektort és a levonafot áUebín ő szerzőt, hogy a hibákat ismét törvényszerűen elkövesse. Schiller Pál véleménye szerint a sajtóhiba ellen még az sem véd meg, ha a szerző olvassa el a korrektúrát, mert benne is élnek a „hiba-tendenciák.“ Csak a legerősebben megfeszített tartós figyelem képes ellensúlyozni a hiba fér der ciáket, azonban ez is igen nehéz tevékenység, mert energiája véges. Végű! arra az eredményre jut, hogy a hibák egy része visszavezethető a Ranschturgféle homogén gátlásra és az úgynevezett perseverációra Az előadó számos példa elemzése alapján kimutatta a hibatendenciáknak két végső fajá': amennyiben a saj óhiba nem pusztán technikai jellegű és amennyiben nem a hamis olvasás által beállott tévedés, annyiban minden hiba visszavezethető a perseveráció és a Rauschfcurg által felfedezett homogén gátlásra. A homogén gátlás bonyolult psziholó giai folyamat, amelyet nehéz nem szak— október 14. embernek könnyen megmagyarázni. Hogy az egyik orvos által ismertetett példát hozzuk fő), ha például valakinek kétszer egymásután föl kell emelnie a karját a levegőben, úgy a második fölemelésnél pillanatnyi szünet áll be, ha az első karemelésbe „beleadta" energiáját, mert a második mozgásra nincs elegendő energiája és bizonyos gátlás áll elő. Természetesen ez nagyon durva magyarázata a Ranschburg féle elméletnek, amelyet cíakhoszszedslmasan lehetne tárgyalni, akkor is elsősorban a szakemberek érthetnék meg tökéletesen. Ami ennek a homogénlátásnak a sajtóhibák keletkezésére vonatkozó hatását illeti, arra az eredményre jutottak: ha egy szóban két rokonhangzázu szótsgot kell szedni a szedőnek, u^y a második szótagot már valószínűleg hibásan szedi a szedő, mert a hasonló hangzású szótag szedésére velő energiáját „kiadta“ az elő ző szótagnál. Hogy Schiller Pál bizonyítsa is állításait, mesterséges szövegeket készített, amelyekben az ismétlődések vannak, és igy sajtóhibára adóit okot a szedő nek és a gyakorlat azt bizonyította, hogy megállepiíásai helyesek, A perseveráció, mint a sajtóhibáknak más oka, annyit jelent, hogy a szedő megtagadja pillanatnyi lelki tartalmát, mert egy betű olyan helyen merül föl, ahol nem kelleit volna a szedő lelki tartalmának akkori állása szerint. Végül előadása során arra az eredményre jutott, hogy ha meg is tudjuk lélektani alapon érteni a sajtóhibákat, ellene védekezni nehezen lehet, mert a psziholőgusok eddig még nem jutottak el odáig, hogy a szedőt, korrektort, illetve gépiró-kisasszonyt és a cikk szerzőjét megmentsék a sajtóhibáktól. Véleménye szerint egy kisérleli nyomdát kellene felállítani, amelyben pszihológusok szabadon dolgozhatnának, hogy kinyomnzzák azokat az előnyös feliéíeJekef, amelyek mellett a természeti hibázási tendenciáknak a legnagyobb eredménnyel ellenállni lehetne. Legvégső konklúziója az, hogy a megfeszített figyelemmel ugyan sok sajtóhibát elkerülhetünk, de ha valakiben van úgynevezett hibázási tendencia, abszoto’e védekezni nem tud. Ha valaki gépbe diktál egy cikket, vagy másiknak a cikkét korrigálja, vagy a kőnyomaío&t „feldolgozza“, hibák történhetnek Schiller Pál véleménye szerint, amely egyelőre oda konkludál, hogy sajtóhiba volt, van és — legyünk optimisták — egyelőre lesz is.
