Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-10-05 / 120. szám
1929 október 5. Komáromi Lapofc 5 oldal. kiszolgáltatni a védősareget, Ismerte az osztrák ármádiát, hiszen tisztje volt. Herfrály pusztán, Komáromtól délre. a Dunán túl folytak a tárgyalások és 1849 szeptember 27 én fejeződtek be. Ktepka elért mindent, amit csak elérhetett. A védő>ereg fegyvertelenül oszolhat el, a tisztek pedig kardjaik megtartásával. Ez volt a megegyezés legfoniostbb pontja. Komárom vára feie volt politikai menekülttel. Szeptember 27-én háromszáz uj tisztet nevezett ki Klapka a helyőrségbe, az Összes politikai menekülteket .. . Ezzel megmentene életüket és szabadságukat és Komáromban nem ismétlődjek meg az aradi borzalmak ... Bajtdnak! Utoljára szólok hozzátok l A komátomi nyomdában pedig szép tember 28 án kiszedték a legszomorubb prok?»mációt: Klapka búcsúját katonáitól Ez a magyar szabadságharc u'olsó okmánya és ezt a címet useli: Komárom várának átadása a következő feltételek alatt:... A szövege magyar és német. Mint egy szörnyű jgjkiáitás, úgy ütőt- j te meg a város bizakodó lakosságát i Klapka piros betűkkel nycmtaioíí nspi- ! parancsa. Bajtársakl Utoljára szólok l hozzátok .,. Irtózatos pánik feküdt a ! városra. Senki se tudta, mit hoz a \ holnap és egy helyben ülésre kárhoz- j tatvu, már teljes spáihiában várta a j lakosság a fejleményeket. Szomorú októberre virrad! Komárom városa. A vár átadása .október 2 án kezdődött és 4-én ért véget. A várvédő csapatok átvonultak a hajóhídon, elsőnek a lovasság, azután a tüzérség, végül a honvéd zászlóaljak. Ugyanakkor a várba bevonult a német katonaság. Bayer cs. kir, őrnagy a megyeházán ülöíle fel és iit állította ki a a Geleitscheint az elvonuló lisztek számára. iíyet szerezlek utóbb Jókai Mórnak is, aki ennek birtokában merészkedett elő fardonai fejtekéből. A fegyverletétel az akkori Újszőnv község mellett levő síkságon ment végbe. Itt emelkedik ma Magyar Komárom városa. Ez a mezőség szivettépő jeleneteknek volt tanúja ezeken a napokon. Könnyek patakzottak az öreg csaták viharaiban edzett öregek szemében is, akik egymásra borulva bucsúzkodtak és a honvédekkel kezet szorítottak. A honvédtisztek a zászlókat nem aduk át az ellenségnek kezére, hanem szétdarabolták azokat és megosztozkodtak rajta. A komáromi 37 es honvédzászlóalj zászlajának darabjait egy diákból lett Őrmester rejtette el a szive fölöti Tákai József, aki utóbb polgármestere j le«t a városnak. Komáromban egyetlen ember volt, akinek a nagy végromlásban is helyén maradt a szive és a feje. Ez volt Amtman Jenő, a város fiatal polgármestere. Neki köszönhetett a város legtöbbet a szomotú napokban, aki a rendet emberfeletti erővel tartotta fenn és megvédte a lakosságot, mikor a magyar sereg kivonult a városból a világ négy Iája felé. Az osztrákok persze úgy állták szavukat, hogy sok katonát, főleg a lovasság és tüzérséghez tartozókat, besorozott a császári armádiába szegényeket vitték is le messze Lombardiába. A bevonulás ideje is rövid napon elkövetkezett a védtelen várossal szemben. Megjelent a parancs, kidobolták mindenki adja be a nála levő magyar pénzt, az úgynevezett „Kossuth“ bankót. Kicserélés helyett egyszerűen tüzet raklak a vár piacán és kétmilliónál több magyar papírpénz égett el a máglyán : a város lakosainak vagyona. A vár Kazamatái és iörtöneijjmegteltek a magyar szabadságharc hőseivel, főtisztviselőivel. Az ezekből alakult „Siráf kompánia“ volt országgyűlési követek, katonatisztek, magyar urak szuronyos kísérettel söpörték tisztára a város u cáit szombatonként. Ekkora aljasságra csak a bo8szál!ó osztrák szoldateszka tudott elvetemülni. Október 4 én, amikor Komárom osztrák kézen volt már, jeleníelfék r III. Pest városában, az Egyetem utcai Károlyi palotában a generalisszimusznak, hogy Komárom a császár lábai előtt fekszik. Névnapi ajándék leit belőle. A magyar tragédia utolsó felvonása. Fehér tábornoki kabátban ült rosszkedvűen, fejfájástól kínozva, a vérbefutott szemű, lelóggó b3jus?u katona, élet és halál ura. Egy gyerek-ember buta rá. A fiatal császár. Haynau elsőnek Batthyány Lajos gróf miniszterelnök halálos ítéletét ir'a alá, akinek kegyelemből a bitófát „Pulver und blei“- re változtatták át. Aláírta a tizenhárom hős magyar tábornok halálos ítéletét is, akiket két nappal utóbb végeztek ki az aradi vár sáncárkaiban. Akik a vesztőhelyről egyenesen a nemzet Paniheonába vonultak, a történelem pedig megbélyegezte a Habsburgokat vérszomjas kegyetlenségükért és a bélyeg nyoma ma is rajtuk van és rajtuk is marad. RÓZSAHEGYI KÁLMÁN. j 1 A magyar föld inkarnációja Rózsahegyi Kálmán szín- j i művészete. Olyan, mint az alföldi rónán megérett, kenyeretadó j I buzavetés: és miként a búzának, míg érik a kalásza, sokszínű * j az élete, más a hajnali harmatban, más a tavaszi nap üde 1 j verőíényében, más az alkony langyos csókjában, más a perzselő ? | nyár ölében, más a sötéí felhőkben haragos zivatar kitörése \ | előtt, más Péter-Pál napja után a nótás legények és lyányok j j kaszapengetésekor, mindig más és más, ezerszínö az alföldi \ j humuszon kalászba érő búzának élete: úgy Rózsahegyi Kálmán j | színművészete is ilyen ezerszínű élet. Ezt a sokszínű életet, j ! amilyent Rózsahegyi Kálmán színművészete ölel magában, csak ] i egyedül a magyar föld termelhette ki magából, mint a magyar j ‘ búzának is egyedül a magyar föld adhatja meg sajátságos ízét. ! Két szerepében fogjuk látni Rózsahegyi Kálmánt, a Nem- j ; zeti Színháznak örökös tagját Mikszáth Kálmánnak kedves j i regényéből Karsányi Zsolt által színpadra feldolgozott vén gazember, Borly Gáspár kasznár szerepében és Szigligeti Edének örökbecsű népszínművében, a Zsiga cigány szerepében. Akik a vén gazember alakításában látják majd Rózsahegyi Kálmánt, ; azoknak szivéhez nő a vén gazember szeretetreméltó em; léke; a Zsiga cigány pedig Rózsahegyi Kálmánnak egyik leg- l | nagyszerűbb alakítása: a Nemzeti Színházban sorozatos estéken \ í ujult fel Szigligeti Ede halhatatlansága Rózsahegyi Kálmán mű- j vészeiével. Megilletődéssel köszöntjük most Jókai Mór szidővárosá- \ ban Rózsahegyi Kálmánt, a Nemzeti Színház igaz értékű művé- j szét. A magyar föld inkarnációja Rózsahegyi Kálmán ulolérhe- ] teilen színművészete és ezért hálás szívvel köszönjük neki, hogy j beteljesült művészete által a magyar föld szeretetében ölel bennünket magához. kÖRNYEI elek. Komáromtól Szigligetig, meg vissza. —- Elkésett fürdőlevelek. — III. Ha fémcsőben járok és családi sírbolt elé kerülök, kétszeresen elfognak a szomorú érzések. Olyan meghaló az, ha a család egy helyre temeikezifr, hog^ nemcsak az életben, hanem a halálban is együli vannak, egymás közelében a’usszák az örökös sin álmukat. A családi sírhelyek láttára aztán ezek a megható érzések fájdalmas húrokat ütnek meg a lelkemben és arra gondolok, hogy a mi családunk sírhelyei nagyon, de nagyon messze esnek egymástól. Az élet forgataga szétszórta a család tagjait a szélrózsa minden tája felé Ezek a fájó érzések kétszeresen a lelkeinbe markoltak, amikor Szigiigetbői átrándultam unoksöcsémmel Lesencze-Tomejra egy veröfényes szép augusztusvégi szombati napon. A Szigliget—Éderics—Lesenczetomaj közti országutat javitoiták, pompás műutat épiier.ek, olyan iesz az, mint a szobapadló. A rendes országúiról le kellett tehát férnünk és ragyogó, kristálytiszta, jéghideg vizű patakoktól kereszíül-kasul szeldesett réíségen vágtunk tehát keresztül, toronyiránt Lesenczetomaj felé. Lesenczetomaj a Heríelendy családnak egyik fészke volt. Hertelendy Ferenc, Z alavármegyének voit főispánja által épített kastéiy várszerü stílusával hasonlatos a komáromi tisztikaszinóhoz. ! A park buja zöld színéből szépen kiemelkedő, hófehér kastély építőjének, Hertelendy Ferencnek szomorú, tragikus sors ju'oit a kommunizmus alatt. A világfelfordulás annyira a leikébe ásta körmeit, hogy lelki egyensúlya megbillent és öngyilkos lett. Azt hallottam, hogy a kommunizmus alatt kikergették a hófehér kastélyból és a saját uradalmában, mint kocsist szolgáltatták és emiatt leit öngyilkos. Most, hogy Tornajon jártam, azt hallottam, hogy nem így történi. Nem bántak vele rosszuk de azért mégis az öngyilkosságba menekült. Lesencze-Tomajon az első utunk a \ kakukfüves temetőbe vezetett. A nagyanyám alussza ott siri álmát, jj Szegény nagyanyám, akit mi, gyerekek I „öregmamának“ hivíunk, élte végén f azzal tette mpjait változatossá, hogy a | gyermekeit sorba látogatta. Mindegyik í gyermekénél ^töltött pár hónapot, az- jj tán ment a másik gyermekéhez: Kamo- \ csán, nálunk, aztán Kőszegen, Magyar- f ővárotf,Szigligeíben,é8 Lesenczetomajon | lakó leányánál volt, amikor gyilkos kór j támadta meg és ott érte a halál. A ro- J konságot onnét már régen elsodorta az j élet forgataga, csak a nagyanyám sírja l maradt ott. A sírját nem találtuk meg j azonnal. Előbb a Hertelendy család | hatalmas sirkeríje ötlött a szemünkbe. ? A vasráccsal bekerifett nagykilerjedésü 1 sirkerí tele van szebbnél szebb sirkö- | vekkel. Itt aztán megint elfogott az a \ fájó érzés, hogy a mi halottaink nem ] pihenhetnek egy temetőben, egy sir- j kertben, ahová könnyebb az élőknek \ elzarándokolni és egyszerre leróhatják A ii i g r én időszaki rosszullét! Ha szenved tőle, dörzsölje homlokát és halántékát eredeti I mentholos sósbomesszel. Nagyszerűen hat az „ALPA“ borogatás felemennyiségű vízzel hígított oldattal. 919 I a kegyelet adóját a hoüak iráni. Olt, a Hertelendy család sirkertje előtt elgondoltam, hogy a nagyanyám Lepossa Józeefné, szül. Ihász Erzsébet itt nyugszik a lesenczetomrii temetőben és édes testvére, Ihász Dániel, az 1848—49-iki magyar szabadságharc vitéz honvédezredese, a nagy száműzöttnek, Kossuth Lajosnak, Mikes Kelemenje, aki önként követte testi-lelki jóbsráíjáf, a nagy Kossuthot száműzetésében, messze onnét, az olasz kék ég alatt, Turin közelében, Coifegnoai Biiraccone-ban alussza örökös álmát A Heríelendy család sírhelye közelében megtaláltuk a keresett sírt, nagyanyám sírját. A sírra ültetett két tuja bokor erősen benőtte a sirhalmot és a nagy rnárvánv síremléket is kezdi már elfődni. Az 1885 ben állított sírkő még sértetlenül dacol az idővel és a felírás is jól olvasható. A sirkövet állító rokonság a feliratot úgy vésette, hogy arra még több elhunyt neve Is ráférhessen, Azt hitiék, hogy ott fognak ők is pihenni. De az élet keresztülhúzta a halál tervezgető ét. A család elkerült onnét és oda már senki se fog temetkezni. Szomorú dolog temetőben járni, még szomorúbb egy kedves rokon sirhalma előtt megállni, de még szivbemarko- Jőbb érzés fogott el, amikor arra gondoljam, hogy ide én már aligha jövök el többet, itt én most jártam utoljára és ezt a sirt aüghi fogja fölkeresni ezentúl már valaki. És én, az unoka s unokaöcsém, a dédunoka összeszedtük a mezők virágait és koszorút fontunk a nagy- és a dédanya sírjára. Aztán mielőtt végső, örök búcsút vettünk volna a sir mellett elmondott imádságunkban, a kedves halott sírjától a síron nőtt tujáról egy kis ágacskát vágtam le és c «’•■-hantról egv maroknyi főidet csomago,. .m be és aztán örök búcsút vettünk a sírtól. A kis ágacskát, a marosnyi port Komáromba hoztam és kivittem az édesanyám sírjára. A rideg tudomány, a nagy-nagy tu dósok vitatkozhatnak azon, hogy a halottak a sírban már nem éreznek. Amikor én az anyám sírjára elszórtam az ő édesanyja és pedig a rajongásig szeretett édesanyja sírjáról hozott földet, jól eső melegség járta át a szivemet, a telkemet, úgy árezíern, hogy én most nagyon jót, nagyon szépet cselekedtem és ez a melegség megcáfolt minden tudományos állítást és a lelkemben valami azt súgta, hogy ezt most a halottak is megérezték és az anya és a leánya a siri világban most összeöielkezett. Hogy családunk adta a nagy számüzöttnek, Kossu'h Latosnak a legjobb barát egyikét, Ihász Dánielt, az természetesen nyomot hagyott egész családunkban, ahol a Kossuih-kultusz nagy ék szent volt. Mindez természetesen erős nyomot hagyott az én lelkemben i3 és fanatikus hive voltam már kis diákkoromban Kossuth apánknak. Ez a fanatikus rajongásom diákkoromban sokszor áíiépette velem az iskolai fegyelmet és nem
