Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-09-28 / 116-117. szám
1929. szeptember 28. Komáromi Ls-p->s 7. oldal. mötnben még azt is elfeled etn, hogy mikor kötöiték meg a vasvári békéi ? Visváriőí Komáromig csak a testem ült a vonalon, a lelkem messze kalandozott, visszaszáll! a gyermekkori évek soha el nem mosódott emlékei közé. Eszembe ju'Ott, amikor Szigügetben nysraltam Lengyel Boldizsár rombadőlt szikiavára tövében épüli régi ksséiybar?. Egyik nagybátyám, Szita Sándor a szigligeti Freys ä tier uradalomnak volt a gazdabszije. az ö eg Freys ä tlerá, lovpg Freys ä Her Jenő és Freyg ä tier Flóra spjaé. Ki ne ismerné e két nevet? Minden nap mfgmászísm a rombadőlt sziklavárat. A varhegy megmászása akkor — gyerekkoromban — gyerekjáték volt. Mennyivel nehezebben ment ez a hegymászás most, hogy több évtized u án visszakerültem oda. S óval a legideálisabb pihenőhely biztosítva volt számomra. Most már ciak társai kerestem, mert egészen egyedül mégiscsak unalmas lett volna. S>jnos, egész Komáromban nem tatái - tam olyat, aki a pihenést kereste volna. Egy hónapig váriam, hogy ak«d majd utitárs, de csak nem akadt. Közben a heti menüt akartam össze állítani, de nem sok variációt tudtam belevinni, mert a gulyáshus és a molnárcsusza nagyon gyakran ismétlődött, mint a dalok refrénje. Ezeket a refréneket is keresztül húzta azonban az orvosi tudomány, amely úgy talál a, hogy az én 100 kitőn felüli súlyom mar kezd veszedelmes lenni és diétiku; étlapot irt elő s én, a levesek nagy fogyasztója, aki m^g esle is levessel kezdiem a vacsorámat, szomorúan láttam, hogy az előirt étlapról teljesen törölve van a leves, Aggyő tehát gulyáslevesek I S nki se hitte, hogy én, a nagy Sávevő, ezt a diéfikus kosztol betartom. És betartottam! Nívnr-pok, társas vacsorák, halászlevek mind hidegen hagytak s az eredmény fényes volt: 6 hát alatt 8 kilő vett buc-ut tőlem. Dieiikus koszt és balatoni kirándulás valahogyan nem egyez'ehe'ő össze, aggódod az orvos, nem bízott az akaraterőmben és nem szívesen engedett el De én bíztam magamban és elindu'tam és az eiőirt étlapot még a Balaton mellett is betartottam. U itársam is akadt, egyik unokaöcsém személyében. A Balaton mel'eti egy hét alatt harmatit ü kilótól búcsúztam el. Igaz, hogy sokat fürödtem, és sok hegyet másztam, egyszer egy napon kerek 30 kilóméiért gyalogoltam. Az unokaöcsém nem győző t csodálkozni, hogy annyi gyaloglást bibirok. (Folytatjuk.) Dr. Baranyay József. A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. in. Az uj idők. 1925—1928. 5. A „Sväz-be“ lépésig. 1925-26. Irta: Darvas Andor öregcserkész. A jövő munkáját a fiuk lelkesedése és dolgozni akarása most már biztosiiotta s főképen arra kellett vigyáznia vezetőknek, hogy a munka mindig elmélyüljön a cserkésszellem tartalmával és a kisebb-nagyobb kinövések még idejében visszafejlődjenek. Sajnos a nyugodt, egyenletes fejlődés még ennyi év munkája után sem volt biztosítva a csapat számára, még sok zökkenő volt, melyek ha nem is állították meg a fejlődés menetét, de nélkülük az sokkal egyenletesebben mehetett volna végbe. Belső munka. Mindjárt az 1925-ös év megkezdése is ilyen zökkenővel ment. Az uj tisztikart még a táborban kinevezte a Parancsnok, mert a segédtiszt és a három rajparancsnok — az érettségit leléven — az akliv munkától megváltak s igy ezek helyére új emberek kellettek. De most már csakugyan nem voltak elég számban nagyobb fiuk, akik pedig erre a tiszlségre megfelelőek lettek, még csak VI.-os gimnazisták voltak. Így aztán segédiiszlet nem is nevezet ki a parancsnok, hanem úgy határozott, hogy a segédtiszti teendőket a rajparancsnokok í Vargha Sándor, Katona Pál, Kelemen Ferenc) hónaponként felváltva fogják végezni, így tehát U-p segédíiszlje nem volt a csapatnak. Éhez járult még az is, hogy Biró Lucián tanár urnák betegsége miatt eqy évre abba kellett hagyni a tényleges cserkészvezetői munkát, vagyis isméi parancsnok nélkül maradt a csapat. Már-már úgy látszott, hogy megakad a munka, mikor Hajdú Lukács tanár ur vállal közölt rá, hogy annyi más dolga és elfoglaltsága ellenére is átveszi a parancsnoki teendőket egy évre. Így a veszélyes kérdés egyenlőre szerencsésen megoldódott. A belső munka a már az előző években kijelölt ülőn haladt, igy nem volt semmi komolyabb fennakadás, ősszel megártották az üjoncozást, ismét tekintetbe véve a tanulmányi eredményi is, aztán megkezdődött a kiképzés, a próbákra való előkészülés és folytak maguk a próbatételek is. Természetesen voltak kirándulások is, noha kisebb számmal, mini az utóbbi években. A rajparancsnokok, segédtiszt nem lévén, meglehetősen nehéz helyzelben voltak, mert hiányzott a közvetlen egységes átszabás a számukra. Tavasszal visszalért Darvas Andor és átvetle a segédtiszti teendőket ismét s igy a rajparancsnokok is újra teljesen a maguk hatáskörébe terheltek vissza, ami a munka intenzivebbé válásában nyilvánult meg. 1926 május elsején új beosztás lépett éleibe, melyben az első raj harmadik őrse az „öreg-Őrs“ volt, vagyis azokból állott, akik végig, az érettségiig s utána is a csapatban ban maradtak. Májusban értesítés jött a prágai főiskolás cserkészek „Szent György“ körétől, hogy az ő rendezésükben júliusban a felvidéki magyar csapatok egy egy őrse közös táborba száll, melynek célja az, hogy a csapatok megismerjék egymást és szorosabbá vá jék köztük az összeköttetés. A fiuk maguk is megérezték, hogy a legidősebb csapat, a komáromi, nem vonhatja ki magát ez alól és miután az anyagiakat sikerült elintézni, már juninsban egyült volt az őrs, az a 7 fiú, aki a segédtiszt vezetése mellett a csapatot voltak képviselendök a közös táborban Ezek aztán kemény munkával igyekeztek elökészülni a feladatra, hogy megállják a helyüket a nagy konkurenciában is. Külső munka. Ha a külső munkát akarnám felsorolni ismételnem kellene az előző évre mondottakat. Gyűjtés a jóiékony nőegylet számára, rendezések hangversenyen, katholi kus estéken, húsvétkor a szent sir őrzése, februárban a kiválóan sikerült diákbál, ezek voltak a kiemelkedőbb pontok. Ha részleieket sorolnék fel, csak ismétlés lenne. (Folytatjuk.) / f \ m < ü i Péntek, szeptember 27. Budapest. 9 15: A m. kir. honvéd- | gva'ogezred zmekarftnak hangversenye. | 9 30: Hire's. 11.10: Nemzetközi vizjel?ő | szolgálat. 12: Dili h-, rangsió. 12 05: § A Mandifs szalonzenekar hangversenye. | 12.25: Hírek. 13: Pontos időjelzés. | 14 30: Hírek. 15 45: Fulíon rendszerű ’ képátvitel. 16 20: Thury Mária mese- j délutánja. 16 45 : Pontos időjelzés. | 17.10: A Központi Statisztikai Hivatal js előadása. 17.45: Opereürészl^ek. 19: ! Francia nyelvoktatás. 1935: Ügeiőver- j senyeredmények. 19 45: A Wddbauer j —Kerpeiy vonósnégyes hangversenye, f Uiána Magyari Imre és egányzeneka- \ ránas hangversenye. 22: Pontos idő- : jelzés és hitek, majd Oramofonhang- j verseny. Brünn. 11.30: OrPtrofonzene. 1220: \ Déli hangverseny. 16 30: Kamarazene, j 22 20: Kaionazene. AVsa. 12.05 : D'li hangverseny. 17.10: Kaionazene. 22 20: Kaionazene. Pozsony. 11 30: G amofonzeae. 12 20: Dili hangverseny. 16: Zenekari hangverseny, 2220: Kaionazene. Prága. 11.30: Granmfónzene. 12 20; D-íi hangverseny, 18 30: Kamarazene. 2220: Kaionazene, Szombat, szeptember 28. Budapest 9 15: A rádió házikvarteíjének hangversenye. 9.30: Hírek. 9 45: A hangverseny folytatása, 11 10: Nemzetközi vizji’izőszolgálaf. 12: Déli harsngszó. 12 05: Farkas Jenő és cigányzenekarának hmgversenve. 12.25: Hírek. 13.- Pontos időjelzés 14 30: Hiref. 16: Práger Márton dr. előadása. 16.45: Ponlos időjelzés, hírek. 17,10: Az Or szágos Cerkémzöveíség előgdass. 17,45: A Fejes szalótizenekar h ingversenye. 1845: Koní2 Endre min. lan felolvasása. 19 35: Lóversenyeredmények. 19 40: a Budai Dalárda hangversenye. 20.45: A Lengyelországban rendezett nemzeiközi kiállítás alkalmából „Lengyel est“ a Stúdióban, utána pontos időjelzés, h rek. Majd Sován&a N mdor és cigársyzenekaraoak hangversenye. Brünn. 9: Egyházi zene. 16.30: Délutáni zene. 22 25: Kávéházi zene. Kassa. 9: Egyházi zene, 20 20: A prágai műsor köivelitése. 22 25: Kávéházi zene. Pozwny. 9: Egyházzene. 16: Gramofon hangverseny. 16.30; Bibszirház 19 22 20: A Prahai műsor közvetítése. 22 25: Kávéházi zene-Prága. 9: Temp’omi zene. 16 30: Díluiani hangverseny, 20: A cseh füll‘rmoniliusok hangversenye. 22.25 : Kávéházi zene. KÖRNYEI ELEK: VIDÉKI SZÍNÉSZEK. Űzött-szemű Isten-szegényeit ki ismeri, ki látott bennük többet kókleres ripacsoknál, kopottságuk mögött szívük ki vette észre a vággyal, hogy művészek legyenek ? Csak nézem őket olykor meglesett életükben, mikor egymás közt beszélnek és sok gondjuk tövise közt virágos kert nő a hitben csirátíogott tervekből: és de igaz hites népség a vidéki színészek, kiknél van úgy néha, hogy korgó gyomruknak hit lesz az ebédjük. Üzöít-szemű Isten-szegényeit ki ismeri hitükben, amelyet szeplőtelenül visznek tovább életük minden salakján által. A szó szentül él számukra, a dal szívből száll szájukra nyomorúságuk álmaiban kisérve őket a vággyal, hogy művészek legyenek. Kókleres ripacsokban ki látta meg az érőt: az embert, az életet, az igazságot, ki ismeri szívüket, vidéki színészek hitben csírázott terveit ki látta virágos kertté pompázni ? Űzött-szemü Isten-szegényei közt ki látta meg a művészt ? A vén legény hattyúdala. Halvány reflektorfényben a vén legény e'crukló hargján énekelte Simoy Ede a a Mit susog a fehér akác című operett utolsó felvonásában hattyúdalát ahogyan S may ezt a hattyúdalt énekelie, ír űvészetével egyszeire belopódzott a közönség szivébe. „A vén legény nagy útra kél, Bús utitárs az őszi szél. Egy búcsúszó és semmi más, Vár egy csodás végállomás. Sok régi dal, sok kis regény, Most búcsút int a vén legény. Elsírja még hattyúdalát. Aztán agyő, jó éjszakot“: — sírt Simsy alakításában Lövinger bácsi hangja és ebből a dalból ki leheteti érezni az igazi komédiás életének rögös ú ját, amely sok bánatai és kevés örömmel volt szegélyezve. Simsy Ede, aki egyébként a Földes szintarsulat agilis titkára is, az ensembeegyik legkitűnőbb színészének bizonyult eddig. Innen-onnan húsz é\es színészi múlt tekint reá és játékán meglátszik, hogy Budapest legjobb színpadjain és azután Németországban is működött. Nem törekszik o'csó sikerekre, egyszerű effektusokká! dolgozik: ez a titka művészete őszinteségének. A közönség benne a színészen keresztül mindig az embert veszi először észre. Sinuiy Ede kétségkívül örvendetes nyeresége Komárom színházi éleiének. k (k.)
