Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-09-07 / 108. szám
2. oíd&l. Komárom? Lapok 1929. szeptemW 7. B SHBHI« A POLIO szappan minősége az iglói kiállításon harmadizben nyerte el a NAGY ARANYÉRMET! kalapács védj eggyel s valódi! 00 Teln ettel arra, hogy ebbei az ügyben az országnál« csaknem minden városában eilendes gyakorlat folyik és éles néze'küiömbségek vannak munkások és mun-saadtk kö/ö t: azt kérdezem, hogy hajlandó e az országos elnök ur ezen ügyet a legközelebbi országos választmányi ülés napirendjére tűzni, mivel ennek eőkésziiése ez idő óta megtörténhetett. Ti*ztelette! Komárom, 1929. szeptember 5, Dr. Ahpy orsz. vái. tag. Az országos elnök azonnal válaszolt az interpellációra: a vrsárn3pi munka- 8'ünet ügyében most filyi« az állami döntés előkésztés’ Prágában és az nemsokára köz udomásu lesz. Az interpelláló tudomásul vette a választ. IV. Interpelláció az országos elnök u h >z a szlovenszkói magyar színészet támogatási ügyeben Mtlyen Tisztelt Országos Elnök Ur! A magyar színészet rendizése Ügyében a közönségre nézve hO'O't döntés nem elégítette ki a magy ír szinpirtoló köz?nréget, miyei sem az Országos Szinpirtoló Egye3Ü ei, sem p;dig az érdekelt városok kívánságait figyelembe nem vedék, A váltó. Irta Babav József. A bessenvői országion csöndesen bandukolt Sdkes J >nos esztergályos ur vásárosszek re, A h »mokos országút hátába milyen süpp d ek a kerekek, nem csodi, mázsás iád át hordo ol a szekér Vaspán’os, tulipínvirággal kifes'ett Iád át, sok-so* lölgyfid rekbói, diófdörzsből esztergályozoit halmival bélelve, már pedig a diófa nehéz és kemény, még a víz is alig tudj a fenntartani A szú foga száz évig se Távja át. Tilán ezért csinálnak belőle koporsót a tehetős embereknek. Szikes János esztergályos u nik éppen az volt a szomorú ága, hogy a lada most is olyan su yos és megnko't, mint a vásár előtt volt. N ;m si<e>ü t a besse' y5i vásár. Alig adod el kel vagy három gyúródeszkát, talán öl sodrófát és egy tucat c igát a gyere kehnek. Még szerencse, hogy a bessenyői korcsmáros az ő sátrában vette meg a kuglibabákat és a gyökérből esztergályozott golyókat, mert máskü • lönben ráfizetett volna a vásárra. Így i« o'c ón adta a remekbe f>ragoit árut. P dig a király oiy»n szépen volt ki gyalulva, olyan f jeí és alakot formáltak rá az esztergapad sivitó gyorsasággal forgó scílgyalucskái, hogy bármely dinasztia kugiipályája megirigyelné. Még az angol Királyé is. Az angol király pedig nagyon szereli a kugli me-térségét, mert Sdkes Jmo3 bácsi maga mondta a bessenyői vásáron, Hogy a működő szintársu’atokkal szemben a közönség érdekképviseletének, az Országos Szinp ártoló Egyesü leinek meg legyenek a kellő biz'osité kai, többek közt arra van szüksége, hogy a magyar színészet országos támogatására megszavazandó országos segély felett ez a szerv rendelkezhe'Sék. Ebből a cé’ból kérdezem az 0 szágó« Elnök Urat: hrjlandóe a magyar színészet támogatására vonatkozó kérelmet tárgyalás céljából az országos vá'asztmány leg közelebbi ülése elé terjeszteni? Tisztelettel Komárom, 1929 szeptember 5 Dr. Alapy orsz. vál. tag. Az interpellációra az országos elnök a legközelebbi ütésen válaszol. Három napra elnapolták a Tuka tárgyalást. A Tuka pör, amely már hatod k hete tart, lassan közeledik befejezése felé. Legutóbb az iratokat ol vasták fel. A vádnak az utóbbi napokban bejelenlelt „slágerei“ után a védelem kérte a tárgyalásnak elnapolását néhány napra, hogy kellőleg felkészülhessenek. A bíróság helyt adott Oltlyk dr. védő indítványának és a főtárgyalást hétfőig, szeptember 9 ig félbeszakította. Fischer Mariska . . . Komárom, — szept. 6. Hogyan is van csak a mesében?... Az óriás egyik lábát a hegytetőre te de, másikat a torony keresztére, aztán lehajolt s az alant nyüzsgő emberek közül felszedte a gyermekeket, hogy érdemeik szerint megbüntesse vagy megju almozza őket. Erre a tép e kellett gondolnom akkor, amikor özv Benedek Elekné halá Iáról inak a lap >k. C.ais egy pir pidanaiig élt özvegyi sorban, mert mikor igazán, nagyon megértette, hogy E ek nagyapó Csakugyan és visszavonh katlanul meghitt s ő olt maradt egyedül, nála nél> ü,. .. mikor elcsodálkozva és megrendü ve észreveite, hogy az a szív, h rgy a bib ik mintái! egyenesen London városából hozatta. N‘gy pengőbe került a minta, már p dg négy pengő sokat nyonhit Anglia mérlegén, mert hisz olt ionnal mérik a pénz! .. , Lassan, c öndes csikorgással kerekezett a szekér. Sdkes János bácsi nem nagyon bántotta a lovccskakat. Rier. Ráér elérkezni lassan is a szé gyenkezes elé, me y ma ddelőit reászakad Mi déielő" telik le a váltó a takarékpénztárban Fizetni kellene, h >gy bnjba ne döntse a jótállókat. Gui Si mbnt, meg Mikecz Vence t. Mikecz kü őnösen házsártos ember, megtelte ujyan, hogy alairla a vételpapirt, de kiátkozná házastól, népestől, esztergapidőstől, hí fizetnie kellene ő he'yetie. S ikes J mos esztergályos olyan szomoum ült a deszkábakon, mintha temetésre menne. U>y látszik, oda is b-tndurolnak vele a lovacskás. A becsülete temetésére. Nagyot sóhaj'ott, ősz szakálla! ke^tezeit arcára ráfeküdt a felnőtt bánn. Ö eg bánat. És a fájdilom, mintha kiszaladt volna a szivéből a kezébe, a kezéből a kantárszárakon át a lovacskák fejére, mert azok is, csöndes országutak, páriái, lecsüngőit fejjel mendegeltek. Szomorú és magános volt ez a haj na!. A nappd hircsillaga már fe'jöit, a többiek eltünedeztek. Csak a jegenyék tetej'be rakott fészkek voltak hangosak. Mirl ezen a tájon a Teremtés madárkái főJészkelnek az utgzéli „magyar céd us“ tetejébe. O yan magasak ezek a fák, hogy koronájuk főiér melyet olyan nagy csspás ért, csak fáj, i fáj. mondhatatlan kinoktól vonajik, de nem szakad meg, pedig meg kellene szakadnia, akkor vette a veronáios fiolát s csak úgy, kanál nőikül, gyorsan, egy pohái vízzel hamar leöbhive, a c-illapitó szerrel, az áimo* hozó szerrel örök almot bocsátta'ott szemére s megszün tette annak a szívnek a dobogását, amelyik nem akart megszakadni ... Aludni próbálok s nem tudok, pedig már hajnalodik. A szoba h imályos hátteréből ama képe-könyv régen látott lapjának groteszk figurái tolakodnak e ém. Az óriás alasja nő tön nő, már hiú i fejével a szoba tetejű. Tér- . jed, nagyobbodik. Az egyik keze akkora, mint akkor volt, amikor Sorsóriás karja elért Erdély bércei közé s kiragadott a lüktető etnberömegbői egy i-udár legénykét. S ékely zeke simult karcsú termetére, jelképen tanulásvágy motoszkált és valami rudatralan akarat, amikor Sors-ó/iás karja letette őt a Kerepesi ura, oda Buda- I pestre a Rókus kórház elejébe. A másik karja Sors-óriás-nak egy | egész fészekre vdói markon össze az A földön s letette őket a Ró-us kórházzal szembe egy kis trafisb 1: Foch rnáí és kilenc gyermekét Nyolc *ö/ülők koromfekete hajú volt, de a kilencedik — sorban talán a legelső — szőne voh és kékszemü és mosolygós ajkú, gödrösképü és Mariskának hívta«: Fischer Mariskának Aztán ott állt a fiú a R isus-kórhaz előtt, a zekéjének a zsebeben nem sok garas találódot, de áilt és átnézet! a tu'só sorra. Aztán So's óriás megiódisona. az ifjú kinyin t a a trafik aj' ját, m»glát a J a sző«e h ju, mosolygós aicú Fi Cher j Mariskának kék sze nít és egyszerre s csak, rövidesen kezdetét vet.e a MESE. Néma csönd. Ezüstös fényi hűtő t-oldsugár, Ligetben, fák alatt sétáló emberptr, Mélységes nyugalom s mégis mennyi élet, Bódító illatár, kéz, mely kézbe téved. S ott is m»rad ekkéo... Kell-e ennél egyéb ?l Suttogás olvad be a csöndbe! — Kedvesein, Nem vagyok méltó rád, nincs nékem semmim : [sem .. . j De megyek!,. . Szerzek: pénzt, hírt, nevet. j S bár atiem tá 'ol lesz, — téged, téged szeret. | S mégis marad ekkép... Kell e ennél egyéb ?l I — Ne men el — mond a lány — Én értem l [Ne menj el? az angyalkák agyr-ih >z. Hzjnaibm, mikor a medsrak faiébresztik az angyal ■ kákát, azok csak kinyuj ják a kéjükéi és íeleszórják a fészket mennyel mizsolástészta morzsájával. így taplália j i Isten az ő madárkáit Öregedő Szikes János nem hallotta a madárdalt, nem is igen hallhatta, mert mellette került el nagy zörgéssel P te Boldizsár vásároskocsija. N*m csoda, ha zörgőit, üres volt a láda. Pete Boldizsár eladóit minden brkkancsot, minden pár rámás c izmát Besenyőben. Jó vására volt. Hiába, gazdag ember szerencséje nem szűkölködik semmi nélkül. God g ember és mégis úgy verdesi a fogához a garas', hogy áthátlátszik a szomszédba. Siikes János egyszerre rákiáltott .* — Szomszéd úr, hé, álljon meg egy kicsinyt I Pete Boldizsár lefogta a lovakat megállt Sdkes ur á? n/itáita a maga kocsijára. Hg son addig az asszony, vagy az első segéd. Taranyig elbeszélgetnek. Szikes János szénepárnát tett a szom széd stá és e!őhuzta a pinkest Jó fcarcos bor volt benne Hőipintget ek — Kedves szomszéd, — kezdte a szegény esztergályos, — igen komor dologban inviíá'om. Tudja azt maga jó. N.-m keli ahhoz sok a zokszóból. Nem sikerült a vásárom és ma dile'őit 1* jár a takarékban a váltóin, amit a Giti és a M'kect Vencil írtak alá. Pénz kellene. Fedezetül adnám a io vacskákat meg a kocsit. Ez a kesely ? Kafh. Egyházak | figyelmébe 1 A Bérmálási V anyakönyvek Ál és bérma- M cédulák Ak kaphatók a ál SPITZER-féle könyvesbolt* ál ban Komárom. Mit törődöm pénzzel, hírrel, fényes névvel? Van neke l hű sz ved, őriző két szemed, Védelm-ző karod — minek hát elmenaed ?? Ht megmarad ekkép...? Nem kell nékem egyéb t.1 É< az ifjú nem ment el. Mikor télen h'deg vois a füstien szobája, beült a irafikbi s a kis vaskályhánál megmeiegiteoe a körmét, ú-\hogy gyorsan siklott a toll a fcu:yanye!veken, mert a M -nska kék szeménél megmelegedett a szive is s fa láigra gyűlt szívből szfp mesék fikad a«. Alig g>őzle egyiket a mAsin uian p pírra veini hogy aztán Méhnrr Vilmos ki-idásában kalácsonyra megjelenhessenek. A trafik amolyan kis irodalmi találkozó volt. Be-benyiiogattak c d i és eimélá7gaitak a kanyargó kék vziyarfüit uj-in Rtkosi Jenő, Ri^os! Vi«'or, L^uka Gu<z áv, C-iavoirZKy L-ijos, Agai Ado f e» Goién J nő. Eimen'ek már mind, Liuka ke d e meg a sori fiatalon. C’dk Gzllért Jenő, a Nimzeti S.alon aleinöke él meg és voui mai napig jó egészségben. Tőle hallottam ezt a mesét . . Mert úgy volt tovább, hovy n^gy jóikaratial néz'ék az egybígyült és már kibontott szárnyú í ók a rövid zekés székely fut aki a vaiermörderes és kékfrakkoi vi ágban hű maradt s ülőfödji iseletehez. El is nevezték Zekén k. Aztán hona Ua nyuliak a Z-«^nek és Ze«e egyszerre csak kiugy n s- hes egv kicnr, de azért jói fu és jól húz. Tud >ra, hogy a szomszéd urnák jó vásárja volt Ká'száz forint, d hogy firini, na mint is hívják azt az U| forintost kétszáz pengő kei lene köcsAnbe, Anna n-ipjln visszafizelnim. B csüleies ember vagyok, a lisz - s .ég- m sem fonták kócm-idtagból. Szikes Jmos balra iránvi'o ta a !ovac-ikákat rg/ keskeny erdei u^ra, mert ezzel n gy nerü őt mentenek meg P ír s áz l< p;ssel e>ői ü< poroszkáit Pate Bo d'zsar koCKija is. — H t kedves szomszéd, nem mondom h )gy rossz volt » vásár, da a p*nzt az asszony kezeli. NaiemiscSík úgy ad be őie vasárnaponkin*-, hogy meleg szóval olvasztom le c ragadó enyvet a kezéről Mart odiragad minden krajctr B:szélni kellene az. asszonnyal, igy van bizony, bár igen sajnálom kegyelmedet. Idén írnokai ugyanekkor a hazugság bűiét jegyezték fel Pe!e Bzidizsir élet számadási könyvébe Mert az egészből pgy szó sem volt igaz. Egy betű se. Evy p mt se. Pete Boldissáráknal nem piraric-sol az asszony, csak dolgozik szegény és szolgálja ezt a vén agyafúrt c iri-es*. S i«es Jmos esztergályos feje léc ukiott, hát h .aba, nem biz int már emberfiában. Nem segít raj a senki az égvilágon, mert a bajba ju ott szegény ember olyan a gazdag e ő >, mint a kutya nyakán a S»ö önc. J >bb e do mi. Ugyan ludta ő, hogy a Pite Bo dizsár szive falát pitsószöggel verte ki a kegyeílen3ég, de hát azért megpróbálta. Töltények n@gy áresése ! Ismeri elsőreudft töltényeim uj árai: Cal. 12 Cal.16-20 I. minőség vörös K 125 K 115 II. minőség barna K 120 K 110 . ;:54& . <s:r Kérjen árjegyzéket! Seilert Jézsel Bratislava, Halászkapu-u.4
