Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-31 / 105. szám
1929. augusztus 31. Koniáromi Lapok 5. oldal. tehetősebb anyákhoz, hogy a szegénysorsú diákok ügyét ők is magukévá tenni szíveskedjenek és amennyiben tehetik, ne feledkezzenek meg arról, hogy bizony sok diák éhező gyomorral készül a pályára. A felhívást itt adjuk közzé; (K) Még szfiácsi fürdőzésem egyik programpontjának kitűztem, hogy kérő soraimat onnan küldöm el Komárom aranyoslelkü és diákszerető közönségéhez a K. L utján, de sajnos még ezen a „pihenő helyen“ sem tudtam erre időt szakítani, amiben némi mentségemre szolgál talán az a körülmény, hogy azért irótolíam nem pihent, nem pihenhetett, mert azokról volt sző, akik a tanév elején csendes kopogással nyitnak be hozzáír, és aggódó félelemmel kérdezik, hogy lesz-e naponkint egyegy meleg ételük és számithatnafe-e a jószivü diákbarátok támogatására. Megva lom, hogy a fürdői írói készségem — ha szabad így neveznem — ebben merült ki, mert sok-sok nemeslelkü családnak ez ajtaján jó magam kopogtattam és épen azoknál, akik már sokszorosan lerótták ezen emberbaráíi adójukat. Most azokhoz intézem könyörgő szavamat, akik tatán nem is tudják, hogy a Diákmenzán kivüí, — amely teljesen megtelt — van még a gimnáziumi ifjúsági Vöröskereszt keretében egy másik, szegénydiákokat élelmező akciónk is, amelynek részére — az éhes szájak folytonos gyarapodása miatt — újabb segítséget kérek. Újabb segítő kezekre van szükség és megbecsülhetetlen értéket képvisel minden reggeli, ebéd vagy vacsora, amit a könyörülő és jótékony szivek nyújtanak. Kérem tehát mindazokat, akik ezen jótékonysági akcióban résztvenni óhajtanak, hogy szivük ezen nemes szándékát közöljék velem akár élőszóban, akár írásban. A műit iskolai évben 12 szegény diák nyert ebben a formában teljes ellátást, aminek anyagi és erkölcsi értéke kiszámiihatlan és megfelelő jutalmat csak az adhat érte, aki a szentirási „legkisebbeknek“ gondviselő Atyja, Nemeslelkü támogatóink közé sorozhatjuk eleddig a következő úrnőket és urakat: özv. Ackermann Ignácné, dr. Baria Lajosné, Csikós Józsefné, özv. Haász Bertalanná, Harmos Károlyné, Háber Jenő, Herczegh István, Jedlicska Istvánné, dr. Kslvariszky Jenő, Schwitzer Arlurné, Spitzer Béláné, Szarvas Lajos, Tromler Miklós, dr. Vincié Aurél, Weisz Lipót, Weisz Pál, Zsombor Kornélné, özv. Joób Árpádné. Külön kell megemlítenem, hogy Schlaffer Mártonná és özv. Haasz Bertalanná úrnők a vakáció folyamán is folytatták a tanév alatt kifejtett jótékonyságukat, amennyiben teljes és részleges élelmezésben részesítettek két szegény diákot. Mély és hálás köszönetét mondok ezért a nagy jóságért. Amikor ezen tiszteletteljes kérelmemet és annak közvetítését rábízom a Komáromi Lapokra, teszem ezt abban a biztos tudatban, hogy az a nemesen érző közönség, amely mindig csak szeretettel és megértő jósággal karolta föl a szegény diákok ügyét, most sem tér ki a kérelem elől és tehetségéhez mérten támogat abban a munkában, mely letörölni iparkodik a szegénységszülte könnyeket az idejekorán szenvedő diákarcokról. Gödör Kap. János. Masaryk elnök 89-ik születésnapja. Masaryk elnök jövő év tavaszán ünnepli meg születésnapjának 80 ik évfordulóját. Ebből az alkalomból a Masaryk müvek liadóbizottséga egy Masaryk-albumot ad ki, amely komoly történelmi munka kíván lenni és amelyben Masarykot, a tudóst, a filozófust, az államférfim és az embert akarják a magyarsággal megismertetni és mindazt, amit a magyar toli róla feljegyezni valónak falál. A díszes, illusztrált kivitelben megjelenő Masaryk album mintegy 200 oldal terjedelemben fog megjelenni a jövő év tavaszán. A Masaryk müvek kiadóbizoftsága munkatársnak felkérte Környei Eleket egy hat-nyolc oldalas tanulmány megírására, aki mint kisebbségi magyar újságíró a felhívást el is vállalta. A kis Csukás Pista tragédiája. Itatni vitte a lovat a Dunába, hol halálát lelte. — Saját tudósítónktól. — Megrendítő szerencsétlenség történt csütörtökön délután negyed öt őrá tájban a Küdunán a Pozsonyikapu mögött. Ifj. Csukás István 13 éves diák, édes- I apja egyik lovát bevitte itatni a Kisí dunába, nem vigyázva a parton álló ; figyelmeztető táb'ára, hogy azon a he- Ü lyen nem szabad a vízbe menni, mert a kikötő céljára kotrásokat végeztek és a Duna medrében 4—5 méternyi mélység keletkezett. Amint a lovon ülve beusziatoit a vízbe, a ló váratlanul mélységbe lépett és ifj. Csukás István a lóról lezuhant a vízbe. Bár a diák úszni tudott, ugylátszik a ló alákerüli, ahonnan nem tudott többé kimenekülni. Komárom, augusztus 30. A ló kiúszott a partra, de a szerencsétlenül járt diák elmerült a vízben, ahol halálát lelte. Holttestét pénteken reggel fogták ki a halászok. A kis diák, aki most szeptemberben került volna a harmadik gimnáziumba, id. Csukás István köztiszteletben álió komáromi gazdának volt fia, aki szüleinek legszebb reményeit temette el magával a hullámsirba. A lesújtott szülők és az elhunyt testvérei iránt városszerte őszinte nagy részvét nyilatkozik meg. Temetése ma szombaton délután 4 órakor lesz a református egyház szertartása szerint. KORNYE! ELEK: FÁK, HÁZAK, EMBEREK. Esteledik, esteledik Homályba fáradnak már a fák, a házak és az emberek, kik nappal magányos célokért loholtak életük utján s nem értették meg egymást a fák, a házak és az emberek. Homályba fáradt fák, házak, emberek közt érzik már az este csókja, melyben ölelő karok fogják át mind, kik nappal nem értették meg egymást, mert magányos célokért loholtak egymás mellett a fák, a házak és az emberek. Esteledik, esteledik. Árnyakká terülnek szét már a fák, a házak és az emberek s fekete árnyak közt utszéli vándorként jár gondolatom, kiről tudom, ha még annyi szeretet égne benne a homályba fáradt fák, házak, emberek iránt, fénye csak arcom világítja meg sápadttá s az este csókját nem virrasztóm át a hajnalba, hogy nappal is ölelő karok fogják át mind, kik estig nem értették meg egymást magányos célokért loholva egymás mellett. Esteledik, esteledik. Már érzik az este csókja fák, házak, emberek homályba fáradt ölelésében. Reggel megint nem értik meg egymást az este csókjában megpihent fák, házak, emberek. A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. A felvirágzás. 1920—1925. Irta: Darvas Andor öregcserkész. Kirándulások. Amint a táborral kissé rendbejött a csapat, azonnal megkezdődtek a kirándulások, hogy az alföldi fiuk, akiknek nagy része még alig-alig látott igazi hegyet, megismerjék a természetnek ezt a csodavilágát is. Már július 14-én délelőtt elindultak megnézni a Béla völgyét, amelyben mint tudjuk, a tábor is feküdi. 17-én a Stiavnica vadregényes völgy következett sorra, melyben egészen a predbystrai erdészlakig mentek fel, de ez a kirándulás is csak félnapos volt, noha oda-vissza több mint 20 km. az ut. A legfáradtságosabb túra 19-én volt, mikor már reggel három órakor ulnak indult a iáborozók kétharmad része, hogy nyakig sáron át megtegye a 24 kilométert a Baranyoc nevű hegyig és aztán pokolian forró napsütésben felmásszon a kevés hijján 2000 méternyi magasba, ahonnan be leheieítláini Lengyelországba, a felhők felelt álltak a burkalapos fiuk és igen sok falura nyilloít gyönyörű kilátás. Még aznap visszaérkeztek a táborba, késő este, holt fáradtan a hegymászással füszererezett 50 km.-es túrátöl, 23-án a táborozóknak körülbelül kétharmad része elment kirándulni a Gyömbérre. Ez másfélnapos kirándulás volt, 23 án indultak, dél tájban, este Predbystrán aludtak, másnap felmentek a Gyömbérre és este érkeztek haza, friss hóval a termoszokban, 26-án a tábor feletti Okruhla nevű hegycsúcsra ment fel hármas-négyes csoportokban az egész tábor (persze a szolgálatban levők kivételével), mely nem volt sem hosszú, sem nehéz kirándulás, de magára a csúcsra mégis csak kölélbiztositékkal lehetett kimenni s innen gyönyörű kilátás nyilloít. Az egész táborozás legszebb kirándulása másnap, július 27-én volt a Magas Tátrába. Poprádra vonaton mentek a fiuk, innen tovább villamoson, megnézték a zuhatagokat, a Zergeszállót, az Óriás vízesést, a Csorbatót, innen a fogaskerekűvel mentek le Csorba állomásra, ahonnan visszavonatoztak Podlurnyára, mely a táborhoz legközelebb eső vasúti állomás volt. Augusztus 1-én ismét Poprád felé I A hőség általános fáradtságot és idegkimerülést okoz. Ha hivatásának könnyen akar megfelelni dörzsölje homlokát ALPA Menthol-sésborszessze! Alpa-bedörz8ölés kellemes lehűlést idéz elő, a vérkeringést élénkíti és Ön frissnek érzi magát. I vitte a vonat a csapatot, ahol megnézték a poprádi múzeumot, mely a Tátra flóráját és faunáját teljesen magában foglalja, aztán az állomással szemben levő szálloda kis nyári fakalyibájában aludni tértek, hogy reggel, augusztus 2-án elindulhassanak szekereken a sztracenai völgy mesés szépségű utján Dobsina felé. Itt a fő programmpont a barlang bejárása volt, természetesen korcsolyázással fűszerezve. Estére már ismét Poprádon aludt a társaság és másnap kora reggel indult vissza a táborhelyre. Ezzel lezáródott a csapat leghosszabb szárazföldi állótáborának kirándulási sorozata. Ezek a kirándulások egymagukban is elegendők lettek volna ahoz, hogy örökre feledhetetlenné tegyék a táborozást az abban résztvevők számára. Pedig ezekkel nem merült ki a táborozás programmja. Ha nézzük a többi részletet, azt találjuk, hogy méltókép egészíti ki az eddig elmondottakat egy hatalmas tábor arányaivá. (Folytatjuk.) S Rácz Rudi hattyúdala. ÍNem voltam már fél éve az Otthonban. Egészen véletlen, hogy hétfőn este betértem egy feketére és hogy Rácz Rudit hallgassam. Olvasl fám az újságokat. Ilyenkor a zene f kü önösképen nem érdekli az embert. I Da valahogy mégis átszürődöh most \ hozzám egy különös lágyságu, finomságú zene bús hangja. Lelettem az újságot és néztem a magyarból zsezbenddé átasszimilált zenekart- Szemügyrevettem mindenkit, § a dobost, a zongoristát, a saxofonost f és analizáltam külön* külön szólamukat. A se xofonnál időztem egy kicsit, mert ennek az afrikai őserdőből tom| pán kihallatszó hangszernnk oly különös hangva volt, mintha egy haldokló hattyúdalát kisérné. — Fájdal- 1 más volt és fel-felzokogó. Benne éreztem az évezredek örök ősemberének primitiv fájdalom kitörését, mely | oly hasonlatos és ismerős volt nékem, mintha már hallottam volna valamikor, régen — vagy talán nem is régen. Mert hiszen a fájdalomban | még most is primi'ivek vagyunk, egyek vagyunk a dzsungelek ben| zsozó vademberével. Amint igy hallom ezt a kíséretet, I ezt a mélabus, sirató zenét, szemek ! rátéved Rácz Rudi prímásra s ekkor, I mintha egy túlvilág! viágosság haji hasított volna át agyamon, tisztán láttam és éreztem, hogy ez a hattyúdal Rácz Rudié, aki még talán tudatosan | nem is érzi, hogy utolsó dalait játsza, v Szegény Rácz Rudi, hogy sajnáltalak 1 már ekkor, (mert én már éreztem kö;j zeli halálod. -- Mondtam is társaságomnak, hogy valami különös érzé- 1 seim vannak és amint Rácz Rudira néztem, halálára gondoltam, anélkül,
