Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-08-27 / 103. szám

2. old&i. Komáromi Lapos 1929. augusztus 27. védi eggyel valódi! anSBGtMHMBHSBSWHBnHB fejezte ki, hogy a magyar magánjog idevonatkozó rendelkezéseit csak Szlo­­venszkó és Rurzinszkó területén hagy­ják meg érvényben bizonyos átmeneti időre. Kramárék véleménye a magyar revíziós törekvésekről. A cseh nemzeti demokrata párt lapja, a Národni Politika vezércikkében többek között a következőket írja : A jugoszláv sajtó megéllapitá8a nyomán uj magyar propaganda központ keletkezett a ma­gyarok szemében világkérdéssé növő revizionista mozgalom érdekében. Ezen uj célú revizionizmus alapján a magya­rok Angliában és Franciaországban uj hírszolgálati és propaganda központot építenek ki, amelyet néhány gyakorlott jogász fog irányítani. A központi pro­paganda szerv a Szent István ünnepek alkalmából egy kiáltvánnyal lépett a nyilvánosság elé, amely a magyar nem­zetnek olyan megnyilatkozása akar lenni, hogy az állam megújítását jogi slapon akarja elérni. Ezt az érvet a népszö­vetség előtt is érvényesíteni akarják, mihelyt az európai közvéleményben lát­ható sikereket érnek el. Magyarországon azt hangoztatják, hogy az elszakított területek lakossága úgy Csehszlovákiá­ban, mint Romániában, Jugoszláviában és Ausztriában rokonszenvezik az „anya­ország" magyarjainak mozgalmával és épen ezért szükséges, hogy az ókirály­sági magyarok egységes akcióval bizo­nyítsák be Európa előtt, hogy a kör­nyező államok magyarjai az államok impériuma alól föl akarnak szabadulni. Ezt akarják az egész ügy jogi alapjául megtenni és azt hangoztatják, hogy Magyarország békás utón akarja elérni ezen európai polgárok „felszabadítását", akik jogaikat követelik. Ez azt jelenti, hogy Franciaországgal és Angliával szemben úgy akarják feltüntetni a dol­got, hogy Magyarország nem csupán saját területe és lakossága érdekében, hanem azon terület érdekében is beszél, amelyeknek lakossága egy kötelékben akar élni Magyarországgal. Ez az át­szervezett uj revizionista mozgalomnak lulajdonképeni szelleme, az akció azon­ban nem mond le eredeti aspirációiról, hogy bármily áron visszaszerezze azt a földet, melyet Magyarországtól elvettek. Magyarország ezen uj akciójával sem­miképpen sem szolgálhatja a közép­­európai békét. Nagyon helyesen mutat reá a jugoszláv sajtó, mint az ottani hivatalos körök véleményének kifejezője, hogy a magyarok revizionista program­ját a csakis programmal lehet válaszolni, amely azonban ne legyen magyarellenes program, hanem a középeurópai államok szoros együttműködéseinek programja. így biztosíthatjuk, — fejezi be cikkét Kramár lapja — hogy a magyarok tö­rekvéseinek nem lesz hatása és nem tudi8k semmiféle válságot sem okozni. Kommunisták panasza a cenzúra ellen. A kommunsta képviselők klubja pa­naszt emelt a prágai államügyészségen a cenzúra túlkapásai miatt. Bemutattak egy cikket, amelyet Smelik dr. a Tvorba cimü kommunista lapba irt és ennek a cikknek utolsó bekezdését, bár teljesen azonos volt a cikk első bekezdésével, el­kobozta a cenzúra. Az államügyészség referense kijelentette a kommunista képviselők előtt, hogy utasítást kaptak arra, hogy a jövőben a cenzúrázásnál a legliberálisabban járjanak el. Külön­ben ebben az esetben külön vizsgála­tot rendelnek el. A kommunisták esti lapját, a Rude Pravo Vekniket leg­újabb megjelenése óta ezúttal első al­kalommal nem kobozták el. Vishnu és Siva titokzatos szentélyeiben. Barangolás Dél-lndia monumentális bálványtemplomá­ban. — Ahol szent a majom, a tehén, az elefánt, de — még ma is embervérrel áldoznak. Az „ezer liliomok tava". Elő India nagy háromszögének al3Ő csücske az indiai félsziget legterméke­nyebb része. Vegetációja és kiimája Í* majdnem trópusi, csak az ősvadoni jelleget váltja fel az emberi kéz szor­galmas térhódítása. Vonalunk folyton rizs ültetvények, gyapot és cukornád ? földek közöd rohan s mivel az esőt hozó délnyugati monszunt periódusa csak most járt le, ragyogásban fürdik minden. A trópusi nap kegyetlenül tűz vasúti kocsinkra, noha mindegyik sza­kaszban két villanyos ventillátor berreg I s minden ablak tárva nyitva van. Da Iha állomásra érkezünk, tanácsos min­den ablakot szorgalmasan betenni, mert nagyon könnyen nem várt látogatót kapunk egy csapat falánk majom ké­­s pében. Ez már a majmok hazája s nemcsak tolakodók és barátságtalanok, de hozzá csínján is kell velük bánnunk. Indiában a majom szent, de itt külö­nösen kétszer szent állat. Itt még min­dig a Rrmajana hősi Eposzának leve­gője vesz körül minket s Hanuman, a majomislen erre vezette majmaival a nagy Rámát Ceylon meghódítására. Hogy a majomkultusz minő komoly dolog itt, annak beszédes bizonyítékát is megkapjuk. Velünk utazik egy göm­bölyű és jóképű utiíárs. Kisül, hogy bajor. És hozzá nevezetes ember: Higenbecknek egyik állatszállítója s így ki sem fogy az érdekes történetek előadásából. Elmondja, hogy egyik nap nyitott ablak melleit borotválkozott, mi­kor hirtelen beugrik Hanuman szent állata, villámgyorsan elcseni az ecsetet s uccú, rohan ki vele a kertbe. A jó bajor, hogy megmentse az ecsetet, a kezeügyében levő szódásüveget utána vágta, mire a majom megijedve tény­leg otthagyta a zsákmányt és szüitöíve menekült el. Másnap a rája számonkérte bará­tunktól „szentségtörő“ cselekedetét s hiába védekezett azzal, hogy csak meg akarta ijeszteni a majmot s visszakapni ecsetét. — a rája szárazon annyit felelt: — Égy uj borotva-ecsetet könnyen leheted volna szerezni! Hiábi! Indiában vagyunk, a legkép­telenebb babonák és báíványkulfusz országában. India őslakói közt. Bizony tökéletesen fekete világ ez körülöttünk. Majdnem egészen feketék ezek az izmos és mégis karcsú ébenfa­­szobrok, akik közül a férfiak legtöbbje övig ruha nélküli, a nők pedig ezer­­színű köntösben hudámzanak s amel­lett telisteli rakva csillogó, csilingelő ékszerekkel. A dravida fajhoz tartoznak, ők India őslakói; szenvedtek és újra elnyomták őket az indó germán árja bevándorlók, leigázlák a portugálok és angolok, de fajiságukat mindvégig megőrizték. Leg­újabban ők a legfogékonyabbak a krisz­tusi világosság befogadására is. Az egész nagy indiai birodalom három milliót számláló katholikusai közül 25 százalék erre a kis földdarabra esik, ami alig egytizedrésze az egész nagy Indiának. Ez azonban még csak az uj hajnal távoli derengése. Ma már India a hinduizmus halálos ölelése alatt tik­­kad Az ősi babonák s a rettenetes bálványistenek tisztelete sehol sem in­tenzivebb, mint Dél-Indiában s Vis­­hnunak és Sivának sehol sincsenek monumentálisabb templomai, mint a tamylok földjén. Sőt ez a szívós, tör­­s heteden faj tudott egy egészen külön 1 stílust teremteni, a dravida-stílust, ami-Íhez hasonló nagyvonalúságot csak a nagymogulok óriási tudtak megterem­teni. * Megdöbbentően monumen­tális a dravida stilus. I Különös, megdöbbentő, minden euró­pai képzeletet felülmúló ez a dravida­­stílus. Az embert elkápráztatja, de amellett megzavarja, nyugtalanná teszi. A korlátlan keleti képzelet s vele a faj szívós fanatizmusa minden arányt mér­téktelenné növeszt: a templom várossá óriásodik, azon minden feapubejárat egy egy piramissá s benne a kápolnák az ezer oszlopok csarnokaivá. És ahogy az arányokban tobzódik, úgy nem is­mer határt a részletekben sem. Le­nyűgöző, megrémítő, de valóságos hü séges kifejezője a brahminizmus hatalmai titkának : mindig ijeszteni, mindig nyo­más alatt tartani a tömeget. Képzeljük el annak a szegény páriának remegé­sét : csak egy torony négy oldaláról legalább négyezer vérszomjas isten néz fenyegetőig rá. Es egy egy templom óriásnak rendesen négy-hat, de néha tizenöt ilyen rettenetes tornya van! A trichynopoíi Sri Rangam (magyar fordításban nevét nem lehet leírni) egész szigetei foglal le. ügy veszi kö­rül a Cauvsry folyó, mint a Duna a Margitszigetet, csak a szigei valamivel szélesebb, mert a kétszeres fallal kö­rülvett Vishnu szentély 770 méter szé­les és 936 méter hosszú. Nemcsak templom, de templomváros, mert hu­szonháromezer ember él benne. Első­sorban brahmanok, azok családjai, a templomot kiszolgáló személyzet s az árusok, bazárosok nagy tömege Bazár a templomokban. Hallatlan porban és piszokban visz az ut a templomig. Élelemmel megra­kod ökrös szekerek, bucsujáró hindu csapatok kavarják fel az ut poi^t s mindenki a templom felé tolong. Óriási íornyon keresztül ju'unk a külső temp­lomudvarra, mely tulajdonképen a ba­zárok negyede. Árulnak itt mindent, főkent áldozati virágokat, szantálfa­pálcikákat, mik az oltárok előtt ham­­vadnak ei, rikító színű szöveteket, karkötőket, rettenetes olajlenyomatokat, édes sziruppal leöntött pattogatott ku­koricát, sőt még dohányt is. Igaz, hogy a kaszibeli hindut megfertőzne a do­hány élvezete s igy az tulajdonképen tiltod gyümölcs, de a törvényt meg le­het kerülni. Csak épen nem szabad a dohányt szájjal érinteni s azért az igazhivő hindu kezéből csövet formál, a begörbíted kis uj nyílásába rakja a cigarettát s fenn a mutató ujjnál szivja a füstöt. Egy kicsit srellös szipka ez, de a törvény meg van mentve. A rengeteg tömeg között nyugodt egykedvűséggel ott lődörögnek a szent tehenek s azok elő! mindenki tisztelet­tel tér ki. Általában a tehén ép úgy szent, mint a majom, de nem mind­egyik kiválasztott. Csak a brahamoh rejlett tudománya állapíthatja meg, me­lyik a kiválasztott szent tehén s az azután salvus conduclust élvez. Annak útja szabad mindenüvé, bármelyik fő­zelékárus kirakatát megdézsmálhatja, bemehet a templom legszentebb ré­szeibe s ha neki úgy tetszik, hogy egy ajtó nyílásban álljon meg, a tömeg áhitatosan csoportosul s türelmesen vár, mig a szent boci tovább nem ballag. | A bazárok udvarán kocsinkról leszál­lóik s most már az igazi templom területén járunk. Oszlopos folyosók, piilérsorok, istenszobrokkal díszített udvarok valóságos útvesztőjében va- i gyünk s körülöttünk szinte hemzseg , India legkiválasztottabb elitja, a sok brahman. í Az oszlop és folyosó útvesztőkön át | sötét kapu elé érünk, ami előtt fehérbe ; öltözött brahman áll színes papírba . göngyölt hosszú pálcával. A templom­ja látogatók mind ide igyekeznek s nya­kukba virágfüzérek vannak akasztva, f Ez a szentek szentje, de sajnos, ránk nézve elzárt terület. Én ugyan meg­kísértek egy rohamot, féllábbal már benn is vagyok, kezemben egy bűvös erejű öt rupiás papirost lobogtatok s a brahman vágyakozva nyúl is felé, de óvatos kísérőim visszahúznak. így csak egy pillanatra látok óriási sötét termet s a háttérben száz és száz pislogó kis mécses mellett valami fantasztikusan sötét tömeget sárga virágok hekotom­­báival elborítva. Közben titokzatos mély­ségekből rikoltva, hangzik dobok, tam­tamok és sípok kaotikus muzsikája és százak és százak fekűsznek arcrabo­rulva a fekete bálvány előtt. A szent kupola alatt van Vishnu is­ten. De nem lehet iátni, mert alszik, most mindig alszik. Kát hét múlva azonban ujholdkor nagy ünnep lesz; akkor felébred, kiviszik, arany szekérre ültetik s boldog az, aki a szekeret húzhatja. Még boldogabb lenne, akit a szekerek eltaposnak, de fájdalom, ezt az engiishman ok már nem engedik meg, i i Szabó Dezső érsekujvári Iés pozsonyi szereplése. — augusztus 26, Említettük már, hogy Szabó Djzső, az újabb magyar irodalom e hatalmas | tehetségű markáns alakja, a diákszö I vétségnek Érsekújvárt tartandó konfe­renciája alkalmából Szlove .szkóra érke­zik és Érsekújvárt előadást tart. Szabó Dezsői a napokban faikeresték a diákszövetség megbízottai, hogy vele a diákkongresszuson való fellépésének részleteit megtárgyalják. A kiküldöttek I előtt Szabó Dezső kijelentette, hogy jj sem érsekujvári, sem pozsonyi föílépé- I sóért semmiféle anyagi ellenszolgáltatást ; nem kíván, csak formaképen kéri uíi­­! költségének megtéri lését. A szálloda és I étkezési költségek fedezését is magára • vállalta. Egyben közölte, hogy már szept. I 5 én, csüiörtökön Érsekújvárod kíván \ lenni, hogy a kongresszus másodnapján ; tarlandó program madó és szellemi vita- i gyűléseken személyesen megjelenhessen. Szabi Dezső érsekujvári föllépése l iránt oly nagy érdeklődés nyilvánult I meg Pozsonyban is, hogy a rendezőség a közönség óhajának engedve, fölkérte Szabó Dezsői, hogy Pozsonyban is í tartson előadást. Szabó Dezső a kérést teljesítette s három előadás tartására 1 vállalkozott. Mig Érsekújvárod iársa­­j dalmi, Pozsonyban irodalmi kérdésekről | fog előadni. Érsekujvári előadásának l cime: „Uj magyarság", a pozsonyi elő­adásoké: „Ady Endre", „Az irodalom i válsága“ és „Művészetem: müveim ke­­j etkezése és lélektani alapjai“.­j Szökés a kórházból A szererelmes romantika fogházzal végződik. — Saját tudósitónktól, — Komárom, — augusztus 26. \ A komáromi közkótházban ápolták i Bednarik Anna és Kocsná Jozefa nevű j lányokat, akiket oda a rendőrség utalt ; be, amelynek letartóztatásában voltak. ; A leányok megunták a kórházi élet 1 unalmas egyhangúságát és szabad életre j vágytak. « Ezt lehető /é is tette számukra egy 1 barátjuk, Torkonyák József komáromi lakos, 27 éves fogialkozásnélkül álló : lakatos munkás, aki Fekete József nevű I barátjának segitségével a leányoknak I ruhát csempészve be a kórházba, on­nan azokat kiszöktette. A rendőrség \ kőrözőlevelet adott ki a szökevények l ellen és a detektiveknek Pozsonyban í sikerült is letartóztatni Torkonyákot az l egyik leánnyal, aki kedvese volt, í A turbékolásnak igy prózai vége lett, I Torkonyákot rabszökteiés címen vasár­­; nap átkisérték a törvényszéki fogházba, a leányt pedig visszavitték a kórházba, í ahol be kell várnia gyógyulását és j utána kitöltenie fogházbüntetését, ame­lyet szökésével még súlyosbított is magának. Fekete József, a cinkostárs elszökött Komáromból és a rendőrség körözi. Trockij nem megy haza, | mert fél, hogy megölik. — augusztus 26, | Rigában megjelenő „Vremia“ cimü j orosz emigráns újság intervjut közöl I Trockijjal. Ttockij az interjúban kije­­! lenti, hogy biztos tudomása van arról, : hogy a moszkvai Q. P. U titokban í halálra ítélte és most az a célja, hogy \ őt szovjetorosz területre csalja, ahol a ■ halálos ítéletet merénylet segitségével ! végrehajtsa. Egyébként külföldön sem f biztos az élete, mert minden pillanat-Iban ki van téve annak, hogy a kom­munista agitátorok meggyilkolják. Ezen­kívül Trockij bejelentette, hogy a kö- i zeljövőben szenzációs vallomásokat és leleplezéseket tesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom