Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-08-22 / 101. szám

2, oldal. K oiF áruim Lapot 1929. augusztus 22. szappan szappan kalapács védjeggyel valódi! Visszarendelték M oszkvába a prágai orosz kereske­delmi misszió vezetőjét. Prágai jelentés szerint a prágai orosz kereskedelmi misszió vezető­jét, Lenszkit, aki azelőtt a berlini kereskedelmi misszió élén állott, > felmentették állásától és visszaren- ; delték Moszkvába. A népbiztosok j tanácsa a visszahívott Lenszki he- j lyett a moszkvai konzumszövetkezet jelenlegi vezetőjét, Szaharovot küldi 1 ki Prágába. | — Orvosi kirak. Mr. Ph el M U. dr. | Neumann Jenő szülész- és nőorvos- | specialista, Bratislava Pozsony, Védcö- | iöp-út 62 bz. (Sefánia kávézzál szem, § ben). Rendel délelőtt 9 — 12 óráig és | délu án 2—4 óráig. Lieéebn^ fond. | Tel. 28 -88 ~ f látványban kétségtelenül volt valami grandiózus, ami a kis japánok egy­hangú életében élményt tudott jelen­teni: ez a grandiozitás, ha pár per­cig is, közelebb hozta egymáshoz ezt a két népe», amelyet nem kisebb tá­volság választ e! egymástól, mint a végtelen Subán?, az egyéb távolsá­gokon kívül. Vilmos txcíászár be­szélt valamikor a sárga veszedelem­ről a japánokra gondolva: nos, a német géniusz most megjelent a sárga veszedelem fővárosa felett és és a németek nem gondolnak többé a sárga veszedelemre, amikor a mi­­kádó szívélyesen fagadía Eckeneré­­ket és elragadtatással beszélt a né­met technika uj bravúrjáról. Tokió­ban egy este a németek tiszteletére kigyultak a lampionok és a kis ja­pánok sziveiben valami halvány ér­zés csillant fel arról, h)gy a messze népek is öleiken hatnék egymással az ember értékének tudatában. Ismeretlen adatok Duse Eleonóráról. Sötéten magasodik a ciprus, zöldéi­nek a fenyők egy egyszerű gránittömb mellett a verőfényes Asoío temetőjében. A gránitba ez van vésve: „Eleonora Duse, N. 3. 10 1859. — M. 21. 4. 1924.“ A nagy tragika utolsó állomása ez a gránittömb. Biztosan nyugodtan és bé­késen szendereg alatta Duse, az isteni, a nagy és a „halhatatlan“, ahogy éle­tében nevezték. Hrlála előtt kissé meg­­feledkezlek róla. Élete utolsó évei sze­génységben, betegségben és iájdalmak közt teltek el. Egy párisi „Music Hal!“ meg merte tenni azt az ajániatof Dusének, hogy lépjen fel idomított ku’yák és egy hipnotizőr társaságában. Duse nem szólt mást, csak annyit: — Jaj a szegénynek I — De a köny­­nyei csorogtak az arcán, valahányszor ez az „ajánlat“ az eszébe jutott. Míg egy atkalom kínálkozott, hogy eladó­sodott társulatát kimentse szorongatott helyzetéből: amerikai szerződést aján­lottak neki. Duse elfogadta az ame­rikai turnéra való szerződést. így re­mélte biztosítani, hogy késő öregségét kedvenc Ápolójában töiíheti. Igaz, hogy 64 esztendős volt már, de azzal vi­gasztalta magát, hogy Sara Bernhardt még öregebb korban is játszott. — Még tudok dolgozni — mondta barátainak, — igy tehát kell is dolgoz­nom. Az enyéimek valamennyien sze­gények voltak, sokat dolgoztak és sze­gényen haltak meg: úgy illik, hogy én is igy fejezzem be életemet! Amerikai útja előtt még ellátogatott Bécsbe, nagyon szerette a bécsieket. A Neue Wiener Bühne n lépett fel há­romszor. Már légzési zavarokkal küz­dött a színpadon, köhögési rohamot kapott, de nagyszerű volt. A „Porta Chiusa“ nézői nem felejtik el ezt a csodás alakítását. Itt történt Bícsben, hogy a honorárium felvételekor zavarba jött. — Istenem, ezek a szegény embe­rek mind olyan sápadlak és sze­gények és nekem honoráriumot adnak! — sóhajtott és szégyenkezve tette el a pénzt, hogy elküldje rögtön a hitelezők­nek, akiket ki akart elégéteni. Ö maga nagyon egyszerűen, szegényesen élt már, neki nem tellett jómódra a nagy honoráriumból. Cherbourgban hajóra szállt. Egyedül, magányosan és csendben. Ntwyorkban óriási ünnepséggel fogadták. Duse fáj­dalma azonban kiriíoltott a fényes ün­nepségek külsőségeiből is. Látta, érezte, hogy halálra Ítélte őt a sors. Itt minde­nütt füst, vasút, kigőzölgések, idegen szobák fogadták. Sehol sem ragyogott az olasz ég és messzire tűnt Európa meghittsége Beteg, öreg testtel cipeli ma­gát Baltimore, Philadelphia, Washington uj és uj színházaiba. Aztán Kuba és Havanna hőhullámpoklába hurcolják, a szerződés mondatai korbácsolják őt tovább, Pilt8burgba... Pitsburgban, a koronavárosban várta őt egy fekete rém: a halál. Havas eső csapkodott, metsző szél sivitott a pittsburgi utcákon, mikor Eleonora Duse első estéjére a színház­hoz ért. A kaput zárva találta. Negyed-Asolo, — 8UgU3ZlU3 hó | őrahosszaf, fogvacogva futkosott a szín- j ház bejáróinál, míg végre az egyik ablaknál életjelt adott magáról a por­tás. A portás csodálkozva hallotta, hogy ez az ázott öregasszony a nagy mű- j vésznő. A színháznál még nem váriák \ őt. Nem tudták, hogy Duse megjelenik j az előadás előtt j oval. Így agyonfázva j is fellépett azonban. ; Előadás közben hideg rázza és : forróság önti el, felválva, de azért | játszik. A magánosság drámáját í játszotta, borzalmasan fenséges \ alakítással. A hallgatóságban megfagyott a vér. ] Az előadás lúimeni a játékon, beleszólt az életbe. Hazavilfék a szállóbeli szobájába, rögtön ágynak esett. Da nem akar meghalni. Nem akar ebben a fekete koromvárosban búcsúzni az élettől. Majd Asoíóban, a kék ég alatt, nap­sütötte fák és cprusok közt, virágok közt a kertjében, majd ha mindent ki­fizetett ... Azt mondta mindig: — Nincs halál, a halál fény nem árnyék 1 Most sírva könyörgöít, hogy takar- : ják be. Mégis teljesült a kívánsága: mikor meghalt, fehér virágokkal bo­ntották be és aztín a büszke j „Duiiio“ gőzös fedélzetén, olasz trikolórra! elborítva utazod haza Itáliába. A nápolyiak íérdreboruítak mindenütt, amerre a koporsót vitték, Duse szent volt. Rómában faíravatalozzák királyi módon: a Michelangeló Santa Maria degü Angeiiben. A templom főbejaró­­jánal fek.te függönyön, tzüstös felírással: „Róma és az oiasz anyák imádkoz­nak, hogy a njughatatien Eleonora ! Duse megtaláljs az ő nyugalmát Isten­ben, most, mikor a olsó zasándoku já­­ról visszatér". Florer.c, Bjlogna, Padua, Treviso, Montebeliuna, uj állomások, l mindenütt térdhajtassai, meghajolva kö- ; szöníik Itália hazaiért mariujat, aki el- \ érkezeit dicsőséges pályája megáJmo- j dott végére: az asolói temetőbe. LAMPIONOKs gyuliak ki Tokióban este s a mil­liónyi lampion fcözöti járva ezen az estén a mandulaszemü kis japánok a messzi németekre gondoltak. Valami furcsaságot éreztek magukban, valami történt velük és forró lelkesedés he­­vült törékeny testükben. Voltak kö­zülük egyesek, akik régebben Berlin­ben jártak egyetemre es ezek a man­­dulaszemü japánok már közelebbről ismerték a német népet, amelynek néhány tagja most elérkezett alig négy nap alatt Németországból hoz­zájuk, a cseresznyefa országába. A „Graf Zeppelin“ impozáns alakja megjelent Tokió felett és ebben a KÖRNYEI ELEK. — Szent Istoán ünnepe Teljís csend­ben múlt ei S:eat István ünnepe felet­tünk Kedden, mely napan a Sr.. András templomban a reggeli szentmiséken nagyszámú közönség jeleit meg. A Szent István oltárnál, mely e napon virágdíszt öltött, Richter J mos szenátor mondott szentmisét az öhitatos közön­ségnek, melyben otí volt Komárom ma­gyarságának szine-java. Az istenitiszte­­leten több polgári rendőr és rendőri alkalmazott jelent meg, hogy seregszem­léi tartsanak a megjelentek felélt. — fl Komáromi r. kot autonóm egyházközség raoatalozója, A komá­romi KdioiiKui temetőben építendő rava­talozó ügyeden kiirt tervpályázat igen szép eredménnyel végződött, amennyi­­bén nyolc paiyamü érkézéit be. Ezeket szombaton üiralia felül az erre a cilrá felkért szakbizottság és javaslatát a szerdán megtartott képviseleti ülés elé terjesztene, az üiésen, melyen Alapy Gyula dr. világi elnök töltötte be az elnöki tisztet, elsőben néhai Bindendes József volt képviseleti tag einunytárűl emlékezeti még az egyházközség elnöke kegyeletes szavakban és emlékét az ülés jegyzőkönyvében örökítették meg. Majd auértek az ülés egyeben tárgyára, a ravatalozó ügyére, amelyet az elnök simeriiöen ismerteit. A képviselet egy­hangúlag eifogadia a szakbizottság ja­vaslatát es az ei3ő 1000 K-ás dijat a Feltámadunk jeligéjű tervnek Ítélte oda, amsiynes szerzője Schleisz Géza városi építész, mig a másod k 500 K-ás díjjal a Feltámadás című piiyamüvet tüntette ki, amelynek jeligés leveléből Szabó Lajos építőmester neve sünt elő. A Kép­viselet kivitelre is az első számú, mo­­numen.áiis hatású tervet fogadta el csekély módosítással és felkérte a ter­vezőt, hogy az építkezés kiírását Készítse elő, ami & legrövidebb időn belül meg­történik. A paiyázóa pályamüveiket a plébánia hivatalban vehetik át a hiva­talos órák alatt. — Katolikus adózók figyelmébe. Az 1929. evt egyházi adókivetést javaslatot 1929 augusztus 24—30 napjain köz­szemlére tesszük ki a plébánia hivatal­ban, ahol az a hivatalos órák alatt megtekinthető (d. e. 9—12 közt). Ez alatt az idő aíait nyújthatók be az eset­leges fitszóiarniasoK. Komárom, 1929 augusztus 23 Dr. Alapy Gyula az egy­házközség viíagi elnöke. — muzeális lelet Csallóközben Az Eayedpusziahoz tartózó Bmazsfan épít­kezés közben a munkások ember cson­tokra akadtak. A csontok melleit szá­mos fegyver volt, meiyek a 13—14 ik századból erednek, A csendőrség a talált tárgyakat a pragai múzeumba szállította. — Ceszurással fenyegették meg. Bar­­tos Katana dunaszerúahelyi asszony be­vásárolt Ábrahám Lázár dunaszerdahe­­lyi kereskedő Nemesszeg utcában levő üzietében. Távozásakor az utcán észre­vette, hogy még 68 koronát tartalmazó erszénye eltűnt. Férjével Bartos Gusz­távval visszatért az üzletbe és óriási lármát csapva követelték pénzüket, me­lyet az asszony állítólag ott felejtett. A kereskedő hiába erősítette, hogy a pénzt nem látta, Bartos Gusztáv leszurással fenyegette meg. Később a csendőri nyo­mozás megállapította, hogy Bartosné a pénzt az uicán vesztette el es azt Zá­­oor Sándor dunaszerdahelyi lakos ta­lálta meg. ki a 68 koronát elmulatta. „Tolnai Világlapja“ képes hetilap hetenként könyvmelléklettel. KsDhaíó és megrendelhető: a SPITZER-féie könyvesboltban Komárom, Nádor-utca 29. Kívánatra házhoz szállítom — Cgy talpalatfnyi föld miatt. Ifj, Bucsek Ltván és Grassy Janos oucsi íöidmive3ck már rígtbben ellenséges viszonyban állottak egymással néhány lépésnyi földterület miatt, melynek tg­­iajdonjogát egyik sem akarta a másik­nak átengedni. Sokszor civódiak emiatt, de az ilyen alkalmakkor hangoztatott fenyegetések bevíliására talán egyikük sem gondolt komolyan. Kedden azután vére* tragédiává fejlődött a két ember régi gyü'ölsége. Ö ,s<etalálkoztak a vi­tás fOlddarabon és ismét összezördül­tek. H:ves íz hoc keletkezeit közöttük és bizony egyikük sem fukarkodott a sértő kifejezésekkel. Végre is Grajsky Jánost elfúlóba az indulat. Félragadott egy kapát és azzal oiy hatalmas eiővel sújtott Bitesek fejére, nogy az keitéha­­siíoít koponyával, véresen bukóit a főidre. A szörnyű eset hire csakhamar széífutoti a faluban. Felszedték az esz­­máletlenü1, vérében fatrengő embert, orvost hívtak, aki iparkodott az ötgyer­mekes családapát megmenteni, ámde hiába, Bucsek néhány órával a végze­tes összetűzés u*án anélkül, hogy esz­méletét egy pillanatra is visszan-erte volna — kiizenvedett. A gyilsos Graj­­skyt a esendő ség letartóztatta es a párkányi járásbírósághoz szálluoíta. hon­nan a komáromi ügyészség börtönébe fogják vinni. Védekezésül csak annyit mond, hogy nem akart gyilkolni, tenet erősfeiinduiásban, önkívületi állapotban követte el. — elütötte a kerékpár. Komárom utcáin sós galibát okoznak, a iegiöbbször gyorsan robogó karékpárok. N:m egy­szer veszedelmes az u cárt keresztül menni a száguldó kerékpárok miatt, mert nem egyszer elütik az uicán hala­dókat. Szerdán délelőtt 10 óra körül egy úrasszonyt ütőit el a megyeház sarkán egy kerékpáros. Az urhöigy olyan szerencsétlenül esett térdre, hogy te­nyérnyi nagyságban lezuzta térdéről a bőrt. Az erős vérzést csak nehezen le­hetett eláliitani. A rendőrség figyelmét felhívjuk a hatósági rend életeket neg­ligáló, botrányosan száguldó kerékpáro­sokra. — Komáromtól Mippon szigetére című múltkori cikkünk Kiegészítésére megje­gyezzük, hogy a Komáromban született volt tengerész Redl O .tó szüiei Komá­romból Érsekújvárra Költöztek as már régebben és igy Komáromban mar na­gyon kevesen emlékeznek e csatádra. Nágyfalusy István a napokban szer­kesztőségünkben járt és megemlítene, hogy a rémregénybe illő kalandosat { átélt komáromi születésű volt teuge­­\ rész azt mondotta, hogy Ő uiiosa­­. Öcc>e Redi néhai vezérkart ezredesnek, j akit kémkedésen értek és emiatt öngyií­­! kos lett. E néhai nagybátyja tantuatta . őt a tengerész pályára, de amikor Redt \ vezérkari ezredes agyonlőtte magát, 't minden anyagi segíts égtől elesett es tanulmányait nem folytathatta tovább. A közbejött háborúval aztán megkez­dődött kalandos élete. Érsekújvárról el­utazott, de nem tudjak, hová. — feloették a német d ákokat a nem­­. zetközi diákszöuetségbe. A budapesti nemzetközi diákkonferencia ülésen a német diákszövetség felvételéről tár­gyaltak. Megállapították az együtt­működés módjait, nevezetesen a j német diákok tel jes tag dijat fizet­­j nek a nemzetközi szövetségben, \ azonban a nemzetközi tanácsban és j a szövetség első komissziójában 5 nincsen szavazati joguk. Az ugyne­­" vezett comité executivében szintén * tagsági jogot kap a német sző vet­­\ ség, szavazati joga viszont itt sincs. I — Rossz a oonatközlekedés Komá­­l rom és Gúta között. Vettük a követ­­’ kezd sorokat:

Next

/
Oldalképek
Tartalom