Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-08-03 / 93. szám

26 oärijsi, Komáromi Lapok 1929 augusztus 8. Látogatás a stúdióban Irta: P. Feszty Edith. I BALOCfl MIKLÓS I villanyerőre berendezett asztalosműhelyében 3§ H jutányosán és szolid kivitelben készül U jg! mindennemű asztalos munka. ra | KOMÁROM, JÓ KAI-U. 15. | Szenvedélyes rádiózó vagyok. Két­féleképen is élvezem a rádiót, vagy műsort hallgatok, vagy utazom az éter hullámain és keresek gépemmel új állomást, amit eddig még nem vettem. Milyen lehet egy stúdió? Sokszor elképzeltem, kiszíneztem fantáziámban. Pesten tartózkodva, elmentem a Sán­dor főherceg utcai uj stúdióba. Elárul­hatom, nagyon élveztem a szép Ízléses elrendezést, a műszereket, a sok drapé­riát. Puha, meleg, csendes fészek be­nyomását kelti. Külön kis világ. Az ember lába mélyen belesüpped a vastag szőnyegbe, mely elnyeli a lépé­sek zaját. Egy kapun áthaladva, világos, pázsit­­gruppos, napos udvaron mentem keresz­tül. Bejárathoz érek: a stúdió bejárata. Dobogott a szivem, mikor az ajtón áthaladtam, mert féltem, vájjon olyan lesz-e, mint amilyennek kiszíneztem. Kedves rádiózótársaim, a stúdió na­gyon megnyerte tetszésemet. Szép, mint amilyen szépnek nem is álmodtam. Meglepett Európa legszebb stúdiója, mint aminek mondták nekem később. Nagy luxussal van berendezve. A bejáratnál udvarias egyenruhás szolga lép elém. Kívánságomnak azon­nal eleget tesz és pár perc múlva már vaszójai Scherz Ede a rádió r. t. kon­­íeranciéja vezet a folyosókon keresztül egy„ impozáns nagyterembe. Ő a rádiózók kedvelt Scherz bácsija. Én is őt kéi ettem. Magas, szikár alak, nagyon elegáns, most fehér köpenyt visel Ízléses, angol szürke ruhája felett. Aranyos, jó kedélyű. Kellemesen elbe­széltünk. Leültünk a nagy stúdióban és Scherz bácsi elmondta, hogy huszonegy éve van a telefon-hírmondónál, mióta a rádió fenáll, azóta a stúdióban tölti be hivatalát. Pozsony környékéről származik, egy­kor földbirtokos volt, szeszgyárral, de huszonhat éves korában elment Monte- Carlóba és a roulett asztalnál hagyta egész vagyonát. Állás után nézett, tisztviselő lett. A megelégedett ember benyomását kelti. Családja, három gyermeke van. Otthona a Népszínház utcában. Scherz bácsi szereti a foglalkozását és a stúdiót. Délután 3-tól éjjel 12-ig van szolgá­latban. Közben este 10 órakor a közel levő Kis Pipában szokott vacsorázni. A rádióhallgatók tömegesen keresik fel levélben. A legkülönfélébb tartalom­mal. Májusban nyolcszáznegyven leve­let kapott. Tizenkettőt írt férfi, a töb­bit női rádiózók a világ minden tájáról. Sokáig elbeszéltünk volna még, ha Scherz bácsit nem szólitja el a köte­lesség. A mikrofon elé lépett és köz­lését leadta. Utána kedvesen megmu­tatta először azt a termet, ahol ültünk, a nagy stúdiót, a büszkeségüket. A nagy stúdió. Itt történnek meg a nagyobb szabású leadások. A mérete !0 méter széles, 20 méter hosszú, ma­gassága 7 méter. A falak szabályozható függönyözéssel vannak ellátva, felhuz­­hatók, oldalirányban fordíthatók. Úgy tesznek beállítva, olyan nagyságban al­kotva a termet, ahogy az akusztika megkívánja azt. A terem három falán, vastag, vörös posztófüggöny. A bejá­rattal szemben, amelyet ugyanaz a vas­tag posztófüggöny takar, mint az oldal­falakat, márványfái emelkedik. A me­­nyezet szürke posztóból drapprrozva. A padozatból semmisem látszik, vastag, süppedő, zöld posztó borítja minden zugát. A terem közepén zongora. Most Pol­gár Tibor ül mellette — kiséri Med­­gyaszay Vilmát, aki a mikrofon elé megy. Csendben hallgatjuk a műsort. Szünet közben is mély csend. A kö­zölni valót a másik fülébe sugjuk. Körülnézek a nagy teremben és lá­tom, hogy még két harmónium, a már­ványfal mellett a zenekar számára kot­tatartók és székek, egymásmelleit három különböző alakú mikrofon, egy tábla, állványon, úgynevezett tabulatura. Az utasítások megadására szolgál ez a jelzőtábla, amelyen a megfigyelő helyi­ségben elhelyezett, irógépszerü billen­tyűzet, egyes billentyűinek lenyomására, az utasítások, transzparensek, kivilágí­tott feliratok alakjában jelennek meg. A táblán a következő szavak állanak: első sorban számok tízig, alatta á, b, c, a többi sorokban: ének, szólam, perc szünet, távolabb, lassabban, megállj, elölről, klarinét, viharszünet, zongora, mély fuvola, fagott, trombita, zenekar, kiséret, indulás, jó, gyenge, jobbra, gyorsabban, ismétlés, nélkül, fine, balra, elfordulni, közelebb, erős, csend, szü­net, kellék, ütő, kürt, oboa, harmónium, gordonka, hangerősitő. Ezzel be is fejeztem a nagy előadó terem leírását. E teremből belátni egy kis üvegfül­kébe. A karmesteri üvegfülke. Alig na­gyobb egy ágynál. Lépcsőkön jutunk be. A fülke teljesen hangmentesen vá­lasztja el a karmestert a zenekartól. A karmester a vevőkészülék után kapcsolt hangszórón át hallja a zenét, vagyis úgy, mint a rádióhallgató. Innen vezényel. Utasításait a közvetítések alatt a már említett tabulatúra segítségével hozza a zenekar tudomására. Próbáknál szóval is bemondhatja észrevételeit, mégpedig, ha a karmes­terfülkében elhelyezett mikrofonba be­szél. A bemondott szavak a stúdióban elhelyezett nagy hangszórón lesznek hallhatók. Az üvegfülke fala cellotexel van bur­kolva, az az oldal, mely a stúdióba néz, úgyszintén a vele szembenlévő, három­soros üvegből áll. Nagyon vastag üveg­ből. A két falán ugyancsak bordó posztó omlik redőnybe. A mennyezete szürke omlós, bársonyos anyag, mély ráncokban. Egy partitúra asztal és egy szék áll benne. Ajtaja a megfigyelőből nyílik, amit vastag szőnyeg takar. Most a megfigyelőbe jutottunk. Itt is drapéria a falak és ajtókon. Ami itt nekem feltűnt, az, hogy innen át­látni a karmesteri üvegfülkén keresztül a nagy stúdióba, a másik falon pedig a kisebb, úgynevezett próbastudióba nézünk, egy ablakon keresztül. Egyik szobából a másikba ablakon át figyel­hetik, mi történik odaát. A neve ennek a helyiségnek nagyon találó. Megfi­gyelő. Igazán az. Itt két asztalt látok, azon műszereket. A műszerek. A nagy sludióban el­helyezett tabulatúrának a billentyű­zete, házi telefon, két másik készülék, mely közül az egyik a stúdióba, a má­sik az erősítő helyiségbe vezet. Egy gépezet az asztalon elhelyezve, finom kis érzékeny jószág, ez jelzi, hogy a hangerősség megfelel-e. A sze­replők a stúdióban és a karmester az üvegfülkében elhelyezett műszerről tájé­kozódik és leolvassa hangja erősségét. Észreveszek egy kis dobozt, négy lámpással. Indulás, kész, mehet, vége felirattal. Irányítják a megfigyelőt, hogy az erősítő helyiségben a megfelelő kapcsolások meg örténtek-e. Kiléptünk a folyosóra. Mialatt men­tünk, kísérőm a következőket mondta: — Van négy stúdiónk, a nagy stú­dió, ahová először vezettem, két próba­stúdió, az egyikbe átlátunk a megfi­gyelőből, a másik kettőbe most fogom vezetni. Azzal már egy ajtónál is álltunk. A felolvasó szoba. Beléptünk egy kis, hosszú, keskeny szobába. Itt is a drapirozás dominál. Ebből a kis helyi­ségből közvetítik a felolvasásokat és a gramofonhangversenyt. A mikrofon az asztal mellett áll. Előtte szék. Az asztalon jelzőkészülék és telefon. Nem cseng, vörös lámpa jelzi az összeköttetést. A kis helyiség­nek egy ablaka van. Parkra néz. Scherz bácsi tovább vezet. Most érünk a negyedik stúdióba. Próbastudió Minden előadás előtt próbálnak és az itt történik. Mit látok itt. Sötétvörös drapéria a falakon, mint mindenütt, a padló itt is szőnyeggel bevonva. Ez a szoba háromablakos. Elég nagy helyiség. A közepén zongora, kottatartók, székek. Az asztalok mind­egyik stúdióban vastag, szürke posz­tóval leterítve. A szomjúságot a stúdió­ban könnyen olthatják, mert az aszta­lokon egy tálcán korsóban viz, pohár áll. Mindent észrevettem és ez sem kerülte ki a figyelmemet. Hangtalanul lépünk a mikrofonhoz. Nehéz volt megállni, hogy bele ne be­széljek. Tiltva van a közbeszólás. Én sem akartam a törvények ellen véteni. Nem fogta fel hangomat a mikrofon. Nagyon sajnáltam, de belenyugodtam. Csendben, szótlanul hallgattam, mikor Scherz bácsi a pontos időjelzést be­mondta. Annyi mindent kérdeztem a legkedvesebb rádiókonferanciétől, hogy ő tévedésből tizenhat óra negyvenöt perc helyett egy órával kevesebbet mondott be. Alig kapcsolta ki a mik­rofont, telefonon figyelmeztették a té­vedésre. A műszaki teremből is lerohant egy tisztviselő, fehér kabátban, mint a festők, vagy orvosok, itt mindenki ab­ban jár. Nevetve mondta, hogy észre­vették a téves bemondást. Többen a városból is betelefonáltak, kérdezve, hogy valóban egy órát késik az órájuk. Az egész ház, a stúdió összeszaladt és megbocsájtó mosollyal vettek rólam tudomást. Éreztem, hogy én voltam az oka Scherz bácsi tévedésének. Remélem, hogy nagyobb baj nem származott belőle. Legalább nem jelez­ték a stúdióban. A kis intermezzó el­múlt, az ajtóhoz érve, azon egy táblát látok. Elolvasom. Ez áll rajta: „Csendet kérünk. Tilos a dohányzás. A piros lámpa kigyulladása a mikrofon bekap­csolását jelzi. Amig ez a lámpa ég, helyét senki el ne hagyja és maradjunk csendben. Mindennemű rögtönzés tilos.“ Az ajtó becsukódott, mi megint egy folyosóra értünk. Egy ajtóhoz jutottunk, nyitva áll, már bennt is vagyunk az erősitőteremben. Itt már csupán mű­szert látok. A falak fehérek, a helyiség világos. Egy hosszú falon nagy tábla húzódik. Ez a mikrofon kapcsoló tábla. Az összes stúdió kapcsolása a mikrofon táblán osztódik el. Itt vannak elhelyezve a jelzőberendezések, amelyek részben optikai (piros, fehér, zöld körték) ille­tőleg akusztikaiak (csengő) — rendel­tetésük az, hogy segítségükkel az egyes stúdiókból az erősítő be vagy kikap­csolására jelzéseket lehessen adni. Az adást állandóan vevőkészülékkel, hangszórókkal figyelik. Négy erősítő berendezés van, amelyek egyidejűleg is mind üzemben tarthatók, anélkül, hogy egyik a másikat zavarná. Egyidejűleg akkor van több erősítőre szükség, ha az adás alkalmával vala­mely következő műsorszám próbája is folyik. Az erősítőt a kimenő kapcsoló táblán lehet egyrészt az adóállomás vonalára kapcsolni, másrészt pedig, próbák alkal­mával, a kapcsolt stúdiók megfigyelő­jébe kapcsolható, a telefonikus hang lehallgatására. A mikrofon kapcsoló táblára a kö­vetkező helyekről futnak be mikrofon­vezetékek: nagy stúdió, kis stúdió, pró­baterem, felolvasó szoba, mérőszoba, udvar (nyáron onnan is lesznek leadá­sok) a telefon-hirmondó és a József telefon központ. . Itt van a szünetjel gépezete. A régi zenélőórák mintáján dolgozik, egy óra­mű által forgatott henger tüskéi, egy acél hangfésü fogait pendítik meg. Á fogak mágneses térben rezegnek. Az alattuk levő tekercsekben elektromos impulzusokat keltenek, amelyek meg­­felelőieg felerősítve jutnak el az adóra. A másik ilyen kis műszer a pontos idő jelzőkészülék. Egy precíziós ingaóra, másodpercenként elektromos impulzu­sokat ad egy berendezésnek, mely a jelzésekhez szükséges hangokat állítja elő. A konferancié bemondja, hogy melyik perc, illetőleg másodperc fog következni. Azonban, hogy a bemon­dott perc mikor következik be, azt a precíziós óra automatikusan jelzi. Az erős áramú kapcsolótábla arra a célra szolgál, hogy a hálózati forgó­­áramot megfelelő gépek segítségével, az izzító akkumulátorok töltésére és az anódfeszültségek szolgáltatására egyen­árammá alakítsák át. A tábla mérete öt méter hosszú, két méter magas és öt méter mezőből áll. A leadás menetét regisztráló műszer irja. A kimenő-tábla, Csepel, Laki-hegy és a vezetékes telefon-hirmondó. Elbúcsúztam a műszaki tisztviselőktől és megköszöntem szives kalauzolásukat. Tovább menve, a kísérletező, vagy mérő-terembe értünk. Itt ellenőrzik az erősítők helyes működését — vételi megfigyeléseket végeznek és a legkü­lönbözőbb, az üggyel kapcsolatos kísér­leteket folytatják. Itt láttam egy műszert, amelyen a képtávolbalátáson dolgoz­nak, kísérleteznek. A lépcsőkön lejöttünk, a folyosókon, az előcsarnokba érve, még hallot­tam kisérő kalauzolómtól, hogy a stú­diónak százötven alkalmazottja van: művészigazgató, kereskedelmi igazgató, öt rendező, két konferancié, három kar­nagy, három zongorakisérő, két dra-SZALAY FEST, TISZTIT, PLISSÉ, GOUVRÉE K omarom, a NÁDOR-U.

Next

/
Oldalképek
Tartalom