Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-02-26 / 25. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1829. február 26. Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ mosószappant! Győződjék meg róla! rikába jutva, olt tovább tanult és dolgozott, amerikai tudósokkal érintkezett. A kolozsvári unitárius teológiának volt a tanára, de csak néhány évig tartott előadásokat, mert szembekerült a teológia tanári karával dogmaellenes felfogása és egyéni vallásfilozófiája miatt. Leköszönt tanári állásáról és megkezdte hosszas barangolását. Eleinte évekig az orszában élt. Volt Aradon, Szegeden és Temesvárok, beállt zsákhordómunkásnak, dolgozott mezőgazdaságban és két keze munkájával tartotta fenn magát. Az volt fő eszméje, hogy ez az igazi élelbölcsesség: szerény igények, testi munka, a szellem friss ébrentartása. Már akkor híveket toborzott. Di mégsem volt propagátor, szerényen és csöndben élt. Majd nekivágott a világnak. Amerikában, viszontagságos élet után meghívták a Louisiana-államban felállított Commonwemth Coolidge tanárává. Ekkor egy évig maradt Amerikában, de mégis csak visszatért és megtakarított pénzén kis házat vett Rákosligeten. Rákosligetről gyakran bejárt Budapestre, nem törődött az u'cai járókelők mosolygásával és a gyerekek gúnyolódásával. Cipőt sohasem húzott. Barátaival csöndben és meghitten beszélgetett jövendő terveiről. Most negyedszer vágott neki a nagy amerikai útnak. Erről az utolsó ú járól nem tért vissza többé. Trockij a Tátrában fogja gyógykezeltetni magát. — február 25. A prágai lapok pár nap óta azt a hirt közük, hogy Trockij Csehszlovákiába akar jönni, hogy előrehaladott tüdőbaját a Tátrában gyógykez díesse. Hivatalos helyeken az a vélemény, hogy a kormány nem fog elzárkózni Trockij kérése elő! és miután má? politikaimenekülteknek is ad tartózkodási engedélyt, ezért Trockijtól sem fogják megtagadni Ebben az esetben a ha tóságok azonban kikötik azt, h >gy Trockijnak politikával egyáltalában nem szabad foglalkoznia. Trockijnak ez zel a tervével, hogy Csehszlovákiába jön, a csehszlovák sajtó legnagyobb része semlegesen viselkedik, csupán a Lidové Listy és a Národny Lisly foglaltak állást ellene. Halálos szerencsétlenség történt Nagymegyeren fegyverrel való játékközben. Nagymegyeri tudósítónk írja: Péntek déli 12 órakor borzalmas szerencsétlenség színhelye volt Krecsenics Lajos hentes konyhája, ahol több ipiros se séd étkezik. E célból ment oda Tóth Kálmán vadőr is aki, mielőtt ebédhez ült volna, töltött vadászfegyverét, amelynek egyik ravasza fel volt huzva az ajtó mellé állította. Berta Lajos hentes tanonc kezébe vette a fegyvert és tréfából a szekrény előtt álló Gombos Ferenc cipész segédre irányította. Ebben a pillanatban a fegyver véletlenül elsült és Gombos Ferencet balhalántékán találta, ki jajszó nélkül elesett és azonnal meghalt. Minden sörét a fejében marad*. A nevezett vadőr Aranyossy László d<-. alkalmazottja, ki nagyon sokszor járt a községben és több helyen figyelmeztették, hogy a községben ne járjon töltött fegyverrel, de mindez hiába volt, mig végre a szerencsétlenség bekövetkezett. A vadőrt és a tanoncot, valamint Hbb szemtanút a csendőrség azonnal kihallgatta, este pedig a két gondatlan embert bekísérték Komáromba, a szerencsétlenül járt fiatal embert pedig a huliahkba szállították, hol megtartották a hivatalos orvosi vizsgálatot is. AZ ÜDVÖZLÉSRŐL. Ezerkiiencszáíhuszonkilencet írunk, a gépember, a rádió és a repülés korában élünk. Minden halad előre. Eljött a buoifrizu-a és a rövid ma ideje is, ami a legnagyobb vívmány a nőt toilette terén. Nigyanyám mesélte, a milíéneum évében kint sétáit a sétatéren, ahji a zene ritmusára nagyon sokan léptek és tolongtak. Nagy tömeg mozgott, hullámzott a főúton. Nagyany im arra lesz figyelmes, hogy nem bir tovább lépni, mert rúnáján tapos egy par idegen emoer. — Kérem engedjenek tovább — szól, azonban a taposok nem is hallják. Tűzoltó munkálatot végeznek a lábuskal és gyúrják a sleppst, Ugyanis már lángolni kezdett a hosszú ruhának az a része, ami a főidőn csúszott viselője után. Egy eldobott szivartói vagy gyufától gyulladt meg. A taposó „önkéntes tűzoltók“ még idejében etoitoiíák. Megint ján az estélyi ruha divatja, azaz már itt is van; de az a szerencse, hogy csak az estélyi ruháknál. Uicára megmarad a rövid, angolosan fiús vi seiet. U cai viseletnek többé a baciiust felszedő, tüzet fogó sleppenet nem fogja senki h >rdani. Annyira praktikus a rövid ruha Ez inár nem divat többé, épugy mint a rövid haj sem az, hanem kultúra, haladás! Most azonban nem a hossiu- és rövid ruháról akarok írni, hanem két ósdi szokásról, ami m g úgy véletlenül itt maradt és nem lehet kiirtani. Az első, a férfiak kalapemeléssel való köszönése, Nem barbarizmus és elitéiendő ez a szokás. Különösen az idd nagy télen, ebben a dermesziő hidegben, ha az utcán megy egy férfi és ismerős hölgygyei találkozik, mit csinál? Első mozdulata, hogy a fején levő kalapjához kap és leveszi onnan. Ez megismétlő• dik a nagyság átka szerint, nagyon sokszor. Ezt nevezik köszönésnek, lekapni a fején tevő ruhadarabot, ami hidegben azért van a fejen, hogy melegítsen! Nem őrület ez! Tessek csak elgondolni, hány nátha keletkezik ilyen formán. A köszöntést illetőleg azt ajánlom nektek, szegény férfiak, tegyétek félre az ősi rossz szokást és köszönjetek — a ti javatok — úgy mint mi nők: fejmeghajtássai. Mi nők ezt az udvariassági formát teljesen elegendőnek tartanók. Nem lehelünk annyira kegyetlenek, hogy az utcán állandóan a Demokles kardja függjön — egy nátha, vagy még súlyosabb hülés alakjában — a fejetek felett. Nemcsak a hideg időjárásban gondolom ezt a köszönésmódot, hanem ha eljön a tavasz és a meleg nyár, épugy rajtmaradhaina fejeteken a kalap; ha meghajoltok vagy fejeteket meghajtjátok az ismerős láttára, azzal már megadtátok a kellő tiszteletet is. Tessék megpróbálni. Eleinte nehezen menne, de a női nemnek kellene ebben a segbségtekre lennie és nem aprehendálni, ha egy ur a kalapját nem emeli meg. Ez volna sz én szerény véleményem az utcai üdvözlésről. Vájjon hányon lesznek, akik elfogadják az én indítványomat 1 El kellene minél előbb valahol kezdeni és annak most ebben a szibériai hidegben a legjobb alkalmát látom. Maradjon tehát fent a kalap! P. Feszty Edith. 12$ Minden héten vasárnap, hétfő, csütörtök, péntek délelőtt élő Pontyhal a piacon kapható ! Hogyan áldozta fel magát az oszfrák~magyar hadsereg a szövetséges cél érdekében? A lembergi vereségek titka — Pitreich könyve az orosz front 19144 vereségeiről és győzelmeiről A régi monaichia egyik kiváló vezérkari tisztje, Pitreich M x báró, a volt közös hadügyminiszter fia a lembergi csatákról a terjedelmes világháborús irodalomban is feltűnést keltő munkát irt ezzel a címmel: Lemberg 1914. (Adolf H3lzhru3en8 Nicht, Bícs kiadásábap.j Pitreich nernelégszik meg azzal, hogy müvében a kezdet nagy hadműveleteit pusztán had öriénelmileg feldolgozva lárja elénk, hanem kutatásait olyan harcászati és s’ratégiai eímefuttalásokkai kiséri, amelyek a legkiválóbb katonai srakirők elmélyedésére és klasszisára emlékeztetnek. 1914 ben Európaszerte megnyi lak a zsilipek, a népek milliói fegyverbe álltak és egymásra rontottak, hogy az államok világhatalmi elhelyezkedéséi újra szabályozzák. Ausztria-Magyarország és Németország három arcvonalon keveredtek élet haláihaicb3. Seregeik délen Szerbia és Montenegró ellen, északon Oroszország ellen és nyu gaíon az egyesült franci j, angol és belga haderőkkel vették föl a küzdelmet. Közős megállapodás szerint a háborút úgy gondolták eldönteni, hogy azalait, amig az osztrák magyar haderő Oroszországot lekö i és skartban tartja, a német haderő gyors iramban legázolja Franciaországot. Miheiyl Franciaország térdre kényszerült, a győztes német seregek zöme megfordul és az osztrák magyar haderők által lekötött orosz erőkre veti magát, hogy egyesülten azulán azokat is összeroppantsák. Eme terv alapján sz osztrák magyar hadvezetőségeihatározta. hogy hat hadseregéből néggyel Galíciában vonul föl és súlyponttal a Bug és Visztula között megtámadja az orosz haderőket. Miért késett a mi mozgósításunk Annak ellenére, hogy Oroszország sokkal hatalmasabb haderő fölött rendelkezett, mint a monarchia, a had vezeiőség e támadás rizikóját vállalta, mert meg volt győződve, hogy gyorsabban mozgósított seregeivel ellenfelére olyan időben mérhet súlyos csapásokat, mielőtt ez még egész haderejét mozgósíthatta és mielőtt mozgósított részei hadműveleti ütőképességüket elérhették volna. A terv vegrehajását azonban előre nem látott körülmények lényegesen befolyásolták. Oroszország már 1914 julius 25 én felriasztotta határmenti alakulatait, július 30 an elrendelte a részleges és július 31-én az általános mozgósítást. A monarchia ezzel szemben az általános mozgósítás első napját vasuitechnikai okokból — a Szerbia ellen folyó felvonulás miatt — augusztus 4 ével határozta meg és ezzel az orosz mozgósítással szemben öt napot vesztett. Ez az időveszteség a későbbi harcokban végzetesen kihatott annál is inkább, mivel az északi harcszíntérre szánt, de eiőbb a Balkánon felvonult 2. hadsereg csak részletekben és nagy késésekkel ért galíciai felvonu lási körzetébe. Annak ellenére azonban, hogy e körülmények hatása alatt a gyorsabb mozgósítás előnye veszendőbe ment, az osztrák-magyar hadvezetőség kitartott offenzív terve mellett és két hadsereggel a Visztula és a Bug között előretört. Ez a támadás az orosz 4. és 5. hadsereget találta. Az előbbi a kraszniki, az utóbbi pedig a komarowi csatában vereséget szenvedett. Az orosz kémek szerepe A mi l.és4. hadsetegünk eme hadműveleteit keleti irányban a 3. és a 2. hadse eg részére biztosították. Ez erők ellen az o ősz 3. és 8 hadsereg vonult fei. U óbbinak feladata volt az osztrákmagyar h derőket kelet-nyugati irányban megtámadni és vagy felgöngyölíteni, vagy az észak-d li irányban támadó másik két hadsereggel két tűz közé szoritíni és összeroppantani. Az oroszok kémszervezetük révén még békéből helyesen ismerték a tervezett osztrák-magyar felvonulási tervet. Keletről jövő két hadseregük azért túréhoz fejlődve zárt csoportosításban lepte át a határt, mert azt remélték, hogy rögtön az osztrák- magyar haderő zömére bukkanhatnak. Conrád azonban, amint ismeretes, néhány hónappal a háború előtt megváitóztatta a felvonulást (ezt az oroszok már nem tudták) és Románia bizonytalan magatartása miatt, az izolált jobbszárnnyal visszament. Az előnyomuió orosz 3. és 8 hadsereg ennélfogva nem talált mindjárt nagyobb erőket ott, ahol ezeket a régi felvonulási terv szerint feltételezte. Hadvezetősége a sötétben tapogaíódzott, ennélfogva csak lassan és szisztematikusan nyomult előre Sajnos az osztrák-magyar hadvazetőség sem látta tisztán az ellenfél helyzetéi. Az oroszok zárt tömegekben nyolc hadtest ei nyomullak elő, a felderítés azonban éppen a középső hadtestekig nem jutott előre és igy a mi részünkön tévesen az a felfogas kerekedett felül, amely két különálló, elszigetelten előnyomu’ó orosz hadcsoportot tételezett fel. A htdvezetőseg az oroszoknak ezt a gyengeségét ki akarta használni és a császári és királyi hadsereggel a föltételezett, izoláltan esőnyomuló, északi csoportra v-tette magát. Az osztrák-magyar három h idlest aug. 26-án azonban mindjárt 4 ellenséges hadtestre bukkant. Marc a túlerővel Az összeütközésből több napig tartó harcok fejlődtek ki, amelyekbe a mi 2 hadseregünknek részei is beavatkoztak, de beavatkozott azokba az orosz 8. hadsereg négy hadteste is. Ez a tuierő hamarosan eldöntötte az egyemőt.en küzdelmet. Az első lembergi csata elveszett. Az osztrák-magyar haderők a lembergi vereség u<án a Wereszczyca mögé vonultak vissza, a hadzezetőség azonban uj terv alapján hamarosan ismét felvette a küzdelme. Conrad gyors elhatározással megfordította a Komarownái győztes császárt es királyi hadsereget, azzal a szándékkal, hogy a 3. hadsereggel az orosz erőket leköti, szárnyaikat pedig északról a 4., délről pedig az időközben a Balkánról teljesen beérkezett 2. hadsereggel átkaiolóan megtámadja. A 4. hads .reg megfordítása sikerült. Hogy ez mit jelent, azt a maga teljességeben csak az érti meg, aki tudja, hogy egy egy hadsereg hátában több mint 10 000 jármű mozog. Szept. 6-án megkezdődött a második lembergi csata. A középen küzdő 3. és a délről előretörő 2. hadsereg szép sikereket ért el, a nélkül azonban, hogy az ellenséget döntően megverhették volna. A 4. hadsereget azonban ez alkalommal elhagyta a hadiszerencséje. A helyett, hogy az ellensé I
