Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-01-26 / 12. szám
1929. január 26. Komáromi Lapu* 8. oldal. Boldog várakozás közben készít elő Vidámné Bölcs Kató mindent a nagy napra. Készen várja a kis jövevényt a sokféle, helyes holmi. Minden darabja csupa ragyogás, hisz hófehérre mosta a mányi ülésen bejelentve lett, hogy a hajóépítő cég értesíti a társulatot, hogy elkészült a »Komárom* nevű csavargőzös. A hajó átvételére a már szerződteted hajóskapitány, Kiss László küldetett ki, hogy vele a próba utat tegye meg. Ugyancsak bejelentetett, hogy annak megtekintése és átvételére dr. Konkoly Thege Miklós, az európai hirü neves csillagász, kinek mellesleg mint okleveles hajóskapitánynak, magának is volt egy pazar berendezésű cs mrgözöse, ajánlkozott, ki mellé meg Pechata Antal ügyvéd csatlakozott. Ezen három tagból álló bizottság megjelent az átvétet miatt, de a hajót több hiányok pótiása miatt nem vették át. Ezen hiányok azonban póioiva let tek s a tutsjdonképeni birtokbavétel csak 1886 május havában történt meg. Ezen időiöt kezdve it hát a társulat a maga hajójával bonyolítja le a forgalmat, minthogy azonban az csak a téli forgalom kbonyolítására volt szánva s igy nyáron jövedelmet nem nyújtott, hatá rozatba ment annak nyári idő alatti bérbeadása, A vezetésben 1887 ben személyi változások állanak be, amennyiben a Ko máromból elköltözött Lzsanszky József igazgató helyébe Weszely Lajos, a választmány tagjai sorába Kire* Lipót kerül, később 1888 ban az elhalt H fier Szilárdot az elnökségben Csépi Dani ügyvéd váltja fel, nrg a lemondás, elhalálozás folytán megüresedett helyekre Wirthl József, a komaromi ármentesitő társulat igazgatója, Kircz Lipót fakereskedő, Markovits Gyula a komáromi első takarékpénztár igazgató-helyettese és Gruber Lőrinc kereskedő választatta k meg. Ami a társulat jövedelmezőségét illeti, a nagy üzemi kiadások mellett nem mondható kedvezőnek, amit eléggé igazol azon körülmény, hogy a befizetett 50 forin'os részvények u'án csak két ízben tudott á 2 forintos ősz taíénot fizetni és pedig az 1887 és 1889 itt évi jövedelme u án 1886,1888., 1890., 1891. években nem. A társulat alakulása alkalmával még nem gondolhatott arra, hogy csak rövid mii íny év múlva bekövetsezik azon ábrándnak tartott valóság, hogy állandó hidunk leend és mÄgis valóra váli, mert 1890 ben már az előmunkálatok megkezdődlek s 1892 ben nyertek befejezést, amidőn a híd a forgalomnak átadva lett, minthogy ennek folytán a társulat működési tere megszűnt az 1892 évi február 21 én tartóit igazgatósági ülés egy rendkívüli kCzgjüés egybthivását határozta el, amely a társulat felszámolás kimondását fogja kérni. Ezen közgyűlés hozzájárulj a felszámolás kimondáséhoz s igy az előkészületek megtétettek a teljes felszámolás keresztülvitelére. Ezen felszámolás, tekintettel arra, hogy a társuld könyvvezetése teljesen befejezetten rendben volt, sem kint levő követelései, sem pedig tartozásai nem voltak, igy csak arrói kellett gondoskodni, hogy a társaság tulajdonát képező csavargőzös eladassék és pedig azonnali készpénzfizetés mellett. Még ni hány választmányt ülés megtartása után ezen kérdés is eldőlt, mert a csavargőzös eladásával közzétett hirdetés alapján az Esztergomi csavargőzös részvénytársaság vevőszándékkal jelentkezett s több ízben tartott szemle s tárgyalások után megtörtént az alku s 9000 forint vételáron megvette a „Komárom“ nevű csavargőzöst. A vételárt még március hivaban kifizette, s mi sem állott utjaban a felszámolásnak. A társulatnak rendelkezésére álló őszszeggel tehát megkezdődött a feiszá molás, ame y szerint 400 drb 50 forming részvényre részvényenként 48 70, 19480 forint lett 3 részletben kif.zetve s igy 1 forint 30 krajcár híjával az egész részvénytőke visszafizetést nyert. A felszámoló bizottság tagjainak működésűkért megszavazott 260 forint tiszteletdij s a felmondással járó ősz szes köti ségek kiegyenlítése után még rendelkezésre állott 38 forint 17 kr., amely összeg a komáromi önkéntes tűzoltó egyesületnek adatott át. Ezen felszámolás megtörténte után a felszámoló bizottság bejelentette a komáromi bír. törvényszéknek a táreu tat vagyonának végleges feloszlását, beterjesztette összes üzleti könyveit, a 400 drb 38 f 70 fillérrel teljesen visszafizetett s bevont részvényt, amit a komáromi kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság 1893. évi november 29 ről kelt 8020|903. számú végzésével tudomásul vett. Ez volt a Komáromi csavargőzös részvénytársaság pályájának rövid története. Mielőtt azonban 44 év után ezen kis visszaemlékezésemet, melyet dr. Biranyay József, a Komáromi Lapok érdemes szerkesz ője felhívására írtam meg — befejezném, nem mulaszthatom el kegyelettel meg nem emlékezni a társaság vezetésében reszt vevő Heiler Szilárd, Lazsánszky József, dr. Nagy Vilmos, ZieglerNlndor.Diósy Antal Pechata Antal, Tatray József, Mike Károly, Fried Kálmán Kiicz Lipót, G über Lőrinc Veszély Lajos, Markovié* Gyula az időközben elköltözött munkatársakról, — míg a Mindenh dó kegyelmével egészségnek örvendő: Zechmeisier János, Csépi Dani, Schmidihauer Lajos, Wir hí József fogadják szívből jövő további zavartalan jó egészség kivánata mellett köszöntésem és üdvözlésemet. 1929. február 2. — Vöröskereszt bál. Nehéz feladatok elé áliilotta a Vigalmi Bizottságot az a páratlan érdeklődés, mely a mához egy hétre lezajló Vöröskereszt bál iránt megnyilvánul. A régóta begyakorlott „bálszakériők“nek ez az izgalom azonban csak növeli munkakedvét, mert a siker már szinte a kezünkben van. A mai napon megkezdődik az ízlésesen kiállított meghívók kibocsájtása is, hogy a bál előtti hét idejét átengedhessék a bálba készülők kellemes izgalmának. Sokan keresik fel a vidéki ismerősök nevét tartalmazó listával a Vigalmi Bizottságot, hogy jó barátaiknak a bálon való megjelenését iehetővé tegyék. Mondanunk sem kell, hogy a Vigalmi Bizottság minden iiyen és ehhez hasonló támogatásért nagy hálával adózik. De felkeresik a Vigalmi Bizottságot a bállal összefüggő egyéb természetű ügyekkel is. igy nagyon sok uriasszony panaszkodott, hogy a toilette kérdés nagy gondokat okoz. Mert a farsang rövid, aüg egy két bálon használhatná azt az estélyi ruhát, amely most sok pénzbe kerülne és jövőre már divatját múlná. Viszont sokkal helyesebb volna, ha az uj toilette árának akármilyen kis részét is inkább a jótékony célra fordi- i tané és semmit sem törődne a „baráttizenöt évig élt Amerikában és ott nőtt fel az anyagias gondolkozás kellős közepén. Én tizenöt esztendőn kérésziül Indiában éltem és ott lestem férfi a lelki élet iskolájában. Most itt tálál!"ózunk, két ellentétes világ I A leány csodálkozva nézett a férfire és közelebb húzódott hozzá. Az folytatta: — Maga az életöröm, a vágy — én vagyok az önmegtagadás, a lemondás, a maguk nyelvén: fakir. Megdöbbenve kérdezte a leány: — Fakir ?1 — Igen. Tizennyolcéves koromban szöktem ki Indiába hazulról. 0:t a lámákhoz kerültem, ahol egész más em bér lettem, mint önök. ö eg édesanyám könyörgése visz haza látogatóba rövid időre. — Hiszen ez roppant érdekes! — kiáltott fel a lány. — És nekem ezt csak most mondja ? Szárazon, halkan felelt a férfi: — Mindegy akár most, akár később. S ettől az estétől kezdve a leány állandóan a férfi nyomában járt, eleinte csak kíváncsiságból A hajópublikum érdeklődve, messziről nézte barátságukat és nem közeledhetett feléjük, mert izoláltságukon most már a leány is őrködött. Ezekben a csodálatos, hold fénnyel telilett, gyönyörű tengeri estéken egymás mellett hallgatták a parttalan viz örvényes csendjét és szemük támasztalanul kóválygott a végnélküli tükrön. A férfi beletörődve, megadással hordozta magával a leány barátságát, egyforma, mély zengő hangján felelt, ha kellett, pillanatra sem verte észre, hogy gyönyörű leány ül mellette, aki lassan lassan már rajongva néz rá, keresi szeme messzenézö sugarait. Egyéniségéből hiányzott az indulat, az élet, a lelke nem itt járt a földön. A leány szeszélye egyre súlyosabb, egyre hatalmasabb lett. Átváltozott lassan mindent beiöitő vággyá. A hajópublikum aggódva látta, hogy Lilian valóságos rabja már a férfinek, betegnek érezte magát, ha félórára is nélkülöznie kel'ett őt és úgy járt utána, mint az árnyék. Dombay Andor hidegen, egyforma változatlansággal töltötte napjait. Hűvös, sovány kezét szelíden huzia el a leány forró, kapkodó tenyere élői. Nagy, mészszenéző szeme közönyös pillantással tolta el magától a lobogó, égő leánytestet és nem érezte meg a vágyat, nem reagált a szerelemre. Komolyan, halkan tanított, ilyenkor egész arca átszellemült a transzcendentális gondolatoktól — Lilian, az emberi test nem más, mint egy kalitka. A lélek benne a madár. Ha énekszót hallani a kalitka felől, mindenki tudja, hogy a madár énekel és nem a kalitka. Maga mégis mindig a kalitkára hallgat. Miért nem hallgat a madárra? Az e3et szenzáció lett a hsjőn. Mindenki figyelt, mindenki lesett, hogy mi lesz. A gavallérok bele akartak kötni Dombayba, le akarták ülni. De Lilian ott állott mellette, mint egy felbőszült párduc és egyetlen tekintettel kergette el őket a férfi ú jából. Egy ember nem törődött csak a dologgal. Mister Kozis, Lilian apja. A hoz'áfordulók szavára vállat vont és igy felelt: — Lilian azt tesz, amit akar. Az egész az ő dolga. Senkinek semmi köze hozzá, még nekem se. Egy reggelre a tenger megbolondult. Valami titokzatos óriás láthatatlan korbácsa vene, csapaodia a testét s a mozdulatlanságba dermedt viz fel-fel loccsanva az égre, ki akarta oltani a íüzbegyulladt villámokat. Mintha ezek a pillanatra felcikkázó, vakító lángok lennének suhintásai a haragos ostornak. A tenger bömbölt, üvöltőit és tajtékosra korbácsolt testét fájva dobálta a felhők felé. az ég harcolt a tengerrel. S a harc félelmetes és borzalmas volt, mint minden, ami emberfölötti, ami emberfölöiti, ami megfoghatatlan ... A hajó pont volt a végtelenségben... A társaság a magára öltözött embergőgöt megriadtan ejtette a vizbe, fölvette a könyörgők, a rettegők arcát és imádkozva kiáltott az égre segítségért. Mindenki a hajóiermekben es kabinokban fetrengett a félelemtől és minden kincsüket, minden vagyonukat odaígérték az égi hatalmaknak, ha megmenekülnek. A matrózok és hajótisztek ott bir kóztak a fedélzeten a viharra! és a kapitány a h jóhidon nem volt más, mint egy elfcherült, állandóan ordító, vonagló száj. Dombay Andor magasra emelt fejjel és változatlanul egyforma nyugodt tartásban ott állott a hajó korlátjánál és nézte a vihart. Ebben az irtózatos, tomboló káoszban először ütötte szivén az árvaság, a magáramaradotiság gondolata. Hirtelen érthetetlenül vágyódás fogta el a távoliak után, övéi után, szeretett volna anyjánál lenni, hallani ajkáról a magyar szót és szeretett volna kezet csókolni neki. Semmiféle parancs nem fudía őt a födélzetről többé elűzni. Nyugodtan, mosolyogva nézett a megrén Olt arcokba és csak ennyit mondott: — Nem félek... Mindenki félreállt az utjabó*. Hagyták. Lilian amikor a hajóban magához tért első rémüleléből, azonnal Dombay jutott az eszébe, végigkutatta, végig iántorogta az egész hajót, pincérekkel kerestette, hiába. Nem találták sehol. Ekkor juott eszébe valakinek: — A fedélzeten lesz I Lilian felsikoltoü, elsápadt, pillanatra dermedten állt a helyén, azután mindenkit félrelökve az u'jából, vadul, ellenállhatatlan erővel szaladt fel a fedélzetre. A vihar ide odasodorta gyenge, karfcsu alakját, pillanat alatt átvizesedett könnyű, nyári ruhája, ő vergődve, küzködve ment előre, lépésről-lépésre belekapaszkodva kötelekbe, oszlopokba, tárgyakba, ment... ment... Tudta, merre kell mennie... Amikor meglátta Dombayt a korlátnál, egyenesen büszkén, félelem nélkül; élesen, áthatóan sikoltott föl, akaratlanul, öntudatlanul csendült föl ajkán eltitkolt anyanyelve: — Andor! AndorI Félek! A férfi megdöbbenve, boldogan fordult vissza a magyar szóra, csodálkozva látta a feléje bukdácsoló, vergődő lányalakot. Megfogta szemét a lány tekintetének könyörgő, bizakodó nézése. Látta az átázott, remegő aszszonyi testet, látta a feléje röpködő gyermeteg karokat, látta, hogy ez a gyermek tőle várja a menekülést, a vigasztalást, az erőt, a lelke mélyéből irtózatos erővel szakadt föl a forróvizü forrás, elöntő te egész testét, érezte, hogy ez a lány hozzá tartozik, az övé, karjait öntudatlanul, embeifölőtti parancsnak engedve, tárta széjjel s a megijedi galamb ázoitan, fázva bujt meg a férfi fölébredt karjai között.
