Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-06-25 / 76. szám

Komáromi Lapos 5 oldal Fürdői levél. 1929 június 36. (Elkésve érkezel».) Igen tisztelt Szerkesztőségi Az idén nem akartam fürdői levelet Írni, mivel azt már a mull évben és azelőtt is megírtam Szliácsról. Nem mintha nem lenne mit írni, sőt nagyon is sok itt a változás, hanem azért talán, hogy igen sok komaromi jár ide, akik minden szavamat ellenőrizni tudják és igy a költői lendület szinte ki van zárva. Hogy mégis irok, annak az oka a kö­vetkező. Hétfőn délután gyanútlanul megyek a Bristol-Tátia éberembe, ahol a ko­máromiak étkezni szoktak, hát ismerős hangok ütik meg már messziről a fü­lemet. Mi ez? Madárcsicsergés? D: min ha többen is beszélnének egyszerre! Az önmagámnak megadott kereszt­­rejtvényt megoldja az éttermi főnök, aki lassan felém lejt és igy szó! hozzám: — Földiek, képviselőur,Komáromból! És máris diszkréten távozik. Amennyire az ember kúrájának tar­tozik, sietve indultam a külön étterem felé, melynek üvegfalain kérésziül szű­rődtek az ismerős hangok. Hát bizony komáromiak, de még mennyire azok! Az egész polgári leányiskola, a kedves E'za néni fő- és Mitterholzer Ágost, valamint Somogyi István tanár urak alvezérságe alatt. Már ott is ülök az asztaluknál és beszélgetünk a hölgyek­kel, Elza néni édesmamájával, dr. Haas Márkné urhölggyel aki Besztercéig kiséri akszép csapatot, me|y csicseregve itta a finom ozfconna kávéi a nagysze­rűen omló kaláccsal. Már a vizeket is megkóstolták, de az Ádám forrásból szerencsére nem ittak. Jól is tették. De máris sietnek a vasútállomás felé, előbb azonban el­özönlik a bazárt — amit a bazár iga­zán örömmel vesz tudomásul — és írják az anzikszokat szaporán. Egy darabig kisérem a tanár urakat és meleg búcsút veszek tőiük. A kislányok mentek a Q iramvölgy ékkövét, Besztercét látni, onnan H r manecre, a papírgyárba Sdiácson lát­ták a legújabb fürdői női diva^or, mely olyan takarékosan bánik a ruhaszövetlei, hogy az ujjakat mellőzi és a ruhácska a'ig ér térdig. Ma mindenki kislánynak akar látszani .. Ez azt mutatja, hogy nagy a szegénység az ilyen előkelő fürdőhelyen és mutat sokszor olyasmit is, amire nem volnánk kíváncsiak.. . Szbácson egyébként egészen kiala­kult már korán a komáromi kolónia, egyelőre hét taggal, akit- h íz csatlakoz­nak azok, akik oda készülnek. Elárul­hatom, hogy a Bristol és Tátra hoielek lakói voltunk valamennyien és Strauss éttermeinek messze földön hires kony­háján kényeztettek bennünket, ahol min­dennap tejszínhabbal trakiáltak és ahol a komáromiak igazán otthon érzik ma­gukat. Aki nem hiszi, próbálja meg. A fürdőről majd jövőre irok, ha már a világfürdők sorába lépett elő, meri holt bizonyos, hogy odalép a legrövi­debb idő alatt. Sziiács, junius közepén. Dr. Alapy Gyula, mint szliacsi ő&fürdőző. vÉn nem rágalmaztam meg a francia leánytu — mondja Victor Margueritte, aki a „La Garcone“ miatt elvesztette a becsületrendet. Páris szivében és mégis messze az emberektől, a legforgalmasabb pálya­udvar, a Gare Saint Lazare tőszom­szédságában és mégis remetemagány­ban él Victor Margueritte, az a francia iró, akit a legtöbbet üidöitek, a ieg­­többet bántottak, a legjobban gyűlöl­tek, de — a legtöbbet olvastak. Hires könyve, a „La Garcone“ a XX-ik század minden példányrekordját verte, egyedül Franciaországban több mint 900 000 példányban jelent meg eddig. Lefordították a világ minden nyelvére, filmet készítettek belőle, me­lyet sok millió ember nézett meg szerte a világon és tömérdek hamisítványt erről a ftimről, melyeknek még nagyobb volt a publikuma. Könyveit sok helyen betiltották külföídöo, filmjét vis ont Franciaországban nem engedte előadat­ni a kormány és Poincaré, az akkori külügyminiszter, Margueritte halálos ellensége, mindent elkövetett, hogy külföldön is betiltassa őket. Sikertele­nül. A „Garconne“, melytől a francia leányok jóhirét féltették a külföldön, elementáris erővel járta be a világot, pusztított és oktatott, lelkesített és felháborított. Talán nem túlzás azt állítani, hogy száz év óta nem folyt ennyi harc egy könyv körül, nem szór­tak ennyi vádat, gyűlöletet egy író fejére, akinek, miután hazaárulónak és aljas rágalmazónak publikálták, kishija, hogy nem kellett épugy elmenekülnie is hazájából, mint barátjának, a Nobel­­dijas „hazaáruló“ nak, Romáin Rolland­­nak. Mi az én bűnöm? — Ugyan mit tettem én? — kezdi a „Garcone“ szúrósfekete szemű, fia­talosan élénk tekintetű, de hőfehérhaju szerzője. A „Garconne“ típust nem én teremtettem, a minden emberit, minden erkölcsöt elsöprő világégésben szüle­tett: a világháború alatt. Sohasem állí­tottam, hogy ez a társadalmi előítéle­tektől felszabadult, magát mindenáron kiélni akaró, független fiuleánvtipus az igazi francia leány típusa. Világosan megírtam a könyvemben, hogy a gar­­conne, ha Párizsban elég gyakori is, még itt sem általános, a vidéki francia leány pedig igazán egészen más. De a nagy felháborodást, erkölcsösködést nem ennek a leány típusnak a megjele­­nése, hanem a bevallása okozta Ma a garcorine nem forradalom többé, ha nem csupán történelmi emlék, egy stá­ció a felszabadulásért küzdő és hirte­len szabadságával még semmi okosat Párizs, június. kezdeni nem tudó uj nő utján, azon az utón, amilyen ma már biztos léptek­kel halad a nőmozgalom és ha még messze is van a cél, a harcosok egyre szaporodó tömege biztosan el fogja érni. — Az én bűnöm, hogy elfoguiatian krónikás voltam, őszinte iró, aki meg­írtam azt, ami van, amibe lépten-nyo­mon beleütköztem és ami mellett mo­solygó nyugalommal mentek el azok. akik később oly eszeveszett diihvel rontottak rám. Én becsületes őszinte­séget követeltem őszinte becsületesség­­gei. De éppen ez az őszinteség volt elviselhetetlen politikai ellenfeleim, iri­­gyeim és mindazok számára, akiknek valaha is kellemetlen voltam (óh, mily sokan vannak ilyenek) azzal, hogy palam et publice szemükbe mondtam az igazat és igyekeztek a legképteie­­nebb manőverekkel elgázolni, lehetet­lenné tenni, megbélyegezni, belegázolni a becsületembe, elszakítani a barátai­mat és elvették tőlem azt is, amit még nem vettek el soha francia Írótól. Victor Margueritte odamutatoti a feje fölé a faira, »hol, mint régi csaták emléke, öreg kardja markolatára fel­akasztva (Margueritte katonatisztként kezdte pályáját és mint dragonyos kapitány lépett ki a hadseregből) kis vörös szalagon ötágú fehér kereszt lóg: a becsületrend parancsnoki keresztje, melyet immár nincs joga többé viselni. Becsületrend és becsület. — A becsületrendet elvehették tőlem, de a becsületem megmaradt- És ma már, megvallom, az sem érdekel ‘öhbé, hogy visszaadja-e valamelyik baloldali kormány. Túlságosan hozzászoktam a függetlenséghez, minden körülmények között és minden veszedelmek dacára kimondom a meggyőződésemet és nem tűröm el, hogy ebben akármilyen tarka rendjelszalag is megkössön — Poincaré ur és társai — mondja gúnyosan — sohasem fogják megjaví­tani a mái társadalmi rendet, sohasem fogják kivezetni a világot a mostani káoszból, részben mert nem tudják, részben mert nem is akarják. (a. I) A magyar kormány válaszolt a román demarsra — junius 24-én. Budapesti jelentés szerint a magyar kormány eljuttatta válaszjegyzékét a budapesti román követhez Bethlen mi Takarékos, szagtalan nem hagy foltokat.-Minden drogériában kapható. Vezérképviselet! Wessely Alajos, Znaim. HIBK K niszterelnők május 26 án tarlóit be­széde ügyében átadott jegyzékre. A magyar kormány jegyzéke lényegileg megegyezik azzal a válasszal, amellyel Walkó Lajos magyar külügyminiszter szóban köbölt 8 ugyanebben az ügyben nála járt csehszlovák és jugoszláv kö­vetekkel. A budtpásti román követ írásbeli jegyzékében utalás történt arra, hogv a román kormány Magyarország és Románia viszonyának megjavulását kívánná. A magyar kormány jegyzéké­ben is hangsúlyozza, hogy hrtározott szándéka a két ország jószomszédi viszonyának előmoz­dítása és őszintén reméli, hegy a román kor­mány meg fogja könnyíteni a két or­szág kölcsönös megértéséhez szüksé­ges alapok megteremtéséi. Csak három év múlva hívják egybe a jugoszláv parlamentet. — junius 24 Belgrádi jelentés szerint a jugoszláv politikai körökben úgy tudják, hogy a kormány hajlandó legközelebb megfon­tolni az alkotmányos uralom visszaál­lításának kérdését, az uj választás és parlament összehívása azonban csak három év múlva történne. Nagy szárazság fenyegeti a kanadai búzatermést. Két-három nap óta az összes jelen­tések tropikus hőségről, nagy száraz­ságról, a szemek rnegszorulásárói hoz­nak hirt és bár nem lehet tudni, mert hivatalos jelentés még nincs, hogy van-e spekuláció e jelentések hátte­rében, mindenesetre az történik, hogy a jelentések nyomán szilárdulnak az amerikai tőzsdék, amire jó lesz nálunk is felfigyelni. ,Szine-Java‘ —= könyvek: =— Andai Ernő: Álmok asszonya Bedet: Jeroome szerelme északon Benett A: Fehér és piros — Lord Riingo — Mister Prohack Dahl A.: Úrázás egy házmssterifülke körűi Dekobra M.\ Leányszökteté3 Dominik H: Az égő piramis — Atlantis feltámadása Duse; Dr. Smirnó naplója Dupuy Mazuell: Sekk játékos Drault Jean: Polgármester ur, mint turista Erskine: S ép Heléne magánélete De la Fouchardiere: Hí nagyjaink visz­­szstérnek — Mikor őnagysága vezet Frondaie: A fejedeiemi auió Galopin: A vörös szandál Hull E M,: A sejk Levet; A tolvajok városa Mandelstamm: Hollywood Magre M: A tigris titka Michaelis Karin: Rachei — A gyöngynyakők Maugham: A mágus Rosny: Gyönyörű Páris Színi Gyula: Homo doktor kísérlete Schnitzler. Casanova hazatérése — Hajnali mérkőzés Toudouze: Aki ellopta a golfáramot — Vulkánok ébresztője. Wallace: London sötét szemei — Az elveszelt millió Wodehouse: Psmüh, az újságíró Egy kötet ára IO K Kaphatók SPITZER - féle könyvesboltban. — Hz érettségi uizsgdlatok ered­ményei. Amint lapunk előző számunk­ban idez ük, az eredségi vizsgálatok befejeződtek. Jaré rv é Ferenc elnökleté­vel az éredségi vizsga-bizodság a ta­nulókat a következőkben nyilvánította érettnek: ki ünteléssel éretlek: Grünfeld Erzsébet, Michola Lujza, Sdranyovszky György és Tóth Kálmán. Egyhangúlag éretlek: AFpy Gyula, Birchitz György, Fürst Georgia, Gábris József. Gregosits j Irén, Grósz Erzsébet, Hájas Gábor, : H eh* Ilona, Kováin István, Kőváry [ Kálmán, Lactímann Tibor, Marosi Gábor, ) Nagy Margit, Ráb3iBáia; Szaló László, Tóth G5spár,Tromler Ferenc, Uhtrcczky E ?dre és Zombory K'ára. Szóiöbbség­­j ge! érettnek a bizottság a következőket nyilvánította: Bilahó E^s bet, Faragó í Miklós, Harka Istv n, Horn Béla Ke- I menczky Aranka, Koczab Vilmos, Kos­­íj sányi István, Kováts József Kőrös István, Mrrczeis Púi, Papp László, Raáb Gibor, Szabó István, Szarvas László, Szilágyi Béla és Végh Máriát. A vizsgálatok bt fejeztével az osztályt Alapy Gyula búcsúztatta az elnöktől és a tanári kar­tól, meleg és keresetlen szavakkal. Az éreti ifjak tegnap, hétfőn oszlottak szét az érettségi bizonyítvánnyal kezeikben. — H Vöröskereszt közgyűlése. A ko­máromi csehszlovák VörósKeresz! Egye­? sü'et folyó hó 9 én délelőtt 11 órakor tanoda a városháza nagytermében első évi rendes közgyűlésiét. A közgyűlés el­nöke Csizmazia György városbiró, egye­sületi aleinök megnyúó szavaiban ke­gyeletiéi «miékezett meg az egyesület j elhalálozott két tagjáról Jávor Jenő áll. főjegyzőről és Arnstein Lajos kereske­dőről. A közgyűlés néma felállással ál­dozott emlékeiknek, A jegyzőkönyv hi­ll telesité ével Balcar János áliomásfőnök és dr. Borka Gíza girnn. tanár bízattak meg. Majd az egyesület ügyvezető tit­kára, dr. Kalvarlszky Jenő gyermekor­­; vos kimerítő jelentésében részletesen ismertette azt a jótékony és szociális egészségügyi munkát, mellyel az egye­sület fennállásának már az első csonka évében is bebizonyiloíta létjogosultságát és vázolta azokat a terveket, melyeknek közeli megvalósítása még fokozni fogja az egyésü et közhasznú munkásságát. Novák Emil bankigazgató, az egyesü­let pénztárosa a zárszámadást, vagyon­­teher kimutatást valamint az 1929 évi költségvetést terjesztette elő, melyet a közgyűlés jóváhagyott és a feímentvényt megadta. Az alapszabályoknak a vá­lasztmány fe frissítésére vonatkozó ren­delkezéseinek elege! téve uj választ­mányi tagokul Schlosser Hermin nyug: po!g iskolai tanárnőt és Suchanek Lampari törzskapitányt választotta meg a közgyűlés. Ellenőrökül újra Baríos Frigyes és Kedrő János bankigazgatók, pótelienőrökül pedig Kascsék Albin, a p!nzü?yi kirendeltség vezetője és Ko­csis Ernő bankigazgató választattak meg. Végül a közgyűlés megbízta dr. I Kalvariszky Jenő ügyvezető titkárt, hogy a Prágában folyó hó 29-én összeülő Vöröskereszt Egyesületek delegátusainak i közgyűlésén a helybeli egyesületet kép­viselje. Az elnök zárószavaival a köz- I gyűlés véget ért. — Gyúszrouat. A legnagyobb rész- I véítel vesszük a szomorú hirt, mely özv. Dilfárth Mőrné sz. Kussevich Má- I ria urhöígy áldásos éleiének 75. évében tőr-ént elhunytál jelentette. Báró I Diifurth Mőrné Tata és Tóváros jótá­ll konysági életében a legnevezetesebb } szerepet játszotta, mint a Vörös Kereszt I Egylet köriisíiteletben álló einökasszo- i nya és a népkonyhának évtizedeken át l fáradhatlan vezetője. Férjével együtt ] évtizedeken át Tatán élte a nyugalom j éveit, mely számára uj munkakört je- É ientett a jótékonyság terén, A szegények ezreinek könnyei és általános tisztelet kisérte el utolsó útjára. Hilálát gyer­mekei és unokái gyászolják. özv. Csermák Hugóné, szül. N gró Hermin, néhai Csermák Hugó kormány- I főtanácsosnak, az ácsi cukorgyár igaz­­? gatójának özvegye Budapesten 64. évé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom