Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-05-18 / 60. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1929 május 18. Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ „ mosószappant! Győződjék meg róla! 1921. évi kommunista puccsot vezette a szociáldemokrata páti ellen. Most azért zárták ki, mert Kladnóban lapot akart indítani, amelyben a kommunista pártvezetőség ellen akart éles kampányt kezdeni Munával egyidőben két szenátort is kizártak a pártból, ezenkívül egy országos tartománygyülési képviselőt és a Svoboda lap szerkesztőjét is kirekesztették a pártszervezetből. Mibe került Csehszlovákia „fölszabadítása* Most, hogy a párizsi jóvátételi tárgyalások folynak, egyes csehszlovák lapok felszínre hozták a Csehszlovákia által az antanthatalmaknak fizetendő jóvátételi összeg kérdését. Az Express erről a kővetkezőket írja: „A csehszlovák köztársaság tiz esztendeje” című hivatalos kiadványban azt olvashatni, hogy a felszabadítást' összeg 750 millió arany frankot tesz ki és ezt azért vetették ki a csehszlovákokra, mert .a sző - vetségesek felszabadították őket az osztrák-magyar uralom alól." De ebbe nincsen beleszámítva még a tulajdonképeni, borzalmas összegű jóvátétel, az átvett állami birtok ellenértéke és ezenkívül vannak még egyéb adósságok is. Az állami birtokok átvételi összegéről még tárgyalni fognak, a kérdés azonban érdemileg már el van intézve. A felszabaditási összeg szintén nem vitás, Csehszlovákiára 150 millió arany frankot vetettek ki, ugyanakkor a lengyelekre csak 226 millió arany frankot, Romániára 235 milliót, Jugoszláviára 178 milliót és Olaszországra 60 milliót. Az Express ezután idézi az Echo de Paris hasábjain megjelent erre vonatkozó cikket, mely szerint Schacht Owen Younghoz intézett levelében a csehszlo-Tődorka Irta Büky György I. Tódorka gyenge legény volt. Annyi erő sem volt benne, mint a legerősebb leányban. A karjai véznák, a mellkasa horpadt, lábszára lötyögött a könnyű nadrágban. Ami nehéz munka volt, nem tudta elvégezni. Nem is csinált mást, mint ott ácsorgott a tehenek között és hosszú, csomós ostorával nagyokat pattintott a levegőbe, ijesztgette a jámbor legelésző állatokat. A nagy havasi tehenészetnek ő volt az udvari bolondja. Nem a férfiak bántotlák. Férfi kevés volt a telepen. Tódorkán és a csendes, magába vonult felügyelőn kívül mindössze egypár öreg pásztor még. Emberszó ott nem is igen hallatszott. Ellenben tele volt a levegő leánykacajjal és hangos, jókedvű nevetéssel. A leányok bántották. Nagy, erős, gyönyörű leányok voltak mind. Csupa vér és csupa hús. Ragyogott az arcuk a tavasztól és illatozott a testük a tejtől. Olyan volt a bőrük, mint a rózsa s a szemükben pirosán lobogott a kacérság. Ha dolgoztak, a pattanásig feszült kemény mellükön az ing és ruganyos csípőjükön dalolva hintázott az ifijuság. A vezérük Nucka volt. Egyenes, mint a jegenye, erős, mint egy férfi, és bátor, mint az ördög. S az arca szép volt, mint a Mária. Nemcsak a leányoknak, talán az egész tehenészetnek ő volt a vezére. A pásztorok az ő szavának engedelmeskedtek, a felügyelő ur pedig ráhagyott mindent, tudta, amit Nucka tesz, az jó. Tódorkának tehát nehéz dolga volt. A lelke tele volt erővel és akarattal s vák és lengyel felszabaditási összegnek a német jóvátételi fizetségekkel való junktimba hozását kívánja. Amily arányban ezt az adósságot Csehszlovákia és i Lengyelország a francia, angol és olasz 1 kormányoknak fizetné, ugyanolyan arány- 1 ban csökkennének a német repardciós f annuitások. A lap felháborodással ula- j sitja vissza ezt a tervet és Benes kül- j ügyminisztert felelőssé teszi a bekövet- f kezhető eshetőségekért. A sertés-közvágóhiű. Komárom, — május 17. Komáromban körülbelül ötven hentesiparos működik és ezek valamennyien otthon, házilag végzik a sertések leszűrését és feldolgozását. A város teljesíti a husszemlél, de elképzelhetően a husszemle ennyi hentesiparosnál, akiknek nagyrésze mindennap egy sertést, némelyik pedig többet is kimér, nem teljesíthető azzal a körültekintéssel, mint a sertésvágóhidon a bizonyos órára vagy órákra korlátozott sertésvágásnál, ahol a fogyasztó közönség egészségügyi kívánságai és biztonsága szinte teljes egészében kielégítést nyernek. Már nem a mai keletű a sertésvágóhidnak a terve és a város régebben is foglalkozott vele. Pénzhiány miatt eddig erre még nem került a sor. Viszont pénzhiány mellett is sok olyan dolgot végzett el a város vezetősége, melyre életbevágó szSkBég nem volt. A sertésközvágóhíd azonban ilyen életszükségletet jelent a város fogyasztóközönségére nézve és a modern higiénia egyemiután gyenge volt a teste, szolgája lett a leányoknak. Hiszen lett volna ő a Nucka szolgája szívesen. De nem így. Minden parancsszóra megremegett a szive és minden csufolódó kacajra felszökött lelkében a dac, de gyenge karjaival nem tudott rendet teremteni a nevető, csufolódó leányok között, akik annyira vitték néha a csúfolódást, hogy ő tehetetlen haragjában sírva fakadt ... Pirosán zuhant a hegytetőn végig a nap. Fellángolt az ég, mintha kigyulladt volna a sugár-korong s véresen csurgott az alkonysugár az erdőre, a smaragdszinti havasi legelőre, végigaz utón, amin egy elfáradt szekér, élelmiszerekkel megrakottan kapaszkodott fel a tehenészet felé. A leányok elvégezték már a fejést. Az esti munka kész. A tehenek bent kérődztek már az istállókban és óriási edényekben állott a rengeteg tej. Céltalan bámészkodással ültek ki a csúcsra, figyelték az utat, jön-e valaki. Nucka kiáltott fel elsőnek: — Jön a szekér! Visitozva, kurjongatva, bolondos jókedvvel szaladtak az útra, elébe a szekérnek. A lovak csendesen, egyforma, lassú tempóban húzták felfelé a szekeret. Már szürkület állott be amikor odaértek a tehenészet elé. Nucka körülnézett. — Tódorka! Hol vagy? Kedvetlenül, fejét földre szegve jött elő a legény. — Mit akarsz? — Hát nem hallottad, hogy itt a szekéz ? Talán segítenél is, mi? Vagy mi hordjuk le róla az egész terhet ? Tudod jól, hogy a te munkád nélkül nem jutunk semmire. Szükségünk van a nagy erődre. Egy-kettő, nesen megköveteli, hogy ez az intézmény minden városban létesüljön. Esztendőkkel ezelőtt sokszor az unalomig szóvá tettük azt az anomáliát, hogy a hentesek házi vágásánál a köz. egészségügyi szabályok erősen háttérbe szorulnak. Nem beszélünk azokról a modern, nagy hentesüzemekről, melyek fel vannak szerelve minden erre vonatkozó kellékkel és a tisztaság tekintetében is kiállják a versenyt, de ezekkel szembe kell állítanunk azokat a hentesüzleteket, melyek a város perifériáin vannak; az udvarokból az utcákra folyik a véres szennyvíz és ott megáll, a legyek ezrei lepik el a vágás körül keletkezett hulladékokat és ki nyújt biztosítékot, hogy a húst is nem fertőzik e meg ezek az élősdiek? Az ilyen hentesüzletek kívánják legjobban a közvágóhíd rendjét és tisztaságát, mert belátják, hogy ott a higiénia szabályai mégis teljes mértékben betartatnak, mert az ellenőrzés nagy és \ attól elvárhatjuk a szükséges és elenl gedhetetlen tisztaság biztosítását. 1 Ami a városnak azt a kifogását illeti, 1 hogy erre nincsen fedezete, arra hivatt kozhatunk, hogy ehhez nem is szükf séges fedezet, mert a sertésvágóhíd I hasznot hajtó üzem és önmagát tartja fenn, a belefektetett beruházást pedig önmaga amortizálja. Ha feltesszük, hogy minden hentes csak másnaponként veszi is igénybe a vágóhíd helyiségét, akkor 7800 sertés mellett csak 10 koronával is 78000 K folynék be a város pénztárába s ha ebbői a szükséges személyzet beállítására ennek felét fordítanák is, még mindig évi 40000 korona maradna amortizációra, ami szinte túlzottan soknak is mondható. A sertésvágóhíd ezenkívül még abból a szempontból is fontos lenne, hogy a sertésszurások ufán maradó felesleges zsigerek, szőr és más hulladék a vágóhídon nagyban mindig előnyösen értékesíthető, mig a mai viszonyok közt talán száz százalékban is veszendőbe megy. ügy tudjuk, hogy maguk a hentesiparosok óhajtanák legjobban a vágóhíd felállítását, mert mai környezetükben a sertésvágás már nem felel meg a közönség igényeinek. A város gazdasági helyzete szempontjából pedig egyenesen kívánatos ennek az intézménynek a létesítése, mivel ez olyan bevételt biztosit, amely állandó és nincsen csökkenésnek kitéve. A városnak pedig, amikor államsegély kilátásai a legkisebbre csökkentek, minden alkalmat meg kell ragadnia abban az irányban, hogy jövedelmeit fokozza, | fogj hozzá! Csak úgy, mint én ! Azzal könnyedén a vállára kapott egy lisztes zsákot és táncolva, dalolva vitte be a raktárba. Tódorka is neki fogott. Vitte, hordta szenvedve, ereje szakadtán a zsákokat s felháborodott szívvel hallotta a lányok csipkedéseit. A szekér kocsisa, Mihály bácsi, szája sarkában a pipával, sajnálkodva nézte az erőlködő legényt és lassú, vigyázó számolással osztotta szét a dohányt, amit az emberek részére hozott. A Tódorka részét külön rakta. Rászólt a legényre. — No Tódorka ez meg a tied. De Nuckát valami nagy gonoszág szállta meg. Közéjük ugrott és magához ragadta a dohányt. — No persze 1 Még mit nem 1 Való is ilyen hitvány embernek dohány 1 Nem kapsz dohányt Tódorka. Mihály bácsi haragosan nézett a leányra. — Mi közöd neked ehhez?! — Mi ? Agyon pipázza magát! Olyan gyenge a melle, hogy lélekzeni is alig tud s a füstöt mégis csak úgy nyeli magába. Nem kap és kész 1 Sóvárogva szólt a legény. — Ne bántsál Nucka. Ma egész nap nem volt pipa a számban. Ez az egy örömöm van. — Majd minden pipa dohányért szépen hozzám jössz és kérni fogsz. Akkor talán, ha jól viseled magad, majd adok. És már vitte is a dohányt nevetve, kacagva a leányházba s a többi szoknya úgy táncolt utána, a többi piros bocskor úgy porzott utána, ahogy ő csinálta. — Micsoda haszontalan népség! — szólt Mihály bácsi és megvetően köpött YYHNE Szlovenszkó páratlan hatású női nyögyfürdőtje újonnan berendezett modern hidcgvizgyóiffylntézettel és szénsavas fürdőkkel. Természetes meleg vasas fürdő és hegyi klimatikus gyógyhely női bajokban, vérszegénységben és ldegbántalmakban szenvedők részére, TELJES PENSIÓ lakás, ellátás (napi négyszeri étkezéssel), I. oszt. vasas fürdő, gyógy, zenedij és világítással együtt NAPONTA Ke 45-48. Diétikus ellátás is. — Ortodox kóser vendéglő. —:— Autóbusziárat. Felvilágosítást ad: VYHáE fürdőigazgatésága. Villanyvilágítás. Jikai 1 eitatt') (Folytatás.) Jókai, az életben még csak kevés tapasztalatokat szerzett ifjú, megismerkedik a forradalmi idők lázában leendő hitvesével, Laborfalvi Rózával, a magyar nemzeti színművészet e csodálatos tehetségével és az anyai tilalom ellenére is oltárhoz vezeti. A szabadságharcban, mint lapszerkesztő vesz részt, követi a kormányt Pestről Debrecenbe és onnét Szegedre és Aradra, melyhez köze), Világosnál másodszor is beteljesül a magyar végzet. Jókaira halál vár, ha megtalálják, tehát bujdosó lesz és a Bükk rengetegében, Tardonán várja ki az elnyomó osztrák hatalom boszuszomjának tombolását. A hűséges hitves megszerzi számára a komáromi ótalomlevelet és csak akkor merészkedik vissza az életbe, de egyelőre nem a lakásán, hanem idegenek közt tartózkodik, ahol nagyobb biztonságban érzi magát. Ekkor írja Sajó álnév alatt elbeszéléseit és regényeit. Itt kezdődik Jókainak nagy nemzetmentő hivatása. A tetszhalott magyar nemzet iszonyú vérveszteségéből aléltan-ájultan tűri sorsát. Jókai virraszt a nagybeteg ágya mellett és álmai fölött *) A Jókai Egyesület 1929. május 5-őn rendezett Jókai ünnepen elmondta Alapy Gyula dr. egyet a fűbe. Tódorkának tele lett a szeme könynyel. Némán, sóvárogva nézett a dohánya után. ö tudta, hogyha belehal, akkor se fog kérni a leánytól. Hogy fogja ezt egy teljes hónapon keresztül kibírni? Az este Mihály bácsi is a férfiakkal aludt, mert csak reggel indulhatott útnak. Oda feküdt a Tódorka mellé és mesélt neki: — Hallod-e te Tódorka, az én gazdámnak a városban van egy fia. Olyan gyenge, erőtelen ember volt húszéves korában, mint te. Azt hittük már, hogy meg nem éri már a következő tavaszt. Akkor aztán nekifogott és úgy tett, mintha nem volna gyenge. Minden reggel sokat futott a mezőkön. Felmászott a fákra. Árkokat ugrott át. Köveket hajigáit és sokat fürdött és úszott a Tiszában. Amikor szomjas volt, mindig tejet ivott. Annyi tejet, amennyit birt. Dohányt nem vett a szájába többé. Eleinte nehezen ment neki. Majd meghalt a fáradtságtól. Tántorgott, zihált, de ő csinálta, egyre csinálta, mindig többet, minden nap többet. Erősebb lett, keményebb lett, szálasabb lett és ma olyan erős, hogy félkarral földhöz vágja a legerősebb legényt. — Igaz-ez, Mihály bácsi? — Én mondom! Tehát igaz 1 — Aztán sok időbe tellett ? — Három éven csinálta. — Télen is? — Akkor is. Kint aludt a szabadban, a széna tetején. Az orvosok azt mondták, tegye. Vagy lesz belőle ember, vagy nem. És lett! — Lett ? — Abizony. Nincs olyan derék legény az egész határban, mint ő. — Istenem I Miért mondta ezt nekem,
