Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-04-20 / 48. szám
1929/április"20. Komáromi Lapok 3. óidat. 4-«* mm~y^rr /«tai' Állandó ralvtdf Komárom és környéke részére fakci'eslicdó és építkezési vóllulkozó cégnél, Komárom, Rákóczi utca 40« I Állandó raktár Kürt és környék© részér© í’akereí«kedő cégnél, Kürt, I de mindent megtalálok. Olyan helyesek az iskolában a gyermekek, amint nagy, fekete szemükkel rámnéznek és várják, hogy mit is mondok. Hogy szorongatják fekete kis szurios kezükben a palavesszöt. Kimondhatatlan hála van a szivemben az Úr iránt, aki ilyen di csőséges murkára méjtalott. Egyesek már közei jutottak az Úrhoz. Van egynéhány féifi, leány és asszony, sőt egynéhány kisgyermek is, akik már imádkoznak.“ Ebből a levélből kiderül, hogy ezek a pápuák nagyon is jó u'on vannak ahhoz, hogy eltávoíodjsnak ősi szoká suktól, a kannibálizmusló). Egy kis pápua gyermeke', akinek se apja, se anyja nem volt, Molnár Mária örökbe fogadott, gondosan fölneveli a kis csokoiádészinü leánykát. De hogy még mindig kacérkodnak a kannibálizmussa', az kiderül Molnár Máriának a következő leveléből. — Meglátogattam egy Hi Gunan nevű tizennégy-tizenöt évesnek látszó beteg kisleányt. Hi Gunan elmondja nekem, hogy a múlt éjjel egy Perudn nevű ben8zülSltnek az apja, aki egy hónappal ezelőtt halt meg, nála volt és el akarta őt vinni Peruán apja rokona Hi Gunan mostani apjának és közvetlenül szomszédok is. Erre az elbeszélésre ezeknek az erős kannibáloknak a szemében rémséges félelem tükröződött Hiába mondtam, hogy a halott nem tud jönni, mert hiszen a Egymást lökdösve, rémüli arccal menekült vissza a társaság a vízből. — Jaj, borzasztó ... — Mi történt? Mi történt? — riad tak föl a p.dokon a szunnyadozó mamák. — Jaj, rémes I... Az a nő, meg az úszómester... A vőrőshaju démon, meg a Kovács... Negyedóra múlva már az egész fürdőtelep ott gomolygott. * Másnap utazott volna el a vöröshaju asszony is. Mert másnap már becsukják a szállót, a vendéglőt, lezárnak mindent. A kabinokat is partra vonják. Vége a nyárnak, egy évre megint vége. Csak Kovács ur, az úszómester, maradt volna ott. És ő ebbe most nem tudott belenyugodni, nem tudott belenyugodni abba, hogy vége lett a nyárnak. Akkor inkább legyen vége mindennek I ,.. Amikor az oivos megérkezett, a férfi még élt. Da az asszonyon már nem lehetett segiteni. — Ez a barom komolyan vette a játékot... — Úgy kell a bestiának! — „Halló mester 1“.. . A mester!... — Hja, kérem, a mester: mesteri ő nem cicázik I... — Micsoda ponyvaregény ! Az arcokról már az erkölcsi világrend diadala sugárzott. És amikor az erkö’csi világrend visszabillenik a he lyére — mindig a saját gravitációs törvénye alapján I — 8kkor megindul rög tön az ajkakról a nagyképü szenten ciázásnak és a cinikus szellemeskedésnek a fröcskölére. Mert nagyszerűen tudunk problémákat megfejteni pár teste el van temetve, a lélek pedig ot! áll Isten előtt, aki megítéli aszerint, amit a földön cselekedett Nem tudlak szabadulni a félelemlői, hanem részkelve énekellek tovább mert hiszik, hogy van valaki, aki meghallgatja Őket. Vasárnap, az isteniiízielet után ősszegyüj öltem a gyermekeket hogy meg látogassuk Hi Gunant és hogy még egyszer együtt énekelhessen és imád kozhassék az iskoisiársaivai. Estig imád koztunk mellette, majd hazamentem O.thon egy ember jött hozzám és így szólt: — Missis, én nagyon félek haza menni, mert a meghalt féifi ittjár az utón és meg akar fogni, hogy elvigyen. — Erre elmondtam, hogy imádkozzon, ettől megkönnyebbül ós bánságot nyer ahhoz, hogy hazamenjen. Azt is | közölfem vei?, hogy énekelve menjen és ne gondoljon másra,csakis Jézusra. Alig hogy elaludtam, irtózatos kiáltásra ébredem fel, amely még most is meg- , remegte», hj rágondo ok. Gondoltam, j hogy valaki valamit !á!ott és attól ijedt r meg. Megludtam, hogy Hí Gunan házában jöttek össze emberekés énekeltek a tűz körül. Elmondották, hogy Hi Gunan éppen úgy lelt, mint aki meghal. Erre elkezdtek kiabálni, dobot verni, hogy a gonosz szellemet elűzzék. Ilyen kalan dóm gyakran van. Többi levelében beszámol arról Mól- . nár Mária, hegy milyen nagy öröm j látni napról napra az eredményt, hogy ■■■■■■■■■■■—■ i mám* wrntrninn ■nmari odavetett szóval és minden; elintézünk • néhány grimásszal és kézlegyintéssel. \ A mások dolgát. ,. Kovácsot beszállították a szomszéd városba a kórházba. . \ Eddig tart a ponyvaregény. Még aznap délután a kórház folyo \ sóján egy asszony várakozott. Fekete s kendős asszony, a szeme vörösre volt kisír vő. A lábánál egy kis koffer hevert, j Az ápolónő megszólította. Megkér- ■ dezte; mit akar, mire vár? Megmondotta, hogy ő a Kovácsné. ; Hogy az ő ura... És hogy tisztát ho- j zott neki, pár Lhérnemüt. Meg egy kis cigarettát. Meg egy üveg bort. Erősítőt j szegénynek ... A nővér megmagyarázfa Kovácsnénak, i hogy a kórházba nem szabad fehérne- ■ müt bevinni, mert ott mindenki kap j ruhát, minden beteg egyformát. És élelmet se: a bort se. Csak amit a doktor ur rendel. . . Kovácsné szélt mégis lenyúlt a kis 1 koffer után. És kihúzott belőle egy kis i párnát. — De ezt talán csak szabad ? Ezl a : kis vánkost?... Ha kell, lehúzom a C'hát róla .,. — és könyörgően nézett a nővérre. — Tetszik íudn), otthon is ez volt mindig a feje alatt. . . * így lesz néha a ponyvaregényből is halk szavú, könnyes szonett.. . Mert a szeretet az egyetlen klasszikus műfaj: a minden időké és minden embereké... ezek a vad emberek miként nyúlnak a kultúra áldásaihoz. Eleinte idegenkedve f«. gadták a misszionárius orvost, aki í yógyité szerekbe! ment közéjük. Ha valaki megbetegedett, dobokká! és ékeién lármával akarták elkergetni a „rossz szellemet“, de azóta boldogan fogadják ti az orvosságot és szakítottak ősi szokásaikkal. Molnár Mária ma már nem fél köröttük, mert annyira megszerették a bátor magyar leányt, aki nagynehezen elsajátította már a nyelvüket is, hogy megvédelmeznék minden támadás ellen, sőt kétségbe esnének, ha Molnár Mária egy napon elhagyná a szigetcsoportot és visszatérne Erről szó sincs, mert a magyar diakonissza jól érzi magát kö• öltük és éleiét a szige csoport lakóinak áldozza. D. M. Hitelt nyújt gyárosoknak, gyártóknak és kereskedőknek kik mindenfajta gépeket, apparátusokat, autót, traktorokat, motorcyküt, kerékpárokat, grammofonokat, zongorái, bútori, irodai gépeket és hasonló tartós cikkeket részletfizetésre árusitanak, Ungar 8. bankháza Bratislava, Ventur-u. 20. A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. 1914. Irin: Beszédes Lajos öregesukész. A febr, 10-i kirándulásáról a „Komáromi Újság“ színién cikkel emlékezik meg febr. 12-i számában. Hogy a csapatot a komoly pedagógusok is megszerették, bizonyíték rá az, hogy a febr. 23-iki gyermekzsúrra a Komáromi Jótékony Nő egylet meghívta a cserkészeket, amely meghívásnak büszkén tettünk eleget. A Maifz-féle vigadó nagytermében együtt volt a nagyszámú közönség, mikor belépett az ajtón Ackermann Pista trombitásunk és a terem közepén elfujfa kürtjén a hivó jelet. Erre mi a cigányzene induló hangjaira bemasirozlunk, majd eltűntünk a szinpad mellékfüggönye mögött. Nádasdy Bandi konferálta be komolyan a cserkészek praklikus kiképzésének célját, közben pillanatok alatt felvertük a sátrakat, bemutattuk az első segélynyújtást és a cserkészbot alkalmazását (élőléfra a teremből fel a színpadra.) Utolsó számunk egy élőkép volt: a táborlüz. A polgárista leányokból álló arató majd a rokoko csoport lánca és élőképek ulán, melyeket Harmos Károly tanár ur kedves nejével és Komjáthy Jenóné rendeztek, táncra perdültek a cserkészek és este 10- óráig raklák a csárdást. Március és április havában a cserkészgárda négy szorgalmas tagja: Janosifs Miklós VI., Tolnay Dénes és Barfha Andor V., Hiltrich Gábor IV o. gimn. tanulók dicséretes munkára vállalkoztak. Lerajzolták a komáromi muzeum bronzkori és hallstaíti különlegességeit E szépen sikerült rajzok egyszersmind illusztrációi lettek Bella Lajos neves régésznek, aki a komáromi muzeum prehistorikus anyagát elrendezte, készülő munkájában A derék cserkészfiuk e mellet a pompás rajzok mellett a múzeumi gyűjtemények feliratait is megrajzolták. Dicséret illeti meg őket, Írja a Komáromi Újság. Április 2-i számában cserkészhirt hoz a Komáromi Újság, mely szerint Albrecht János főigazgató a főgimnáziumban telt látogatása alkalmából szemlét fartolt a cserkészcsapaton = is. Azonkívül bejelenti, hogy a csapat kedvező idő esetén vasárnap ápr 5-én a bánhidai Turulhoz rendez kirándulást, ahol a Turul szárnyai alatt cserkésszéavaíjuk az újoncokat, a kis „Mókusokat“. Ebben a számban közli e rövid hirt is: A cserkészek csónakalapja javára eddig a következő adományok folytak be: Dr. Hajdú Tibor 20 kor, Dr Kovács Gyula ezredorvos gyűjtése 21 kor., Grész Ödön 5 kor. A szives adományokért hálás köszönetét mond a vezetőség. Kérjük a nagyközönséget, hogy szives adományával lehetővé tegye a csónak beszerzését is Az Ifjúsági Testnevelés 22. számában ezt írja rólunk: Komáromból, hol Karle Sándor tanár vezetése alalt a bencések hírneves intézetében folyik a jó munka, a legkedvesebb híreket kapta rovatvezetőnk. A pozsonyi tankerület kir. főigazgatója, Albrecht János, az intézet látogatása alkalmával kifejezte azt az óhaját, hogy a csapat tisztelegjen előtte. Persze a cserkészek örömmel mutatták be egy rögtönzött előadás keretében a cserkészélet ügyes és életrevaló apróságait. A fiuk ügyessége, önnálóságra valló mutatványai annyira megnyerték a főigazgató tetszését, hogy külön jegyzőkönyvbe vétette elismerését s május elsejére szünetet adott, hogy a csapat kirándulhasson. Ez az esemény nagyon fontos csapaiunk életében. A főigazgató részéről lörfént elismerés teljes elégtétel volt a parancsnoknak, hisz itt a hivafalos pedagógus ismerte el a cserkészet nevelő értékét, mi meg a kapott szünetre voltunk büszkék, mert azt mi érdemeltük ki. A báhidai kirándulásról egy cserkészfiu a Komárom Újság ápr. 9 i számában igy számol be: Élelmiszereket vásárolfunk, súroltunk, megállapilotluk az utilervet és az indulás idejét. Végre a vekkerek segítségével fölvirradt a várvavárt nap. Az indulás 1/i6 ra volt kilüzve, de a cserkészek othona a IX. osztály már 5 óra elölt tele volt álmos szemű bőven felszerelt cserkészekkel. „Első őrs ide!“ „Cérna siess!“ „Hol a sátorponyva?“ „Ezt te vi-T
