Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-03-28 / 38. szám
2. oldal, Komáromi Lapok 1929. március 28. Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ „ mosószappant! Győződjék meg róla! van szó és legelsősorban arról kell döntenie a közgyűlésnek, hogy egyáltalában eladja-e a kért területet, vagy sem. Ilyen irányban javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. Fűlöp Zsigmond támogatja Kállay dr. javaslatát, Dénes Emil a tanács és pénzügyi bizottság javaslatát kívánja szavazásra bocsátani. Többek felszólalása u án az elnöklő városbiró Kállay dr.-nak a telekeladásra vonatkozó javaslatát bocsátotta szavazásra és az eladás mellett 25, ellene 3 képviselőtestületi tag szavazván, a közgyűlés a kérdéses Kossulh-téri telkeket a kérelmezők részére eladja. Ezután került a sor a tanács és pénzügyi bizottság javaslatainak tárgyalására. Ghyczy János dr. városi főügyész előterjesztette az eladásra vonatkozó szerződésmintát, amelyhez többen hozzászóltak. Geöbel Károly dr, a szerződést elfogadja alapul, de indítványozza, hogy a közgyűlés a pénzügyi bizottság javaslatát azzal a kiegészítéssel fogsdja el, hogy a város csak abban az esetben adja el a telkeket, hogyha a kérelmező városi tisztviselők és alkalmazottak közül legalább nyolcán jelentkeznek a házhelyeknek 50 korona vételárban való megvételére és a házak felépítésére. Ha ez nem igy történne, akkor a házhelyek árlejtésed legyenek eladva a legkedvezőbb ajánlattevők részére. Tarics István, Dines Emil felszólalása után a közgyűlés szavazott. A kommunisták két koronás javaslatát 18 szóval 10 ellenében elvetette a közgyűlés. A tanács és pénzügyi bizottságnak Geöbel dr. indítványával kibővített javaslatát a közgyűlés 18 szóval JO ellen (2 nem szavazott) elfogadta. * A kiséri dűlőben felparcellázott újabb telkek eladásánál Geöbel Károly dr. felszólalt és kijelentette, hogy az újabb telkek eladásához nem járul hozzá, mert az eddig eladott telkek egy részét dacára, hogy a kikötött két évi határidő már régen lejárt, mai n?pig nem építették be. Indítványozza, hogy ezeket a telkeket vegye vissza a város a tulajdonosoktól és csak azokat a telke két adja el, amelyekre építeni lehet, azonban nem 2 koronáért, hanem méltányosabb áron, ami alatt nem azt érti, hogy valami m3gas árakat érjen el a város, de mégis az eddiginél nagyobb vételárért, mert a kérdéses telkek sokkal többet érnek. Csizmazia György városbiró bejelenti, hogy nem a régi telkekről van ezúttal szó, hanem a cigánymezőn felparcellázott telkekről, amelyeknek árára nézve már döntött a közgyűlés Schleisz Géza városi kamarás felszólalása u’án a közgyűlés a tanács és pénzügyi bizottság javaslatát elfogadta. E tárgynál Fűlöp Zsigmond, hivatkozva a pénzügyi bizottságban hozott véleményes határozatra, ismételten felhívta a város vezetőségét arra, hogy az eladott kiséri házhelyek tehermentesítésére és tulajdonjogi átírására nézve minél előbb intézkedjék. Az érdekeltek ugyanis, dacára annak, hogy házaikat nagy költséggel felépítették, még telekkönyviig mindig nem tulajdonosai a megvett teleknek és háznak. Ezt az anomáliát sürgősen meg keli szüntetni. Ghyczy János dr. főügyész válaszolt a felszólalásra, aki bejelentette a közgyűlésnek, hogy a kérdéses eladási ügyekben az iratokat már megkapta és oda fog hatni, hogy a tehermentesítés ég az átíratás minél előbb keresztülvezethető legyen. Annak idejében az eladott telkek térmértéke a földmérő* hivatal mérésétől eltért és ezért újra jeli a szerződéseket a hivatalosan megállapított területnagyságok kitüntetésével elkészíteni. A bejelentést a közgyűlés tudomásul vette. * Még a városi tisztiorvos lakbérének megállapítása körül folyt nagyobb vita. A város a Foghíüy házban 35000 K költséggel átalakította az egyik lakást és a lakást Göndör dr.-rtak engedte át a város. A négy szobából és mellékhelyiségekből álló lakás bárét a tanács jj évi 12000 K ban, a pénzügyi bizottság pedig évi 8400 K ban javasolja megállapítani Göndör tír. évi 5000 K bért ajánlott fel a képviselőtestülethez beadott fellebezésében a lakásért. Az ügy \ előadója, Sándor Ernő föszámvevő elő- j terjesztése kapcsán bejelentette, hogy í az átalakított lakásért a volt előbbi \ bérlő levélben 10500 K évi bárt ajánl ; főt. A vita során a kommunisták azt j kívánták, hogy az átalakítási költsége- \ kei is be kell hajtani a községi orvo- \ son, mig Dosztdl Jakab, a tanács ja- t vaslata mellett foglalt állást. Vajda ] Andor dr. a 8400 K-ás bérösszeget ! ajánlja elfogadni, amelyet ha Göndör ; nem vállalna, árlejtés utján ajánlja a \ lekäst bérbeadni. Kollányi Miklós a régi í bérlő 10500 K ás ajánlatát ajánlja elfoga- í dásra, Geöbel dr. szerint csak nyilvános ' árlejtés szerint lehet a bérletet értéka- ! siíeni, azért tegyen közzé a város 14 napos határidővel erre vonatkozóan hirdetményt s lapokban. Ezután még Kállay dr. és Dines Emil szzóltak ehhez a tárgyhoz. Végül is szavazással döntött a közgyűlés ebben a kérdésben és a szavazás eredménye az leit, hogy 24 szóval a tanács javaslatát Kállay dr. indítványával kiegészítve fogadta el a közgyűlés. A közgyűlés folyamán napirendre került lényegesebb tárgyak voltak még Igó Endre dr., kapitány előadásában a tanács javaslata üzemi választmány fel állítására, ameíy törvényen alapszik. A javaslatot Kállay dr, Kollányi Miklós, Dénes Emil felszólalása után 17 szóval 8 ellenében eífogadía a közgyűlés. A városi építészeti szakbizottság megválasztása ügyében a Komáromi Ipartársulat által beadott felebbezést az Országos hivatal elutasította, amit a közgyűlés tudomásul vett. A szérüskerteket a város a III-ik várerőd mögötti területre helyezte ki a mostani kiséri dűlőből. Ezért a területért azonban évi 4000 koronát keli fizetni, amiből az érdekelt gazdaközönség 2000 koronát magára vállalt. A végleges bérleti szerződést a katonai kincstárral kell jóváhagyatni. Egyelőre két évre bérű ki a város a területet. A közgyűlés ezt elfogadta. i|Metiesich Kálmán nyomdásziparos a Duna-u cában nyomdaipart akar folytatni, a járási hivatal fölhívta véleményadás céljából a várost, hogy nyilatkozzék. Az ügy sürgősségére való tekintettel a városbiró kérte a képviselőtestületet, hogy hozzon határozatot. A kommunisták azt vitatták, hogy nem lehet tárgyalni az ügyet, majd csak akkor, ha a követk ző közgyűlés napirendjére ki lesz tűzve. Szavazással döntöttek és 13 szóval 10 ellenében a képviselőtestület közgyűlése véleményezte az uj nyomda fölállítását. A pozsonyi és gútai országutak komáromi szakaszának az állami utak hálózatába való fölvétele tárgyában leirt az Országos hivatal a városhoz, amelyben az utak átvételére nézve azt a föltételt köti ki, hogy a város járuljon az utak megjavításához és pedig olymódon, hogy vállalja a javításhoz szükséges anyagok fuvarozási költségeit. Ez az összeg 110000 K-t tesz ki. A tanács és pénzügyi bizottság egyértelmüieg javasolták az összeg vállalását, amit a közgyűlés egyhangúan elfogadott, Számos illetőségi és községi kötelékbe való fölvételi ügyben hozott határozatot a közgyűlés, amely végű! foglalkozott a tanács és pénzügyi bizo't* Ságnak ama javaslatával, amely a városi tanács és szakbizottságok tagjai részére idmulasztás címén 10 korona órabér megállapítását ajánlja. A javaslat ellen Kállay Endre dr. szólalt fői, aki hivatkozott a törvényre és úgy kívánta az időmulasztási dijakat megállapítani, hogy személyenként és esetenként legyen elbírálva az a veszteség, ami az egyes bizottsági tagokat az ülésezés ideje alatt elmulasztott munka bére fejében megilleti. A javaslat fölött szavaztak a képviselőtestület tagjai és a tanács javaslatát 21 szóval 6 ellenében a többség elfogadta. A napirend rendes és póttárgysorozata letárgyaltalván, a városbiró a közgyűlést este 7*9 órakor berekesztette. „Jöhettek oly tudással mint egy lexikon, szeretettel mint szent János, türelemmel mint Job, idealizmussal, mely az égig ér: nem fogtok imponálni!“ Egy falusi tanító visszhangja a falusi tanítóságnak guzsbakötött pedagógiai munkájáról és nehéz helyzetéről. Múlt szombati számunkban „F Jholira verte tanítványát a felsővámosi tanító“ címmel egy cikk jeleni meg, amely egy falusi tanító türelmét elveszített tettéről szói. Ma érdekes Írást kaptotik ezzel az üggyel kapcsolatban egy falusi tanítótól. Talán nem minden tekintetben felel meg ez az írás a valóságnak és néha mégis arra keli gondolni, hogy a visszhang kiállója itt-ott a valóságnál is kélségbeejtőbbm látja a helyzetet, Mégis tagadhatatlan, hogy a visszhang kiáltója nagyjában megokolían kiált fel. Mióta Franz Werfel egyik könyvében kifejtette, hogy a bűnősi nemcsak a gyilkosban kell keresni, hanem az áldozatban is, azóta a büntető jogászvilágban ts egyre inkább vannak ennek az elvnek hívei. Tény, hogy Nagy Vilmos felsővárosi tanító tettét nem lehet egészen reá róni és valószínű, hogy nemcsak a tanítóban volt a hiba, aki Sü elméi veszítve megfeledkezett magárói és csakugyan durva íelílegességre $ vetemedett, hanem egyéb körülmények ; is játszhattak közre, amelyek viszont í Nagy Viimost menti?. Közreadjuk ezt a visszhangot a falusi 1 tanítóság Köréből, meri mi is érezzük | és tudjuk, hogy van ennek a visszhang- \ nak néhol olyan hangzása, amelyet j megszívlelve kell meghatlaniok mind- | azoknak, akik a falusi tanítóságnak, a l nemzet legértékesebb napszámosainak ; keményrobotu sorsa iránt nem lehetnek \ közönnyel. A visszhang kiállóját nem j nevezzük meg, végeredményben akár- j melyik falusi tanító kiálthatta volna el \ ezt a hangot, annyira közős ennek a \ hangja a falusi tanítóság életével. * Megdöbbenve olvastam a fe’.sővámosi j »félholtra verést." Nem ismerem az ese- j tét a cikken kívül s igy annak tárgyi- | lagosságát sem Ítélhetem meg. Ha igaz, t ha nem — mindenképen sajnálom Na- j gyot és sajnálom a többi tanítót is, | akikkel hasonló eset megtörténhet. Nagy j Vilmost ismertem, mint szegény, több | kilométert begyalogló polgaristái, mint jj egyszerű szüleinek szemefényéí, remény- j ségét — a prepát. Ismertem, mint a jj kislányok veszedelmét: a fiatal tanítót ] és a fess tisztet. Mert mentségére \ megjegyzendő, hogy végigszenvedte a j ; világháborút. Brutálisnak nem ismerem, 1 j de azt tudom, hogy Felsővámosnak j : nemcsak szellemi, hanem anyagi fei- I I lendülésáben is tevékeny munkát végj zett: még a földreform előtt egy igen j előnyös privát parcellázást járt ki és I bonyolított le, miáltal faluja igen tekin- i télyes vagyonhoz jutott. Hogy mennyire j bűnös Nagy, nem tudom, nem is kutatom — csak azt tudom, hogy segítőtársa — kolléganő felesége, a sápadt, csendes, szelíd asszony és a négy hat éven aluli gyermek, mint ijedt madárkák a fészekben vihar idején, remegve bújnak síró anyjukhoz, aki halija az újságcikk mennydörgését: „fáiholtra j verte ... agyrázkódást szenvedett... életébe fog kerülni... a esendőrség megindította a bűnvádi eljárást... síb.“ és sehol, semmi mentség! Szánom őket és szánom a többi tanítót is, akiknek helyzetét az ilyen esetek és újságcikkek éppen nem könnyítik. A finom-idegzetü, városi és müveit szülők borzadva gondolnak a „brutális“ »gyermekvért-ivó“ »magánkívül dühöngő“ falusi tanítóra; itt vidéken pedig kézdörzsölve olvassák Komárom, március 27 a korcsmaasztal körül és már előre fenik agyaraikat, miként fogják majd neve’e len csemetéik arcátlan vakmerőségein türelmét vesztett tanítójukat a csendőrség kezére, világ pellengérére átszolgálíaíni 1 Annak erkölcsös élete, józansága ugyanis régen szálka szemükben, anyagi jóléte, melyet takarékos gazdálkodása biztosit, irigységet ébreszt; szellemi fölénye sérti gőgjüket. Nem tudnak belekötni, noha ezerszer próbálták, mert kitér előlük! Hanem itt van! Ez nagyszerű eszme: a gyermeknek csak egy kis biztatás, úgyis elég vakmerő már... no és a tanító is csak ember, tn még olyan nagy önuralommal bir is... nr hr ven az is úgy, hogy nagyon fáradt. . . talán beteg is, de erőlteti a dolgot, nem akar mulasztani .,. Városiak, jöjjetek falura tanítónak! Jöjjetek oly tudtssai, mint egy teljes lexikon, szeretettel, mint szent János, türelemmel, mini Jöb, ideáiizsnussal, mely az égig ér: nem fogtok imponálni I Ellenben megfudjáiok, hogy vannak szülök, akinek fontosabb egy szópősborjű elválasztása, mint gyermekeik egész iskolázása; hogy jobban igyekeznek a fcanász kegyében járni, aki az ellás előtt álló kocában kárt tehet, mint a tanítót munkásságában támogatni, aki gyermekeit minden szépre, jóra, nemesre — szülei iránti szerétéire, hűára oktatja! Jöjjetek és ostort fogtok fonni, hogy mint egykor Jézus, kiverjétek a gyermekíelkek templomában kufárfeodó, haszonleső, szülők istentelen hadát! Ezek gyermekeiknek testet adtak és táplálják azért, amiért a hízót, hogy hasznát lássák! Lelkűkkel, szellemükkel azonban nem törődnek, hanem beültetik a hiúság, önzés és élvvágy dudváival; a nemes hajlamok kertészét és ápolóját: a papot és tanítót pedig gyülöltté szeretnék tenni, Jöjjenek és kevés szülőt fognak találni, ski a szülői állapot isteni hivatását hiven teljesíti, hanem találnak annál több tiszteletlen, durva — hálátlan gyermeket! Megfogják látni, hogy öszszeiiasonliihatailanul több az az eset, amikor a tanítónak szigorúbban kellene fegyelmezni, de nem teheti... mint ellenkezőleg! Nem helyeslem Nagy eljárását, de merem állítani, hogy sokkal kevesebb baj származik az ily »basáskodásból“, mint amennyi nyomor és bűn sarjad a helyes időben és alkalommal meg nem adott pofon nyomán! Itt a tavasz ... Alig várjuk az alkalmas időt, hogy a szőllőt visszametszhessük ... Könnyeznek, gyöngyöznek a metszési felületek, de meg kell neki lenni, mert csak így lesz bő a termés ... Kommunista összeesküvést lepleztek le Szófiában. — március 27. Szófiai jelentés szerint a rendőrség messzeágazó kommunista összeesküvést fedezett fel. Az összeesküvők Moszkvából kaptak utasításokat. Több személyt, közöttük a harmadik internacionálé egyik megbízottját, letartóztatta a rendőrség. Ez a megbízott Szófia egyik külvárosában álnév alatt lakott és letartóztatásakor nagyobb összeget találtak nála az amerikai bankjegyekben.
