Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-03-23 / 36. szám
2. oldal. Komáromi Lapos, 1829. március 23 Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ ,; mosószappant! Győződjék meg rólal kimerültségben keli keresni. Pertinax rámutat arra, hogy a Népszövetség, Locirno és a Kellog féle háborúeilenes paktum egyáltalában nem biztosítják a békét. Támadás esetén a tanács csak javaslatokat tehát a békés megoldásra. Locarno nem sokat ér a gyakorlatban, mert az aláíró hatalmak tetszés szerint kibújhatnak a kötelezettség alól, végül a Kelloggpaktum értékére jellemző, hogy a legtöbb állam C3ak föntartással irta alá. Pertinax egyelőre nem iát kiutat a nemzetközi nehézségekből, amelyek új háborúval veszélyeztetik a világ és főleg Európa jövőjét. Pénzügyi bizottsági ülés a városnál. Komárom, — március 22. Komárom város képviselőtestületének pénzügyi bizottsága március 21-én délután Fiilöp Zsigmond elnöklete mellett ülést tartott, amelyen a jövő hét folyamán tartandó képviselőtestületi közgyűlés több fontos tárgyát készítették elő. A napirenden levő kérdések közül legfontosabb volt az Országos hivatal leirata az örsujfalusi ésT gúlái törvény* hatósági utak átvétele tárgyában, amelyet Csizmazia György városbiró ismertetést a bizottsággal. A város képviselőtestülete még 1927 ben fölirt ez ügyben az akkori zsupáni hivatalhoz az utak átvétele tárgyában és a város akkor felajánlotta, hogy hajlandó az utak helyreállítási munkálatainál résztvenni azzal, hogy a szükséges anyagszállítására a fuvart magára vállalta. Az Országos hivatal e hó elején érkezett leirata szerint az uiak jókarbahelyezését kilátásba helyezték azzal a föltétellel, hogy Komárom a fölmerülő fuvarköltségek címén 110000 koronával járuljon a munkálatokhoz. A tanács javaslata szerint a város ezt a föltételt elfogadta és a pénzügyi bizottság a tanács javaslatával egyértelmű javaslatot terjeszt a közgyűlés elé. A város 16 tisztviselője és alkalmazottja azt a kérelmet intézte a városhoz, hogy házépítés céljából adjon el részűkre a város a Kossuth téren telkeket. A házhelyek a volt kötél verő téren és a Rozália templom mögötti térségen terülnek el, amelyeken villaszerű épületeket emelnének. A tanács a kért telkek eladását javasolja négyzetölenként 50 K ért és a szerződésben kiköti, hogy két éven belül kötelesek a vevők a házakat felépíteni s kerítéssel is ellátni. Ennél az ügynél Fülöp Zsigmond bizottsági elnök kérdést intézett a városbirőhoz, hogy mi az akadálya annak, hogy a város által házhelyeknek eladott telkeket és felépített házakat eddig még nem lehetett a tulajdonosok nevére íratni, ami igen súlyos követkéz ményekkel jár az uj tulajdonosokra, mert a házakra nem kaphatnak hitelt. Szükségesnek tartja, hogy az iileíő pénzintézetektől, amelyeknek kö'csöne a város ezen telkein is be vannak zálogjogiiag kebelezve, minél előbb részleges törlést eszközöljenek ki, hogy ezáltal az átírás lehetővé tétessék. Kéri a városbiróf, az állami jegyzőt és a főszámvevőt, mint akik a város prágai kölcsönei ügyét intézik, hogy sürgősen járjanak el ebben az ügyben, mert a városnak sem lehet az az érdeke, hogy emiatt elégedettlenséget és elkeseredést provokáljon az érdekeit uj házlulajdonosok részéről. Csizmazia György városbiró azonnal válaszolt és behatóan ismertette az ügy állását, amely szerint újabban Ghyczy János dr. főügyész bízatott meg azzal, hogy a szerződések mielőbb elkészíttessenek. A házhelyek felmérését ugyanis a város házilag végezte és ezeket a méréseket nem fogadták el, úgy hogy a régi felekkel megkötött szerződéseket újra kell elkészíteni, mert azokba az állami földmérő hivatal által eszközölt mérésekkel megállapított területeket lehet bevenni. A résztörlés kieszközíáse az eladott területek pontos megáilapiíása és a szerződések jóváhagyása után lesz kieszközölhető, amit a főügyész az egész eladott területre fog beszerezni. A város vezetősége rajta tesz, hogy az átírás minél előbb megtörténhessék. Dénes Emil szintén sürgősnek tartja, hogy a telkek és házak minél előbb az új tulajdonosok nevére átiraíhatók legyenek. Kállay Endre dr. véleménye szerint a város addig, amig az egyes telkeken a házak fölépülnek, garanciát vállalhatna azáltal, hogy megengedné a hitelező pénzintézetnek az eladás alatt levő, de még át nem irt ingatlanra az építkezési kölcsön zálogjogának bekebelezését. Ghyczy János dr. városi főügyész úgy találja alkalmasnak a szerződések és átírások ügyének elintézését, hogy a tehermentesítés egyszerre, valamennyi házíeiekre kéressék meg a hitelezőtől és adassék be foganatosítás végett az átírásokkal együtt a telekkönyvi hivatalhoz. Schleisz Gáza kamarás a telkek fölmérésére vonatkozó eljárást ismertetvén, a pénzügyi bizottság a javaslatok felett szavazóit. A város tisztviselőinek és alkalmazottainak házhely iránti kérelmére nézve szótöbbséggel elfogadta a tanácsi javaslatot, de véleményét még kiegészítette a telkek tehermentesítésére, átíratására, a város ga-A katona-diák. Irta Schöpflin Aladár. A levest kanalaztuk, diákok, meglehetős csöndben, csak a zajos szörpölés hallatszott. A szénior, egy idősebb szakállas teológus, járt fel s alá a boltíves nagy alumneumi teremben, vigyázod a csendre-rendre, megabszeniálta, vagyis a holnapi ebéd ő', vagy annak valamely részétől eltiltotta, aki rendetlenkedett. Ekkor lépett be a terembe Petőcz János. Odaáll! a szénior elé és ingerülten mondta: — Márt nem engedte kiadni, szénior ur, a mai ebédemet? A szénior az első pillanatban zavarba jött, aztán haragosan válaszolt: — Hogy mer maga kérdőre vonni engem? Maga már két hónapja hazahordatja az ebédet, pedig nincs semmi baja. Erre csak annak van joga, aki beteg. Ezentúl tessék idejönni ebédelni, így kívánja a rend. Punktum. Petőcz János, hatodik osztályos diák arca fehér volt, mint a gyolcs, reszkető szájjal felelt vissza: — Nekem erre az ebédre jogom van. A szénior urnák nincs joga előlem elvonni. Két lépést tett előre, amitől a szénior visszahőkölt, mert Petőcz János, bár csak hatodikos diák, mégis idősebb, nagyobb és erősebb volt nálánál. Azért mégse hagyta a széniori tekintélyét. — Nem maga fog engem megtanítani, hogy mire van jogom. Ha nem tetszik, menjen panaszra az ephorus úrhoz. Punktum. A széniornak az volt előttünk a csufneve, hogy punktum, mert szerette ezí a szót használni. Mindig a markunkba vigyorogtunk, ahányszor kimondta, de most nem nevettünk. Meg voltunk dermedve az ijedtségtől. Tudíuk, Petőcz János indulatos ember, azt hittük, most nebimegy a széniornak. Nem a széniort féltettük, annak szívesen odaszántunk volna egy-kéí jó pofont, mert bakafánfos ember volt és sohasem mondta meg előre, mintáz előző évi széniorok, mikor lesz mákos, mikor grizes tészta ebédre. Petőcz Jánost féltettük, hogy valami baja talál lenni a dologból utólag. Hogy helybenhagyná a széniort, azt tudtuk; roppant erős volt, huszonhárom éves, kiszolgált katona, három ilyen széniort is elíudott volna intézni félkézzei. Késett diák volt már négy év előtt, ötödikes korában katonasor alá került, besorozták, leszolgáltatták vele a három évet Bécsben a bakáknál, cugszfirerségig vitte és mint kiszolgált katona került vissza közénk, tizenöttizenhat éves gyerekek közé, a hatodik osztályba. Nekünk borzasztóan imponált a korával, tapasztalataival, erejével, jó fiú volt, szerettük. Féltettük hát, hogy nagy baja lesz, ha a széniorraí összeakasztja a kereket. Tudtuk mindannyian, hogy miért viteti lakására az ebédet, ahelyett, hogy eljönne közénk a közös asztalhoz. Petőcz János nyelt egy nagyot, türtőztette magát és kérésre fordította a szavát. — Szénior ur, tessék kiadatni az ebédemet. Gyomorbajos vagyok, nem tudok itt enni... A szénior nem volt rossz fiú, most a Pelőcz János szelíd hangjára ő is szelidebben felelt: — Nem tehetem, kérem. Ha gyomorbajos, otshon sem gyomorbajosabb, mint itt. Nekem a dolgom, hogy a rendre ügyeljek. Már pedig a rend az, hogy mindenki egyék itt. Petőcz János állt egy percig, habozva, hogy mit szóljon. Aztán dacosan sarkon fordult, indult kifelé. A küszöbről még visszaszólt: — Nshát, lesz ez még máskép isi Aztán bevágta az ajtót, hogy csak úgy csattant. Nekünk se volt igazi étvágyunk az ebédhez. Éreztük, hogy valami komolyabb dolog történt, mint csup n egy diáknak az összeveszése a széniorral. Engem nem hagyott nyugodni a dolog. Jóban voltam Petőcz Jánossal, sokszor segítettem neki a latin meg az algebrai feladatait megcsinálni, azért gyakran vendége voltam a diák-szobájában. Egy idő óta ugyan sohase hitt, de most mégse hagyott veszteg maradni a'kíváncsiság, meg a baráti részvét. Uzsonna után elmentem hozzá. Jó messze lakott, szándékosan, az iskolától, a Magyar utca végén, egy tágas földszinti szobában. Nem volt egyedül, mikor bekopogtattam hozzá. Egy nő volt nála, szép, barna, fiatal lány. Nagy zavarba jöttem láttára. Megismertem. Nemrég még randájára és a fölépítés két éves zároshaíárideiére vonatkozó javaslatokkal. Göndör Ábris dr. állami városi főorvos lakásának bérét a tanácstól eltérően évi 8400 K.-ban javasolja a pénzügyi bizottság megállapítani. Ebben az öszszegben benne foglaltatik a 40 százalék városi pótlék is. Földes Dezső színigazgatónak kérelmére a folyó évre 1000 korona segélyt véleményez a bizottság megállapítani. Néhány kisebb jelentőségű ügyletárgyalása után a pénzügyi bizottság ülése végei ért. SZANATÓRIUM Dr. Hugo Selye sebészeti és nőbetegek részére Komárno, Deák F« utca 3. Telefon 68. Quarc, Diathermia, Röntgen, § villanyos masszage. Influenzajárványnál I tudják az emberek 88 patotátői-kunyhóig, hogy mindennemű meghűléstől eredő fájdalmak csili api tására, torok öblítésre, náthánál, belélegzésre, fejfáj ásnál-borogatásra, szaggatásnál dörzsölésre, azonkívül belsőleg is cukorra cseppentve, páratlan hatású a valódi DIANA SÓSBORSZESZ A Diana-sősborszesz az egész országban mindenütt kapható. Ügyeljünk a Diana névre, közismert sárga csomagolásra, jp szobalány volt a mi szomszédunkban, Marsch all báróékná). Pelőcz János jókedvűen fogadott, nem láiszoit rajta semmi harag, vagy elkeseredés a déli dolog miatt. — Szervusz pajtás, — mondta és bemutatott a nőnek, akit Erzsinek, tegezve szólított. Erzsi is kezet adott és azt mondta, ismer engem, hiszen szomszédok voitunk. N igyon elfogult voltam, nem tudtam, mihez fogjak, Meglehetős nehezen indult köztünk a beszélgetés. Erzsi kiment a szobából és én kissé magamhoz tértem. — Ez az Erzsi a te ... Nem mertem kimondani a szót.. — A feleségem — mondta Petőcz János egyszerűen és komolyan. Erre már nem volt időm felelni, mert uj vendég kopogtatott be: Mátis Sámuel tanár, az osztályfőnökünk, aki egyúttal az alumneum ephorusa, vagyis gondnoka is volt. Én ijedten visszahúzódtam a sarokba, mintha ott sem volnék. Máíis tanár ur pedig a maga vontatott hangján, minden bevezetés nélkül, Petőcz János felé fordult, szokása szerint az őszbe csavarodott szakáilát simogatva. — Hát, Petőcz barátom, baj van, baj van, A tanári kar furcsa dolgokról értesült magával kapcsolatban. — Miféle furcsa dolgok, tanár ur? — kérdezte Peiőcz János sápadtan. — Hát bizony furcsák — folytatta Mátis tanár ur. — A szénior panaszt tett, hogy maga már második hónapja úgy hordatja haza az ebédet az alum-Sp any o lj ár vány nál kitünően berált. A VITA-víz forró tej segélyével a szájban, torokban és légcsőben felgyülemlő nyálkákat azonnal oldja és folyékonnyá teszi. A járványnál és a légzőszervek megbetegedésénél fontos az óvintézkedés. Igyák tehát naponta a friaaen érkezett VITA-vízbSl. Kapható älteres norm rí i nm 1 palackokban! UUllllLLL DlJJUfl. egyedárusító faszer és csemegeüzletében KOMÁROM. «
