Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-03-09 / 30. szám

6. oldal. Komáromi Lapok 1S29. március 9. ház volt s gyakran változott birtokosa. Volt a komáromi első takarékpénztár igazgatója Weszely Lajosnak birtokában s annak halála után Farkas rokonaié, mig ma Tihanyi Vilmos állatorvos tu­lajdona. Arról, h:gy valaha városunkban sör­főzde is volt, úgy hiszem kevesen tud­nak, pedig volt. Évtizedeken keresztül söi háznak hívták azon házat, mely most Milus vegyiisztitó háza. Annak udva­rában még ma is állanak azon épüle­tek, melyekben a sörfőzde volt. A rác utca felőli részen volt sörödéje az akkori tulajdonos Muncknak. Ezen sörödéi helyiségek vasárnap déiutánonkint teli voltak söröző kato­nákkal s megismétlődő eset volt, hogy az olcsó árpáiétól megiltasult horvát határőrségi ezredhez tartozó katonák bajonettjeiket is használva, olyan heves harcot rögtönöztek, hogy az akkor rendesen járni szokott öt-hat tagból álló katonai járőrség nyolc, tizet is bajonettjeik eiszedésével lefegyverze*! s bekísért a várbeli kaszárnyákba. Ez azonban nem riasztotta el őket, hogy a következő vasárnapokon, ezen parázs veszekedéseket meg ne ismételjék. Ezen már névleg is említett serfőző, úgy hiszem a 60 as évek elején halt el egy kolera járvány idején, midőn nem igen szoktak temetésre járni. Nehogy a temetés résztvevők nélkül történjen meg, ezen úgy segítettek, hogy a dél­utáni órákban, mikor a temetés volt megtartandó, egy nagy kocsi egy fon­tos viaszgyertyákkal megrakva állott meg a kapu előtt s aki megígérte, hogy kikiséri az elhunytat a temetőbe, annak markába adták az egy fontos viaszgyertyát. Természetes, hogy hamar megnövekedett a kegyeletes kísérők száma. Ez után jön azon nagy tetkü háztömb, mely ma Freystedll Oszkár tulajdona. Gyerekkoromban ezen házat báróház­nak hívták. Ezen elnevezése még ko­rábbi időből datálódik mert állítólag azt a 18 ik században Báró Sina épít­tette. Az 50—60 években annak tulaj­donosa az akkon absolu istikus kormány egy főtisztviselőjének Ambrózy János megyefőnöknek a hfza volt. Nagy udvarával sok lakójával gyül­­helye volt a gyermekeknek s egy nyil­vános játszóteret pótolt. Ezen időben Skoday ügyvéd is itt lakott 8 annak fiaival Skoday László volt komáromi törvényszéki bíró 8 öccse Skoday Aurél később zalaegerszegi táblai bíróval, — kiről mint iskolatársamról már egy­szer említést tettem — igen gyakran ezen udvarban labdáztunk s birkóztunk napestig. Az említett tulajdonos családos em­ber volt, már annyiba, hogy nején kivül egy már akkor is a gyermek­éveket jól meghaladó Marianna lánya volt, de ez anyjával nem igen lakott itt s csak valószínűleg férjének halála u'án kerültek ide s vették birtokba a házat, mely hosszas és évekig tartó bíró­sági eljárások után tett eladva. Ezen háznak a Dun^part felőli része ugyan­olyan hosszú volt, mint a rác u cai. (Folyt, kör) A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. 1913-1915. Irta: Beszédes Lajos öregcserkész. A megalakulás. II. Junius 14-éré a „Regnum Maria­­num“ cserkészünnepélyére meghí­vót kapott a csapat. Képviseltünk­ben az avatáson résztvett Karte Sándor tanár úr csapalparancsnok, amint azt az Ifjúsági Testnevelés 26. számában megemlíti. Július 2-án volt az első komoly bevásárlás, a főzőedény beszerzés /lapja. EHósy Antal és Fia utódai: Szunyogh Testvérek kereskedésé­ben; megvettük a kővetkezőket: 1 drb fazék fedővel, 1 drb husvilla, 1 drb kés, 1 drb merítő kanál, 1 drb kanálvilla, 1 bogrács, mindezt pedig 11 kor. 14 fillérért. Boldog idők, sóhajtok fel, m kor olvasom a számlát. Bizony, boldog idők, nem­csak azért, hogy akkor olyan olcsó­ság volt, hisz azt akkor, hogy mi­lyen olcsón élünk, nem is tudtuk. Hanem boldog idők voltak azért, mert ezt az első bevásárlást már mi, a mi pénzünkből, a mi csapa­tunk részére tettük. Micsoda öröm­mel és vigyázattal raktuk mindezen kincseket a zongorátokból szek­rénnyé előléptetett hatalmas cser­készkincstárba, azt annak, aki cser­kész, úgy sem kell magyaráznom, el lud|a képzelni, a cserkészszülők szintén csak úgy, mint jóbarátaink is. Július 20-án tárca jelenik meg a „Pápa és Vidéke“ cimü lapban dr. Radványi Kálmán tollából, amelyben ismerteli a cserkészetet és a meg­szervezett csapatok között említi Komáromot is. Július 21-én d. e. 10 órakor a Szúnyog-csárda környékén a hűvös szélben reggel óla vártuk Nádasdy Bandi, Hittrich Jenő, Hitlrich Gábor, Papp Sanyi és szerénységem a „Zászlónk“ lutajfiotláját Papp Sa­nyival éppen elkezdtük a komáromi közönség részvétlenségének tárgya­lását, hogy diszebédet kellene a fiuknak adni stb., de hát persze akkor még nem lehetett ilyesmiről szó sem, hisz akkor még nem vol­tak cserkészmamák. Ma az a bizo­nyos diszebéd biztos volna. Nem sokat kellett várnunk a tu­tajokra. Egyszer csak feltűnt a „Ve­zér“ Izsói Alajos főparancsnok a „Zászlónk* főszerkesztőjének tutaja és utána a többi 5 Mi riasztó pisz­­tolydurrogással és éljennel fogad­tuk őket. Mikor a „Vezér“ kikötött, oda ro­hantunk volna, ha nem kiáltotta volna róla valaki felénk, hogy a ko­máromiak a „Turulon“ vannak, Jöti a „Turul“ is, hozta Karle Sándor urat, a parancsnokot, Keleti, Csu­kás, Konkoly Thege és Erdélyi Ist­vánokat és Berzsenyi Janosits Mik­lóst, cserkésztestvéreinket. Alig re­­begtük el a nagy meghatottságtól a „Jó munkát“, a komáromiak tutaján termettem. Ott pedig nagy dolgok voltak készülőben Keleti Pista, az aznapi szakács kozmásitotla éppen a lábosban a rántottál és kinálgafta egy kenyérszeletre rakva kedves jó igazgató urunkat, Mórocz Emiliánf, aki csak annyit mondott hogy „nagy­szerű, nagyszerű“. Hogy mi volt a nagyszerű, nem tudtam biztosan, mert a tutaj felszerelése, a komá­romi lábtörlőből alkotott tűzhely, igazán nagyszerű volt. Nem volt merészségem azonban sokáig a tu­tajon maradni, féltem ugyanis, hogy megkínál Pista engem is, Igaz, hogy a jó igazgató urat is sajnáltam egy kissé, mert én már akkor ludiam, mi a cserkészélelmezés kisértete: a kozma. Visszasieltem tehát a partra. Olt voltak Izsóf Alajos, Rad­ványi Kálmán dr., Dús Ferenc, Kry­­wald Olló és Csongor György, az akkori magyar ifjúság szellemi ve­zérei és a „kis Márton", a „Zász­lónk" egyik kedves illusztrátora: Márton Lajos. Bekísértem a csapa­tot a városba és velük voltam a hajó indulásáig. Nagyon boldog és nagyon szomorú is voltam azon a napon. Láttam cserkészeket, de még köztük nem leheltem Otthon sem találtam helyemet. Azon a napon azzal záriam naplómat, hogy: „hej, ha én is, én Is közfetek lehetnék, szép magyar cserkészek, aranyos leventék.“ Szerszámaimhoz mene­kültem és kifaragtam egy cserkész­jelvényt, amely most Itt fekszik elöltem az asztalomon, mint kedves emlék. Mikor ránézek, visszafiata­lodom, látom a Szúnyog-csárda környékét és remegő örömmel vá­rom a tutajflottát és rajta a „Turu­lokat“, kedves cserkésztestvéreimef, akik pedig azóta elsóródfak a világ összes tájai felé. Kedvesen írja le a tutajcserkészetet Karte Sándor parancsnok ur a „Komáromi Újság“ július 24., 31. augusztus 7. és 14-iki számában. A csapatot ez a mozgó vizi-tábo­rozás annyiban érinielte, hogy meg­erősítette hitünket, beigazolta azt, hogy életképes a magyar cserké­szet, valamint azi is, hocjy a komá­romi fiuk is megállják a helyüket bárhól. A táborozáson résztvett testvé­reink visszaemlékezései, a iütaj­­flotfa várása, a csapat felvonulása Komáromban, mindmegannyi él­mény volt az itthoniak részére is, ezek után még nagyobb lelkese­déssel láttunk hozzá további cser­készmunkánkhoz. A „Magyarország“ július 23-iki számában a tutajexpediciót, mint az első komoly és úttörő cserkész­vállalkozást ismerteti. Az uj iskolaév. 1913—1914 elején az Ifjúsági Testnevelés 31. számá­ban „Uj munkatér“ cimü c kkében „Figyelő“ először ir a magyar vízi­­cserkészetről, amelyről írja, hogy meg van, csak hivatalos meg­szervezésre vár és leközli Nádasdy Bandi „Beszámolóját egy csónak­kirándulásról“. Ez a cikk volt az első beszámoló, amelyetmagyarvizi cserkész irt a magyar cserkészeiről. Folyt. köv. HI B K TOL NOTESZLAPON Olvasom, hogy Charles Lindbergh menyasszonya csúnya láry, határozót tan csúnya, magam is láttam egy képes­lapban a fénykfpét. Amerika közvéle­ménye csalódott Lindbergh Ízlésében. A csúnya lányoknak mindig reményt adhai az életükben az amerikai közvé­lemény csalódása Lindbergh ízlésében. * A szerelem és a művészet annyiban hasonlítanak egymáshoz, hogy mind a kettő megengedhet magának értelmet­lenségeket, amelyeket legfeljebb csak sej hetünk és magyarázhatunk, de iga­zában nem értjük meg. A művészek a szeretemben mégis a legnagyobb dilet­tánsok. * A botdog élethez egy kicsit az keil, hogy olyan egyszerű legyen, mintami­lyen egyszerű az ökör szemének nézése, j Ha az eletet nagyon analizáljuk, köny­­nyen elveszthetjük a boldog élet lehe­tőségét. KÖRNYEl ELEK. — Pre*bit*«rl ülés a ref. egyházban. A komáromi református egyház pres­bitériuma március 8 án Galambos Zol­tárt lelkész és Fülöp Zsigmond főgond­nok együttes elnöniete mellett látogatott ülést tartott, amelyen több fontos ügyet tárgyaltak le. Az elnöki jelentések so­rán Gilambos Zoltán mély részvéttel emlékezett meg a presbitérium egyik érdemes régi tagjának, Gombos Kálmán ny. táblabirónak elhunytéról s benső­séges szavakkal mébaita a puritán jel­lemű, egyháráért áldozatkészen mun­kálkodó presbierl. Az egyháztanács az elhunyt emlékét jegyzőkönyvében megörökítette és kegyeletes tiszteleté­nek felállással adott kifejezést. Az el­hunyt helyébe Mórocz János póipres­­bitert hívta be az elnökség. Balogh Elemér dunániineni kerületi ref. püs­pöknek egy diákmenza felállítására vo­natkozó nemescélu kezdeménye? ését az egyház nagy rokonszenvvel fogadja, a cél megvalósításához készséggel nyújt támogatást és az egyház áldozatra kész híveit is fölkéri, hogy a nemesielkü, püspök emberbaráti tervét adománya­ikkal is pánfogolják. Örömmel vette tudomásul a presbitérium, hogv már­cius 17 én Dobos Károly, az ifjúsági egyesületek világszövetségének titkára az egyházat meglátogatja és vallásos előadást tart, M-.jd áttért a presbité­rium az 1928. évi zárószámadasok tár­gyalására, amelyeket Szénái Pál pénz­táros terjesztett elő. Az egyház kői­­pénztára 111.224 K bevétellel és ugyan­annyi kiadással zárult, az alapítványi pénztár 250 560 K maradványt, az egy. házfentartó alap 24011 K-t és a te­metőpénztár 34.914 K maradványt tün­tet fel. A zárószámadásokat a presbi­térium a pénzügyi bizottság javaslatára egyhangúan elfogadta és helybenhagyta, Ssendi Pál pénztárosnak a felment­­vényt megadta, lgó Endre főszámvevő­nek pedig buzgó tevékenységéért jegy­zőkönyvi köszönetét szavazott. Ezután az 1929. évre szóló költségelőirányzatot tárgyalta a presbitérium, amely Misid­­ros Károly felszólalása és Fülöp Zsig­­morid főgondnok felvilágosító megjegy­zései után a pénzügyi bizottság áltál is elfogadásra javasolt költségvetést reálisnak találta és 106 427 K-ban meg­állapította, egyben elrendelte, hogy a költségvetés az egyházmegyei főszám­vevőszékhez jóváhagyás végett fölter­jesztessék. A rendes évi közgyűlés ha­táridejét a presbitérium március 17-én délelőtt 10 órára tűzte ki. Majd az ala­pítványi bizottság jelentését tárgyalta a presbi érium, amely az alapítványok­nak hírom osztályba való sorozását és a kiszolgáltatandó kamatrészesedés kul­csát Zsindely Ferenc ny. törvényszéki elnök, aiapiiványi bizottsági elnök tá­jékoztató felszólalása után egyhangúan elfogadta, illetve megállapította. Majd a főgondnok tett jelentést a haraogügy­­ügyrő! és a presbrtbium kimondotta, hogy az uj harangokat májusig elké­­sziiteti, hogy pünkösd előtti vasárnap felavathassák. Móricz Zsigmond Kantárom ban. Mó­ricz Zdgmond, a kiváló magyar re­gényíró pénteken délben megérkezett Komáromba a szombati „Buzakalász“ előadásra, amelyen személyesen fog jj megjelenni. Simonyi Mária Móricz j Zsigmondné ma esti vendégszereplése | iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy j az elővétel u án Ítélve telt ház nézi I végig a kitönő darab előadását. ! — Orvosi hírek. Mr. Ph. et M U. dr. i Neumann Jenő szülész- és nőorvos, I specialista, Bratislava Pozsony, V dcö- I töp-ú 62 sz. (S efánia kávéházzal szem­ben). Rendel délelőtt 9 — 12 óráig és déluán 2—4 óráig. Lieéebny fond. Tel. 28-88. — Böjti vallásos est az evangélikus egyt>A?bari. Most vasárnap, március 10 én 6 órakor a leánykor rendezésé­ben böjti vallásos est lesz az evangé­likus egyház tanácstermében. Sorrendje a következő: 1. Közének. A 177. ének I. és 6. verse. „Oh fő, vérző sebekkel.“ 2 Megnyitó és a közönség üdvözlése. Ifj. Jánossy Lajos káplán, a leánykor vezetője. 3 Béry Gyula: Jérus imája. Szavalja: Lukovics Juliska. 4. Ií Rá­kóczi Ferenc imádsága; Győ hetetlen én kőszálam .., Énekli: Hudek Valéria. 5 Váíyi Nagy Géza: Milyen örömmel öltö nék fehérbe. Szavalja: Tuba Mára. 6 Novalis-kapi: Ha mindenki elhagyna. Énekli: a leánykor énekkara. 7. Sánlha Károly: Krisztus Pilátus előtt. S. avatja*. Schönwiesner Irén. 8. A kereszt árnyéka és fényessége, irta és felolvassa: Tuba Mária. 9. Reményik Sándor: Pilátus. S avalja: Mihola Lujza. 10 Mi Atyánk. II. Közének. 180. ének 7. verse. Jézus, Istennek báránya. — A „Kereskedők Testületednek IDŰvász estélye iránt oly nagy az érdek­lődés, hogy az első napon elővételben 145 darab jegyet váltottak ki. A kö­zönség nívójára vall, hogy mindenki belátja, nem mindenki ülhet az első sorokban. — Minden helyen egy­formán jól lehet látni, jól lehet hallani. — összesen csak 380 ülőhelyet adnak ki, hogy kényelmesen üljenek és a rend fentariható legyen. Az előadó művészek 16 án már délben itt lesznek, hogy estéiig pihenhessenek és az előadói | helyet megismerjék. Az idegen vendégek j elszállásolására a „Központi" és a „Horváth“ szállodákban foglalt le a rendezőség szobákat. Az estélyi toilette kötelező. Férfiak: frakk, smoking, jakette. Az előadás megkezdése előtt öt perccel a termet bezárják, előadás kőiben a be és kijárás nincs megengedve. Akik meghívót nem kaptak és arra igényt tarthatnak dr Gaál, Ivánfy főrendezők, Politzer pénztáros úrnál jelentkezhetnek. Zene, tánc, terem rend: dr. Deil igaz­gató, büfé Nádor Ernő; helyek, elhe­lyezés, ruhatár: Barta István főrendezők és rendezők gárdájukra van bízva. „Add meg a vrii mindennapi kenyerünket“ —kéri a Gyermek­konyha. — A Komáromi Járási ipartárt u'af felirata az országos hivatal elnökéhez. A Komáromi Lapok múlt szombati száma hirt adott annak az iparos küldöttség­nek az országos hivatal elnöke által múlt hó 26 án történt fogadtatásáról, melynek élén Boldoghy Gyula ipartár­sulati elnök Szlovenszkó kormányzatá­nak elnökét üdvözölve, az ipartárru'at választmányának ez évi február hó 7-iki ülése által elfogadott feliratot nyuj'otfa át az országos hivatali elnök kezeihez. Közérdekű vonatkozásainál fogva álta­lános érdeklődéssel találkozó ezen fel­iratot most lapunk más helyén teljes szövegében közöljük. — Legmegbízhatóbb „Kozme• tika" „lza* Pozsony, Stefánia-ut 19. II. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom