Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-03-02 / 27. szám
1929. március 2. Komáromi Lapok. 9. oldal. hogy nem mostad helyesen a ruhácskákat! — mondja Vidámné Bölcs Kató. Attól kapta a kicsike a viszkető kiütést! Használj Radiont s ez nem fordulhat elő, mert ez fertőtleniti is a ruhát! át az országos tartományi elnOk kezeihez. Boldoghy Gyula a küldöttség élén, melynek komáromi iparos tagjaihoz dr. Virsik Sándor kassai titkár is csatlakozott, az ipartársulat nevében fldvözölte az elnököt, sierencsekivánatait fejezte ki országos tevékenységéhez s feltárta előtte mindazon bajokat, melyekkel helyi iparunk s kereskedelmünk küzdeni kénytelen. Rámutatott a szónok az elnökhöz intézett beszédében, hogy a város a Duna folyam mint országhatár megállapítása állal elvesztvén legértékesebb fogyasztási és beszerzési piacait, a régi jólét helyén ipar és kereskedelmünk sorvadásra é3 pangásra van Ítélve s iparosaink és kereskedőink e nyomasztó helyzetükben csak a régi összekötetések felvételétől és felkeresésétől várják tengődő helyzetük javulását. Ez okból mindannyiok tekintete a Dunán túlra irányul. Itt találják azonban maguk előtt a lezárt sorompókat, az egyik: a Duna hidján engedélyezett közlekedés időbeli, a másik pedig személyi korlátozásában nyilvánul meg. Ezeknek a korlátoknak teljes eltávolítását kérte, mert évek óta panaszolja a h :lyi üzleti érdekeltség az illetékes hatóságok előtt, e korlátozásokból előállott sérelmeit s esztendők folyamán ma;g is csak részleges or-Amint igy gondolkozott, úgy érezte, elkezd zuhanni egy mélységbe, amelynek nincs párkánya, amelynek nincsen sem mélysége, sem magassága, amely maga a végtelen. Szeretett volna segítségért kiáltozni, de hang nem jött ki torkán. És a hosszú zuhanás után, mintha újra talajt érzett volna lába alatt. Min'hi egy sötét utón állt volna, amely szik ás volt és tövises. Amelynek jobb- és balo’datán ismeretlen veszélyek leselkedtek. Bezárt szemmel látott a sötétben és tudta, hogy végig kell mennie a sötét utón, holott biztos volt, hogy a sziklákon elbukik és a tövisekben halálra sebzi magát. Hiába futót előle egy életen át, most reátalált és körülvette a nagy halálos szomorúság. Oh, csak valaki lett volna vele. Egy emberi lény, bármily rut, koldus és szomorú volna is, csak egy 8?ót szólna hozzá. Egy parányi fényt gyuj'ana ki a m»gárahagyatouságnak ebhen az éjszakáján. És amint igy zokogott befelé az asszony, mert gyökeimének hangot adni nem tudott, egyszercsakéh Uram Istenem, lehetséges volt-e? minttia vahki közelednék f eléje. Először csak érezte, hogy jön. Éhezte, mint valami tavaszi fuval atot, hogy valaki — gondol reá. Aztán hallotta a lépteket és végre fel tudta nyitni merev szempilláit és akkor fényt látott. Fényt az örökkétartónak hilt éjszakában. És a fény egyre nőtt és közelebb jött, mintha őt keresné. És mikor már egé- Bzen közeljött hozzá, akkor látta, hogy az egy fáklya fénye, amelyet egy meleg ruhába öltözött mosolygósáról kis iskolásgyerek tart a kezében. — K t kere8sz ? — kérdezi az aszszony boldog várakozással. — Téged — mondja a gvermek vidáman és irtózás nélkül. — Téged keresünk mindnyájan I voRlást kapott. Utalt a Munkásbizlositő pénztárral kialakult viszonyunkra is bár kizárólag a munkaadók és biztosításra kötelezettek tartják fenn, az intézmény vezetésébő', adminisztrációjából éppen a fenntartók vannak teljesen kizárva. Most újból megszervezett vezetése még mindig nélkülözi az önkormányzat követelményeit annyira, hogy ipartársulatunkaf a vezetőség tagjainak kinevezésekor véleményadás végett sem hallgatták meg. Súlyos sérelemként hangsu’yozta, hogy az sdókivető bizottságok tagjainak kinevezésénél is nemcsak mellőzték az ipartársulat javaslatai», de az érdekvédetem a bizottságban egyetlen egy kinevezett iparos által sem jutott kifejezésre, Ép igy teljesen mellőztetlek a járási képviseletbe javaslatba hozott ipari és kereskedői szakértőink is, akiket a Kamara felhívására kellett táviratilag bejelentenünk. Ugyancsak az ipari érdekek sérelmeként említette az ipartársulat elnöke a hatósági eljárások késedelmességét is, úgy az ipari bejelentések, kérelmek elintézésénél, mint az ipari kihágásokkal kapcsolatban intézkedéseknél. Ez a késedelmes eljárás burjánoztatla fel s tenyészti nagyra — mondotta az ipar-És az asszony, amint az útra néz, csodák-csodája, mit iát ? Sok kis gyermeiret, amint kezükben magasra tartott fáklyával vidáman sorakoznak és megvilágítják a hosszú »ötét utat, amelyen végig kel! mennie. És a sor végén ott tip.'g Veronka néni és egy gyertyatekercset tart a kezében, mintha rórátéra menne. És az ut már nem is olyan rettenetes. A sziklák között keskeny ösvény látszik, amely fölfelé vezet és a tüskebozót óvatosan félrehuzódik. — Hová vezet ez az ut? — kérdezi az asszony boldog rettegéssel, miközben lehullik róla a halálos merevség. És a gyermekek felelik: „Ez az ut a Megváltó Jézusnak országába visz, mert megkönyörültél a mi ruhátlanságunkon és gyermeki éhes szánknak enni adtál. De nem sajnáltad tőlünk az irgalom és szeretet csókját sem. Krisztus elkü dött minket te elédbe, hogy el ne tévedjél a nagy sötétségben.“ És az asszony megismerte és megértene, hogyha a gyermekek nem vilá giianának néni, In a koldusasszony kis gyeil/atekercíe nem volna, el kellett volna tévednie a sötét utón. E tévedni örökre. És egy percre ada'otf neki, hogy visszatekintsen a földre. És látta, hogy az ő há-urnát nagy sokaság van. Feketébb öltözött férfiak és nős. Némelyek sírtak, de általában alig várták, hogy vége legyen az unalmas szertartásnak. Szép társaságbeli asszonyok voltak és előkelő férfiak, társai vidám virrasztásoknak, akik most, hogy átlépte a küszöböt, megszűntek vele törődni. K hullott életükből és csak udvariasságból jöltek el a végső tisztességre. Csak az egyház imádkozott érle. Mint ezüstszalag fonódott homlokára a könyörgés, amelyet elmondtak az ő lelkének üdvös ségéért. „Et lux perpelua luceat ei.* (Az örök világosság fenyeskedjak neki.) tárfu’ali elnök — a kontárkodást is, a legitim ipar, kereskedelem és az államérdek sérelmét. S minden sérelmeket betelőzi — úgymond — s hatásában felülmúlja Szlovenszkó ipari és kereskedelmi helyzetének általános elnyomottsága s gyarmati sorsa a történelmi országok kezdeményezésére. S az országos hivatal elnökéhez intézett beszédje befejeztével arra kérte a tartományi kormányzat első tisztviselőjét, hogy a hatérszél forgalomnak az iparjogtulajdonosok részére leendő korlátlan megnyitásával 8 a Dunahidi közlekedés időbeli korlátainak eltávolításával, gyors iparügyi közigazgatás bevezetésével s az ipar, kereskedelem érdekeinek szolgálatában a hatóságok megértő együ tmüködésével az ipartársulatot érdekvédelmi hivatása teliesilésében támogassa. Mijd Dosztál Jakab társulati alelnök, kamarai tanácstag szögezte le azt a tényt, hogy a kamarának csaknem minden ütésében napirendre hozta a Dunahidi forgalom szabaddátételének szükségét, melynek előnyeit majdnem kizárólag városunk ipara s kereskedelme élvezné. S bár a kamara véleménye is mindenkor szóló álláspontja mellett nyilatkozott img, a kívánatos eredmény mindeddig nem következett el. Végül gyors intézkedést kért a tartományi kormányzattól. Drobni János országos hivatali elnök ígéretet tett, hogy a küldöttség vezetőjétől átvett feliratot áttanulmányozza s három hét alatt a törvény korlátáin belül leendő rendelkezéseinek kilátátásba helyezéséről biztosította a kü dötiséget. Ne téveszd össze a Gvermekkonyhát a Népkonyhával! Süvít a szál, dermesztő a hideg és 200 éhező gyermeknek pár nap múlva nem lesz naponta egyszer meleg levese és kis kenyere, ha az emberien érző társadalom meg nem könyörül. Kétszáz éhező gyermek! Kicsi és szürke mártírjai az életnek s annak a szükséges ludománynak, melyet az iskoa nyújt. Képzeljünk el kétszáz rongyokba öltözöl', vannyadt kis tes'et, szorongó kifejezésü szemekkel tekimő sápadt, s omom arcot I V gyis kétszáz nyomorgó iskolás gyermeket, a „Gyermekkonyha" istápolóit és gondoljuk el, hogy ezek a kis mariitok, kötelességüknek, az iskolalátogatásnak megfeleljenek — és reggeli 8 órára az isko lába Uh essenek, mikor kell elindulniok a reggeli zord időben, hogy a Gyula major, a téglavető, kabátfalva, a partos stb. stb. és a komáromi erődök tájékáról —, hogy idejében beérhessenek. Sok üres gyomorral indul, de boldoggá (boldoggá I) teszi a remény, hogy 10 órától fél 11-ig mindegyik megkapja a maga 10 deka kenyeret, fél liternyi levesét, másnapon kakaóját, kávéját. Mert soknak a nap 24 órájában ez az egyedüli meleg étkezés. Kedves Olvasói Hí van gyermeked, akinek tudsz meleg szobát s meleg ételt adni, — menj ki a hidegbe s képzeld el a saját gyermekedet ilyen sorsban 1 Nem kérek mást tőled, sdj annyi 1 kiló kenyér árát, ahány gyermeked van, ha egy gyermeked van, adj 3 K t, ha kettő, kétszer 3-at azaz 6 K-t a magad gyermekeinek jobbsorsáért való, Istennek szóló áldozati hálaképen a nyomorgó gyermekek oltárán. Ha nincs szünet, amelyet a hideg s vele járó kokszhiány okozott, akkor már március l én a Gyermekkonyha, kapui a nyomorgó gyermekek E dórádé] mák, — tehát március l én már nem nyiltak volna ki, de a szünet miatt a megmaradoltból most pár napig m^g adna unk, de ha nem jön segítség, úgy kihűl a tűzhely, üres marad ez edény. Kedves Olv.só! Ne tévesed össze a Gyermekkonyhát a N pkonyhával. Igaz, mindkettő az iskola p nc heiyiségében van, de a Népkonyhát a város tartja fmn a megszavazott ös»z?gből, — a Oyermekkonyhdt az emberbarátok könyöiületessége. Nem sokat kérünk, de soktól. ? Kedves Olvasói Á'dozzl Egy kiló kenyér árát gyermekeid száma szerint. Ha többet tudsz adni, hálával fogadjuk, de csak ennyit kérünk I ~ Gondoljátok meg, ha a ti gyermekeitek is csak évente két hónapban ehetnének i Január és februárban és azután tiz hónapig semmit! Ha feltámad benned kedves O vasó a könyörületesség, úgy a harmadik, azaz március hóban is tudunk enni adni, ha pedig havonta ludnál 1—1 kiló kenyér árát áldozni, akkor mi is fenttudnánk tartani a Gyermekkonyha működését. Szép és nemes8zivü tett volna, ha minden süiőmester is 1—2 kiló kenyér árát, minden lisztkereskedő pír kiló liszt árát, a hentes-mester zsír árát módja és tehetsége szerint 1 kiló vagy fél kilót, a fűszeres 1—2 kiló rizst, a módosabb füszerkeresnedő 1 kiló cukor árát áldozná, A mészáros mester 1 kiló hús árát. Azt hiszem, senkit sem terhelne meg és a Gyermekkom hin segítve volna. A „Komáromi Lapok“ már felajánlották a pénz átvevését. Hétfőtől kezdve, azaz március 4-től kezdve a Gyermekkonyha naponta 9—12 ig a polg. leányiskola pincéjében szintén átveszi, — a természetbeli adományokat csak oda kérjük. Jézus azt mondta: Engedjétek hozzám a kisdedeket! Én azt mondom, engedd szivedhez a nyomorgó gyermekeket! Rövidesen kifizetik a régi postatakarékpénztári követeléseket, A régi postatakarékpénztári követelések rendezése az utódállamok egyik olyan gazdasági probémaja, amelynek megoldását mindenki egyformán kivanja, amely szőrben mégis érthetetlenül évek óta várakoztat magára. Most kiderül», hopy a probléma megoldása miért húzódik évek óta. A bécsi és budap.sti postatakarékpénztári likvidálásról szóló államközi egyezményt Lengyelország kivételével valamennyi utódállam ratifikálta, bár a szerződő felek közölt olt volt Lengyelország is. Most végre a lengyel kormány a pirlament elé (eresztette a megfelelő törvényjavaslatot, u?y hogy a postatakarékpénztárak likvidálásáról szóló államközi egyezményt rövidesen Lengyelország is likvidálni fogja, Izy rövidesen megszűnik minden akadálya annak, hogy a nemzetközi egyezmény valamennyi utódállamban végrehajtásra kerü jön. A nemzetközi egyezmény éle beléptetése u'án az első leendő annak a megállapítása lesz, h gy a régi postatakarékpénztár! követelésekből mekkora kvóta esik az egyes utódállamokra. Csehszlovákia egyébként már minden előkészületet megtett a nemzetközi egyezmény életbeléptetésére. Már az is bizonyos, hogy Csehszlovákiában a kvóta megállapítása után a régi postatakarék-számla tulajdonosai két lehetőség között választhatnak: ragaszkodnak követelésük közpénzben való kifizetéséhez, de kaphatnak uj betétkönyvet is. Beavatott körökben még két-három hónapra becsülik azt az időt, amikorra erre sor fog kerülni.
