Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-08-04 / 93. szám

1928. augusztus 4. Komáromi Lapok 5. oldal. történhetik egy év leforgása alatt. Másrészt azonban megérteni azt is, hogy Ladendorff nem szánhatta rá magát e sraté.iai visszavonulásra, mert ez egyrészt gyengeségének szemmellátható bevallása lett volna, másrészt olyan nagyon fontos hadi­anyagok hátrahagyásával járt volna, amiket nem lehetett volna könnyen pótolni. Sőt továbbmegyek: azt mon­dom, hogy Németország még 1918. novemberében is megállhatott volna a Rajna mögött Ha német népnek lett volna egy Gambetlája, a háború tovább tartott volna — és ki tudja ?... Itt megemlittetem — Gambetta példájára vonatkozóan, — ho^y egy katonailag legyőzött nép heroikus ellenállása minden haszon nélkül csak a háború elnyujtására szolgál. Franciaország is már 1870. szeptem­ber 2-án S/eddánnál elvesztette a háborút. Minden, ami ez után az idő­pont után történt, csak az agóniát hosszabbította meg. — Mindez igaz — válaszolt a mar­sai, de azt hiszem, hogy az a nép, amely nem akarja, hogy le­győzzék, annak nem is kell magát legyőzetnie. Természetesen Német­országnak 1918 novemberében inár nem volt kilátása a győzelemre, de ha hadserege megállt volna a Rajnánál, akkor minden más­kép történt volna. Magától értetődik, ho.fy én tisztán katonai szempontból beszélek. Mert másrészről tudom, ho y Németor­­szá nak szövetségeseitől és a világ­tól elvágva nem lett volna elég élel­miszere fentartani magát és tudom, hogy a német nép, amely nagyon szenvedett, hangos szóval követelte a békét, az azonnali békét. Bele kell nyueodn, hogy igy kellett tör­ténnie Ezekkel a történelmi vissza­pillantásokkal nem sokat ér el az ember, de néha mégis nagyon érde­kesek Mi történhetett volna ha ..? Igy fiataiií és szépít 3 ÍDRALL • [Hit [DRALL • PUDER [QRHLL-W8D ' Mimipn gyógyszertárban, drogériában és parfümériában kapható. Főlerakat: »VÖRÖS RAfC*4 gyógyszertár Bratislava - Alaoítva 1(12. Panaszok a komáromi piacra. Por és piszok a komáromi piacon. — Ritka vendig ott az u caseprő és az öniöző kocsi. — Az itt ter­mett gyümölcsöt elviszik innét) — Síját tudósítónktól. — Komárom, — augusztus 3. Nem az első és a2t hisszük, hogy nem is az utolsó az a panaszos levél, amelyet a legu óbbi számunkban kö­zöltünk le és a mely komáromi piacon uralkodó úsiai állapotokat rója fel A kö/önség köréből már régen és sokszor fe hangzott a panasz, hogy a komáromi dunaparti piacon rettenetes sok a por és a pis ok és hogy az utcaseprők és az öntő ő kocsi ritka vendég ezen a tájon, mint vaL mikor Zsigmond király, a császár Racz or­szágban. 'k Egy ideig- abban a rózsaszínű remény­ben ringatod ott a komáromi közönség, hogy a mostani piac helyét a Baross utca sarkától egészen a «5-fürdőig szépen ki fogják kövezni. Állítólag az állam kötele:te erre magát a kikötő vételkor De úgy látszik, ennek a rózsa szinü álomnak nem volt semmi alapja, mert a dunaparti piac helyének a ki­kövezésére n-m gondol senki se. Pedig a legrosszabb utcarésze ez Komáromnak A kocsit, lovat, embert meggyötri az az ut, ha valakit kocsin a balsorsa arra visz. Ezen a rossz utón nem egy helyen arasztnyi por borítja az úttestet, amelyet alig öntő nek és ha öntöznek is, olyan vastag porréteg rengeteg vizet elnyel, azt állandóan suhaonyal lehetne öntözni, mert itt valósággal Szaharát öntöznek. No most ha feltámad a szél, ami nálunk nagyon Ín gyakori eset, akkor vastag por és piszok réteg állandóan száll, hull az egész piacra, a kitett árukra, gyümölcsre, zöldségre. Hogy ez az élelmiszerekre hulló por és piszok mennyire veszélyes a közegészségre, azt mindenki könnyen elképzelheti Régi komáromi szokás, hogy a vevő azt szokja mondani az eladónak, hogy szerezze meg, ami annyit jelent, hogy adjon ráadást is. A ráadást a komáromi I piacon minden vevő megkapja minden • kérés nélkül, de sajnos a ráadást nem az eladó adja, hanem a szél, amely piszokkal vonja be az élelmiszereket. Hogy ez nem valami gusztusos dolog, hát az bizonyos, különösen, amikor a vevő a megvett gyümölcsöt ott a hely­színén, vagy útközben eszi meg, szóval anélkül, hogy megmosná azt a piszkos gyümölcsöt. A baciliusoknak a százez­reit eszi meg az a szerencsétlen halandó az Ízletes gyümölccsel együtt. No de vannak olyan dolgok, amit megse lehet mosni, aminő a kenyér, a péksütemény, a sósperec, a tej, túró, tejfel Ezek az élelmiszerek aztán terjeszt­hetik a ragályt, mert telve vannak baciliusokkal. És mindezen könnyen lehetne segí­teni, ha az úttestről a vastag por és piszok réteget elkaparnák, de nem ám úgy hogy kupacokba rakva, otthagyják az utszélen, hogy a szél aztán újra szélhordja, hanem az összekaparás után azonnal hordják is el. így aztán sokkal eredményesebb és könnyebb lenne az öntözés is és azt gyakrabban kellene esrkö'ölni. Nagy amiatt is a közönség panasza, hogy az árak nincsenek kifüggesztve, j amely mulasztásnak a vásárló közönség issza meg a levét. Minden iparigazolvány, engedély nél- \ kül messze vidékről jött vevők eláraszt- j ják a komáromi piacot és minden gyű- j mölcsöt, zöldséget összevásárolnak és í viszik el, nem igen ellenőrzik, hogy van-e j erre hatósági engedélye. A szomorú valóság aztán az, hogy az itt termett gyümölcsből, nekünk, komáromiaknak koppan az állunk és igen sok komáromi háztartás jutott abba a helyzetbe, hogy az idegen öss. evásárlók miatt nem tudtak gyü­mölcsöt bt főzni. A fenti panaszok elég súlyosak és nagyon is megérd-mlik, hogy ezekkel a panaszokkal az arra illetékesek minél előbb foglalkozzanak és szüntessék meg ezeket az anomáliákat. A komáromi közönség nagyobb fi­gyelmet és előzékenységet érdemelne I a hatóságoktól. Nyugalomba vonuló tanítók. Komárom, — aug. 3. Fogy a régi gárda ... A magyar közoktatásügynek lelkes harcosai sorából az utolsó két év alatt több jeles tanító lépett ki, akik hosszú éviizedeken át működ ek eredményesen a komáromi községi elemi iskolánál. A nyugalombavonulók sorát Tárnok Gyula kezdte meg, utána nemsokára i a kiváló pedagógus Maicsa György, j m jd Laka os Károly igazgató tanítók búcsúztak el az általuk oly nagyon sze­­• reletr községi elemi iskolától, nemrégi­ben ped g Kádár Győző ment nyuga­lomba. Valamennyien több mint négy éviizeden át munkálkodtak a nemzeti kultúra előbbreviielén. Az elmúlt tanév végén ismét két ér­demes tanító vált meg az iskolától, amelynek hűséges, odaadó munkásai voltak. Vitek Róza 37 évi tanítói működés után vonult nyugalomba, kartársainak igaz sajnálatára és a gyermeksereg nagy fájd dmára. Mert Vitek Rózában az iskola a gyöngédlelkü, nemesszivü pe­dagógust, a gyermekek pedig a szerető, gondos vezetőt viszkették el, aki az ö j köteiességiudásával fénylő példa volt taniiótársai előtt, a gondjaira bizott gyermekek tanításában pedig a szeretet diktálta rendszabályok szerint igazodott. Nagy lelkesedéssel végezte mindenkoron dolgát, igaz odtadással c&üggött nemes l hivatásán, amelyet hiven és msgyar I tanítóhoz méltóan töltött be Előbo 13 ; évig Győrött működött és 24 évig volt ' a községi elemi iskola szolgálatában. Tisztelet és szereiet kísérf nyugalomba­vonulásakor és az általa nevelt gyer­mekek nagy serege mindenkor szerető sriwel gondol a jó Róza nénire. Ugyancsak az ein uh tsnév végén vonul) megérdemelt nyugalomba Szend­­rey Imre tanító is. aki 44 evet löuött atanitói pályán. 1896 ban került Komá­romba, a S’ss'er D>vid igazgatása alatt mŰKödő polgári fiúiskolával, amelyben több éven át tanított, majd pedig a községi elemi iskolához lelt megvá­lasztva. Tanítói pályáján a gyermekek iránt érzett szeretete csakhamar meg­nyerte tanítványai szivét, akikkel szem­ben mindenkor igazságos volt. Szendrey Imre régebben irodalom­mal és hirlapirással is foglalkozok, a Komáromi Lapoknak is volt egy évig szerkesztője s különösen p d gogiai és társadalmi cikkeivel tűm ki. Do'gozott „A H refe“ c. megszűnt napilapba is. Csokonai Vitéz Mihály komaromi tar­tózkodásától és a Kollégium történeté­ről iiott művei a polgári fiúiskola értesítőjében jelentek meg. A Magyar­­ország vármegyéinek monográfiáit szer­kesztő bizotisagnak is tagja volt és cikke Komarom vármegye monográfiá­jában jelent meg. Foglalkozott szép­­irodalommal is, a különböző lapok több tárcáját és költeményét közölték. Kép őművészeii és iparművészeti kér­désekkel is foglalkozott. Vele a hely­beli tanítói karnak egy sose dalu, ne­­mesérzésü munkás tagja vonul nyuga­lomba, amelynek szelíd napjai tegyék részére veiőUnyessé a pihen s éveid . Életmentés közben beleveszett a hullám­­sírba. Izgalmas jelenet a hullámok között. — Saját tudósilónktól. — Komárom, — aug. 1. Megdöbbentő következeiességgel na­ponta követeli az áldozatait a fér ekeí­­len hullámzás, amely nem lúd be e ni a fürdés szerencsétlen áldozataival, azoknak megmerevedett hulláival. A nagy hőség növeli a füidőzök számát és igy a halálos fürdések száma is nő. Ismét egy halálos végű fürdésről, illetve életmentésről kell be számolnunk olvasóinknak, ahol a bátor éleimeniő eseti áldozatuk Vasárnap délután nagyobb társaság füidöit a poz8onyeperjesi Dunaágban. A társas ggal fürdőt Mihdiik Kálmán dunaszerdvhelyi borbélymester Etelka nevű leánya is. Szerencsétlenségükre a fürdés a Dunának azon a részén történt, ahol nem igen szokiak fürdeni és ahol senki se ismerte a talajviszonyokat. Mihalik E'elka, dceára annak, hogy úszni nem tudott mrgis lemerészkedett a mélyebb vízbe, thul h (marosan el merült és fuldokolni kezdeti. A szeren­csétlenül járt leánv két füidőző társa, Szenker Lajos és Weisz Apid, duna­­szerdahelyi fiatalemberek, tmint látták a leány fuldoklását, azonnal a segitsé gére siettek. A két bátor fiatalember közül azonban az egyik, Weisz Á p)d nem ludoít úszni, de anny ra meg­szánta a veszedelembe jutott leányt, hogy nem törődve a saját magát ke­­rülgefő veszedelemmel, ő is a leány segítségére sietett. A másik memő. Szenker Lajos, pár tempóval a fu dokió leányhoz úszott, még sikerült a végső elmerülés élőit elkapni és a partra huzni. A másik mentőt, az úszni nem ludó W.isz Árpádot azonban eiradadta az ár, Jha­­marosan elmerült és többé fölse ve­tette a viz. Az önfeláldozó derék fiatalember vizbefulását több százan látták a par­ton, de minden mentési eszköz, csónak hiányában nem lehetett a szerencsétle­nen segíteni, mert az egész vizbefulás pillanat alatt történt. Néhány órai keresés után az eperjesi halászok megtalálták a szerencsétlenül járt fiatalember hulláját, amelyet Duna szerdihelyre szállítottak. A bátor élpimtntésének áldozatul esett fiatalembert Dunaszetdahely és messze vidék osztatlan részvétele melle*} te­mették el. — Augusztus 10-ig férfi ingek, rövid alsónadrágok, nyakkendők mélyen le­szállított álban ELBERT-nél. fehérfogak minden arcot bájossá és széppé tesznek. Sokszor már egyszeri tisztítás után a keile­­mesen frissítő Chlorodont-fogpasztávál a fogak gyönyörű elefántcsont csillogást ék fehérséget kapnak még az oldalfelületeken is, ha a fogsorhoz simuló Chlorodont­­fogkefét használjuk. A fogak közt romlő ételmaradékok nyomtalanul eltávolodnak, ami a rossz szájíznek veszi elejét. Próbálja meg először egy kis 4 koronás tubussal, nagy tubus ára 0 korona. Chlorodont­­fogkefe, hölgyeknek 7 korona (puha szálú) férfiaknak (kemény sörtéjü) 8 ko­rona. Ügyeljünk a kékes-zöld csomagolásra a ,,Chlor<uJont“ felírással. Mindenütt kap­ható 00 Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Baranyay József. (Folytatás.) A posta fölirata ez voll: „K. k. Postslaiion Comorn zu Uj-Szöny.“ Komáromban csupán levélposlát rendezlek be. Az akkori viszonyok kivánlák ezt igy, mert a Buda—Becs közőtli országul, ez a főforgalmi útvonal Uj Szőnyön vezelett végig. A föposta tehál Uj Szőnyölt volt. Pénz és érlékküldeményekef. vala­mint sürgönyöket csak itt lehetett feladni Az utasok szállítására 32 ló, megfelelő számú postakocsik, hnfók és egyfogalu kocsik állottak folytonosan szolgálatra készen, A hivatal élén állott egy adminisztrá­tor, mini a poslatulajdonoshelyettese. A múlt század harmincas éveiben j Hannig János volt az adminisztrá­tor. Mellette működőit egy expedilor (1831 1844 ig Dobronyi János). A kezelési nyelv a német volt A ko­máromi postához messze vidék tartozott, igy Igmánd, Mocsa, Mór, Szentmihály, Bodajk, slb Izsa, Mar­­celháza, Helény. Ógyalla, Bagoia, Bajcs, slb és a csallóközi községei:, így érlhetö meg aztán, hogy már a mull század elején a naponta érke­zeit levelek meghaladták a 2—3 százat. 1 A posla naponla Budáról esíe 10 1 és 11 óra, Bécsből pedig 1 és 2 j óra közölt érkezett meg. A pontos megérkezésbe persze beleszóllak egyeb körülmények is: kerék, ten- I gelylörés, hámszakadás, hófúvás slb. Az érkezés és indulás pontos ide­jét, az esetleges akadályokat a pos­­í iával érkező órás, vagy óralevélbe kellett bejegyezni. Az utasokat szállító négyesfogalu gyorsszekér naponla érkezett ilyen óralevéllel, néha naponla több ilyen gyors postakocsi is jóit Szönyre. A nagy urak, a kereskedők és te­hetősebb polgárok csak postán utazlak, előre jelezvén az érkezésü­ket, hogy a postaállomáson a fel­hámozott. felszerszámozolt lovak készenlétben álljanak az azonnali befogásra. Ment is az utazás az akkori viszonyok közölt bámulalos gyorsasággal. Egy alkalommal Zichy Ferraris kamarai elnök több mágnás társaságában Budáról Uj-Szőnybe hat óra alalt érkezeit meg. Rendes körülmények között ezt az utat nyolc óra alatt tették meg még ak­kor is, ha sürgönyöket is vitt a sze­kér. íEgy magánsürgöny dija Komá­romból Budára 18 pp. forintba ke­rült. Itt sürgöny alatt expresz levél­­félét kell érleni. Akkor még nem ismerték a lelegráfot) A posta a közelkező állomásokat érin­tette Buda felé: Neszmély, Nyer­­gesujfalu, Dorog, Vörösvár, Buda; Bécs felé: Acs, Gönyü Győr. Moson, stb, Télen, hófúváskor az is megesett, hogy a postakocsi egy­általán nem érkezett meg. Ezt egy tábla kifüggesztésével adták tudtul azzal a felírással, hogy a „Posta nem érkezel! meg.“ Ez az esel zimmankós, szeles, havas időben nem volt ritkaság. A poslakocsis a lovakkal és a kon­duktorral menekült ahogyan tudott, az utasokat sorsukra hagyta, akiket másnap nem egyszer úgy lapátoltak ki a hóból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom