Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-08-04 / 93. szám

2. oldal.

Komáromi Lapok

1928. augusztus 4.

Intézeti fehérnemű

d Ető%

Kötény, Flor Patent Harisnya, u azó ko3ár és BörQnd készlet, törnic pö stb. legjutányosabban

ELBERT-nél Nádor-o. 19.

Gazdag választékban női és férfi fehérnemű, fürdő dress,

f otiir Kép. „Elite“ mosóselyem harisnya, játszó ruba, f or gyermek trikó, sokkerli, esőernyő és sé abo'. Apich ing stb

Sport és szekrény gyermekkocsi, nyugágy gyári árban.

országban a letelepedési engedély elnyerését annyira megkötötték, hogy a tömeges illegális bevándorlástól sehol tartani nem kell. Ellenben a vízumokkal járó költség és utánjárás, a külföldön való jelentkezési kényszer nagyon sok kereskedőt és iparost visszatart attól, hogy kimenjen hazájából és ezért volt hosszú ideig az egyes országok külkereskedelme a siberek, az iparlo vágok, a szélhámosok, a könnyen boldogulok eldorádója A harc, amit a kereskedelem és ipar tényezői megindítottak, néhány országban eredménynyel járt és a németek, a csehszlovákok, az osztrákok, a jugoszlávok kormányai egymásközt a kereskedelem és az országokközti kapcsolatok visszaszerzése érdekébenavizumoztatást megszüntették Az első lépések megtörténte után most a nemzetközi kereskedelmi konferencia is erősen foglalkozott a vizűm eltörlése kérdésével és határozatilag követelte az összes vízumok megszüntetését.

A nemzetközi kereskedelmi konfer tncia nemrégiben ülésezett Páriszban. Mayer Oikar német birodalmi képviselő hosszabb beszédben ismertette azokat a technikai nehézségeket, melyek miatt a nemzetközi kereskedelem még mindig csak csigalépéssel tud haladni a maga utján, -Mindenütt úgy az áru, mint a személyszállítás lebonyolítása elé akadályok torlódnak. Ezeket feltétlenül meg kell szüntetni, úgy a produktiv államok

érdekében, valamint azon országok érdekében is, amelyeknek népessége piacot ad a termelt országnak. Minden kulturországnak kötelessége — úgymond '—'1 egyenjogusitani a külföldi kereskedőket saját állampolgáraival. Javaso'ja, hogy a kereskedelmi konferencia ily ér'elnü inditványt teness'en

Csütörtöki számunkban már részié* tesen beszámoltunk arról, a batasztró- 1 fális lüzveszedelemröl, amely Komárom külvárosában pusztított szerdán este és elpusztulással fenyegette az egész külvárost. A tűz több tanulsággal vádolja a városi „illetékes köröket“, amelyeknek rövidlátó gondolkodása és cselekedete jutott csak mégjobban napfényre most.

így elsősorban a tüzeset aktuállissá teszi megint a városi tűzoltóság intézményét.

Lehetetlen állapot, hogy olyan városnak mint Komárom, összesen ird és mond négy h vatásos tűzoltója legyen.

minden állam kormánya elé. A kor mányok * rendes kereskedelmi szerződések megkötésekor feltétlenül vegyék figyelembe ezt a kézenfekvő és természetes követelést.

Crawford angol delegátus a fuvartaiifákról tartott előadást és ismertette a különböző országok tranzit ügyeit A kimerítő jelentés alapján a konferencia 3 határozatot fogadott el. Az elsőben követeli, hogy a legutóbb Bar celonában és Genfben a tranzit forgalomra vonatkozó egyezséget minden állam ratifikálja. A második határozat követeli az utlevélvizumok eltörlését és hogy állítsák helyre a háború előtti viszo nyokat. A 3 javaslat egy speciális konferencia egybehivását követeli. Ennek feladata lesz országközi szerződés kidolgozása a régi közlekedésről és szállításról.

— A brünni kulturkiállitásra VÁSÁR 10AZOLVÁNIOK kap hatók a SPITZER-féle könyves

— Saját munkatársunktól. —

IHa tekintetbe vesszük, hogy a négy hivatásos tűzoltó közül beosztásuk szerint az egyik szabadnapos, egy a | mentőhöz van beosztva, egy toronyőri szolgálatot végez és csak egy inspekciós a városmajorban, vil.gos, hogy ilyen körülmények mellett a városi hivatásos tűzoltószolgálat nem ér semmit. Megállapiiható, hogy

a város takarékossági elvét nagyon rosszul érvényesítette éppen akkor, mikor nemrégiben apasztotta a hivatásos tűzoltók számát.

Az önkéntes lüzollótestület nem részesülhet olyan szigorú kritikában, ha nem is tudna kötelezettségének maradék nélkül eleget tenni, mert hiszen az

Löwen^teiu családja szándékos emberölés miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen.

— aug. 1.

A Petit Párisién jelenti, hogy Löw Misten bankár családja Fnlaine ügyvéd utján feljelentés^ fe t a bouiognei ügyészségen ismeretlen tettes ellen szándékos emberölés címén. A halót' bankár egyik sógora kijelentette hogy Löwensteinnek igen sok eilens'ge volt Franciaországban és Belgiumban. A lap megiegyzi, hogy a törvényszék csak hosszas hibozás után rendelte et a holttest felboncolását A bankár beleinek toxikológiai vizsgálata két hétig fog tartani es az orvosi vélemény csak ez után várható. Ami a kifogott holttest meztelen voltát illeti, Paul dr ebben semmi gyanúikéiról nem lát. A Szajnából igen sokszor fognak ki hullákat, amelyekről a viz leszedte a ruhát és a tenger erősebb áramlatai még sokkal erősebben bomlaszthatják fel a ruhadarabokat.

önkéntes tűzoltók kizáróan felebaráti szolidaritásból egészen altruista alapon vállalják magukra a tűzoltás nehéz munkáját.

Nem lehet a város tűzbiztonságát kizárólag az önkéntes tűzoltók önfeláldozására alapozni, hanem a városnak ki kell építenie a hivatásos tűzoltók szervezetét a többi városok mintájára.

Tarthatatlan állapot jellemzi ma a város gondolkodását a tűzbiztonságot illetően Ez az egyik legfőbb tanulsága a szerdai tűzesetnek.

Egy másik szomorú tapasztalat az volt, hogy

a városi vizmüvek körül zavarok

boltban (Nádor u 29.)

A szerdai tűzkatasztróf a tanulságai,

hogy kibővítésre szorul a városi hivatásos tűzoltóság és modernizálni kell a városi vízmüvet.

Kétféle igazság.

Irt*: Pásztor József.

Egy református pap barátom beszélte el a következő történetet:

— Akkoriban egy kisebb községben voltam lelkész. Egyszer egy vasárnap, prédikáció alatt feltűnt nekem egy parasztember, akit legalább három esztendeje nem láttam a templomban.

Mikor vége volt az istentiszteletnek, a templom ajtóban megvártam s megszólítottam :

— Valamit kérdezni akarok. Várjon csak.

Az ember megállt, nyugodtan rám pillantott s a kalapját a kezében tartogatta.

— Tegye csak fel a kalapját, — szóltam hozzá szelíden. — Ballagjunk hazafelé s majd útközben felel arra, amit kérdezek.

Megindultunk lassan a kis házak között. Pár pillanatig nézegettem az emberemet. Tagbaszakadt, negyven, negyvenötéves férfi volt, egy kicsit szűr külő hajjal. A tekintete őszinte, de valami kis titkolt szomorúság felhozott a szemében.

—" Hát nézze, — fordultam hozzá — meglepett, hogy magát a templomban látom. Figyelni szoktam a híveimet, de maga jó ideje nem volt a templomban. Ha nem tévedek, pár esztendeje?

Az ember bólintott:

— Jól vélekszik a tiszteletes ur. Három esztendeje nem vótam a templomba.

Meghökkenve tekintettem rá, de ő nem várta be, amig kérdezem s folytatta:

— Nagy sora van annak, tiszteletes uram. Ha nem terhelem, el is mondom.

— Nem terhel vele . . .

Az ember arca elkomolyodott.

— Hát, könyörgöm, minden vasárnap jártam én azelőtt templomba. Hat nap az emberé, a hetedik az istené. De az elmúlt három esztendő alatt nem gyühettem, mert bevótam csukva.

Hirtelen rámeredt a tekintetem.

— Be volt csukva?

Az ember intett a fejével.

— Úgy mondom el, tiszteletes uram,

ahogy vöt . . . mert jól esett, hogy meg teccet szólítani . . , Nem vótam én rongy embör soha . . , Amit töttem is, becsületből töttem ... De a törvény meg az igazság nem mindig jár egy utón.

Egy picit elhallgatott. Sóhajtott s újra beszélni kezdett:

— Nem vagyok én idevaló. Az uradalom mellett a faluban lakok, de azelőtt a gróf urnái szolgáltam. Teccik tudni, hogy a gróf ur milyen példás ember? Tisztaszivü, igaz lelkű. Amit gondol, már a szó a száján. Hát sze rettük is nagyon, mert velünk nincstelen cseléd embörökkel épenugy elbeszélgetett, akár az urakkai. Talán két esztendő telt el, hogy a szogálatában vótam, mikor egyszer valamit észrevettem. Ha a gróf ur kitette a lábát a kastélyból, kis idő múlva ott termett egy fiatal tiszt a grófnénál. Teccik tudni, hogy megy az ilyesmi. Ha a gróf ur pár napig oda volt, csak hajnalfelé sompclygott el a kastélyból a tiszt. Hogy úgy becsültem a gróf urat, nagyon fölgerjedtem, összebeszéltem egy jó komámmal, aki ugyancsak tisztelte, szerette a gróf urat. Megvártuk egy ködös hajnalon, amig a tiszt ur megjelent a kastély hátsó kijáratánál. Hirtelen ponyvát terítettünk rá, letepertük, elcipeltük, azután egy husánggal jól elvertük. Ráadásul pedig belemártogattuk nyakig az itató mellett a pocsolyába.

Elhal gatott, a tekintete messze szállt, majd a bajuszában kaparászott s felém fordult:

— Hát ezér ültem én három esztendeig, tiszteletes uram s ezért nem vótam azóta a templomba. Odabenn sokat gondolkoztam. Nem ok nélkül gerjedtem fel, nem ok nélkül cselekedtem, mégis bekaszliztak. De forgatták itt falun a dógot, hogy a tiszt urnák lőtt igaza. Súlyos testi sértés, miegyéb s én jól belekóstoltam a rabkosztba. Ilyen a falusi igazság tiszteletes url

Megérkeztünk a lelkészlak elé. Szelíden néztem az ember arcába,

— Nyugodjék bele. Néha szenvedni kell a jó szándékért. Sokkal jobban tette volna, ha elmondta volna a grófnak.

Az ember szeme megvillant, belevágott a beszédembe:

— De hiszen, könyörgöm , . . Jobb volt ez igy! Akkor kiálltak vóna a gyöpre, ahogy az urak szoktak s talán még ő szúrta vóna mög a gróf urat? így legalább kapott olyat, amiről el nem felejtkezik! Aztán a gróf ur is megszabadult tüle, mert nevetett ám a tiszten a környék s a tiszt ur elszelelt.

Elváltunk s magamban igazat adtam neki. Aztán sokáig nem beszéltem vele. Eltelt pár esztendő, engem megválasztottak egy nagyobb városba. Pár hónap múlva egyszer látom ám, hogy a hívek körött ott ül az én emberem. Nagyon érdekelt, hogy került ide?

Az isteni tisztelet után már várakozott rám a templom ajtóban. Köszönt s nyugodt, derűs arccal felém fordult:

— Megvártam a tiszteletes urat, hogy amott olyan jő vót hozzám.

Ránéztem, a kezem nyújtottam neki.

— Hát maga, hogy kerül ide?

Az ember nyugodtan mosolygott.

— Városi embör lőttem, könyörgöm. Meguntam én azóta a falut. Hogy az a csúfság esett ott velem. Más is itt az igazság, könyörgöm. Tudnék errül is beszélni.

— No?

Tisztelettel pillantott reám:

— Ha a tiszteletös urat nem terhelőm?

— Dehogy. Csak beszéljen.

— Mert itt is mögvan már a történetöm, csakhogy ...

Hunyorított, a szeme hamiskásan megvillant:

— Csakhogy más a sava-borsa.

— Beszéljen háti

Erre az ember egy kicsit fészkelődött a ködmönében s beszélni kezdett:

— Egy nagy házba kerültünk itt a városban, az asszonnyal könyörgöm, s mög is lőttünk vóna. Szolgálatot kaptam, jót, az asszony is keres, hús fő a

fazekunkban, de uj baj kereködött. Mert lakik ám abba a házba egy röttenetes, házsártos asszony, akihez képest a héifejü sárkány szelíd galamb. Egész nap hallani löhete'.t a pörlekedését. Belekötött az mindenkibe, utoljára a feleségömbe is, Egy nyugodt percünk nem vót.

Egyszer, egy este a feleségem sirva rohant be Möghal szégyölietibe, olyanokat szórt felé az az asszony.

Törtem a fejem, hogy kigabalyodjunk a bajbul, mert igy a gazban nem lőhet élni Mögtárgyaítam a feleségömmel. Bemöntem a pokolbeli sárkány lakásába. Egyedül lakott. Az ajtót nyitva hagytam magam után s a feleségöaa beosont utánam. Megdögönyöztem, úgy istenigazába a tüzes nyelvű boszorkányt. A feleségöm mög kiállt az ajtóba s onnét visította torkaszakadtábu!:

— Jaí.gryüjjenek! SegítsenekI Megöl, ez a pokol fajzat 1

Egyszeribe tele lett a tornác. Mindenki a feleségömnek, meg nekem fogta a pártunkat. Tanú vót százával, hogy amaz micsoda pörlekedő, kötekedő, gonoszlelkü asszony. Szóhoz se jutott. Az egész ház nyüzsgött. Sajnálkoztak, hordták az ajándékot. Mink mög álltuk nyakasan, dacosan a nagy sérelmet s elfogyasztottuk a sok jó töpörtyüs pogácsát, kalácsot.

A vénasszonyt elitélték. Rágalmazás, könnyű testisértés. Azuta békesség, csönd van a házba. Lőhet élni.

Az ember elhallgatott, mosoly bujkált a bajusza körül. Csak kis idő múltán szólt a szemembe nézve:

— Hát ilyen a városi igazság, tiszteletes uram.

Nagyot nevettem. Mit tehettem volna? Minden kenetes toldás-foldás kárbaveszett volna.

Az emberem lelki egyensúlya helyre állt. Rendesen eljárt azután is a templomba. Nem hallottam róla soha semmi rosszat. Élt, mint aki bízott abban, hogy mégis van igazság. Ha a faluban nem, akkor a városban. Ha görbe utón jutunk is el hozzá.