Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-07-26 / 89. szám

1928 juliusy26. Komáromi Lsfck 3. oldal. | Nagy Mihály | 1853-1928. Komárom ipároaiárssdalmának súlyos vesztesége van, egyik munkás és köz­­tiszteletben álló tagja, Nagy Mihály építőmester költözött el 75 éves korá ban az örökkévalóság honába. Munkás, hosszú élete alatt a komoly munka embere volt és becsületessége, megbíz­hatósága a bgkeresetttbb komáromi iparosok közé sorozták. Nagy Mihály még abból a régi iskolából való építő­mester volt, akik néhai Mil.us Nándor oldalán nevelkedtek fel, akitől megía nullák azt, hogy az építőmester iránt való bizalom az építtető közönségben annak munkájától és megbízhatóságától függ. Ez volt Nagy Mihálynak is hosszú mesteri működése alatt a legjobb aján iólevele. Nevét messze földön ismerték, mert mindenütt jó és szolid munkát végzett, jóhirneve tehát ebben az arány- j ban terjedt, A környéken számos egy- ; háznak temploma, isko'ája épült az ő tervei szerint és az ő munkájával. Ko­máromban is számos ház köszöni neki létét, többek közt a kul'utpalota is, amelyet 1913. évben épített fel a leg. nagyobb megelégedésére megbízóinak. Nagy tekintélynek örvendett a társa­dalom minden rétegében és gyakran volt a törvényszéknek és az elsőfokú bíróságnak is szakértője peres ügyek­ben. Oldalán egész sora nőtt fel a fiatal épitőgárdának, akik ms jónevü iparosai Komáromnak. De nemcsak az iparosok előtt örvendeti ritka megbecsülésnek a megboldogult, hanem az építő munkás­ság előtt is. Az öregebb munkások, akik nála dolgoztak, a legszebben nyilatkoznak ma is humanitásáról és a munkással való együttérzéséről. A közéletben is jelentékeny szerepet játszott, korábban a városi törvényha­tóságnak volt bizottsági tagja, majd a2 államváltozás után sem nélkülözhették jó tanácsait és a város pénzügyi bizott­ságába delegálta az országos keresztény­­szocialista párl helyi szervezete, amely­nek hűséges harcosa és pártvezetőségi tagja volt. A legnagyobb érdeme volt azonban a Ház- és Telektulajdonosok Egyesüle­tének a megszervezése, amelyben a komáromi háztulajdonosok tömörültek érdekeik védelmére más városok min­tájára, hogy ebben milyen nagy és milyen önfeláldozó munkát végzett, azt azok tudják legjobba , akik abban vele együtt dolgoztak. Tömérdek deputációzás és gyülésezés után sikerült is az 5 fáradhatatlan munkásságának elérnie azt, hogy a háztulajdonosok közierhei 1925. év óla valamivel csökkentek. Minden energiáját erre az egy célra ös8zpontositotta, hogy polgártársainak segítségére lehessen. Maga is egyik legnagyobb bérháznak, a Deák Ferenc utca 7. sz. kétemeletes háznak volt a tulajdonosa, amelynek egyes lakásait azonban pár évvel ezelőtt öröklakásokul eladta, A legnagyobb érdeklődéssel kisérte a város közéleté­nek minden ügyét még betegségében is. Hosszabb ideje asztma kínozta és télen igen sokat szenvedett. A korával járó érelmeszesedés azután siettette elmúlását ennek a derék férfiúnak, akinek városban halálával városunknak egyik tipikus és mindenkitől tisztelt tagja szállott a sirba. Áldás és béke legyen emlékezetén. A. Gy. * Elhunytéról a. megboldogult családja a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak mély fájadaiommai, de Isten szent akaratában való megnyug vással jelentik, hogy a legjobb férj, testvér, nevelőapa, sógor, nagybácsi és rokon Nagy Mihály építőmester munkás életének 75., boldog házasságának 22. évében a halottak szentségének ájtatos felvétele után 1928. évi július 24 én délután 5 órakor visszaadta áldott lelkét Teremtőjének. Kedves halottunk földi részeit csü­törtökön, július 26 án délután 5 órakor kisérjük a róm. kaíh. temető kápolná­jából örök nyugalomra. Az engesztelő szentmiseáldozat 27 én, pénteken reggel Va8 órakor lesz a megboldogult lelki üdvéért a szent András templomban bemutatva, Komárom, 1928, július 24-én. Áldás és béke drága porai feletil özv. Nagy Miháiyné szüi. Csolíány Julianna hitvese. Nagy Gizella nevelt leánya. Özv. Méhes Jánosné szül. Nagy Teréz, Özv. Deme Tóth Jözsefné szül. Nagy Erzsébet, Nagy József, Nagy János, Nagy István, Barát Józsefné szül. Nagy Mária testvérei. 1 Vígan fiuk, cserkész fiuk... V. jelentés a komáromi „Jókai*1 cser­készcsapat tutajexpediciőjdról. 1928. julius 21. Még Tamásfalván vagyunk. Szokat­lan korán hangzott a reggeli ébresztő. Nem hiába. A sok álmos cserkész utol­jára bújik elő a sátrakból. Ma kellett lebontani a tábori és el kellett hagyni azt a helyet, melyhez két hét alatt annyi szeretettel ragaszkodtunk. De azonnal hozzálátunk romboló munkánkhoz s 7 órára már csak a ko­pasz zászlórúd és sátoi vázak merednek az égnek. Csakhamar felpakkoljuk a kocsikat, a zászlőrudat is derékon fűré­szeljük ketté s büszke, karcsú termete, mely eddig gyengén ingadozva uralko­dott a sáíorvároson. elnyúlik a tábor kitaposott területén. Egy-kettő, sorakozó s indulunk is már sok kedves emlékkel a szivünkben a nem messze fekvő káposzta­­falvai állomásra. Zsolnán már vártak a tutajaink: Kürz Móric és fia cég jóvol­tából, akiknek ifjúságot pártoló szere letét nem tudjuk eiéggé méltányolni, két hatalmas fenyőalkoímány deszka­­padozaítal. Ennélfogva a csapat is két „tutajra“ oszlik. Az első munkánk a tutajokon a sátorépités volt. Mindegyik tutajon két őrsi sátor áll, egy parancs­noki és egy vendégsátor, illetőleg „Maca villa.“ Mire beáll azest.utrakészen állot­tunk. Az éjét már a tutajokon töltöttük. Vág, julius 22. vasárnap. Reggel még szt. misehallgafással kértük a Mindenható segítségét. Időnk tiszta, utunk egy darabig csendes volt, de azután jöttek a seilők és bizony néha úgy éreztük, hogy a Vág tündé­rei fúriákká változtak át s bömbölve, sikongva vették hátukra fenyőfa-ottho­nunkat és a mély vizek örvénylorkai felett szédületes erővel röpítettek tova. Bármily kellemetlenek és veszélyesek is a sellökön az alacsony vízállás miatt az af jutások, a vig cserkészkedély ezen sem akad fenn: póznákat veszünk ke­zünkbe s legveszedelmesebb helyzetben is humoros jelenetek között segítjük a tutajt tova. Ilyenkor adódik a legtöbb tábori vicc, ilyenkor keletkeznek a „vo­­dacsefeek.“ (Ennek a szónak hosszabb története van. Ezzel szoktuk a „zász­lónk“ után megjelölni azokat, akik téve­désből a szilárd talaj helyett a vizbs lépnek. De a vodacsekségnek más je­lentősége is van: őket illeti meg a leg­nehezebb őrség büntetésből, mert „nem vigyázlak.“ De más mulatságunk is van. A szép­séges Vág völgyében gyakran járnak kirándulók. Kendőlengetessel üdvözöl­nek, ezt mi szaporán viszonozzuk. Ha­sonló események játszódnak le, ha vonat robog el mellettünk Sok kendőiniéssel járó üdvözlésben van részünk. (De azt azonnal észrevettük, hogy a legbuzgóbb kendőintegelők a gyengédebb nemhez tartoznak .. ) De a nap történetét le­zárjuk, mert épen most Vágbeszíerce felett egy hatalmas zátonyra futott tuta­junk és a „szerkesztőségnek“ is részt kell venni a tutajmentési akcióban. Csandd E. Vág, 1928. julius 23. Hajnali 4 óra előtt megindulva ha­marosan elértük Vágbesztercét. Itt be­vásároltunk: tejet, húst, tojást, hagymá*, cukrot. Egyebünk volt. (Itt történt a bicikli küldönccel az az eset, hogy csó­nakon kivisszük őt, biciklijét, „utiparan­­csát“ s mikor a parton vans velünk többet nem tárgyalhat, veszi észre, hogy a kerékpárja le van lakatolva s a kulcs a tutajon van! Mit tett? Hátára vette bicikliét ..) Gyönyörű szép időben indultunk tovább Egymás után tünedeztek el a lomha tátraalji hegyek, kasíélyok, vár­romok — s mi úgy éreztük, hogy nem kell messze külföldre utaznunk, mart a Vág völgye is van olyan szép, miét a Rajn?. Minket is ismeretlen erő vonzott, mikor a váglutaji kirándulást tervbe vettük: (csak most tudjuk) miről elegansIFÉRFI ingek MÉkTÉK SZERINT NŐI FEHÉRNEMŰEK BABY KELENGYE A G Y N EMU j vAszón áru mondtunk volna le, ha a sok aggódó szeretet sugalta lebeszélésnek engedünk. Valljuk be: nem olyan kockázatos ez, még sok nem felnőtt résztvevővel sem. Aki vigyázz, hogy ne kerüljön pl. a talp alá s tud úszni, azzal nem történhetik baj. Ez a véletlen baleesés, amit a parancsnokság nehéz munkával büntet, okozhat csak szerencsétlensé­get. (Mikor e sorokat irom, ismét zá­tonyon keresztül visz az ut, de — szerencsében I Ezek a Iegélvezetesebb pi lanafok 1) Egyébként nagyon vig élet folyik a tutajon, jóllehet foofballozni nem lehet. Egész]nap fürdés: lég-, viz-, nap­­fürdés. Mind a két tutajon van tűzhelyünk. Mégis a második főzési alkalommal (nagyobb takarítás kedvéért; csak az egyik tutajon főztünk s csónakkal szá* iitot'uk az ételt a másikra. A vízállás elég alacsony s innen van, hogy a Vág sodra elég gyenge, Ma, hétfőn pl reggel 9 tői este 7-ig Vág­­beszlercétő! csak Tepláig (Hőlakig) ju toltunk el. Vág, 1928. julius 24. Ismét ébresztőt rendezett a Vág, pe­dig éppen, hogy elindultunk. Mért pa­naszolom ezt fel? A (utaj 4 óra előtt indult és a zátonyra jutás azt jelenti, hogy az egész futajíakosság emelőru­­dakkal a kezében kell] hogy ébredjen már ilyen korán é3 tovább tolja, csúsz­tassa a szerkezetet. Sikerült. Most már gyors tempóban haladunk Trencsén ( felé. Dérék iutajosaink szép munkát végeznek. Míg a gyermekserek mély álomban ringatédzik, ők biztos kézzel egy igen nehéz fordulónál átvezetik az alvó tábort. Elhagytuk Szkálát, Zamu­­rócot s feltűnik Trencsén vára. Felsé­ges látvány! Mariano lábát amputálták. — julius 25 Hivatalosan jelentették, hogy a Citta di Milano elhagyta Kingsbayt és Nar­­vikba indult, hogy ott parira tegye az Italia személyzetének megmentett tag­jait. A hajó azután újra visszatér a Spitzbergákra, hogy továbbra is közre működjék a mentési munkálatokban. Mariano őrnagy lábfagyása kikerül­­heteilenné tette az operációt, jobblábát a végtag alsó egyharmadának vonalá­ban levágták. Az operáció julius 20 án ment végbe, Julius 22 én este a beteg hőmérséklete 372 fok volt. Hangula­tában és erőállapotában állandó a javulás. HIK k;, — Konkoly Titele Balázs dr. teme­tés«. Rokonainak, barátainak és tisz telőinek mélységes részvéte mellett ment végbe szerdán délután 4 órakor, Konkoly Thege Balázs dr. ügyvédnek, a Komáromvidéki Hitelbank ügyészé nek temetése Puszta Monostoron. A megboldogult koporsóját monostori szöllőjében, villája előli áüiioiták föl s azt a rokonok, jóbaráiok és tisztelők koszorúi és virágai borították. A ko­porsó körül foglalt helyet a rokonság és végiisztességet tévők gyülekezete, amelyben ott voltak a gyászoló rokon­ság képviseletében özv. Konkoly Thege Gáborné és Nagy Vilmos dr., a Ko­­máromvidéki Hitelbank fsz, bizottsága képviseletében Gaál Gyula dr, biz. el nők, Aranyossy László dr„ Erdős Vil­mos, Fried Jenő biz. tagok, továbbá Gefferth Elek dr., Soós Imre dr. ko­máromi táblabirák, Moesz Géza dr. vezető áiiamügyész, Vécsey Ede nyug. altábornagy, Alapy Gáspár kormány­főtanácsos, polgármester, Toóth Zsig­­mond dr. h. polgármester, Maksay Já­nos tanácsnok, Szijj Ferenc ny. polgár­­mester, Kamrás József dr., Kecskeméthy Béla dr., Kállay Endre dr., Mohácsy János dr., Mihola Ferenc dr., Szabó Kálmán dr., Schreiber Lajos dr., Toma­­nőczy József dr., Vitko Rezső dr„ Weisz Miksa dr. ügyvédek, Siksbonyi Antal dr. Nemzeti Múzeumi könyvfárőr, Polony Bála dr. rendőrorvos, Mihola János nyug, rendőrfőkapitány, Fülöp Zsigmond népbanki Igazgató, Gyalókay Miklós árment, főmérnök, Geöbel Károly dr. Papp Zoltán dr. főg. fanár, Biró Gyula, Soós Jenő dr, Igó Aladár dr. Ipovitz Endre, Nádasdy Géza, Szurka Béla dr, Vaskó István és mások. A koporsó felett Sári Imre magyarkomá­romi ref. lelkész mondott gyászbeszédet és magasszárnyalásu imát, utána Gaál Gyula dr. a Komáromi Vidéki Hitelbank nevében búcsúzott megindító szép be­szédben s meleg szavakban mondott utolsó búcsút az intézeinek több mint három évtizeden át működött ügyészi­nek. A komáromi ügyvédi kar utolsó üdvözletét Weisz Miksa dr. ügyvéd tol­mácsolta érzésteljes? közvetlen szavak­ban, mellyel a temetési szertartás véget ért. Konkoly Thege Balázs dr. kopor­sóját szerdán éjjel szállították családja ősi fészkébe Nagytagyosra, ahol csü­törtökön délután 5 órakor fogják kihűlt porait utolsó kívánsága szerint a drága szülőföld ölébe örök pihenőre elhelyezni. — Áthelyezések. A sziovenszkói országos hivatal Cziliny József párkányi járási irodatisztef a komáromi járási főnökséghez helyezte át. Váradi Margit nyiirai zsupáni irodai alkalmazottat és Gabcsó Gyula kassai zsupáni iroda­tisztet a párkányi járási hivatalhoz helyezték át. Sipos István kőhidgyarmati és Rudolf János privigyei jegyzőket kölcsönösen álhelyezték. Házasság. Mittelmann Ada és Ing. Rauchmrger József ez utón tudat­ják összes ismerőseikkel, hogy es­küvőjük folyó hó 29-én 15 órakor lesz megtartva Presovon. (Minden külön értesítés helyett,) — A Prot, Jótékony Nőegylet kós­tolója. A városunkban tartani szokott nyári mulatságok között minden időben a régi jóhirü Kóstoló vezet nemcsak látogatottság, hanem hangulat tekin­tetében is. Ezt az évtizedek óta utol­érhetetlen sikerrel záródó jótékonycélu minden kis mozzanatában igazán fehér mulatságot a Komáromi Protestáns Jó­tékony Nőegylet az idén — mint már jeleztük, — augusztus 5 én, vasárnap tartja a Dalegyesület, nádor-utcai ár­nyas kerti helyiségében, a szegények, elhagyatottak és árvák főisegélyezésére. Lehet-e nemesebb, szebb és ideálisabb, mint az embertársaink megsegítése, a sors megpróbáltatása alatt elcsüggedt szivek megvigasztalása, reményvesztett lelkek fölemelése, égő könyek felszári­­tása és letörlése, apátián anyátlan árvák gyámolitása. A Protestáns Jótékony Nőegylet ezeknek a nemes cselekede­teknek gyakorlására nyújt közvetve alkalmat a jószívű közönség számára nyári mulatságán, amely kedves és családias keretével a legváltozatossabb pazar gazdagon fölhalmozott büfféjével, pompás italaival mindenkor páratlanul állott a hasonló módon rendezett mu­latságok sorában. Az idei Kóstolót is a régi hagyományok szerint rendezi a példás tevékenységű nőegylet vá­lasztmánya Pap Kovách Elemérné el­nökkel az élén, a legnagyobb buzga­lommal fáradozik a Kóstoló előkészíté­sén, amely az előjelekből Ítélve az idén is igen nagy érdeklődés mellett fog lefolyni. — Halálozás. Klein Józsefné komá­romi kereskedő felesége, váratlanul el­hunyt, amikor napi háziteendőit végezte. Szivszélhüdé8 érte. Halálát férje Klein József vegyeskereskedő és gyermekei gyászolják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom