Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-07-26 / 89. szám
2 oldal. Komaromi Lapu* 1928. julius 26. Hogyan történt a gerlachfalvi hegycsúcson a két bencéstanár tragédiája ? Fischer Kilián tanárjelölt holttestét felismerhetetlenségig összezúzták a rázuhanó lavina kősziklái; Kálovics Rezső tanár súlyos sérüléséit a Tétraszéplakorj üdülő Lipscher Mór dr. |yóíyitja. Lipscher dr. szemtanúja volt a borzalmas tragédia utolsó felvonásának. Komárom, — julius 25. res'e a sérültet, aki egy huzatos, valamikor fényképészeti műteremnek szánt rabódéban volt elhelyezve, mivel Tátráénak annyira tele vjjj- vendégekkel, Keddi számunkban beszámoltunk már arról a megdöbbentő szerencsétlenségről, amely a Magas Tá rában érte utói bolanizálás közben Fischer Kilián bencéstanárjelöltet, aki Kálovics Rezső bencésrendi főgimnáziumi tanárra! együtt rándult a Tátrába, ahol előbb a komáromi cserkészek táborát látogatták meg. Keddi számunkban még nem hozhattunk részletesebb tudósítást a szerencsétlenség körülményeiről, mert nem állottak rendelkezésünkre közelebbi adatok és csak épp annyit tudtunk meg, hogy a szerencsétlenség halálos kimenetelű volt, de hogy milyen módon következeit be, arról még nem kaptunk értesítési. Ma reggel levelet kaptunk a Tátraszéplakon üdülést kereső Lipscher Mór dr.-tól, a komáromi „Emberszeretet“ kórház kiváló igazgató főorvosától, amelyben részletesen közli velünk a szerencsétlenség körülményeit, mivel a véletlen úgy akarta, hogy a hegyi tragédia utolsó felvonását ő is láthatta. Upächer dr.-nak maga Kalovics Rezső tanár mondoíía el a szerejicsétséget, amely a következőképen történt: Pénteken Kálovics Rezső bencésrendi főgimnáziumi tanár és Fischer Kilián má odéves bencéstanárjelölt elindultak Tálraszéplakról, hogy megmásszák a gerlachfalvi hegycsúcsot nem turisztikai célból, de avégett, hogy a Tátra tóráját tanulmányozzák, növényeket gyűjtsenek, szóval bolanizáljanak. Kálovici és Fischer pénteken délután 6 órakor értek a Szilézia menházhoz, ahol megháltak. Másnap reggel 6 órakor elindultak a menházból a veszélyesnek nem mondható és kü ö nősebb turistái készséget nem igénylő útra. Azonban szerencsétlenségükre a rendes úttól eltértek egy másik, nehezebb útra, bár ennek az útnak a nehézségeit is legyőzték, midőn hirtelenül rájuk tört egy hatalmas, sziklákat és köveket magával ragadó lavina, amely mindkettőjüket a mélységbe sodorta, Kálovics Rezső, mikor ismét viszszanyerte eszméletét, azonnal átiátta a helyzetet, hogy olyan helyen van, amelyből minden turista felsrerelés nélkül kiszabadulni nem tud. Nehezen talpra állva keresni kezdte társát, de sehol nem látta meg és kiáltására sem kapott választ. Hosszas segélykiáltások után végre két szászországi turista segítségére ment és nagy fáradsággal kiszabadították őt a veszélyes helyzetből, majd a Szilézia menházba szállították, shcnnan azonnal telefonáltak a tátraszéplaki mentőállomásra, ahonnan mindjárt egy mentőexpedició indult útnak és a súlyosan megsérült Kálovics Rezső tanárt beszállították a tátrsszéplaki szanatóriumba, ahová éjfélfelé érkeztek meg. I.t azonnal orvosi kezelésben részesült és a fején lévő súlyos sebet összevarrták. Kálovics tanár egész leste, karjai, csípője, alsóvégtagjai tele vannak zuzódásokkal. Lipscher dr. vasárnap reggel értesült a szerencsétlenségről és azonnal felkehogy még a ÍÓorVos fürdőszobájában és a rőngiénlaboratóriumokban is laknak vendégek. Jelenleg Kálovics Rezső tanár, — Írja levelében Lipscher dr. — saját ágyambin fekszik és mikor ezeket % sorokat írom, mélyén alszik. Ha sebei nem fertőződtek meg, remélhető, hogy Kálovics tanár néhány nap múlva elhagyhatja TátraszéplakoL » Lipscher dr. ezután szegény Fischer Kiliánról emlékezik meg levelében, akinek borzalmasan összezúzott holtteste a halottas házban fekszik a hordágyon, amelyen a mentők beszállították. Mig Kálovic. Rezső testét egy nagy szikla feltartotta a további zuhanástól, addig a szeierciétien fiatal társát a lavina magával sodorta a mélységbe és a kövek teljesen összezúzták a holttestét, úgy, hogy a mentők Ciak n?gy nehézségek után tudták a völgybe számtani.. Fischer Kilián bencéstanárjelölíet Lipscher dr. személyesen ismerte Komáromból, néhány évvel ezelőtt műtétet is végzett rajta, de a halottas házban nem ismerte fel a holttestet, mert a rázuhanó kövek a felismerhetetlenségig összeroncsolták az arcát. Lipscher dr. sz u levelében lévő fényképe után ismerte fel Fischer Kiliánt, kinek holttestén aztán meg is találta a pár év előtti operációból eredt forradást. Huszonnégy napig hóban és jégben Ämundsennel Mit mond el Ríj ser Hjalmsr az első sarkvidéki expedícióról. Jó dolguk van a telepeseknek, Aratás idején is ráérnek mulatni. — Bevert fejek és kellemetlen kijózanodás hajnali muzsikaszó me lieft. Szombat virradóra véres esemény játszódott le Csirik Pál tardoskeddi vendéglős korcsmájában. Nem tudni hogyan, mi célból odamentek az öregdőgösi, pörösi majorok telepesei közül néhányan és hangos zeneszó mellett kezdtek inni. A zene szünet nélkül szólt hajnali két óráig; a falusi embereknek annál is inkább furcsa volt ez az erős muzsikaszó, mivel aratás ideje van, az erős munka szinte éjjel-nappal áll. Meg az aratás felé már csak nagyon kevés háznál van fölösleges pénz fölösleges dorbézolás*a. Szinte újságszámba megy a józangondolkozásu faluban, hogy Péter Pál napjától a templom búcsújának napjáig nyilvános mulatság vagy tánc legyen, mivel a pénztelenség és a nagy hőség ettől visszatartja őket. Az összegyűlt társaság eleinte rendesen mutatott, éjfél után azonban, az erősen beáiiitott társaságban megbomlott a rend és egymás után kezdődtek a heves szóviták, személyes sértegetések, melyek végül is több fejbeveréshez, erősebb izü verekedéshez vezettek. A csendőrség az értesítés után nyomban a helyszínre sietett, ahol megdöbbenő kép tárult eléjük: a túlságosan beszeszelt társaság néhány tagja vérbeborulva hadonászott késével, pokoli zaj és jajgatás verte fel a csendes hajnali nyugalmat. Több személyt a csendőrség éjjeli rendzavarás, testi épség ellen való vétség elmén feljelentett; a nagy dorbézolás utóhangjai tehát a bíróság előtt fog lezajlani. Most már ha nagy munkaidő alatt megszólal éjfél után a cigány hegedűje, melybe hörgés fog vegyülni, a község népének első gondolata lesz: mulatnak a telepesek. Ha pedig olyankor mulat nak, amikor a föld népe izzad, akkor bizonyára olyan jó dolguk van, hogy van idejük, kedvük, no meg pénzük is ilyen rossz időben való mulatozásra. Máskor legalább mulassanak a telepesék a saját majorukon, hógy példaadásukkal ne szömóritsák el égy nagy falunak izzadgágos, nehéz életét. — Gyapjú fürdérutiák és az öszazes fürdőcikkek nagy választékban Zwickel Bélánál. Két évvel ezelőtt a világ- épp oly szorongó érzéssel várta a hirt Amundsenrőt, mint most, A hires sarkvidéki kutató két repülőgéppel : az N 24 gyei és N 35 tel akarta elérni az északi sarkot, de céljától néhány kilométernyire az északi szélesség 87 fok 43 percénél kénytelen volt megállni, mert repülőgépei befagytak a jéghegyek között. Huszonnégy napig nem érkezett hir Amundsenről és társairól s a világ már közel állt hozzá, hogy elveszettnek tekintette őket. De a komoly és elszánt férfiak emberfölötti fáradozásait végre mégis siker koronázta: egy repülőgépet hátrahagyva, az egész expedíció megmenekülhetett, Amundsennek akkor a most sokat emlegetett Rijser Hjalmar volt a jobbkeze. Az expedíció után körülbelül fél évvel ismerkedtem meg vele. Larsen egy aerókiub meghívott közönsége előtt előadást tartott Amundsen expedíciójáról. Főképen a technikai részletekkel foglalkozott, a gépek szerkezetéről és felszereléséről, a jéghegyekkel vívott küzdelmeikről, a tudományos eredményekről beszélt. De engem főképpen a vállalkozás emberi oldala érdekelt, azokat a részleteket szerettem volna megismerni, melyeket Larsen elhallgatott. Egy kávéházi asztal mellett, két csésze feketekávé mellett, néhány kiváncsi kérdéssel fordultam hozzá: — Mondja, kapitány ur, minek érezték ott fent leginkább hiányát? A társaságnak, a nőknek, a szivarnak, vagy a kultúrának? — A benzinnek, meg az élelemnek. — Miről beszéltek leggyakrabban? — A start lehetőségéről, másszóval a szabadulásról. — Ne vegye zokon ezt a kérdést, a gyávaság emberi dolog, félt? Hideg mosoly. — Nagyon fáradtak voltunk. A fejét néztem; harminc-harmiacötéves, norvég tipus, szőke, arca nagy, egészben olyan, mint egy megborotvált fóka. Szelid kék szem. Csak az álla szökik elő merészen és makacsul, — ez az egyetlen vonás rajta, mely szívós kitartásra vall, egyébként pedig az ember egy kissé elhízott Olaf Foen benyomását szerzi róla. Oct fenn az északi szélesség 78 fok 43 percén, a sarktól alig 100 vagy 200 kilométernyire, hol hetekig bajlódtak a két befagyott repütőgéppükkel, nagyon sovány koszttal kellett beérniők, 300 gramm napi élelmiszeradagnál alig több esett egy-egy emberre. Az utolsó napokon már oly élesen figyelték kölcsönösen egymást, hogy nem eszik-e valaki valamivel többet a megsza bottnál. Kérdésemre, hogy nem próbáltak e szerencsét vadászatta’, vagy halászattal, Larsen igy felelt: — Óit fenn nincs már hal és egyáltalában nincs már semmi élő. Az alatt a 24 nap alatt, mikor azzal bajlódtunk, hogy kiszabadítsuk gépeinket, össze-vissza három szürkeludat láttunk, meg egy kósza borjufókát, mely nyilván eltévedt. Meghatott bennünket, hogy az élőknek más expedíciói is keresnek valamit s bármennyire kívántunk egy kis friss húst, nem bántottuk őket. Beszélt aztán a sarki nyárról, nem volt az nagyon hideg; voltak napok, mikor eső is esett. A jégréteg egyébként kilenc tíz méter vastag. Szárazföldet nem láttak, bárhova mentek, csak tenger volt százezer kilométernyi messzeségben. Néhány helyen méréseket is végeztek, a legmélyebb helyen 3750 méter mély volt a tenger. — Volt oly hosszú mérőzsinegük? Régi rendszerű mérőeszközeink nem voltak, magunkkal sein vihettük volna. Mérő pisztollyal dolgoztunk: Kitűnő német találmány. Az ember belelő a tengerbe és bevárja a robbanás visszhangját. Minden másodperc 7*5Ü métert jelent. A tengerfenék legmélyebb helyénél pontosan öt másodpercig kellett várnunk. ° f — Mi volt a legkellemetlenebb ? — A jégmező folyton hullámzott és himbálózott alattunk, már egészen megrészegültünk miatta és holtra fáradtunk, Úgy volt már, hogy egyik vagy másik gépünk már-már felszabadult, de éjszaka megint összetorlódtak a jéghegyek s másnap reggel megint elején kezdhettük az egészet. Megindítottuk a motorokat is, de amikor a benzintartóban a színvonal alábbszáll, úgy éreztük, mintha a vér lassan és feltartóztathatatlanul folydogált volna ki ereinkből, A visszautazásra már csak 120 liter benzinünk maradt Emiatt az N25 testvérgépét, az N24 et ott kellett hagynunk. Beszélt Larsen az expedíció tudományos eredményéről is, a többi közt arról, hogy keresték a Golfáram fordulópontját, de sajnos, hiába. Kérdésemre, hogy mi volt utjának legnagyobb élménye, Larsen Rijser igy felelt : — Az, hogy hazaérkeztem. Oly nagy volt emiatt érzett öröme, hogy felért az minden veszedelemmel és kockázattal. 479 vonattal szállították el Bécsből a dalosokat. Az osztiák vasutigazgatóság közlése szerint a német dalosok elszállítása zavartalanul történt. 101 különvonaton 68 400 utas hagyta el Bécs városát. Hétfőn 328 vonat 165.000 utassal hagyta el a pályaudvart anélkül, hogy valamilyen zavaró incidens történt volna. A bécsi villamos is rekordforgalmat bonyolított le. A négy nap alatt 9 millió utast szállított. Pálié pilótahadnagy repülőgépe motorhiba miatt egyenlőre nem folytatja [útját az Azorl ■ ’ szigetekről. — julius 26. A párisi Excelsior jelenti, hogy Páris hadnagy útja csekély-késedelmet fog szenvedni, mert az Azori szigeteken való leszállásnál a motorban kisebb hiba keletkezett, amit táláé siketül a helyszínen megjavítani, de lehet, hogy meg kell várni, amíg Franciaországból újabb motor érkezik.
