Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-12-11 / 148. szám

148. sz&m. Kedd, 1928. december 11. i Negyveiíkileneedili évlolyana POLITIKAI LAP. S!fíisi»íégi is eieiuzio*£ii éiiékiieB: & .i|5a* él Tíáétre pcit*i sxétköidóssel! évié 60 K, télén* 40 £, negyidéns 23 I. — IttlfSIdfln 150 1B. ! i?y*B óin ént i 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr, Szerkesztő: BÁRÁNYAY JÓZSEF dr. Lengyelország Komárom, — dec. 10 Nincs még veszve Lengyelország! Ez volt a feldarabolt lengyelség­nek politikai és társadalmi jel­szava évszázadokon keresztül. A cár parancsolt és időközönként menetek indultak a hófehér Szi­bériába lengyel számüzötíekből, de szurooyos őreik közt is ezt a gon­dolatot ismételték magukbau és súgták egymásnak a fogaik között. És Lengyelország feltámadt a vi'ág­­háboru után, terűidében megna­gyobbodva, ma számottevő hatalom, amelynek a barátságáért ma sokan versengenek. Verseng ez a köz­társaság is, mely súlyos gazdasági engedmények árán is fenn akarja vele tartani a jó viszonyt. Lengyelország azonban nem ment bele eddig a kisantantba, bár oda hívogatták, csalogatták, megőrizte szabad elhatározását, mert az ér­dekei nem lehetnek azonosak a kisanlant érdekeivel. Csehszlovákia elfelejtette azt is, hogy uj terüle­teiből ennek a szó nszédoak ité ték m?g a Jávorinál, amellyel rrmgnö­­vekedett a ieDgyel terület. Viszont Lengyelország Dehezen felejti azt, hogy Prágában ezrével élnek ukrán menekü tek és időnként revo’verlövések is csattannak el a részükről a lengyel külképviselet egyes tagjai ellen. Nem Szivesen veszi tudomásul, hogy Prága ad menedéket az ukrán kofniténak, amely nemzete ősi szabadságát visz­­sza akarja szerezrú é3 ettől nem riad vissza semmi á’dozat árán sem. Most Lengyelországiéi más vo­natkozásban szól a hir. A magyar külügyek minisztere látogatott el Varsóba és ott megkötötte a len­­gyel-majyar barátsági szerződést. A lengyel-magyar barátság sokkal régebb keletű, mint a lengyel és cseh összeköttetések. Tudott dolog a történelemből, hogy a két or­szágot nem egyszer perszonálunió fűzte egybe és kötötte meg a két ország közt a barátságot. A lengyel nemesség és a ma­gyar nemesség sok időn keresztül együttélt a régi magyar lelvidéken, amig a tizenhárom szepesi város elzálogosítása századai alatt lengyel sztároszták parancsoltak azokban. A barátság révén a két nemzet vezető rétegei összeházasodtak és ezek az emlékek nem mentek ve­szendőbe évszázadok múltán sem. A lengyel népdalok megőrizték a magyar barátság emlékét, amelyet a két nemzet mindenkor ápolt. Ez a barátság most kiujulóban van. Lengyelországnak nagy érdeke, hogy a kis Magyarország erőre kapjon, mert csak ebben az esetben lehet erős támasztéka a bolsevizmus ellen, mely elsősorban a lengyel köztársaságot fenyegeti. A bolse­­vizmusből mind a két nemzet eleget tanult és ma már nem kér belőle. Jó részben ez is választó­falat emel Lengyelország és a cseh­­sz ovák köztársaság között, ahol a kommunizmus a legnagyobb az európai összes államok sorában. A lengyel magyar barátság fel­újítása nevezetes magyar külpoli­tikai sikert jelent és ha azt tekint­jük, hogy ez csak egy láncszeme annak a kiépített barátsági szer­ződés iáncolatnak, mely Olaszor­szágból indul ki és folytatódik az államok során, azt kell feltételez­nünk, hogy Magyarországnak több éves izo álása felo'dottnak tekint­­helő. Mindez igazolja azt a békés légkört, mely a trianoni magyar­ságnak ma lelki alkatává vált, amely békés eszközökkel keresi a kibontakozást mai gazdaságilag lartbaiaUan helyzetéből. Hogy a vazallusi szerepre nem hajlandó vállalkozni egy olyan or­szág, mely ezer esztendőn keresz­tül megőrizte függetlenségét, az éithelő. Hogy elutasítja a közép­európai vámunió és a páneurőpás gondolatokban rejlő gazdasági szol­gaságot, az is természetes. Végre is. ha maga erejéből meg képes állni a lábán, akkor megáll, ha pedig ez nem lehetséges, akkor segíteni kell rajta nemzetközi utón, természetesen békés eszközök igény­­bevételével, amelyre a népszövet­ség alkotmánya módot nyújt. Az izoláltság szerepe, amelyre a kisanlant poitikája évek során keresztül kárhoztatta, a beneäi vállveregető külpolitika elérkezett a felszámoláshoz, amikor a varázs­erő megtört. POLITIKAI SZEMLE. Komárom, — december 10. Sldvikot nevezik ki a szlovenszkói országosiskolatanács elnökének? A Slovak foglalkozik azzal a hírrel, hogy a szlovensikói országos iskola­­tanács elnökének Slávik György dr.-f, volt kassai zsupánt fogják kinevezni, Slávik, aki egyik hivatalnokkormányban földmivelésügyi miniszter is volt, Hod<a Milán dr. iskolaügyi miniszter egyik bizalmas barátja, akinek esetleges kine­vezése ellen a Slovdk a legerélyesebben tiltakozik Erélyes állásfoglalását azzal indokolja, hogy Slávik nem szakember, nem ismeri az iskolák szervezeteit, azoknak összeállítását, komplikációit és mint exponált pártember ott is érvé­­nyesiihetné politikai befolyását, ahol a politikának nincs heJye. De különben is nem tűrhető, hogy az iskolai referátus az agrárpárt hatalmi szférájába kerüljön. Elintézettnek tekinthető a Benes affér. Az agrárpárt részéről Benes dr. külügyminiszter ellen megindított tá­madás ügyét tárgyalta a koalíció nyolcas bizottsága is, amelynek tanácskozásáról nem került nyilvánosságra semmi, de már pénteken este egész Prágában elterjedt a hir, hogy a Benes ügyet likvidálták. A köztársasági elnök köz­belépésének hamarosan meg. lett a foganatja, az agráriusok akcióját sikerült leszerelni A jól értesült politikai körök nézete szerint az affér elintézettnek tekinthető. Ez a fordulat az agrárpárti körökben nagy lehango'tságot és elke­seredést szült, ami érthető is. A szlovák néppárt nagyot csaló­dott a polgári koalícióban. A tartományi és járási képviselőtes­tületek választásának eredményén már valamennyi párt napirendre tért, egyedül a sz'ovák néppárt tárgyalja még a vá­lasztásokat. Persze ez a párt hivatalos orgánumában, a Siovákban jut kifeje­zésre, amelynek egyik vezércikkében ugyancsak kiönti keserűségét valamelyik néppárti korifeus. Azt írja a cikkíró többek között, hogy a szlovák néppárt kénytelen megállni és gondolkodni a választás mérlege és a pírt, valamint a polgári koalíció kétéves munkájának mérlege fölött Két évvel ezelőtt azzal a reménnyel ment a párt a kormányba, hogy annak egyenértékű tagja lesz s ugyanazokat az előnyökét fogja élvezni, mint a többi kormánypárt és politikai programját is győzelemre fogja juttatni. Sajnálattal állapítja meg a Slovák, hogy a kormány többi pártja nem értékelte kellően a szlovák néppárt áldozatát. A párt csalódott a polgári blokkban s épen ezért most arra kell törekednie, hogy mindazokért a támadásokért, amelyek a pártot egyes koalíciós pártok részéről érték, elégtételt kapjon. A szlovák néppárt revidiálni fogja a kor­mánytöbbségben való helyzetét. Megvan győ/ődve arról, hogy a revízió nap­fényre hozza azt, hogy hol hibárott a párt, hói engedett ok nélkül, hol került könnyelműen egyes koalíciós pártok terrorja alá saját programja és ereje rovására. A cikk végül az agrárpártnak és a cseh néppártnak támad éles hangon. A komáromi Tanoncotthon Egy csendben dolgozó intézmény a kultúra szolgálatában. A komáromi iparos és kereskedő tanonc szakiskoláról nem egyszer volt alkalmunk a legnagyobb elismerés hang­ján nyilatkozni. És méltán, mert ez az iskola kilépett már abból a régi módi „ioasiskola“ típusból, melynek meg­születésénél nem a kul ura gráciája, pusztán csak a pancsoló törvény volt a keresztszülő Nem a tanonciskolák tanszemélyzeíén múlott akkor sem, hogy a tanoncok továbbképzését célzó iskola­típus nélkülözte azokat a feltételeket, amelyek nélkül nevelés-, oktatásügy ei sem képzeheíő. Az „inasiskola“ amolyan illegitim gyerek vol*, amely­nek eltartásra kötelezett apja soha nem jelentkezett, valahogyan olyan ellátása volt, mint a csatádba úgy becsöppent idegennek, akiről azt mondják, hogy „no az öt gyerek mellett ennek a ha­todiknak is ké ül valami“. Még az ilyen mostoha viszonyok között fenntartott intézménybe is tudott lelkes vezető és melléje álló tansze­mélyzet életet terem'eni és elsősorban csak annak a komoly kulturraunka­­kedvnek, fáradságot nem ismerő buz­galomnak köszönhető, hogy Komárom­nak ma valósággal ipari és kereskedelmi továbbképző olyan tanonc-szakiskolái vannak, melyek mintaszerű vezetéséről és eredményes munkásságáról kis vá­rosunk határain tut is csak dicsérettel és elismeréssel emlékeznek meg. A tanonciskolák két évvel ezelőtt le­mondott igazgatójának, Pethő Síndor elemi iskolai tanítónak az érdeme, hogy az iparos és kereskedő tanoncok isko­lás oktatásán felül azok nemes szóra­kozásai, tanulságos időtöltése céljából megszervezte a lanoncotthont, ahol a SserkeixtSség éa kiadóhivatal: Kádoi-ts. 191, Megjelenik hetenkint három uor i kedden, csütörtökön és szombatod. tanoncok vasár- és ünnepnapokon ösz­­szegyülekezvén, szabad idejüket önmű­velésükre fordíthatják. A Tanoncotthon egy ideig szünetelt, mert maga a város sem biztosított hozzájárulást, azaz, hogy az igazságot Írjuk meg, nem biztosít­hatott segélyt, mert éppen a tanonc­iskola feiügyeiőbizoítsága vetette el az erre vonatkozó javaslatot. Telkes Mihálynak, a tanonciskolák igazgatójának fáradhalatlan munkássága és példát mulatott önzetlen buzgalma tette lehetővé, hogy tanonciskolánk mo­dern irányú fejlesztése folytán ma már szakmák szerinti oktatás folyik benne kitűnő tanszemélyzete és a helybeli kiváló gyakorlati kézmüvesiparosok közreműködésével. A haladó szellemű iparos és kereskedő ifjúság nevelés­ügyét szolgálja ugyancsak Telkes Mihály igazgató vezetése alatt most újra életre hivott Tanoncotthon is, mely nélkülöz­hetetlen kiegészítő része az iskolának. A Tanoncotthon kitűzött célja a ta­noncok erkölcsi világának kifinomitása, hasznos ismereteinek kibővítése, ember­társaik megbecsülésére és tiszteletben tartása érzelmeire való nevelés, józan életre, takarékosságra való szoktatás, nemes szórakozások megkedveiíetése s ezek révén öntudatos és képzett iparo­sok nevelése. Telkes Mihály a maga igazi s nemcsak miméit idealizmusát, az iparostársadalom iránt érzett szere­tőét viszi bele a maga elé tűzött — s amilyen akaratosan céltudatos és rend­szeres munkát végezni tudó embernek ismerjük, — megvalósítani is képes programmjáb3, amelyhez megértő mun­katársakat nyert a tanszemélyzetben: Vánkay László, Zsolnai Béla, Pálenik Lajos ranitótársaiban, akiket a minden szépért, jóért lelkesedni tudó és az ifjúságot is lelkesítő vezető mellé nem az engedelmeskedni kényszerítő igaz­gatói parancs, hanem a maguk buz­galma. önzetlen munkakészsége állított. A Tanoncotthon! Telkes Mihály Való­sággal otthonná akarja kifejleszteni, ahova a szabadidejével rendelkező ta­nonc szivesen járjon, hogy változatos, élvezetes és tanulságos szórakozása maradandó legyen s hogy a tanoncok cselekvő munkássága révén előálló ön­képzés, mint a nevelés egyik legfonto­sabb eszköze jusson vezető szerephez. A Tanoncoíthonban tartandó ismeret­­terjesztő előadások a nemzetgazdaság, az irodalom, a nép és életismeret, egészségtan, s termeszeírajz, technoló­gia, utazások, feltalálások stb. tudomány­ágak körébői meriíik tárgyaikat. A nemes szórakozás eszközeiül szolgálnak a szinielőadások rendezése, hangjegy elméleti és zenei gyakorlások, társas kirándulások, tanulmányutak, nyáron a tes'edzés céJjából a szabidban, téti Időben a vezető tanító utasítása szerint és felügyelete alatt folytatott testedző társasjátékok. Szórakozás* nyújtanak s egyszersmind ismeretterjesztők a jelen­leg fejlesztés alatt álló szak- és szép­­irodalmi könyvtár, szakfolyóiratok. A Tanoncotthonban a tanulóifjúságnak bizonyos önállóság biztositiatik azáltal, hogy a tanoncok maguk választják meg ifjúsági vezetőiket az egyes osztályokat vezető tanító-vezető mellett igy az ifjú­ság maga bepillantást nyer a kisebb társadalmi organizációk szervezésének, irányításának munkájába, ránevelődik az önállóság idejére, az emberi társa­dalom kisebb nagyobb szervezeteinek szükségességére és a nemzeti kollektiv vum kulturális javain, gazdasági meg­erősödésén való tudatos munkásságra. A takarékosság kifejlesztésére a tanuló ifjúságot minden megtakarítható fillér­jének gyümölcsöző elhelyezésére neveli, hogy a hosszú tanoncidő után össze­gyűjtött anyagiakat a szak- és általános T

Next

/
Oldalképek
Tartalom