Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-12-01 / 144. szám
6 uiös!. fíom&fomi í.ftpo* 1928 december 1 Magyar ember csak magyar pártra szavazhat! A magyar nemzeti párt listaszáma © a tartományi választásokon. A magyar nemzed párt jelöltjei: 1. Bianár B?!a dr. ny. polgármester és és kisbirtokos Kassa, 2. Nagy Nándor főidbirt. Namesőcsa, 3 Güter Jáno3 dr. ügyvéd Losonc, 4. Kéier Tibor dr. ügyvéd Késmárk, 5. Jaross And >r földbirtokos Csehi, 6. Sdkovszkyjenödr. ügyvíd Ipolyság, 7 S^bó István malommunsiás Szene, 8. Halmi Bála dr. ügyvéd K;js§3, 9 P pezsik Andor kisgazda Pelsäc, 10 Boldoth / Gyula kisiparos Komárom, IL. Fülop Zsigmond szöv. ig. Komárom, 12 Gulljon-Jaske Mihály kisg Viborna. ak, újból a régi erővel fog nemzeti í űzdelmünkbői magának részt köve- i :lni. Hasonló nagy lelkesedéssel fogadta u magyar nemzeti párt népszerű szenátorát, Richter János, róm. kaih. plébánost Vágsellye, Diáki, Diószeg, Köbölkút és Szögyén gerinces magyarsága. Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő Baracska községben kelteit igen lelkes bizakodó hangulatot hataí= ras bestédével. Az utóbbi napokban Martoson, Kezegfaiván. a keszegfalusi szigeten ártott a magyar nemzeti párt lelkes angulatu népgyűléseket, ahol Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő fogialozott alapos készültséggel az aktuális politikai kérdésekkel és a vasárnapi választások fontosságával, Füssy Káiiaán nemzetgyűlési képviselő Honiős Birsmegye községeit járta be. Mindenütt rajongó szeretettel fogadta a falvak népe. A nagy úttörő*) A nagy úttörő Kultsár István volt. Hálás uíódai adták neki az úttörő nevet és mondják őt nagynak, most száz esztendő távlatán át né2ve alakját, vizsgálva működését és mérlegelve hatását és eredményein Ő mega tiltakoznék a legélénkebbet, ez eben a megtiszteltetés ellen. Névtelen hazafinak mondotla magát, mikor 1804-ben pályakérdést tűzött ki a magyar nyelv kimivelése meg vitatására. Valóban mindig hű maradi szerénységét és buzgóságát egyaránt jellemző álnevéhez s még akkor Is csak alázatos szolgája volt ns. Komárom vármegyének, mikor donátora lelt könyvtára átengedésével. Kazinczy Ferenc, aki saját korának és körének minden valamire való íróját és emberét úgyszólván kívülről bévüíről ismerte, Kultsárról 1810-ben azt irta, hogy „jó ember és buzog, de még sohasem juthattam el arra a pontra, hogy őt megismerjem, őt csak meg is foghassam.“ E nyilatkozat értékelésére jó tudni azt is, hogy Kazinczyt érzékenysége már ekkor inkább Kultsár ellen, mint mellette hangolta. Kartársai, barátai irói köre és társadalmi összeköttetései világából alig ismerünk valakit, aki öt ennél hidegebben jellemezte volna. Viszont ö a maga körében osztatlan és állandó figyelem, szeretet és tisztelet fényében sütkérezhetelt volna, ha ideje lett volna reá és kedvében állott volna az ilyen. „Zárkozott egyénisége, óvatossága, melyet a klastrom falai közül hozott az életbe magával s melyet a föur {gróf Festetich György) családjánál eltöltött évek csak megerősítettek benne“ — tekinthető jelleme egyik, mondhatnák színtelenebb, alapvonásának, szerénysége, áldozatkészsége, buzgó hazaszeretete és kitartó munkássága mellett meggondoltsága és éles szeme ama másik fényes kél vonás, mely színié másfél század ködén keresztül is áltör. Föltűnő jelenség a XVIII. század végén, hogy egy egészen egyszerű ember, akinek apja komáromi mes*) Dr. Alapy Gyula. Kultsár István (1760 — 1828) es könyvtára. Az alapitó halálának és könyvtárának százados évfordulójára kiadja a Jókai-Egyesület. Komárom. 1928. 8 r. 8,211 lap. tér volt, aki szerzetesi életre szánta magát és később magánneve őskődésböl élt, ritka okossággal tapintott nemzete pulzusára és kivételesen éles szemmel annak mulijába és jövendőjébe. Az elhanyatiolt magyar életnek Kultsár volt első, igazi di agnosztája. Talán azérl, mert tanulmányai és eszmélkedése során összehasonlíthatta hazája állapotát az európai fejlettségnek örvendő más nemzetekével, talán azért, mert saját leike, érzései, ösztöne, mondjuk faji egyénisége rezzenéseiben szerencsés ihlettel ismerte föl, ami az egész nemzet szivét is megdobogtatta Föltűnő jelenség, hogy Kulisár magánéletéből keveset tudunk. Azok az epizódok, melyek egy olyan munkásságú közéleti férfiú pál\ájál ál- meg átszövik, minő Kultsár volt, nem ig n maradtak ránk. Kortársai szinte fukarul emlékeztek meg róla s ezek a megemlékezések is inkább általánosságban mozognak és inkább, sőt főként működésére, hatására vonatkoznak. Alakja, azt iehetne mon daní, háttérben maradt, tevékeny sége az, ami a kor előterében áll s amelyet az áttörés nehéz munká jának tekintünk Gyulai összefoglaló jellemzése, amilyen igaz és találó, annyira magán viseli a hagyomány felfogását Mert igaz, hogy magyar volt testestül, lelkestüi. Szerette nenfzefe történelmét, irodalmát zenéjét, színészetét s izgatott mindenki mellett szóval és tetíel. író és szer kesztő volt, az irodalom és művészet maecenása ügyvéde és napszámosa, a körülményekés erszénye sze int. Ez mind igaz Kultsárról s Gyulai hűségesen foglalía össze a múlt század derekán mindazt, emi róla akkor még szóhagyomány alakjában élt és közíudomású volt Vörösmarty életirója nem feledhette el, hogy Kulisár „a fiatal Vörösmartynak állást szerez, hogy az irodalomnak szentelhesse életét," Azonban ebből a jellemzésből hiányzik az, amit Kazinczy már 1804 ben meg látott, hogy Kultsár „ezen dolognak (a nyelv ügyének) kezdője, előmoz dítőja és mindenese.“ Tehát úttörő, izgató és ügyvivő ebben és sok más dologban, amii életében kezdett, amit megpendiielt s amit diadalra is vitt. S mivel mindebben olyan irányok kitűzését, olyan mozgalmak megindítását, olyan gondolatok fölvetését és olyan intézmények kezdeményezését ismerjük föl, amelyek száz—százharminc esz tendő alatt a nemzet éleiében epohális hatásúaknak bizonyullak, méltán nevezzük öl nagy úttörő-nek. Amit róla eddig tudunk, Alapy művéből pontosabban és pragmatikusabban tudjuk. Élettrója világot vet egyéniségére és tevékenységére. Szeretettel és hálával, buzgósággal és szerencsés kézzel fonja koszorúját s annak minden levelére ir valamit, ami tetteit hirdeti, emlékezetét szolgálja és érdemeit megörökíti. Könyve voltaképpen Kultsár szellemének máig élő hatását, akaratának megvalósulását, végrendeletszerü óhajtásának végrehajtását jelenti. Indulásakor Kasztalia forrásából merített, azonban az Apollónak szentelt forrásból csupán szomját olthatta, a forrás istene nem fogadta kegyelmébe, Költői kísérletei rá és korára egyformán jellemzők: fakadtak abból az egész nemzetet gyötró szomjúságból, mely a magyar dicsőségért épekedett s beleestek abba a végzetes tévedésbe, hogy a vágyakozás ereje és tüze egyúttal maga a siker, a virág, a laurus, Kulfsárnak másutt nyílott a borostyán. Nem a tanítói pályán, amelyre készült s a melyen eredményesen dolgozott is. Nem gróf Festetich György udvarában, ahol László gróf mellett nevelősködött, hol az előkelő és lelkes fömagyar úr elismeréséi vívta ki. György gróf iránt a magyar iro dalom és tudomány még nem rótta le kötelességét, nam öntötte meg alakját, nem méltatta korszakos ha tásái. Pedig nála nélkül a nemzeli kultúrának nagy epohája hiányos. Az uj világ demokráciáját a maga módja szerint, magyarosan és áldó zattal szolgálta s egyike volt a ama főurainknak, akik iránt a legnagyobb hálával tartozunk. Kultsár a nemes gróf környezetében eszmélt az ébredés igéire: hogy nemzetét művelté és gazdaggá kell tenni, hogy kivívhassa boldog jövendőjét. A Helikon és a Georgicon csak küiső, látható jelek, melyek mögött ; ébresztő, önzetlen munkásság for lyik az új Magyarország érdeké ben. Nincs eléggé tisztázva, hogy ebben a polgári oligarcha udvarban Kultsár és a gróf micsoda kölcsön hatásban állottak. Hogy a nagy Festetich sugallta e Kuítsárf, vagy hogy a müveit polgárfiúnak volt e mélyebb hatása a fogékony mág násra ? Bizonyosnak vehető, hogy Kulisár előtt itt nyiioít meg a világmiveltség távlata, hogy itt eszmélt mélyebben és fájdalmasabban el maradotfságunkra. Továbbá, hogy a gróf bizalma és támogatója élesztették tüzét, melyet a XVIII. század második felében megindult történelmi irodalom már korábban felgyújfoti és állandóan táplált. Ez a latin nyelvű, de tárgya s lelke sze rinf magyar íörlénetirás kotszakos hatású lett s a reformkor közjogi és politikai eszméit mélyitíe és készítette elő. Megismertette, mintegy fölfedezte a nemzetnek küzdelmekben gazdag múltját és szigorúan történelmi szellemű alapot rakott az uj korszak politikát törekvései alá. Szerencsés körülmény Kulisárra s az országra is, hogy e történeti szellem megelőzte, hogy később is mintegy ellensúlyozta és mérsékelte az enciklopedisták radikális elveit. Kultsárt a nemzeti történet szelleme töltötte el, tehát veszedelem nélkül ismerhette meg az új szociális bölcselet és állam elméleti tanításait. A rendi világban termé szelesnek találnék, hogy az emberi jogok csillogó (ételei az egyszerű polgári születésű írót magukkal ragadnák. S ő mégsem került a szászvári apát társaságába, a kik rajongók, elméleti emberek, tehát ártatlanok voltak, noha ö is párhuzamo san haladt velük. Reálisabban gondolkodott. Nem csupán a fölvilágo sodás igéi foglalkoztatták, hanem az a gyakorlati kérdés, hogy az európai haladottság vívmányaiból mit lehet a nemzet javára fölhalsznáni. Tévednék, ha ezt a gondolatot csak Kultsárban látnám. Benne volt az az egész magyar reál-politikában, melynek élére gr. Széchenyi István állolt — különös véletlen, hogy éppen Kultsár halála után A XVIII. század végén, a reform kor megindulásául tekinthető 1790/91-iki nagy országgyűlésen már élesen kitűnt, hogy a magyar politikusok az egyén részére követel! szabadságot elő szőr előbb a nemzetnek akarták biztosítani. Franciaországban más volt a helyzet, mint minálunk Olt a szabadságeszmék az emberi jogok kivivására törekedlek. Nálunk a szabadság gondolata közjogi és a függő viszonyban élő nemzet egyetemére vonatkozó gondolattá alakult. Tehát a reális politika célja az lett, hogy a korszerű és elérhető reformokkal első sorban az egész nemzetet kell megajándékozni; hogy azután a nemzeti nyelv és élet kifejlesztésével, kiművelésével és a kultúra elterjedésével az anyagi jólét megalapozásával a nemzet minden tagját a progresszív fejlődés útjára vezesse. Kultsár talán nem látta ily tisztán a jövendő útját, legalább is nincs tudomásunk arról, hogy ezt kifejtette volna, de ilyen irányban dolgozott, gyakorlati úton és a lehetőség szerint. Szellemi fegyverzelét históriai tanulmányokon és az uj filozófia tanításain csiszolta Mint író a történeti szellem mélyítésén dolgozott, mint szerkesztő az uj kor kívánalmait szolgálta. Sohasem lehetett azzal vádolni, hogy maradi, sem azzal, hogy radikális. Az országos kereszténvszoclaiista párt listaszáma 9 a tartományi választásokon. Az országos keresztényszocialisía part jelöltjei: 1. dr. Alapy Gyula nyug, vármegyei főlevéíiároa-, iró és bubicista, 2. dr. Fieischmann Gyula tanár, a párt ke eti osztályának főiitkárs é% lapTMszerkeszd, 3. Peirásek Ágoston lukácsi plébános, a párt szlovák oszte'yának vezére, 4. dr. Teschler József iglfti nyug. járási főorvos, a német osztály elnöke. 5 Gür hsr Dénes eep plébános 6. Dobránsky János esp. plébános. A két irány élesebb vonalait mér sékletfel tompította s mind a kettőből azt tartoila szükségesnek, a mi hazája, nemzete javára szolgált Arany középutat választott, mérsékletet tanúsítót! a modorban, sorren- i dt?í teendőiben. Innét van, hogy az oligarcha Kazinczy és a vágáns l Csokonai, a duriáníuli oríhodoxek f s a zárkózott debreceniek, a pedáns | Szemere Pál s a romantikus Kis' faludy Károly, a íüzes Horvát és az I epés Verseghy — az egész akkori ; iró- és tudós világ békén megfért ) Kultsárral kinek vállalatai és ven; dégszerető háza minden buzgó j magyar előtt nyitva állott. Háza és l társasága az akkori intellektuális : Pest központja és otthona volt, — | ez a válogatott kör lett az a mustár! mag, melyből Pest egyelőre az iro- I dalom, később a politika, utóbb a tudomány és művészet, végül az | ipar és kereskedelem központja, : tehát az ország fővárosa nötf. Ez a példa mutatja Kultsár módszerét: a magvetőét, az úttörőét. Kivárja ide jét mindennek s míg előkészíti a ; talajt, már el is helyezi a magot. ' Csak olyan magot vet, amelyről ritka éleslátással megállapította, | hogy ki fog kelni, virulatba fog borulni, előmenetelére és dicsösé I gére fog válni hazájának, j Eszméljünk arra, hogy a Kultsár- i kódex talán a legkorábban meg- S mentett nyelvemlékünk, amely kal- i lódásnak lett volna kitéve — Kultsár ; nélkül. Mikes Törökországi Levelei ; kiadása (1794) Kultsár történelmi és s'atiszíikai érzékének igazolása ] s egyben példa és kezdet abban, hogy múltúnk emlékeit publikálni kell. A Hasznos Mulatságokban ő j nyomtatja le tudós olvasók szeme j elé legelőször a paraszti dalt, s nem tenne nehéz megtalálni a j kapcsolatot közte és Komárom me j gye közt, mely a magyar népköl! tészet gyűjtését az Akadémiától kéri és várja. A paraszti dalban j értéket talál és Csokonaiban gyönyörűséget: öntudatlan hódolat ez a nemzeti költészet géniusza előtt. Pápai Pálnak 1539 ben irt zsoltáraiban, Mikes leveleiben, a paraszti dalban egyformán fölismerte, hogy mindazok magyar értékek — a magyar szellem kontimitásának tanúi, j Pályakérdése a magyar nyelv kij művelése érdekében, Javaslata és | Buzdítása a nemzeti játékszín ügyéí ben, izgatása az Akadémia fölálli; tására, példaadó áldozatkészsége a I magyar Írók műveinek kiadásában, terve a magyar emlék- és történetírók (Magyar Történelmi Gyűjtemény) meg a nemzeti mull írott emlékeinek összegyűjtésére és kinyomaiatására, szerepe a pesti színház szervezése építése, igazgatása körül, újságírói tevékenysége s végül könyvtára sorsának Komárom megyére való bízása — mennyi nemes és a maga idején szerencsés, mondjuk ultörő cselekedet volt! S nem kell-e felismerni ezekben a cselekedetekben aina nagyszerű 940 ingá-tlaniuUjdonosoknak 8°/0 kamat nselictt gyorsan eszkö-öl TJngár S. bankháza, Bratislava, Ver.tur utca 20
