Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-11-24 / 141. szám
Komáromi Lapok 6. oldal '■■ ■ I- L| I . I I -. . 1 ■ 1 I H l'l I' Az 1928. norembír 24 »» — Schubert Ferenc emlékére. — Komárom, — nov. 23 A leghatalmasabb, a legkiáffóbb ellentét; isten — és öt dög ! — egy fogatomba összehozva és mégsem szembe állítva; egyik a másiknak megvilágítása. Xöüői lélekben termett meg, a benne felbuzdult elragadtatás kifejezéseképsa tört elő: — Isteni ördög kölyök II — röppmt fel G iliparzer leikéből s vált szóvá aj lkán, amikor barátj i, Schubert Ferenc elmerülve, e világból kikapcsolódva, beszélte el a zongora hunjain hiképek zenévé vált gondolatait . . . Száz esztendővel ezelőtt, 1828 november 19-ín távozott el az „Isteni ördög kölyök“ erről a földről. Forró idegláz festette pirosra a halovány, lefogyott arcot és a szelid kék szemek fénye egy csendes novemberi estén lobbant utolsót a bécd zord bétház kis szobájában, ott a Lárchidutcában. Utolsót lobbant a bécsiek nspji: az a d ilos lélek, mely b rátságos, nyájis derűjével a X'X századoeli huszas években B cs népének lelkét, szomjas lelkét csillapitgatta aranyos, szelíd, hangulatos mu bikájával, Schubert életű jának fénye derűs és kedves volt, mint az akkori idők b 'esi népének lelke. R ikon lélek volt ez a kettő: Schubert lelke és abéc-i népé. Mindkettő hatalmas vágyban 1 ingóit fel, valami elérhetetlenül nagy, boldogság u'áni vágyban. És mert nem érhették el, ezt a tuda-osan testet ölteni nem tudott, csak megsejtett boldogsá got; annak az áhított boldogságnak elnéikü özlse szinte jóleső f jdalmat fakasztott a lélekben. Talán csak G i'lp .rzer volt az egyedüli, aki azt a fijdalmat kü'sőképen is magán viselte, idegesen beteg lénye az arc ín is kifejezésre ju tatta a sorstragédia iró „krautig“ komorságát. D: a többi bécsi? ... a vidámság köntösét borította fájd tímára. Ennek 8 fájdalomnak Hordozója és j az áhitott bold >gságnak Hirdetője volt j Schubert: a dalok kiap ihatatlan for- ’ rása, a mindenektől irigyelt bo'dog ifjú, j a „Sta idcchen“-ek hi.es dalnoka, aki \ úgyszólván minden héten néhány uí \ dalt bocsát szárnyra, h így könnyítsen í a búbamerült lelkeken s hogy ujjon- | gísra késztesse í az eljövendő Boldog- ; síig előirzeiében. Vogl Mihály, a nagy énekes, a hí- \ talmas szál ember és a szerény Schubert Fete te együtt indutak ei hóditó . u jókra, hogy egymást kiegészítve, egymást segitve, juttassák győzelemhez a dalt. ... A kis Franci, az „hteni ördög- { kölyök“ a hápogó, zengő „dalkorona“ boldog tulajdonos t, yol, akinek a lelke azonban szintén vérzett, bár az ajka [ mosolygott ... { Amikor a Nussdötfar u cai tanítói lakásban á,vette az anyai csókot és a megkuporgato t garasokat, hogy meg ne lássa a s igotu ap i, aki haragudott iehetséges fiára, amiért nem tudott s j nem akart polgári megélhetésre szert j tenni... Vjgy, amikor továbbvezetett az j u!ja, a vadszőlővel befu tatoit nyári j lakás elé, ott a Hdüngen* strassén, ahol j a nagy Beethoven lakóit, kinek remegve | tisztelt lényéhez soh isem me t köze- ( liteni s akinek ablakja alatt órákig el- J ácsorgóit, magába szí/a a leszürődő ? zongorahangokaf, \ V;gy amikor a szőlőhegyek f elé ment, \ ahol minden u; egy egy vendéglőben j végződött s aztán elérkezett „A üzen- I három oredeska“ barátságos tájékára. | Jó bort mértek ott. A koicsmárosné f hit leánya töltögette tele a szomjas kirándu’ók poharát, A b'csi néphumor nevezte el a vendéglő: „Tizenhárom orcác?kának, (Gisthius zum „Treicán Wmger!“) mert a vendéglősné hat leány mák pirosra gömbölyűd Vd, gödrös mosolygós arct volt (6X2=12) azonban a hetedik leánynak, a legkiseb biknek felemás volt a kepe, az egyik fele. rózsásra gömbölyödött (12+1 = 13) a másik file nem ment "Wmgerl“számba; beesett volt, fin a és elkényszeredett. Itt várta Schu'oerí-et a vendégszoba t rozzant zongoráj i, melyből ilyenkor | órákhosszat gyöngyözlek a legszebb | dallamok s gyöngyözött a jó bor is a | pohárban és gyöngyözött a dal a lányok 1 ajakéról és fájt és vérzett Schubert meleg szive, mert hát a „13 torpácska“ közül az a bizonyos kettő ő reá is nevetett ugyan, de a „Három a kis lányiban is megénekelt Schober báróra mosolyogta igazi mosolyát, a „süsse Maid", akit olyan szépon ébresztget a dalnok leghíresebb „S áidchen*“jében. De azért, ha megannyi tövis sétti is meg, — szelid, meleg derű marad Schubert éle!u j inak fénye. J o barátok veszik körül és dallamok élnek a lelkében, amikor a festői Serben, egyik barátja szülővárosában bolyong, ahol megihl ette az üde termé szetben 2Ugó ezüstfolyő és a játszi patak csobogása, A hires „Pisztráng" qu'ntettel felel a maga módján, a to htnó vizek kérdésére. Aztán, mikor Magyarországon él, mint az Eszterházy grófok vendége szívja magába a magyar népdal sajátságait, s magyar népdilmotivumok zengését viszi magával. Azok dobognak fel egy-egy dalában és adják bokázásru késztető lüktetését, talán a „ Vad rózsdm-3ak isi A természet szépsége és lelkének dillamgazdisága: ezek voltak földi kincsei. Egyébként szegény vo’t, szegényen is halt meg az ifjú Mester. F.at Ion távozott el alig pár évvel volt idősebb a mi Petőfinknél. Schmid nek van egy nagy vászna: „ Schubert estély egy bécsi polgári házban “ A százgyenyás csillá fényben u szó terenben, ébenfazongora mellett ül a mester. Befejezte előadását és nyájasan, szelid gyermeteg mosollyal fogadja az üonep’ést, az elragadtatott „hölgyfeoszo'u“ tapsait, a közönség lelkesedését. Ez a ragyogó, szeüd gyermeki mosoly, Schubert leikének igazi kifejezője. Gyermeki iélek az ő lelke: szelid, ked vés, derűs. Ez a gyermeki lélek szádüit meg benne akkor is, amikor osrt ily részévé lehetett annak az olyannyira áhított, nagy boldogságnak, hogy színről színre láthatta szivének nagy Bálványát: B:thovent Ám akkor a nagy ember már haldoklóit. Amint Schubert a haldokló ágyához lélegzetét visszafojiva köze ledett, megszédült s a falhoz kapott, hogy el ne essék. A szakadozó papírtapétába akadt a keze s mikor visszafelé jövet lejött a lépcsőn, akkor látta, hogy a kezében görcsösen szó rongálja a paprtapáta egy darabkáját, Eta darabka tapétát ü/eg alá, keretbe foglaltatta és az ágya fölé akasztotta . . . És mikor ő is távozóban volt a föld rői, elhaló szemének u olsó tekintetével is ezt kérést : azon az utolsó őszi napon. Btrátai, akik gondozásba ve*fék kihü t teteméi, babérkoszorúval övezték fejét, meri úgy érezték, h >gy megválósu’ása volt az ő élete amak a legen dának, melyet az ő festőbarátja Máritz Schwind álmodott meg és fjstett meg „A csodálatos szent“ című elbeszélő nagy vásznán. „A csőd ilafos szent“ remete ruhában, babér aoszoruval a fején ül remetehaj-ékának ab aka alatt a kis pádon és míg remegő újakkal szólaltatja meg h gedüját, arca átszellemül s nem veszi észre, hogy a rózsával befutíatott ulról érkező nő gyönyörködik játékában. Aliikor meg érett kalászokat hoz karjában a szántófö d ől, remeteruhájának csuklyája alól a végtelen távolba tekint, nem látja meg a reá bámulattal feltekintő, élettől duz zadő aratólányokat.., Gyermek volt, aki egy tővid életen, de hosszú gyermekségen által gyönyö rüen játszott, sokat játszott, mindig csak játszott, játékszereit maga készi tét e s a hozzá való anyagot a hangok bűvös bírod Ilmában találta meg Aztán elment ebbő! a világból melyből csak a szépei lát a meg s B ühoven gyászindu'ójának hangjai kísérték u olsó ú jára. A novemberi ég sötét felhő d arabokból készített gyászzá ;zlókat lengeted és megsiratfa az „4ethetblan“ fiatal dalosát. Kiss Péter Pál, December tizedikén kezdődik Radios gyilkosainak tárgyalása. —november 23. Belgrádi jelentés szerint, R*dic-s István gyilkosának bűnügyében a vizsgálóbíró befejezte a .vizsgálatot és az iratokat átküldte az ügyészséghez, mely most már hamarosan ekésziti a vádiratot. A tárgyalást december 10 éré tűzték ki. Érdekes megemlíteni, hogy a tárgyalást a szabad ég alatt, fogják megtartani, mert egész Belgrádban nincs elegendő nagy helyiség erre. A tárgyalást eredetileg a színházban akarták megtartani, de ettől a tervtől elállottak A tárgyalás iránt óriási az érdeklődés és jellemző, hogy eddig kétszáz ügyvéd jelentkezett, akik haj Undok ellátnia gyilkos R csis védelmét. Water mann „Ideal4 * ffnagy választékban kaphatók SPITZER SÁNDOR k öny vkereskedésében Adamson tüsszentése megakadályoz egy merényletet. Myalázis miatt oiie veti BÉpiei Erdélyi Emil, volt titinii mkáitf Iliül is ,1 Sipr suteiji Erdélyi Ernő Budapestre ment vissza. — Szüleinél lakó't és mint újságíró akart elhelyezkedni. — A budapesti rendőrség őrizetbe vette. — Megindították ellene a vizsgálutot — Végleges letartó itatásáról később döntenek. Saját tudósi ónktól. Komárom, — nov. 24 A Búd pesten megjeie ;ő Esti Kurír egyik utóbbi számában olvassuk, hogy Erdélyi Ernő voit pozsonyi újságírót Budapesten a rendőrség letartóztatta nemzetgyalázás vádja miatt. Erdélyi Ernőt Komáromban is nagyon jól ismerik, mert a komáromi munkásbirtositó pénztárnak volt a t sztviselője, amikor Magyaro-szágról menekülnie kellett. A komáromi munkásbiztosi ónál kapott állást komáromi tartózkodása aiatt, hamarosan meg is nősült Komáromban, N-msokára azoknak a köröknek a támogatásával, amelyek ellenségei voltak úgy az itteni, mint a túloldali magyarságnak, m >ginditoífa itt Komáromban a „A R-ggei“ című napilap >t, amely eleinte Komáromból, majd Érsekújvárról és végű Pozsonyból iövöidöde napon a mérgezett nyilait tsz itteni és a tű oldali magyarság f:lé. Amikor „A R;ggel“ cimü lap Komáromból É sikujvárra; majd onnét Po zsonyba tette ál szerkesztős -gét, Érdé yi Ernő kilépett a komáromi munká'biztositó szolgálatából és a lappal együ t elköltöző t ő is Komáromból, M ijd pár évvel ezelő t megvált „A Reggeltől“. Kü önben álljon itt a budapts i Es i Kurírnak idevonatkozó cikke, amely „Nemzetgyaiázás gyanúja miatt őrizetbe vettek Budapesten egy pozsonyi volt lapszerkesztőt“ címmel jelent meg és igy hangzik: A budapesti főkapitányságon néhány nap óta nyomozást folytatnak egy volt pozsonyi lapszerkesziő ügyében, akit azzal gyanúsítanak, hogy részben a kommün alatti magatartásával Magyarországon, részben p dig u óbb Pozsonyban síj'ó u ján áliamellenes bűncselekményeket követeti el. A rendőrség ugyanis kinyomozta, hogy az elmúlt évben E dályi Ernő pozsonyi lapszerkesztő Búd pestre érkezeit, itt szüleinél szállt meg és itt mint újságíró akar elhelyezkedni A p )!i ikai osztályon meglllapiío ták, hogy Erdélyi Ernő eredelileg nem volt újságíró, hanem a Munkásbiziosifó Pénztár tiszlviselője és a kommü i alatt mint szakszervezeti ember Győrött bizalmi állást töltött be, amennyiben a hadügyi népbiztos mellett működő püiiikai megbízott volt s a kommün bukása u!án elmenekült az országból. Megállapították, hogy Erdélyi Pjzsonvbam, ahol eddig tartózkodott, „A Riggeí“ címen lapít indított. Ez a pozsonyi lap az ő szerkesztésében nagyon gyakran Magy mországoi őc >áríó, tendene ózus, alap alan cikkeket közölt. Erdélyi1 két nappal emelőit előállították a főkapitányságra és megindították ellene az eljárás’. A kominün alatti c-telekedeieire vonatkozóan több tanút fognak kihallgatni. A budap :sti rendőrség beszerezte a pozsonyi „A R'.ggei“ egyes lapszámait, amelyek az inkrimi nált ebieket tartalmazzák s azt hiszik, hogy e?en az alapon nemzetgyaiázás cimén folytalj k le E'dályi ellen az eljárás*. Letartóztatásáról c>ak náhiny nap múlva, a nyomozás befejezése után fognak dö i'eni.“ Erdélyi Ernőre különösen akkor terelődöd a figyelem, amikor pár évvel ezelőtt egy p izsonyi uj ágiró azt irta róla, hogy S smuéli népbiztost a magyarországi kommuoista terrór alatt elkísérte a csornai borzalmas kirándu lására, ahol két ártatlan áldozatot akasztatott fel Számú éli.
