Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-10-25 / 128. szám

12$. «x4m. Csütörtök, 1928, október 25, ^«^yvenkllenoedik évtoiyam, SlSiiceiéei sut eiefesslOT&k értékbe»s Salfbas és vicékre postai szétküldéssel 5 S|é#s éne 30 K, félév?# 40 I, negyedév«» 2Q S. — Külföldön ISO Ki. 3ges ssém éra 8 80 fillér. Komárom, — október 24, A köztársaság tízéves fennállá­sának évfordulója előtt nagy po­litikai tervek forrtak a prágai poli­tikai pártok boszorkánykonyháin. Ezt az első kínálkozó alkalmat többek között arra is fel akarták használni, bogy a kormányt re­konstruálják és azokat kizárólag parlamenti tagokból töltsék be. Hogy ez magától értetődő Kolum­bus tojása és minden pariamen­­tájyzmusnak az alfája, arra csak most eszméltek a cseh pártok, amelyek alkotmányosság dolgában igen rossz iskolát jártak és az osztrák félalkotmányosság légkö­rében nevelkedtek, ahol pedig a csá­szár paragrafussal kormányoztak, ha a munkára képtelen parlamen­tet hazakü’dték az örökös tarto­mányok természeti szépségeiben gyönyörködni. így tehát a falrahányt borsóval egyenértékű volt minden emlékez­­tetés, minden kritika, amely arra irányult, hogy Benes Eduárdot a kormányból kitessékelje, aki egy olyan parlamenti pártnak a tagja, mely a kormánnyal szemben ellen­séges. Ámde ez a párt nemzeti is meg szociálista is és igy magas pártfogóknak örvend, tehát Benes helyzete mindegyre szilárdabb lett, egészen az állami jubileumig, ami­kor szerettek volna az összes pár­tok az igazi parlamentárizmus kül­színében megjelenni Európa sze­mei előtt. Benes külpolitikai óriási hibái, a francia orientációból folyó hihetetlen pénzügyi erőfeszítések mind nem voltak elegendők ahhoz, hogy őt politikájával együtt meg­buktassák, bár erre az utóbbi idő­ben több kormánytámogató párt­ban is jószándék nyilvánult. így nem kell Benes az agráriusok egy részének, nem keil a nemzeti de­mokratáknak, nem kell a cseh néppártnak, azonban felülről nél­külözhetetlennek tartják és sze­mélye kedvéért inkább a parla­menti elvet áldozzák fel. A másik miniszter, akit szintén nem követ parlamenti párt, a pénzügyminiszter, Englis, szakem­ber és megelégelte a dicsőséget, megsokalta a külpolitikai sikereket is, az angol cukorháborut és visz­­sza akar vonulni egyetemi kated­rájára. Englis nem tartozik a ro­konszenves po'itikusok közé, mert ahhoz kevés benne a simaság és sok benne az őszinteség, mégis mindezek ellenére olyan pénzügy­­miniszter, akiben elég erély akadt, hogy a rnilitarizmus követeléseivel szembeszálljon, ami eddig sikerült is neki. Most, amikor a hadügy­miniszter lesz a miniszterelnök, ellenállása már kevésbbé lesz si­keres é3 ezt nem akarja bevárni, POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA x TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÄL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. SxeikeBttöiég ét kindőhhrstal: Mádo?-n, SS., Megjelenik httenkint három«»» I kedden, csütörtökön és szombatos. megválik tárcájától, ami befejezett dolog. Helyébe parlamenti ember kerül, akinek ott kellene folytatnia és úgy, ahogy azt Englis félben­­hagyja. A harmadik miniszter, akit ki akarnak cserélni O.erny, a belügy­miniszter, a mindenkori hivatalnok kormányok miniszterelnöke, akiről még az ellenségei sem mondhat­ják, hogy a parlamentárizmusnak valami nagy barátja volna,Cserny elsősorban hivatalnok, aki a sok párt rendszerben elég ovatos volt egyikhez sem csatlakozni s aki ennek ellenére most mégis taktikai hibát követett el és csatlakozott az agráriusokhoz. Cserny ellen most természetesen a néppárt ágyúi tüzelnek és Hodzsa Milán ezekre visszalőtt kassai be­szédében, ahol kijelentette, hogy az országos közigazgatást nem haj­landó pártpolitikával megfertőztetni, hanem inkább részleges kormány­­válságot idéz elő, tudniillik Hdn­­káék kitessékelésével. Cserny alatt a szlovenszkói országos hivatal nem tudott semmit sem elérni, erre a különben igen békés és. jámbor Drobny országos elnök Meznik Jaroszlávot, Cserny bizalmi emberét félreáliiíotta az országos hivatal éléről, mert nyílt titok volt, hogy a hivatalt Cserny nevében Meznik irányítja. Most azután a néppárt ennek betetőzéséül Cserny távozását is követeli, amit Hod­­zsáék nem néznének jó szemmel, mint újdonsült agráriusét. így te­hát a iudák-agrárius háború újból kitörőben van az országos válasz­tások előtt. Ebben a kérdésben a néppártnak van igaza, mely par­lamenti embert követel Cserny he­lyébe. Csernynek parlamenti szokások szerint le kellene mondania és várnia négy esztendeig, amikor az agrárius lisztákon bekerülhetne a parlamentbe, de azok az ilyen csekélységeken túlteszik magukat és nekik jó a »reszort* minisz­ter is. Mi őszintén megvallva, nem bízunk annyira a csehszlovák par­lamentárizmus pártjaiban, hogy azok elvi álláspontra tudjanak he­lyezkedni és eltávolítsák a kor­mányból azokat, akiknek nincse­nek poétikai pártjaik és nincsen parlamenti mandátumuk. Ez a parlamenti élet éppen úgy a kompromisszumokon épül fel, mint az egész pártrendszer és parla­menti várgazdaságnak, többségi elvnek itten se bire se hamva nincsen. Kisebbségi kormány éppen úgy elképzelhető a csehszlovák parlamentben, mint a többségi kor­mány és igy az a kis szépséghiba, hogy a kormánynak vannak olya­nok is a tagjai között, akiknek a parlamentben nincsen . gyökerük, előfordulhat. A jubileumra egészen bizonyosan nem lesz kormány­­változás, azonban az országos vá­lasztások Szlovenszkóban meg­hozhatják a kormányrekonstrukció szükségességét, mert hogy két kard nem fér el egy hüvelyben, az régi igazság és HÜnka-Hodzsa barátsága is igen rövid életű volt. Az országos választások előtt már felvillannak a harci tüzek mindkét oldalon és a katolikus Hhnkapárt összecsap a huszita Hodzsával, aki ehhéz a harchoz már magyar és zsidó segédcsapatokat is verbuvál. POLITIKAI SZEMLE. Komárom, —október 24. Fussy Kálmán nemzetgyűlési képviselő beszámolója a pár­kányi járásban. A magyar nemzeti párt Érsekkéty és Bart községben nagysikerű gyűlést tartott, amelyen megjelent Füssy Kál­mán nemzetgyűlési képviselő is, akit mindenütt nagy ovációval fogadtak. Füssy Kálmán a gyűléseken beszámolót mondott, a beszédében többek között rámutatott arra, hogy az itteni magyar­ság mostani helyzetében milyen fontos hivatása van a magyar asszonyoknak. Arra buzdította a magyar nőket, hogy magasztos munkájukban ne álljanak meg télutón, hanem törekedjenek töké­letes munkát végezni. Majd rátérve a párt törvényhozóinak működésére, hosz­­szasan foglalkozott az életbelépett köz­­igazgatási rendszerrel, rámutatott annak hibáira és különösen azokat a rendel­kezéseket ismertette, amelyek nemcsak a magyarságra, de a szlovák népre is veszedelmesek.,Foglalkozott a kulturális főkép iskolaügyi sérelmekkel, a kon­­gíua kérdésével és a régi magyar nyug­díjasok szomorú helyzetével. Az állam­polgárság kérdéséről szólva, megálla­pította azt, hogy a magyarság csak akkor vehelne részt az ünnepségen, hogyha a hontalanok ügye és más sérelmek megoldást nyernek. A nép­szerű képviselő beszédéi igen nagy tetszéssel fogadták. Most már bizonyos, hogy nem lesz jubiláris együttes ülés. A köztársaság tízéves fennállása al­kalmából rendezendő jubiláris ünnep­ségekből minden hivatalos áüsmihtéz­­mény kiveszi részét, csak a törvény­hozás nem ünnepel, holott más orszá-A magyar nemzeti párt október hó 21 én, vasárnap, Somorján nagygtülést tsrot, amelyen megjihnt Richter János szenátor is, akit a nagy számban egybegyütt közönség tüntető lelkese­­sedéssel fogadott, Ä város nagyterén tartott ülést, melyen több ezerre rugó választó jelent meg, löröss Vince, a felsöcsa'kközi érmentesúő társulat igazgató főmérnöke, a pártszervezet kiváló elnöke nyitotta meg, aki mag­vas beszédében a közelgő választások fontosságára mutatott rá és a magyar­ságot kötelességének hűséges teljesíté­sére szólította fel. Majd meleg szavak­kal üdvözölte a gyűlésre megérkezett Richter János szenátoit, a párt illusztris törvényhozóját, akit felkért beszéde megtartására. Richter János szenátor beszédében megkapó szayakkal mutatott rá a szó moru magyar sorsra, amelynek egyik gokban minden hasonló ünnepen a törvényhozás diszülése elmaradhatatlan. Valóban jellemző a csehszlovák köztár­saságban uralkodó parlamentáris életre, hogy október 28 án a Hradsinban nem lesz ünnepi gyűlés, amelyen megörökí­tenék a nagy évfordulót, de hát valóban enélküi fog elmúlni a csehszlovákok köztársaságának nagy évfordulója. Á képviselőház és a szenátus elnöksége kedden tartott együttes ülésében tár­gyalt az együttes ünnepi gyűlésről, azonban hosszas tanácskozás után úgy határoztak, hogy a jubiláris együttes ülést nem tartják meg. Hogy miért, azt a rövid hivatalos jelentés nem okolja meg. Az évforduló napján Masaryk köztár­sasági elnök a kormány tagjai és a. törvényhozás elnökei előtt fogja a nem­zethez intézett szózatát fölolvasni. Koa­líciós körökben az együties ülés elma­radását azzal indokolják, hogy a jelen­legi belpolitikai viszonyok közölt nem lehetett volna az ülés ünnepies és jubi­láris jellegét kellőképen biztosítani. Munkában a gyorstalpaló. A képviselőház tudvalévőén egyszerre tárgyalja az 1929, évre szóló költség­­vetést a szociális biztosítás novellájával. Minthogy azonban a vitát az elnökség szeretné még a jubileumi ünnep előtt befejezni, elhatározta, hogy a tárgyalás idejét meghosszabbítja. A képviselőház tehát galoppban akar végezni a két nagy fontosságú törvényjavaslattal és ezért az elnökség megállapította, hogy az ülések naponta délelőtt fél 9 tői éjjel 11 óráig fognak tartani, A terv az, hogy a Képviselőház péntek dél­utánig letárgyalja a költségvetést és ha ez befejezést nyert, a rákövetkező éjjeli órákban szavaz a képviselőház a szociá­lis biztosítás novellája felett. Cáfolják a kormány­­rekonstrukciót. Megiríuk, hogy a szociáldemokrata sajtó szerint az ünnepek elmúltával nagy rekonstrukció lesz a kormányban. Koalíciós körökben erősen cáfolják a lap hírét és általában a kormány újjá­szervezését, mert legfeljebb csak arról lehet szó, hogy a pénzügyi tárca veze­tésében lesz változás. Minthogy Englis pénzügyminiszter már korábban be­­adia lemondását, eddig azonban a köztársasági elnök a lemondást nem fogadta el. A jövő évi költségvetés le­­fárgyalása után valószínű, hogy Englis tényleg meg fog válni miniszteri állá­sától. — október 24 kiálló példáját szolgáltatja Harsány Mihály losonci volt magyar csendőrőr­mester tragikus esete, aki éhen halt, mert az állam nem adóit neki nyug­dijat. Felemlíti Kiss Ferencnek, a ma­gyar katonának önfeláldozó nemes tettét, mint a magyar hűségnek a pél­dáját, aki a saját életének feláldozásá­val akadályozta meg a többszörös rablógyilkosnak, Leziánnak szökését a fegyházból. De a hős magyar katona szülei nem érdemelték meg ettől ez államtól, hogy állampolgárságot nyer­jenek. Mélyen megindultan szemlélte a a szónok a poricsi ház összeomlásánál végzett mentési munkálatoknál is, hogy a magyar katonák milyen odaadóan és áldozatkészen mentették ki cseh testvéreiket a romokból, noha harmin­cán megsebesültek emberbaráti mun­kájuk közben. Valóban a magyar fajnak nagy éré-i magyar nemzeti párt nagygyűlése Somorján. — Richter János szenátor a magyarság sérelmeiről. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom