Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-10-23 / 127. szám

Negyvenkileneedlk éytoíysMn IST', »zäm. Kedd, 19S8. október S3 KOMiBmn LAPOK 5toti*etö»í &r &i«ií)»xíov&£ értésben: &* 'rtiékre poétái »sétktUdésisei! Mtai <m 8® X, féléenr» 40 X, p.f>gy#áév** *í! E. - Külföldön 150 Ki. 9>y®B «mám ám i 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Fcfelö« főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. SzerkeixtSség é* kiadóhivatal: Nidor-u. %%.. Megjelenik httenkint hirom»io? l kedden, csütörtökön és szombatéi ÜZENET A PESTI DIÁKOKNAK. IRTA: KÖRNYEZ ELEK. Üzenni kell a pesti diákoknak, innen odaátrs: és mert innen odaáira száll üzenetünk a komor felhők között, hall­gassák meg azok a félrevezetett diákok, akik rombolást és verekedéseket ren­deztek megint a napokban Budapesten. Nekünk szlovenszkói magyaroknak, akik elszakítva a magyar állam tör­zséről, önálló küzdelemre vagyunk ítélve fenmaradásunkért, a magyar­­országi magyarság politikai és kultu­rális helyzete sohasem lesz egészen közömbös, ű mi szivünk szeretett sohasem lesz érzéktelen az anyaország iránt, bár más állam törvényeit tartjuk is be. Ha azonban az itteni magyarság meg­marad érzelmi és kulturális összeköt­tetésben az anyaországgal, joggal vár­hatja a magyarországi magyarságnak is a törekvését arra, hogy ezt az ér­zelmi közösséget viszont ápolja és ne zavarja meg olyan cselekedetekkel, amelyek a különböző keretek közé szo­rított magyarságok körében akadá­lyozná a fejlődés lehetőségét, ha m\n is közvetlenül, de közvetve biztosan. Szétszóródás után ez axióma most, amit mindennél igazabbul fog a jövő bebizonyítani. Budapesten a diákok isméi zavar­gásokat okoztak az egyetemeken, egyik másik utcán rendőrök kardlapozták széjjel a tüntető diákokat, akik közül többen véres verekedéseket rögtönöz tek és más atrocitásoknak tettek ki egyes zsidókat. Nem első eset az utóbbi időben, hogy a szenvedélyek, melyeket mesterségesen szítanak, ujia és újra fellobbannak, borzalmas pusz­tításokat hagyva maguk után. A pusz titások nem cBak akkor következnek be, ha vandál rombolást visznek vég­hez, de ami még rettenetesebb, a lelkekben döngetik romhalmazzá a megbékülés otthonának falait. Elfogult és türelmetlen ember az, aki a rombolás és verekedés munkáját az egész magyar ifjúságra akarja általá­nosítani, de épp a magyar ifjúság presztízse megköveteli: éretlen elemek ne kerüljenek abba a lehetőségbe, hogy lelketlenül félrevezethessék a jobb­sorsra érdemes ifjúságot. Ezek az éret­len fiatélemberek nem is sejtik, hogy tettükkel, amit ők a hazafiság ürü­gyével kívánnak leplezni, mennyire a magyarság árulói közé szegődtek. Senki, egyetlen jó ézésü ember sem képes nyugodt lelkiis­­merpttel kimondani pzt, hogy a pogrom-tettekkel, erőszakosságok­­kai lehel a magyarság ügyét szolgálni. Ha a magyar iijuság zsidókérdést érez maga körül és faji alapon félti tőlük hegemóniáját, nem ismerve el többé azt a tételt, hogy a magyar történelem­nek é3 műveltségnek mennyi értékes zsidó vatlásu — ha Chamberlainnek, a A köztársaság mongoljai. Komárom, —okt. 22. Ne méltóztassék a gyöngébb idegzetű olvasóknak valami tatár­járás-félére gondolni, a köztársa­ság mongoljai mi volnánk, a köz­társaság magyar nemzeti kisebbsége. Valami Drobny János nevű evan­gélikus lelkész ur állapította meg ezt, aki bizonyára alapos etno­gráfiái tanulmányok után végezte el ezt a munkát, hogy bennünket a sárgSsiífisrls ferdén metszett szemű ázsiai rokonainkhoz sorol és azokkal azonosít. Hiszen bolond ember az, aki a származását szé­­gyenli, mi sem akarjuk tagadni azt, hogy a mi nemzetünk bö'csője is a népek közös hazájában, Ázsia valamelyik pusztaságán ringott és itt rokonságba kerültünk a mon­golokkal is, akik lehet, hogy ugyan­azon egy tőnek hajtásai. Ha a mongo'okkal rokonok vagyunk, hiszen az is turáni nép, úgy mint mi, akkor a japánok is rokonaink, ez pedig már előkelőbb rokonság; Drobny etnográfus ur azonban a mongollal meg akar bennünket bélyegezni. Ez a kísérlete nem sikerül neki, mert amint látjuk, a tudománya fogyatékos és politikai műveltségét is valahol a népgyüléseken szerezte a hordó tetején. A lelkész urnák a hivatása az lenne, hogy a sze­­retetet és a békességet hirdesse, mert nem a zulukafferek papja, hanem az evangélikusoké, akik a mi jobb tudomásunk szerint a szeretetet hirdetik és Krisztus evan­géliumát tanítják. Akárhogyan le­­mongoloz bennünket is Drobny tisztelendő' ur, minket ezzel távol­ról sem sért meg. Nekünk elég rámutatnunk, hogy ezer esztendőn keresztül mit tettünk a keresztény­ségért, a civilizációért és a kuliu­ráért. Mig Drobny ur mélyen tisz­telt ősei valahol fönt, a magas hegyek közé zárt völgyek egyiké­ben biztonságban élték életüket, döntötték a szálfát és úsztatták azt le a folyóvizeken, addig a mi őseink karddal a kezükben álltak őrt, hogy a Drobnvakat ezekben a munkájukban bántódás ne érje, hogy zavartalanul élhessék életüket. Mi ezért vagyunk mongolok előtte. Hát hiszen igaz, hogy sokat verekedtünk, mert verekednünk kellett Európa és a nyugati civi­lizáció előőrseinek. Csakhogy Drobny ur nem mér egyforma mértékkel; azt nehézményezi, hogy Vágulyhelyen is, meg föllebb is magyarul beszélnek a magyarok. Hát hogyan beszéljenek? Hiszen ez az anyanyelvűk. Mi nem törő­dünk azzal, hogy a szlovákok anyanyelvűket beszélik, soha nem is törődtünk vele. Ha el akartuk volna nyomni ezt a nyelvet, ezer esztendő alatt lett volna rá ele­gendő időnk, hogy hírmondó és irmag se maradjon belőle. Minket a szlovák kultúra sem bánt, sőt örvendünk neki, hogy kultúrájuk magas fokon áll, mert igy tanul­hatunk is tőlük. Az állami jubileum napjai köze­lednek. Az állami alkotmánylevél, melynek elolvasására úgy látszik Drobny tiszteletes urnák nem volt elég ideje, azt Ígéri ünnepélyesen Európának, hogy a demokrácia jegyében az állampolgárai közt nem tesz különbséget. Most Drobny ur azzal áll elő, hogy megmutatja a szlovák ököl erejét nekünk. Hát jó Drobny ur, hacsak ennyi telik magának a keresztény szeretetből, akkor nagyon sajnáljuk, azonban az ökleitől sem ijedünk meg. Az Öa tenyere nem szorul ökölbe, dehogy is szorul. Hiszen a bibliát nem ököllel forgatják. Ha ilyen vérmes pásztorai vannak a szlovák evangélikus egyháznak, azt ajánl­juk, hogy sürgősen rendezzenek be szanatóriumot a számukra hidegvizkurával. mai keletű antiszemitizmus atyjának terminológiája szerint szólunk: zsidó fajú — munkása volt, akik a magyar géniusz jegyében munkálkodtak életük­ben, — úgy jól van, vegye tudomásul a harcot a fajok hegemóniájáért, foly­tatott küzdelemben. De a szabadver­seny idejében ennek csak egy módja van: kövesse a nem zsidó diák a zsidó diákot a könyv mellett. Amíg ezt nem teszi, hanem a hőböly­­gők jelszavaival verekedésekben vesz részt, addig az a „keresztény* diák, az úgynevezett „keresztény magyar ifjúság“: a jobb magyar jövő árulója lesz. Erőszakkal lehet testet ölni, de lelket sohasem: az ezer éves ma­gyar történelem számtalan példában igazolja ezt és a félrevezetett ifjúság most sem rúghatja majd fel ezt az alapigazságot. Amíg a csehszlovákiai magyarság szivének szeretete nem szakadt el az anyaországtól, addig jogunk van üzenni a pesti diákoknak. Fiuk, az Isten sze­remére, ne legyetek a mi ügyünk árulói, ne tegyétek az itteni magyarság helyzetét még bizonytalanabbá. Hiszen ha ti ezt cseiekediiek odaát a veletek egyenjogú állampolgárokkal, ki védel­mez meg majd bennünket, ha egyik napon az itteni egyetemekről kitessé­kelik a magyar ifjúságot a sovinizmus elvakultjai, mint most ti teszitek a zsidó vallásu magyar fiukkal Budapes­ten. Fiuk legyetek tekintettel az utód­államok magyarságára, amely minde­nütt megszorult helyzetben, nehéz sorsú kisebbségi életet él, legyetek te­kintettel mireánk és ne kövessetek el olyan tetteket, amelyek miatt szégyenkeznünk kell. Diákok PeBten, ne hazudjátok többé, hogy nemzeti munka a zsidó diákokat kiűzni az egyetemekről, de igyekezze­tek ti is utcai tüntetések helyett a könyv mellett tanulni, tanulni, tanulni, hogy — tudja'ok. A hegemóniát, ha ezt fél­titek: igy oldjátok meg, ez az egyetlen emberi megoldása. De amíg zsidót vertek gyáván és aljasan, védtelen em­berekre csoportosan rohantok rá, rom­boltok és(a lelkekben is pusztittok: ad­dig más üzenetet nem küldhetünk nék­­tek innen odaátra, mint azt, hogy a mi ellenségünk vagytok, a mi ügyünk áruiói vagytok, a szlovenszkói és min • den kisebbségben élő magyarságé. Ezek kemény és súlyos vádak. Ad­játok meg nékünk a magyar ifjúságba HOFBACER ANDOR bútoráruháza Jókai Mór-utca 16. Komárno. Óriási választék: háló-, ebédilő-, úriszoba- és szalonbereiulezésekbfcu. SAJÁT MŰHELYEK. Díjtalan csomagolás. Kedvező fizetési feltétel ek-Értesitem a t. közönséget, hogy üzletemet meg­nagyobbítottam mintatermekkel. Ahol állandó kiállítást rendezek a modern bútoripar remekeiből. Megtekintés vételkényszer nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom