Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-10-20 / 126. szám

1928. október 20.

Komiromi Lapok

5. oldal

'OS ■—«

wn b mmmti

sSo

oj 'S

5—i n*>

nd sa-í—9 x--CD -sd N S

'CD

&o

"O-*-» *£2 -C CCS

a, >■

cö p*4

a

C

N2

(D

J-?

CL)

N

rjn

(U

£5

N

Cfl

0)

ÖJO

1)

a

V

so

D

OD

*atí

N3

m

N

h*5U m

•*- *C-5

cu

.ü c=

SS

es « •cj «©

5-E

1/1 o

“•u N

aä 1/1

C\J

A

CD

A

4 'OS

, oo

a

'CÖ

t>^i

X

'OS

•OJ

cs » ko 43* T3

{Vi

Oljií *0 *71

ta ^ => ä

*8

o

a

äs

>rt

«2

fi

o

fi

o

xi

fCS

/*

meglepő olcsó ájrak

ELBERT-sél Mádor-c. 19.

Stlyem magánkötö (Maradikból) 6'— Puhagallér 1‘50

Pauplin férfi ing 4b'— Mosó selyem harisnya 16"—

3 pár kötött mintás vokni 8'BÖ Angol Patent harisnya 3K.-tól

Köpper alsónadrág hosszú 12'50 Téli leányka alsónadrág 6'—

Zöld munkás ing la. 16'— Gyapjú divatmellény 42—48 —

Férfi svetter 35.— Kutyabőr férfi keztyü 36'—

40 cm. Vulkán koffer 39’— _____

Különlegességek: Férfi sport harisnya, francia baíiszt zsebkendő, selyem fehérnemű, ingnadrág, kötött pulóver és kosztüm, bor retikül és manikűr, Pyjamas, fehérnemű csipkék, Tuszor függönyök, Tett a babakelengye és gyermekkocsik, bőr keztyü teveször béléssel stb.

Marusja meséje a boldogságról

Irta: KÖRNYEI ELEK.

Egy angol író, Frederick Lonsdale színművében, a „Nagy takarításiban van egy-két tökéletes mondat a relativitásról. A férj és az utcalány beszélgetnek, a férj sajnálja a leányt, Mona pedig szomorúan, de fölényesen ilyesmit válaszol Richárd Lonesnek: A világhoz sokféle ember kell és minden jó a világon csak rosszhoz viszonyítva jó. Ez az egyetlen magyarázata annak, — mondta Mona — hogy miért vagyok az, ami vagyok. Hallgasson ide. Egy este két nő ment ei mellettem az utcán. Véletlenül meglöktem az egyiket és ő mérgesen rámförroedt. A másik,- aki öregebb volt, megfogta a kezemet és reám mutatva így szólott! Miért akarod bántani ezt a leányt. Csak az Isten kegyelme tette, hogy nem te vagy én vagyunk — ő.

A világhoz sokféle ember kel!, mert minden jó csak a rosszhoz viszonyítva jó, a fehér csak a feketéhez viszonyítva fehér, a boldogság csak a boldogtalansághoz viszonyítva boldogság.

Lev Urvancov, az uj orosz drámairodalomnak ez a tehetséges tagja, akinek nagyszerű képességeit már megláttuk egyik régebbi munkájában, a »Vera Mírcsevá“ ban, a „Marusjaban mesét irt a boidogságrói: és Lev Urvancov, mikor a boldogságról akart mesét irnf, nem kerülhette el, hogy a boldogtalanság sötét színeivel ne fesse komorrá ezt a képet és a mese örömébe, tisztán csendülő kacagásba ne keverje be a szomorúság csillogó könynyeit. így lett ez a színmű olyan, hogy a közönség mosolygott is meg könynyezett is a kis parasztcseléden, Marusján, aki Kazán legendás hősének, a mesebeli Hja Murovecnek útjait járta be, hogy elérje a boldogságot, Nikolajevics Platon tudós, Boris hadnagy, Iván szolga mind szerelmesek Marusjába, aki padlót sikáló cselédi sorból indult el hogy megkeresse a boldogságot és egészen az arisztokraták selyembudoáros kokottjáig iveit a pá lyája. Marusja Platoné is volt, Borisé is volt és Iváné is volt. De végre megtalálta a boldogságot azon az utón, amelyen először indult Piatonhoz, a tanítójához és Marusja meggyőződött arról, hogy az asszonyok nem hősök, mint a legendás Hja Murovec, mert akármerre mennek, csak egy utón mehetnek a boldogsághoz: a szerelem

J utján,

, Lev Urvancovnak ez a színmüve I úgy van megírva, hogy csak orosz ember írhatta, a faj minden tulajdonsága inkarnálódik ebben a darabban: Dosztojevszkij sem Írhatta vlona meg különbben és oroszosabban ezt a témát. Voltak benne jelenetek, melyekben a szláv szeiidség, a jóság, az Isten derűje ! mögött izzó szenvedélyek égtek, forró I vágyak ömlőitek a vérben. Alakjai \ közül néhányan nagyon emlékeztettek

I

s Karamazov családra s ha az egyik nem lett volna paralitikus közülük, úgy nem is orosz iró irta volna a színmüvet, amelyben egyébként a megható lelki finomságok fluidumába sokszor vág bele az expanzív drámai erő, A kis Marusjának előbb meg kellett járnia a boldogtalanság útjait, hogy megtalálja a boldogságához vezető egyetlen utat: ezért lett ez a színmű, amely a boldogságról kívánt mesélni, néhol olyan szomorú, hogy a nézőnek összeszorult a szive szegény Marusja sorsán. Marusja boldogságának is csak azután lett meg az értéke, miután megismerte a boldogtalanságot.

Szólni kell valamit a színészekről, akik ezt a darabot csütörtökön bemu tatták Komáromban. De mielőtt róluk szólunk, jegyezzük ide le: a maradiság városában mi értelme van annak, ha néhány tehetséges színész ambícióját megfeszítve, lelkét beleöli ilyen komoly értékű darab előadásába, minta Marusja. Inkább a ting'i-tangli operett jöjjön, kevésbbé jó előadásban, de a kultúrájával hivalkodó városnak, — hogy is mondjuk: a Jókaiak, Beőthyk, Ghyczyk és a többiek megszentelt földjének — minek kell egy irodalmi értékű színmű jó előadása? Minek kel), kinek kell? Kinek kell itt a hivalkodás városában ?

Igen, szólni kell valamit a színészekről, akik néhány ember előtt bemutatták Komáromban magyar nyelven ezt a darabot, azokról, akik az első felvonás kezdetén ott álltak egymás mellett a fekete drapéria előtt az elsötétített teremben és a mese szereplőinek névszólitásakor pár pillanatra misztikus fény lobbant az arcukra. A címszerepben Mihályi Lici játszott, az első felvonásban az együgyű parasztJány közvetlenségével, a második felvonásban a szerelmes assjony tisztaságával, a harmadik felvonásban a csalódott és megalázott asszony torz kacérságával és fájdalmas nevetésével, a negyedik felvonásaan a szenvedő asszony megbocsátásával, Mihályi Lici megrázó erejű alakítása nagy hatást váltott ki a közönségben, Orth Vilcsinek az özvegy tábornokné szerepében volt lágy pasztellszínekkel megfestett kitűnő alakítása, Miklós Ernő Boris hadnagya életvidám volt, Kédly Gyula Platonja igaz érzésekkel teli, Megyeri Lajos paralitikus alakja jól megoldott naturális alakítás volt, de a többi szereplő is mind tehetségük javával oldották meg nehéz feladatukat. Földes Dezső igazgató a rendezésben nagyszerűt produkált. A közönség a felvonások végén lelkeseDi ünnepelte a főszereplőket.

lellemetlei szájszai

vissza! óan hat. Csunya^fzinü logaR legszebb arcot is elcsúfítják. Mindkét nagjj szépséghibának sokszor már egyszeri hasa nálattal elejét vehetjük a Chlorodontfogpaszta használata által. A fogak mái rövid haszná1 -t után is gyönyörű elefánt) csontszerü csillogást kapnak, még az oldal felületükön is, ha a fogsor alakjából idomuló Chlorodont - fogkefével mossuk fogainkat. Romló ételmaradványokat is tel-i lesen kitisztit a fogak közül, amik a rossl szájíznek okozói. Kísérelje meg egy ki|4 tubussal, 4 korona, nagy tubus 6 korom! Chlorodont - fogkefe hölgyeknek 7 korona' (puha sörtével) férfi-fogkefe 8 korona (ke*" tnény sörte). Valódi csakis a „Chlorodont1* j felirúsu kékes-zVd csomagolásban. Mindé*;

nütt kapható.

©

60

—> , :

:t$-Éy§^

Utazás

a kibic adó körül.

Még egyszer a kibic adó. — A jogászok véleménye szerint nem olyan veszedelmes az eset. — Kinek is kell kibic adót fizetni ? — Aki haragszik a kibicadóra. — Egy elkeseredett kártyás, aki verseket is ir.

— Saját tudósítónktól. —

Komárom, — október 19.

Nemcsak a kávésok, vendéglősök karában kellett nagy visszatetszést a napokban életbe léptetett kibic adó, hanem a nagyközönség is zúgolódik, hogy már azt a kis élvezetet is sajnálják, amivel a kibicelés jár.

A kibic adót behozó rendeletet alaposan áttanulmányozott jogászemberek azt mondják, bogy nem olyan veszedelmes a dolog, mert nem áll az, hogy mindenki tartozik kibicadót fizetni, aki egyszerűen leül a kártyások mellé.

A rendelet világosan kimondja, hogy

az köteles kibic adót fizetni, aki élénk érdeklődést mutat a kártyázás iránt és esetenként a kártyást helyettesíti is. Tehát a puszta leülés a kártyaasztal mellé, még nem jár kibicadőval.

Ellenben az, aki folyton belebeszél a játékba, tanácsokat ád ha kérnek tőle, ha nem, sőt aki a kártyázó helyett hív is, s ha a kártyázó kimegy, ő játszik helyette és az is, aki téteket tesz a más kártyájára, kibic adóval rovatik meg. De aki csendesen üldögél ott és egy szót se szól, az nem tartozik kibicadót fizetni.

A játékba belebeszélő kibic különben se népszerű a kártyások előtt és ők örüinek legjobban, hogy kibicadóval büntetik őket. Eddig az ideges és a hozzá még vesztő játékos nem egyszer pofonvágta a belekotyogó kibicei, Szóval az volna az igazság, hogy ha a kibic adó olyan pofon megváltás- féle fizetség lenne, mert az igazán nagy igazságtalanság volna, hogy a kibic pofon is vágnák és még adót is fizetne Egy rókáról csak egy bőrt.