Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-09-29 / 117. szám

2. oldal. Komáromi Lapos 1928. szeptember 29. 804 Az általánosan kedvelt „POLIO“ mosószappan minden egyes darabján rajta van a „POLIO“ felírás és „kalapács“ védjegy. Kérjen „Polio“ kalapács szappant! katolikus internátussal, mely a Ki­rály püspök-utca felső szakaszán, a 36. sz. alatti kert helyén fog emel­kedni. Az ezzel megbízott bizottság meg­vásárolta a Langsádl féle kertnek hatszáz négyszögölét és ezen fog emelkedni az uj monumentális, két emeletesre tervezett épület. Az épí­tési terveket alkalmunk volt bete­kinteni és ebből megállapíthatjuk, hogy egy teljesen modem intézmény­ről van szó, amely a környék­nek és messsze vidéknek ilyen irányú igényeit is minden tekintet­ben ki fogja elégíteni. A katolikus internátus épülete a kertnek közepére fog épülni és dí­szes előkertben, pormentes hely­zetben, hátul is tágas kerttel fog rendelkezni, ami az utca zajától izolálni fogja az épületet és igy a diákság céljainak mindenképen meg­felel úgy egészséges fekvésénél fogva mint a főgimnázium közvetlen kö­zelségét is tekintve. Az uj interná­tusbán az alagsorban lesznek el­helyezve a konyha, éléskamra, az étterem, valamint itt rendezik be a központi fűtést [is. Az előugró lépcsőzet visz fel a főbejáraton ke­resztül a terv szerint a földszintié, ahol a tanulók nappali termei van­nak, mig a bejárattól jobbra az in­tézet igazgatójának lakosztálya fog épülni a főépületből előugró épü­letrészben. Az emeleten lesz a kápolna a benlakó tanulók és a növendékpa­pok ájtatosságainak helye, valamint a levegős és száraz hálótermek is ide vannak tervezve. Még nem bizo­nyos, hogy a második emelet man­zárd helységei felépülnek-e, de min­den esetre az építészeti megoldás sikerültnek mondható. Az építkezés tervét Nagy Dezső pozsonyi építő­mérnök készítette Az internátus bizottság kedden ülésezett Komáromban dr. Ma jer Imre apát plébános, szemináriumi rektor vezetése alatt és helyszíni szemlét is tartott a szeminárium és internátus telkén. A bizottság tag­jai közül jelenvoltak Gregorovics Lipót nemzetgyűlési képviselő, jókai plébános, Bognár Gergely szentszéki tanácsos gútai és Jónás Imre alsó­­győröki plébánosok, ezenkívül Nagy Dezső építészmérnök. A bizottság a tervet megtárgyalta és azt némi módosítással elfogadta és az elnököt megbízta, hogy az épitésre hirdessen árlejtést. Az építési költségvetéseket októ­ber 14-ig kell bemutatni a komáro­mi plébánia hivatalban és a bizott­ság ez év október 21-én fog dönteni az építés kiadása felett. Nem kell hangsúlyoznunk annak a fontosságát, hogy Komárom iskolai tekintetben Szlovenszkó vezető vá­rosává fejlődik, ahol a magyarság gyermekei a középiskolát és a pol­gári iskolákat is elvégezhetik, mert két intézmény is szolgálja a nevelés ügyét: a diákmenza, amely most tölti be fennállásának nyolcadik esz­tendejét és ez alatt az idő alatt megmutatta, hogy milyen hézagpótló intézménnyé vált, amelynek már messze földön a legjobb hírneve van. Most a katolikus egyház állít inter­­nátust a katolikus és más vallásu középiskolai tanulók számára, melyet a magyar kisszemináriummal kapcsol össze. Ezzel a magyar kát. papképzés in­tézményesen is biztosítva leszés meg­szűnik a Szent Anna szegényházban való ideiglenes elhelyezése. Ennek az ügynek nagy horderejét felismerte az itt élő katolikus magyarság, a melynek á'dozatkészsé e teszi lehe­tővé a nagyszabású intézet felállítá­sát. Az építkezés költségei 7 — 800000 koronát tesznek ki, amellyel a helyi építőipar is keresethez és munka­­alkalomhoz jut. Ez sem közömbös a város munkássága szempontjából. A katolikus internátus ügyén már hosszú idő óta dr. Maier Imre apát­plébános buzgólkodik és munkáját most már a teljesedés felé viszi, amikor a vezetése alatt álló kis­szeminárium, amelynek most tizen­nyolc növendéke ven, otthonhoz jut. Ez az otthon nagyban emelni fogja Komárom kulturszinvonalát is, mert ejy várost legjobban iskoláiról és kultúrintézményeiről lehet megítélni. Ha Komáromban seregszemlét tar­tunk, akkor meggyőződhetünk arról, hogy itt a magyarság megtalálhatja minden szükségletének kielégítését kulturális téren. Egy nagy hézagot fog pótolni a most létesülő interná­tus is, amely a város idegenforgal­mát remélhetőleg ismét emelni fogja és kulturéletét újabb intézménnyel gazdagítja. Az esztergomi föegyházmegye dunáninneni részének papsága az egyházmegye szétdarabolása ellen A komáromi esperes! kerület papsága fentartja régi álláspontját a katolikus magyar püspökség ügyében — Saját tudósítónktól. — A komáromi esperesi kerület papsága a napokban tartott ülésében foglalkozott a főegyházmegye szétdarabolásának ügyével, melynek a terve időről-időre megjelenik a sajtóban. Ezzel a kérdés­sel még a nyár folyamán foglalkozott a nagytapolcsányi esperesi kerület pap­sága és egy memorandumot dolgozott ki, melyet tárgyalás és elfogadás cél­jából megküldött minden esperesi kerü­letnek. A tapo!c3ányi memorandum foglal­koztatta a komáromi esperesi kerületet is, ennek a lényege abban foglalható össze, hogy ha az országhatárok sze­rint való szétválasztás meg is történik, magában az esztergomi főegyházmegye dunáninneni részében ne legyen vál o­­zás. A memorandum utal a főegyház­megye történelmi tradícióira, melyek alapján annak integritása mellett tör lándzsát. A felmerült hírek szerint ugyanis az egyházmegye nagy kiterjedésére való tekintettel — főleg azonban nacionalista szempontokból — annak olyan meg­osztását akarják keresztülvinni, hogy az a nyitrai és rozsnyói egyházmegyékhez csatoltatnék egyes részeiben. Nyilván­való ennek a célja: a kompakt tömegekben élő kato­likus magyarság szétosztása, mely ebben sz esetben törpe minoritássá változnék. Ma 350000 magyar hivő él a Nagy­szombatból igazgatott főegyházmegye Komárom, — szeptember 28 területén, amely számbelileg és súlyban is tekintélyes és minden tekintetben megérett arra, hogy mint magyar püs­pöki megye jöhessen tekintésbe. Ez a megfontolás vezette a komá­romi esperesi kerület papságát is hatá­rozatában, amelyben csatlakozik a me­morandumnak okfejtéséhez, hogy az ősi egyházmegye ne daraboltassék szét és ne csatoltassék idegen egyházmegyékhez. Azonban a komáromi esperesi ke­rület papsága fentartja korábbi határozatait a magyar püspökség ügyében és annak felállítását szük­ségesnek és fontosnak tartja. Hogy régi álláspontját fel nem adja a komáromi esperesi kerület, abban az az elgondolás vezérli, hogy a 350000 magyar hivő, aki egy széles sávon él Pozsonytól az Ipolyig, számánál fogva, de nyelvi seetnpontokból is eredménye­sebben kormányozható egy magyar püspökség utján, mely a magyar pap­képzés ügyét is eredményesen tudná megoldani. A komáromi esperesi kerület nem tudja helyeselni a nagy területű és ki­terjedésű egyházmegyének'olyatén meg­osztását sem, hogy az a nagyszombati és az esztergomi (Esztergom helyeit természetesen uj dunáninneni székhely­­lyeij vikariátusok utján kormányoztas­­sék, mint az régen is történt. Ebben az esetben a magyar hivek ketté osz­tatnának és Csallóköz egyik fele Nagy­szombathoz tartoznék Mátyusföldével Magyar Fabulák*) Irta: Bartóky József. 1. A csorda. Kopott volt már a legelő, alig volt már harapni való rajta. Egy reggel megszólalt egy tarka Tehén: — Jó volna, ha már áthajtanának bennünket innen az erdei legelőre! — Úgy vanl Úgy van! — bőgte az egész csorda — Kérjük meg a Bikát, — szólt a kajla Tehén — hogy legyen szószólónk ebben a dologban! — Helyes! Helyes 1 — bőgte az egész csorda. A Bika megköszönte szépen a ki­tüntető bizalmat s a csordás elé járul­ván, elmondta, hogy ideje volna már átmenni az erdei legelőre, mert itt már alig van valami ennivaló. — Úgy van 1 Helyes 1 Igaza van! — bőgte az egész csorda. Á csordás lekapta a válláról az os tort és úgy orronvágta a Bikát, hogy az visszahőkölt. — Hej, erre meg amarra! — károm­kodott a csordás. — Majd leszoktatlak én téged, te Bika, hogy az én dol­gomba beleszólj! *) A nemrég elhunyt kiváló magyar iró hátrahagyott műveiből. — Helyes! Helyes! Igaza vaa! — bőgte az egész csorda. Mikor a csordás déltájban lefeküdt az árnyékba s elaludt, a Bika odaszólt a csordabelieknek: — Na, pimasz nép vagytokl Nincs utá­latosabb dolog a világon, mint cser­benhagyni azt, aki értetek szót emel s miattatok szenved. — Úgy van! Helyes 1 Igaza vanl — bőgte az egész csorda. 2. A kis Madár, meg az Árvácska Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy árva kis Madár, akinek senkije sem volt a világon. A szomorú, árva kis Madár nagyon szerette volna, ha valaki legalább egv kicsit jó szívvel lett velna hozzá. Odament hát egy Bokorhoz és megszólította: — Kedves Bokor, ringass el engem 1 — Nem ringatom biz’ én senki ma­darát sei Megborzolnád a gallyaimat, ha reám szállanái 1 A szomorú árva kis Madár tovább ment. Elment a Diófához s megszólí­totta : — Hatalmas Diófa, ringass el en­­gemet I — Nem ringatlak biz’ énl — felelte a Diófa. — Hogy illenék az én hatal­mas mivoltomhoz, ha ilyen nyomorult kis madarat ringatnék?! A szomorú árva kis Madár tovább ment. Elment a Rózsabokorhoz. — Gyönyörű szép Rózsabokor, rin­gass el engemet! — Majd bolond leszek 1 — felelte a Rózsabokor. — Hiszen ha rám száila­­ná), minden szép pillangót elijesztenél tőlem I A szomorú árva kis madár tovább ment. Elment a Buzaszálhoz. — Kérlek, jó Buzaszál, ringass el engemet 1 — Jaj dehogy ringatlak I — felelt a Buzaszál. — Hiszen elég nekem arra ügyelni, hogy a gyökerem minél töb­bet felszívjon ebből a zsiros fekete földből. A szomorú árva kis Madár tovább ment. Elment az Árvácska virághoz. — Oh, kedves Árvácska-virág ringass el engemet! — Jaj, lelkem — felelt az Árvácska virág — elringatnálak én, de látod, olyan gyenge vagyok, hogy nem birlak e). Hanem tudod mit? Gyere ide leve­leim sátra alá s majd igy megsimogatlak! A szomorú kis madár odahuzódott az Árvácska virág levelei alá s azután így együtt búsultak azon, hogy: lám a földi világban csak az segítene jó szív­­ve) egymáson, aki maga is gyenge és erőtlen 1 3. Újmódi alaposság. A kis Kakas egyszer beteg lett, elment hát ahhoz a fiatal tudós Bagolyhoz, akiről azt tartotta az egész határ, hogy több esze vaD, mint az öreg Baglyok­nak együttvéve s aki egymaga megta­lálta már a nyitját mindazoknak a fogós kérdéseknek, amelyeken az öreg tudó­sok még ma is híjába törik a fejüket. A fiatal bölcs Bagoly megvizsgálta a beteget s így szólt: — Nagyságos Asszonyom, kegyed olyan egészséges, mint a mák 1 A kis Kakas felfortyant: — Bocsánat, hiszen én Kakas vagyok; — Asszonynm: Én laikusokkal nem vitatkozom 1 — vágta vissza gúnyos mosollyal a Bagoly s hátat fordított a kis Kakasnak. A kis Kakas nagyharagosan haza­ment s habár napról-napra betegebb­nek érezte magát, mégis folyton azon törte a fejét, hogy hogyan lehetne ezt az ifjú bölcset csúffá tenni? Egy szép napon aztán kapargálás közben vé­letlenül egy tojásforma kavicsot talált. No, — gondolta magába — ezzel meg­tréfálom a bölcset! Kapta-fogta hát magát s a tojásformáju kaviccsal be­állított az ifjú bölcs Bagolyhoz: — íme, uram köszönetem jeléül hoz­tam önnek egy tojást 1 VADÁSZOK! Megjelent az új Mannlicher - Schönauer - vadász karabély, mely az amerikai magas kezdősebességü 30 öbn. töltényre van berendezve. Érdeklődők kérjenek árajánlatot a szlovenszkói gyári lerakattól: SEIFERT JÓZSEF puskamüves Bratislava, Halászkapu u. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom