Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-09-15 / 111. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1928. szeptember 15. nak fenn, de éppen ezért van a nép■ szövetség, hogy ezekkel a nehézségekkel foglalkozzék és azokat kiküszöbölje. ő egyébként optimista. Nem hiszi ugyanis, hogy a nehézségek túlságosan nagyok lennének. Azon a véleményen van, hogyha a felek Összeülnének és tárgyalásba bocsátkoznának a népszövetség szellemében, akkor ezeket a nehézségeket eltudnák hárítani. Az egyházpolitikai tárgyalások megkezdésére a prágai nuncius Budapestre utazik. Egészen megbízható forrásból közük, hogy a prágai nuncius, Monsignore Ciriacci, a legközelebbi napokban Budapestre utazik, hogy Serédi Jusztinján dr.-ral, Magyarország biboroshercegprimásával megkezdje a tárgyalásokat a csehszlovák-magyar határmentén elhúzódó egyházmegyék határvonalainak rendezése céljából. Ha a nuncius akadályozva lenne időközben, helyette Monsignore Ritter utazik Budapestre, tekintettel azonban a kérdés fontosságára, a legnagyobb valószínű ség szerint maga a nuncius vesz részt a tárgyalásokon. A hadvezetőség megvan elégedve a hadgyakorlatokkal. A képviselőház véderőbizottságának ülésén Udrzal nemzetvédelmi miniszier beszámolt az idén megtartott katonai hadgyakorlatokról, amelyeknek eredményével a hadvezetőség meg van elégedve. A miniszter szerint egyes fegyvernemekben, mint a lovasságban, haladás állapítható meg. A légicsapatok és az élelmezés teljesen megbízható módon működtek. Hangoztatta a miniszter a hadgyakorlatok nsgy horderejét, amely a katonaság és a parancsnokok gyakorlati iskolája, csak azt sajnálta a miniszter, hogy a korlátozott anyagi eszközök következtében csak ölvén százalékát lehetett behívni a tartalékoknak. Miután igy a csehszlovák demokratikus köztársaság hadügyminisztere nagy lelkesedéssel jelentett a hadgyakorlatokról, röviden megemlékezett arról is, hogy a hadgyakorlatoknál három ember vesztette életét, bár azok a hirek, amelyek nagyobb szerencsétlenségekről jelentek m^g az újságokban, túlzottak voltak. Tehát a hadgyakorlatokon csak három ember halt meg és igy minden rendben van. s a hadvezetőség meg van elégedve a hadgyakorlatok eredményével. Huszonkét halott. Komárom, — szept. 14. A prága—pozsony—budapesti gyorsvonatnak szörnyűséges katasztrófája megdöbbentette az egész ország közvéleményét. A sorozatos vasúti balesetek után ekkora katasztrófa azt sejteti a laikus utazóközönséggel, hogy mélyebben fekvő bajok vannak a csehszlovák vasúti rendszerben. A vasúti szerencsétlenségek okául igen sokszor a vonatkísérő személyzet kimerültségét hozzák fel, ami ebben az esetben nem foroghatott fenn, hiszen a rendőri vizsgálat megállapította a helytelen váltóállítást a szerencsétlenség okául. Mi is és igen sokan a szerencsétlenségekért a kellő diszciplína hiányát tesszük felelőssé. A vasúti személyzet túlsókat politizál és túlsókat foglalkozik a maga gazdasági és egyéb ügyeivel a szolgálat alatt is és ezek az okai a sürü vasutbaleseteknek. A konkrét esetben talán ezt nem lehet okmányszerűen bizonyítani, azonban megállapítható már az ujságkőzlésekbói is a függelemnek teljes hiánya, ahol az egyik alkalmazott munkájának felülvizsgálásával megbízott másik alkalmazott valótlan jelentést képes tenni feljebbvalójának csak azért, mert a kamerádban megbízik. Igen szépen köszönjük ezt a kari szolidaritást de nem kérünk belőle. Amikor a mi életünk forog kockán, a legkevesebb az, amit elvárhatunk a vasutaktól, hogy testi épségünket olyanok őrizzék, akik minden tekintetben megbízhatók. Nagyon szép a szervezettség és a vasutas szervezetek, mint mondják, elsőranguak szociális szempontokból. Az utasok, sajnos, nem szervezkedhetnek a maguk életének védelmére és az államnak, mint a legfőbb hatalomnak kell mindent elkövetni az életbiztonság érdekében. Az államnak a képviselete a vasutügyi, vagy mint Najman vasutügyi miniszter hangoztatja, a forgalomügyi minisztériumra van ruházva. Ennek a minisztériumnak az élén tiz esztendő óta rendszerint olyan pártpolitikus áll, aki a vasutasok politikai szervezésében bizonyos hatalmi támasztékokat is talált. Emlékezünk azokra a harcokra, amelyeket a vasutügyi minisztérium tárcájának birtokáért a baloldali pártok folytattak és emlékezünk egy bizonyos Tucsny nevű urra, aki miniszteri minőségben sokkal többet foglalkozott szakszervezeti ügyekkel, mint a tárcájával. A mostani miniszter, Najman ur is túlsókat politizál a helyett, hogy reszortját tökéletesítené. Természetesen az ilyes példák abszolúte nem alkalmasak arra, hogy olyan fegyelmezettséget létesítsenek a vasúti szolgálatban, amelyet ott az élei és vagyonbiztonság megkövetel. Emlékezünk arra is, amikor az általános vasutas sztrájkkal fenyegették a vasutas szakszervezetek a közvéleményt, abban az esetben, ha illeményeiket záros határidőn belül nem rendezik. Akkor történt az a tanulságos és mindenesetre igen jellemző eset, hogy a vasutas kornité már nem tárgyalt a miniszierével, hanem egyenesen Svehiához fordult, a legnagyobb földi hatalmassághoz, aki azután lecsendesitetta a háborgó vasúti tengereket. A vasutasok tudomásunk szerint a legjobban fizetett alkalmzoliai az államnak és igy joggal elvárhatná tőlük az utazó közönség, hogy feladatukat olyan mértékben teljesítsek, amely ennek a helyzetnek megfelel. Csakhogy a baj magasabban fekszik. A vasutak minisztere, aki a nyár folyamán Brünnben tartott kongresszuson belesodródott egy afférba, a figyelmet nem tudja olyan mértékben fentartani, mint egy olyan miniszter, aki szakember és egyedül hivatásának él, pártpolitikával pedig nem foglalkozik. Najmanrcl pedig ezt nem lehet elmondani. A parlamentben bizonyára bírálatok fognak elhangzani ezzel a szomorú esettel kapcsolatban, azonban a húszon ■ két halottat nem lehet feltámasztani akkor sem, ha a bűnös vasutasokat életfogytiglani fegyházba zárják vagy felakasztják, mint tömeggyilk030kar. A vasutakkal szemben igen fontos a bizalom kérdése, s a vasúti szerencsétígy Malit és szépít a [IMII-[Mit [IBIIT HUB MLL-szapw Minden gyógyszertárban, drogériában és parfümériában kapható. Főlerakat: »VÖRÖS RAK“ gyógyszertár Bratislava. — Alapítva 1312. lenségek alkalmasak arra, hogy ezt meglazítsák a közönség körében. A katasztrófának azonban következménye az államvasutak kártérítési kötelezettsége az elszerencsátlenedettek hozzátartozóival szemben is, ami milliókra rúg. Ezen a ponton is közérdekké válik ezeknek a katasztrófáknak elkerülése. A horvátok saját szábort és kormányt követelnek. —szeptember 14. Egy horrát hazafias egyesület Zapresic községben emléktáblát leplezett le annak a három tőldmivesnek az emlékére, akikéi 1903 ban a magyar zászló elégetésével végződön tüntetés közben a csendőrök golyói megöltek. A leleplezés ünnepéllyel volt egybekötve, amelyen megjelent Macsek, a paraszlpárt elnöke is es nagyobb beszédet mondott. Beszédében utalt azokra a küzdelmekre, a melyeket a horvátok a magyar hegemónia ellen vívtak, majd áttért a jelenlegi helyzetié. — Elkeseredett harcokat vívunk most — mondotta Macsek, — hogy Horvátországban ne legyen más ur, mint a horvát nép. E haicnbk lettek áldozatai a szkupsttnában megölt képviselők és a vezér; ezek az áldozatok nem lehetnek hiábavalók. Belgrádban most terveket kovácsolnak, hogy a horvát nép felszabadulását megakadályozzák és egyesek erőszakkai asarnak eljárni. Nytlten kijelentem, hogy az állam felbon-Kegyes csalás. Irta Békési Durkó Imre. Ezek a Tubuczok a hányán vannak itt Körözssugon, mind nagyerkölcsüek, makacsok, keményfából valók, még a sátoros ünnepeken is alig-alig néznek el a templomba. Azért egy sem mutatta ki közülök annyira a foga fehérét, mint az a szótalan, savanyu ábrázatu János: már vagy tiz év óta feléje sem nézett a templomnak. Igaz, sok baj is érte, mióta a maga szegénye lett, mióta megházasodott. Mindjárt azzal kezdődött, hogy tizenkét esztendeig nem volt gyerekük. Csak azután született egy fiuk, de kilenc éves korában azt is elvette a jó Isten s úgy maradtak megint magukban a nagy bánatukkal. Azután leégett a háza, aszály járta a földjét, pusztult a lábasjószága. Ezeket a bajokat kiheverte ugyan, de a lelki bajait, a szomorúságot, a meghasonlást — azt nem. Annyira, hogy most, amikor meg már mindenhez nagy szerencséje van, amikor egyik holdat a másik után ragasztja a meglévőkhöz 1—1 még ez is, ez a gyarapodás, ez a gazdagodás, ami másokat boldoggá tenne, neki ez is csak a bánatát növeli: kinek? minek kuporgat? Százszor felmerül lelkében e keserű kérdés, mégis kora hajnaltól késő estig huzza az igát. Zsófi néni, a felesége, ugyanolyan égedelemben van egész nap a sok csirke, iiba, ruca, pulykával, mintha legalább is három-négy leánynak a férjhez adásától főne a feje. Adja a sok tojást, csirkét el fele, tépi, hizlalja a libát seregestül, mindig nyakig van a munkában. Csakhogy ha Zsófi néninek nincs is megállása egész héten, vasárnap ám el nem maradna a templomból a világ minden kincséért sem. A tavaszi munkák megkezdődésével odahagyták a községi házat, kiköltöztek a tanyára, hogy ősz végéig be se jöjjenek hosszabb tartózkodásra s bizony bárhogy morgóit is János gazda, Zsófi néni csak befogatott a béressel a mai szent vasárnap reggel is és elment a templomba. Ha sohasem bánta meg, most éppen csordultig tele volt a szive hálával, hogy ott lehetett. De volt is rá oka, mert ha ott nincs, egészen bizonyos, hogy neki nem jutott volna gyerek. Mert éppen a mai napon prédikálta ki a nagytiszteletü ur, — pedig a káplánja volt a soros mára — hogy azok közül a sok szegény csenevész pesti gyerekek közül Körözszugra is küldenének vagy negyvenet, ha akadna jótétlelkek, akik táplálnák, gondjukat viselnék a ránk jövő nyárban. Hogyne akadnának ? Ki volna az a pogánylelkü, aki ne venne magához belőlük egyet-kettőt, ha teheti ? Hiszen olyan sírni való volt az, mikor onnan a szószékről hallották, hogy „ez ártatlan kicsinyek nagyrészének az édesapja azzal sóhajtott utolsót a harctéren: „az én gyámoltalan kis cselédeimet Uram, Istenem pedig a Te kezeidbe ajánlom*. Reszkető hangon még azt is hozzátette az az áldott lelkű nagytiszteletü ur, hogy „mindenki tehát úgy sáfárkodjék e rábízott árvákkal, úgy viselje azoknak gondját, mintha azok tulajdon a jó Isten kezében volnának.“ Aiig várta, hogy vége legyen az istentiszteletnek, sietett Zsófi néni is egy fiúcskát Íratni. Azután felült a kocsira, amely ott várt rá a templomtól nem messze egy kis eldugott utca elején s boldog lélekkel gondolta el, hogy a jövő vasárnap már nekik is lesz gyermekük. Zsófi néni arról, amit a szentbeszéd meghallgatása óta tett, nem is tudott, nem is gondolkozott, annyira eltöltötte lelkét a nagytiszteletű ur szavai nyomán fakadt, nem fontolgató, igaz jóság. Csak mikor a kocsi kiért a községből, s a földek között jártak, jutott eszébe az ő földjük is, azután a tanya, a tanyában meg János gazda. Hiszen még az ember nem is tud róia semmit. Vájjon mit fog hozzá szólni, hogy ő, csak úgy ni, a beleegyezése nélkül kosztost visz a tanyára, még hozzá az egész mélységes nyárra? Ejnye, ejnyel Mit mondjon, hogy rukkoljon fci a gyerekkel? Hogy nem is gondolt erre? Még ez a bakafántos ember keresztül huzza a számítását. Zsófi néni az egész utón úgy hadakozott képzeletben az emberrel a gyerekért, mint egy hős. Utolsó gondolata az volt, hogy akármit mond is ő kelme, majd oda vágja, ha már másképp éppenséggel nem lehet, hogy közösbe kerestek mindent, a föld fele telekkönyben is rajta van, hát ő majd a magáét fogyasztja, — de engedni nem enged. Még csak az előbb is oly boldog, derült arca fáradttá, szomorúvá változott a magában folytatott perlekedés miatt, úgy hogy mire a tanyába értek, már az ember is azzal fogadta: — Hát téged mi lelt? Olyan szomorú vagy, mint a kinek nem jutott dinnyeföld? De erre már Zsófi néninek is eltört a mécsese, különben is nagyon föllovalta magát a képzelt pöröléssel, s olyan sírásba kezdett, mint a parancsolat, alig értette meg a szavát János gazda: — Há hogyne sírnék, mikor az a nagytiszteletü ur olyan gyönyörű prédikációt mondott. Isten ellen való vétek, hogy ott nem volt kend. Miért is nem jár templomba? Megtudta volna most is, — tulajdon a nagytiszteletü ur szájából, — hogy mennyi éhező, ruhátlan kis árvája van még ma is ennek a szegény országnak, hogy ezeknek az apjuk mind mi értünk haltak meg, én értem is, meg kendért is, mert kend se volt ám seholsem. Hogy kérték szegények utolsó sóhajukkal is a jó Istent, hogy kis cselédjeiket őrizze meg, viselje gondjukat. — Hát mért nemgyüjteneka számukra? Kezd János gazda is puháskodni. — Azt én nem tudom. De azt igen, HOFBACER ANDOR bútoráruháza s Jókai Mór-utca 16. Komárno. Óriási választék: káló«, ebédlő-, úriszoba- és szalonberendezésekben. SAJÁT MŰHELYEK. * Díjtalan csomagolás. Kedvező fizetési teltételek-Értesitem a t. közönséget, hogy üzletemet megnagyobbítottam mintatermekkel. Ahol állandó kiállítást rendezek a modern bútoripar remekeiből. Megtekintés vételkényszer nélkül
