Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-09-08 / 108. szám
19*8 szeptember 8. Komáromi Lapok 3. oldal lelő helyüket el nem foglalják és amíg abban a magyar érdekeltség számarányához képest szóhoz nem jutnak. A jubileumi esztendő sem változtat a magyarság alárendelt helyzetén, mert a türelmetlenségig soviniszta nacionalizmus még egyre tombol és hire sincs annak a megértésnek, amelyről egynémely államférfiak olyan szép frázisokat szoktak különösen külföldön szavalni. A magyar nemzeti párt országos gazdasági szakosztálya a sértő mellőzés ellen már felemelte tiltakozó szavát és megtette a kellő lépéseket, hogy aBzIovenszkói mezőgazdasági tanács ne maradjon a kormányt támogató politikai pártok prédájára. Az itt élő magyarságnak mint egy embernek kell ezmtal ismét állást foglalnia, hogy számaránya sze rini jogos érvényesülését elnyerje s ha kell, kivívja. (.—) így Malii és szépít a HIU-ttK ML■ PB [SULI-mm Minden gyógyszertárban, drogériában és parfümériában kapható. Főlerakat: „VÖRÖS RAK“ gyógyszertár Bratislava. — Alapítva 1312. Kramár szerint nem lehet elnyomni a kisebbségek ősi tradícióit tudták kiirtani a gyengébb, kisebbségben maradt népek szivéből az ősi tradíciókat és eszméket. Mf tévedésünket hamar észrevettük és politikánkat megváltoztattuk.(?) Igyekszünk kisebbségeinkkel szemben lojálisán (?) eljárni. A jugoszlávokkal nem ez történt. A szerbek nem vették tekintetbe azt, hogy a szerbek és horvátok közt emberemlékezet óta igen rossz volt a viszony. Azonkívül nem vették tekintetbe a szerbek, hogy a horvátok a magyar uralom idején igen sok kedvezményben részesültek. Önálló parlamentjük, közigazgatásuk, kultúrájuk volt. Köztudomású, hogy Ferenc Ferdinándnak az volt a terve, hogy ha trónra jut, elszakítja Horvátországot Magyarországtól és önálló állammá szervezi á’c. Ezért tekintették a horvátok Ferenc Ferdinand halálát reményeik megsemmisülésének. A szer • bek Horvátországnak nem adnak kedvezményeket, engedményeket és egész politikájuk arra irányul, hegy elnyomják és elszerbesitsék őket. Természetes, hogy a horvátok ebbe sohasem fognak semmilyen körülmények közt belenyugodni. Kraraár dr: cikke végén figyelmezteti a szerbeket, ha békét akarnak államukban, ne nyomják el rendőri eszközökkel a horvát mozgalmat. Szeptember (0-én kezdődő uj ülésszakon tárgyalja a a népszövetségi tanács az optánspert. — szeptember 5. — szeptember 7„ A Národnv Listyben Kraraár dr. hosszabb cikkben foglalkozik a jugoszláv belpolitika krízisével és a szerbeknek szerűére veti, hogy nem kímélték mtg a horvátok évszázados íradi • cióit. Kramár dr. többek közStt ezeket írja:- Úgy a szerbeknél, mint nálunk Csehszlovákiában kezdetben egyforma mentalitás uralkodott. Azt hittük, hogy a háború és a forradalmak mindent gyökeresen megváltoztattak. Tévedtünk, Az uralomra került népek nem tükörbe. Nemsokára az urával együtt reggel mindig eltávozott és este tért haza. Varrodába járt. Pénzt keresett. De a vacsorájuk ezentúl is mindig kevésbe került. Takarékoskodtak. Kellett a pénz az asszonynak — ruhára. — Majd csak vége lesz a kálváriának — reménykedett most már egyre szinesedőbb hittel és ilyenkor, ha az asszony reménykedő szavait hallotta, a férfi szivében is kinyílt az öröm. — Bízzál Istenben és bennem, — susogta boldogan és úgy nézett a feleségére, min! valaha az oltár előtt, mikor az eskü után az első piros mosolyt lopták egymás arcára. Az asszony ám ilyenkor messzenézett, talán nem is látta már a férfit, az urát, talán nem is hallotta a biztató susogását, csak a vacsora olcsó izét érezte, meg a szoba fülledt illatát és a nyomor szörnyű árnyékait látta, amelyek iámpagyujtáskor kegyetlenül ránehezedtek a lakókra. Azt is látta, hogy a férfi egyre öregebbre görnyed, vállát egyre mélyebbre nyomja a robot s talán már nincs is jövő, nincs remény itt a zord fedél alatt s örökre becsapódott előttük az élet szépségeinek kapuja, És ilyenkor, ha erre gondolt, mindig a tükrét kapta elő, mosolyogva kémlelte az arcát, szivalaku, piros száját el biggyesztette s karcsú ujjával elsimogatta nyaka ivén az apró ráncokat. — Vége lesz a kálváriának! Vége lesz ... Akarom ! — rebbent fel egy este, de eltitkolva gondolatait, korán bebújt az ágyba. Újabb heteket tornyosifott életükre a múló idő. A Kerepesi-utón már őszi zubbonyokat kinálgattak a kereskedők s tekintettel a hüvösködő estékre kiragasztották színes plakátjaikat a dalcsarnokok. Egy alkonyaikor — olyan volt ez is, mint a többi alkonyat: homályos, hangtalan és reménytelen, — korábban jött haza a férfi. Mikor belépett a szobába, az ajtót már reszkető kézzel hajtotta be. Szeme kísértetiesen gömbölyödött ki a Genfi jelentés szerint a népszövetségi tanács izgalmas ülésen döntött a magyar—román optánsper ismételt tárgyalása ügyében. Apponyi felszólalása után a magyar kérelem ügyében lefolyt szavazás alkalmával az angol, német, olasz, holland és finn delegátusok a magyar álláspontot támogatták, a francia és kubai kiküldött pedig ellene szavaztak az ismételt napirendre tűzésnek. Azután megállapodtak egy egységes formában, amely szerint az optánspert a szeptember 10 én kezdődő uj ülésszakon fogják tárgyalni. pillák alól, amint széttekinieít a szobán, Az asszonyt kereste. Körülötte elhomályosodott a lámpafény. Arcán torz fájdalmak kígyóztak s mint nagy igában elgyöirődött állat, reszketve rogyott az ágy szélére. — Tudtam . . . megéreztem . . . — zokogta s fejét behozva a télikabát felgyürt gallérjába, hajnalig az ágy szélén virrasztott Zokogás fojtogatta s irtózatos mélységből szakadtak fel a sóhajtásai. Á szoba már világosodni kezdett. Felállóit és kitámolygott az ajtón. Lebotorkált az utcára s a Duna felé irányította lépteit. János itt félbehagyta az elbeszélést. Szájához emelte a pálinkáspoharat, amelyben már friss borovicska párázott és rápillantott Viktorra. Az nem ivott. A szomszéd asztalnál mámorosán pirosodó dámát figyelte, aki még most is a hűségről zümmögött. — Ez a nő volt az — mondta komoran, de nem vetett gyűlölködő pillantást a struccíollas dámára, mert bölccsé szépült lelke már mindent megértett az éjszakában. — Igen. Ez volt — bólintott János— . . . Hü volt, jó volt, szerette az urát. De hát . . . az asszony nem tud tűrni, megkeresi az utat a kálvárián is, amelyen újra rásüt a nap. Legalább is ez a történet ezt bizonyítja, bár holnap hajnalban elmondok neked egy másik történet, amely éppen az ellenkezőjét fogja bizonyítani. Az utcákon már elömlött a szeptemberi reggel világossága. János és Viktor szótlanul ballagtak egymás mellett, de a szivükben zsongott a sok bus történet, amelyet sohasem írlak le papírra, pedig azóta regénykötetek hirdetnék dicsőségüket. így, csak mint szürke bujdosók fordultak be a Nagy- Bánat-utcába, ahol most együtt laktak, bár erről idegen előtt sohasem tettek vallomást. Komárom körélelmezése. Gondoljunk már most az eljövendő télre — Hideg piacot Komáromnak. — Pozsony tengeri halat importál. — Kövesse Komárom Pozsony példáját. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — szept 7. Jó órában legyen mondva, elég meleg őszre van kilátás és még reméljük a téli időjárás beköszöntése nagyon messze van főiünk, de azért már a bölcs előre látás nem fog ártani és nagyon jó lesz már most a télre gondolni. Mint minden városban, úgy Komáromban is a tél csak növeli a nyomort és megnehezíti a megélhetést. A hatóságoknak legelemibb kötelességük tehát minden lehetőt elkövetni, hogy a tél nehézségeit enyhítse. ' Hogy a közélelmezést a téli hóna- I pókban enyhiísük, már most jó volna, ; ha az úgynevezett hideg piac létesítése | érdekében jóelőre elkezdenék az 1 előmunkálatokat. A hideg piac intézjj mértye abban áll, hogy a téli bóna, pókban, amikor a hús és a zsirnemüek i eltartása a hideg idő miatt semmi ne■ hézségbe nem ütközik, megengedi a > hatóság, hogy vidéki termelők sertés í husi, füstölt árukat, zsírt, szalonnát, j sonkát, kolbászt és effélét behozhatnak > a komáromi heti piacra és ott árusitj hatják. Ezzel szí a célt éri el a ható\ ság, hogy a fogyasztó közönség sokkal olcsóbban jut a sertés húshoz és meiléklerményeihez. Ezen áruk olcsóságával segít a szegény néposztályon, a munkásságon, a nyugdíjasokon és a \ nehéz helyzetbe jutott iparosokon, ke[ reskedőkön és a kisfizetésű tisztvise! lökön. j A napokban azt olvastam egyik po- I zsonyi lapban, hogy Pozsony város elhatározta, hogy tengeri halat fog a | téli hónapokban Pozsonyba szállítani és ezzel a várost nagyon olcsó éleimi- 1 cikkel iáíja el. E célra külön tengeri v halcsarnokot épitet, ahol az élő tengeri halat árulni fogják. E halcsarnok- 1 kai kapcsolatban felállítanak egy próba- I konyhát, ahol a tengeri hal elkészítési Í módját gyakorlati uíon mutalják be a • közönségnek. A konyhával kapcsolato; san lesz egy étterem is, ahol tengeri « hal kapható különböző módon elkészítve, j Ha már Pozsony hozat a tengerről 1 halat és mivel Pozsony és Komárom j között nem nagy a távolság, nagyon ; jó volna, ha Komárom városa érintkef zésbe lépne Pozsonnyal az iránt, hogy ? Komárom nem kaphatna-e abból a ' halszállitmánybó! bizonyos időközök) ben? Ha sikerülne ezt a kapcsolatot ■ megtalálni, Komárom közélelmezése * egy nagyon olcsó élelmiszerrel lenne | gazdagabb. A két felvetett eszmét ajánljuk I megszivlelésre az arra hivatott tényezők \ szives figyelmébe. I. Zogu -uj kormányt nevez ki — szeptember 7-én. Tiranai jelentés szerint I. Zogu király régi kormánya visszalépett. A király Koszta-Kottát bízta meg az uj kormány megalakításával. A világsajtóban tegnap az a hír terjedt el, hogy Jugoszlávia demarsban tiltakozott Achmed Zogu királlyá választása ellen. Belgrádi hivatalos jelentések szerint ez a hir nem felel meg a valóságnak. A jugoszláv kormány Achmed Zogu királlyá választás, ügyében még nem foglalt el állást. Amundsen és társai már biztosan nem élnek! — szeptember 7. Tromsöi jelentések szerint a .Michael Sars“ és „Dirance“ segélyhajók tisztjei és parancsnokai kétségtelenül megállapították, hogy egy halász által a norvég tengerparton talált repülőgéproncsok Amundsen .Latham“ repülőgépéből valók. Svendiup, a világhírű sarkutazó kijelentette, hogy nem lehet többé vitás az a tény, hogy a talált roncsok a „Lathama-ból származnak, ami egyet jelent azzal, hogy Amundsent és Grülbaud-t már nem lehet az élők közé sorozni. 1 I I > ALPHA ] fehérnemű monogramok, kézimunka előnyomó gummi minták, mindenféle nagyságban és mintákban kaphatók Spitzer Sándor i papirkereskedésében Komárom, Nádor-u. 29 f Csak félig oldották meg a cigánykérdést. Vidékünkön még mindig veszélyeztetik a közbiztonságot. — Saját tudósítónktól. — Komárom, —szept. 7. Alig jelenik meg lapszámunk, amelyben ne volna arró! szó, hogy itt is, oh is garázdálkodjak az oláhcigányok. Legutóbb egy cikkünkben foglalkoztunk a vidékünkön lezajlott, cigánykaraván támadásról. így nagyon is érdekel bennünket is a cigánykérdés megoldása. A cigánykérdés megoldása égetően sürgős feladata az egyes államoknak, ezek között elsősorban Csehszlovákiának, amelyben — mint tudjuk —igen sokan élnek Faraó fekete nemzetségéből. Nincs semmi, ami a közbiztonságom annyira veszélyeztetné, mint a vándorcigányok országutazása. Elképzelni is rossz, hogy 23 ezer olyan cigány éi Csehszlovákiában, akiknek az országutakon, örökös vándorlás közben telik el az életük. A nyugal csehországi Piizenből fel egész Técsőig nagy cigány karavánok járják az utakat, öt-hat, néha még több szekéren, állandóan mozgásban levő igazi betörő- és rablóbandák, amelyek folyton veszélyeztetik a polgárság vagyonát, sőt az életét is. Övék a mező, a legszebb lóherés, a legelő, a burgonya- és répaültetés, a széna- és szalmakazlak. A károsult gazda, ha látja is a garázdálkodásukat, alig mer velük szembeállni, hiszen annyian vannak, olyan erősek és elszántak, legtöbbször fel is fegyverkezve, hogy élete is komoly veszélyben forogna annak, aki uljukat állná. Sokszor egy egész falunak össze kell fogni, hogy elűzzék a határaikról az ilyen sáskahadakat. Hogy a falusi udvarokra, egyes mezei házak és tanyák lakosaira nézve mit jelentenek ezek az erőszakos, rabló- és gyilkostermészetü vándorcigányok, arra még gondolni se jó. A vidéki lopások, rablások és gyilkosságok jó része ezeknek a lelkiismeretét terheli, illetve terhelné, ha volna lelkiismeretük. Az ilyen cigányok azonban erkölcs dolgában semmivel sem állanak magasabban a ragadozó, a vérengző állatoknál. A Balog Tuiák, meg aztán büntetésüket a kassai törvényszék fogdájában váró emberevő cigányok elég mutatót adnak a cigánylelkiismerelből. Csehszlovákiában — mint már jeleztük — most hoztak törvényt a kóborló cigányok megfékezésére. Attól tartunk, hogy ez a törvény nem fogja megoldani tudni a cigánykérdést, amely államunk közbiztonsági viszonyain a legsötétebb folt. Ez a törvény ugyanis csak annyit rendel el, hogy a kóborcigányok ősszeirandók és igazolvánnyal látandók el. Akiknek közülük egy bizonyos idő múlva ilyen igazolványuk nem lesz, azokat majd letartóztatják és eldutyizzák. A huszonháromezer marcona, szálas, vállas cigány azonban tovább vándorolhat az országutakon. A törvény azt is kimondja, hogy mezei, dülőutakon nem térhetnek le, de a főbb közlekedési vonalakat szabadon használhatják. Ezzel édeskeveset érünk, mert hiszen eddig is csak az országutakat rótták. Ott támadtak a békés utasokra, mindenüket, sokszor az életüket is elvéve. És az országutak mentén fekszenek a falvak, amelyeknek ezentúl sem lesz nyugalmuk a cigányok miatt. Nem lehet megérteni, miért és hogyaa tűrheti egy müveit állam, hogy egy se
