Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-08-18 / 99. szám
1928. augusztus 18. Komáromi Lapok 5. oídal. Elnök: Amerikából küldtem útjára második hadseregünket: a malária tábort. És mindenütt ott, ahol patak, folyó, tenger van, pompás munkát végzett ez a hadsereg. Átkaroló mozdulattal ráveti magát a vizek melletti szárazföldre és karjaiba zárja örökre Afrika néger milliót, az amerikai szteppek ültetvényeit, Skócia halászait és a Themse mérges páráit küldi London fölé. A föidgömb most újra nagyot forgott, — Galiciánál állt meg. Elnök: Leghűségesebb és legnagyobb hadtestünket, a tuberkulózis millió és miliió katonáját, innen rekrutáltuk. Hálás köszönet ezért a vendéglátó Galíciának. A földgömbön most más helyen gyűlt ki a fényesség: Japán teaházai * nak selyemruhás gésáit lehetett látni. Elnök: De nehogy azt higyjétek* hogy harcmodoromban nem dolgoztam a szükséges raffinéiávai is, bemutatom nektek ezeket a lesütött szemű, alázatosan engedékeny gésákat akiket szétküldök az egész világba, hogy a gyönyör önfeledt pillanataiban, csókok záporában plántálják be, hintsék széjjel a romlás csiráit... rt földgömb most újra nagyot billent. — Franciaország térképe vált ki a sötétségből, rajta egy különösen élesen megvilágitott hely: Champagne, Elnök: Ide nézzetek — s a ragyogó, sistergő, csillogó pezsgőíengerre mutatott, amely végighömpölygött Champagne szőlőrengetegén. — Száz- és százezernyi földalatti csatornán vitetem szét ezt az édes mérget a föld minden népéhez, A munkásnak gyilkos pálinka, a polgárnak kábító bor, a főrangúnak csiklandó pezsgőformában öntöm ajkára a lázas tüzítalt, amelytől kiszikkad az agy és pokollá ég test minden energiája ... És mi az eredmény? — kérdezitek, hangja most diadalmasan szárnyalt fel — hát az, hogy mindnyájan — jól értsétek tnegl — mindnyájan a vérük utolsó cseppjéig meg vannak mérgezve . . . Az elnök elhallgatott. Nagyszerű beszámolója, amit magával ragadó szónoki hévvel adott elő, láthatólag kellemesen lepte meg és felvillanyozta az egész gyűlést. A termen egy jeladásra világosság ömlött el. E pillanatban a hátsó sorokból egy gnómszerü,rosszul öltözött alak ugrott fel. — Szót kérek az elnöki előterjesztéshez! — süvített a hangja. Az előbb még elégedetlen, de lassanlassan már-már megbékélt tömeget most hirtelen felrázta ez a rikoltás és heves összevisszaságban kiáltozták: — Halljuk, halljuk 1 Elnök: A szót megadom. A Gnóm: Az elnöki előterjesztés egy szóval sem emlékezik meg és nem is bélyegzi meg azt a gálád árulást, amit éppen az elnök által feídicsért maláriatábor mindnyájunk ellen a közelmúltban elkövetett. Közbekiáltások: T estvérgyilkosok I A Gnóm; Igen, én is azt mondom: testvérgyilkosok, mert amikor mi kötelességünket mindnyájan becsülettel teljesítjük, akkor a maláriatábor ahelyett, hogy az Ember ellen harcolna, ránk veti magát és saját testvéreit, bennünket fal fel. Én csak egy vagyok a sok közül, tábesz-nek hívnak maguk között az emberek és eddig nagy múltra is tekinthettem vissza. Az emberiség legnagyobb szellemeivel: Heínevel, Wildeel, Munkácsyval, Nietschevel, Poe Edgárral, Lord Byronnal, Semmelweissel, Schoppenhauerral csak én tudtam megbirkózni, de most a malária hátba támad és se szó, se beszéd, éppen akkor fal fel bennünket, amikor legnagyszerűbben lakmározunk az áldozat agy velejében Közbekiáltások: Orgyilkosok! A Gnóm: Ezért én az elnöki dicsérettel szemben azt indítványozom, hogy a maláriát zárjuk ki sorainkból és felkérek mindenkit, aki elég erősnek érzi magát a maláriatábor elpusztítására, hogy haladéktalanul jelentkezzék. Egy idősebb hang: Én már rég pihenek, elég erős vagyok. Majd én elbánok vele. Zugó felkiáltások: Éljen a kolera .. . Éljen, éljeni Elnök: Tábesz testvérünk felszólalása engem is mélyen elszomorított. Ebből az egy példából is mindnyájan megtanulhatjuk azt, hogy nekünk, dacára annak, hogy mindig az emberek között lakunk, sőt magából az Emberből élünk is, nem szabad az embereknek azt a jellemző tulajdonságát, hogy ők egymást felfalják, egymást elpusztítják, egymást kiirtják, a mi társadalmunkban is meghonosítani. Nekünk testvéri egyetértésben egymásért és egymás mellett kell harcolni, ahogy azt éppen egy Ember Galileából a Földön kétezer év előtt nekik prédikálta . . . Viharos éljenzés szakította félbe az elnök beszédét* aki látható megilletődéssel Így folytatta: — Ezért is azt indítványozom, hogy az itt egybegyült világkongresszus mondja ki, hogy a testvérgyilkos emberszokásokat majmoló maláriát renegátnak tekinti, vele minden testvérségi kapcsolatot megszüntet és a közös zsákmányból: az Emberből neki ezentúl semmi részt Sem juttat Riadó „Éljen az elnök 1“, „Halál a testvérgyiikosokral* — felkiáltások voltak a válaszok, amire az elnök bezárta a gyűlést. A gyüiés után a résztvevők lelkes hangulatban távoztak a komoly munka színhelyéről és egy fényesen kivilágított közeli „bár“-ba tértek be. Pezsgős vacsora mellett sok felköszöntő hangzott ei, majd táncra perdültek a párok, amit legviharosabban egy lesütött szemű kis gésa járt — Tábesszel. A gyönyörű tánckreációt harsányan megéljenezték és elhatározták, hogy azt a világ legmodernebb bárjaiba bevezetik... Süvítő hajnali szél kergette el már az égről az éjszaka sötét fellegeit, amig víg hangulatban elbúcsúztak egymástól. És fölültek a nyirkos s?él szárnyára és röpültek ... röpültek.., röpültek ,,. m V' lg; Malit és szépít a ci "" % *>&----- ^ «LL-CMlE '• “'T'-- L I ' v> NSV HILL'PHI! (HLL-szapnan Minden gyógyszertárban, drogériában és parfümériában kapható. Főlerakat: »VÖRÖS RAK“ gyógyszertár Bratislava. — Alapítva 1312. Károlyi Mihály nem kapott átutazás! engedélyt az Egyesült Államokba. — augusztus 17. Waschingtoni jelentés szerint az államkormány megtagadta az átutazás! engedélyt Károlyi Mihálytól, mert nem engedi meg, hogy az Unió területére lépjen, mivel pedig ez ellen nincs helye a felebbezésnek, Károlyi Mihály csak nagy kerülő utakon utazhatik vissza Párisba Mexikóból, ahol négy hónapot töltött tanulmányúton. Magyarország nyerte meg a főiskolások kardcsapat világbajnokságát. — augusztus 17. Párisi jelentés szerint, a főiskolai sportolimpiászon pénteken kezdték meg a kardcsapat és egyéni versenyeket. Magyarország kardcsapata Olaszország kardcsapatával mérkőzött és a magyar csapat győzött 12:4 arányban. Minthogy a csapatversenynek csak két fordulója volt, igy a magyar csapat nyerte meg a főiskolai kardcsapat világbajnokságát. Amerikai magyarok érkeztek a budapesti Szent István ünnepre — augusztus 18. Szent István ünnepének megünneplésére egyre több külföldi érkezik Budapestre, hogy a Szent István hetet ott töltsék. Pénteken délben érkezett Budapestre az amerikai magyarok újabb csoportja, 180 magyar, akiket a Keleti pályaudvaron ünnepélyesen fogadták. Az idegenforgalmi irodában kora regjj géltől késő éjszakáig állandóan inspek> ciós szolgálat van és ugyancsak késő estig dolgoznak a pályaudvarokon és a hajóátlomásokon is, hogy az érkező utasokat elszállítsák. Körülbelül fél millió vendégre számítanak az idén. A szentistváni népünnepély az idén is a Tattersallban lesz, de a Gellérthegyen és a Városligetben, valamint a Margitszigeten is nagyszabású népünnepélyeket és szórakoztató előadásokat fognak tartani. A hetvenéves Hanisch osztrák köztársasági elnök ünneplése. — augusztus 17. Bécsi jelentés szerint Hainisch Mihály szövetségi elnök most töltötte be életének 70 ik évét. Ő maga kérte, hogy ne legyen semmiféle hivatalos ünnep s erre való tekintettel egyedül Seipel kancellár látogatta meg az elnököt Süük családi körében a Semmering területén levő Eichberg környékén, ahol Hainisch elnöknek nyaralója és kis birtoka van. Teljesen elzárkózott minden ünnepeltetés elől és csupán a szövetségi kormány üdvözletét fogadta, amelyet a kancellár tolmácsolt. Hainisch elnök a születésnapot 90 éves édesanyjával, Hainisch Máriával, a női jogok előharcosávai, feleségével, gyermekeivel és unokáival töltötte. Az egész sajtó pártkülömbség nélkül méltatja születésnapja alkalmából Hainisch Mihály érdemeit, kiváló személyi tulajdonságait és megpendíti azt a tervet, hogy kívánatos volna a szövetségi alkotmányt olyképpen módosítani, hogy a jelenlegi elnök az idén lejáró második hivataloskodása időszakának letelte után harmadszor is megválasztható legyen a köztársaság elnökévé, mert nálánál alkalmasabb, pártatlanabb és nagyobb tekintélynek örvendő egyéniséget keresve sem lehetne találni. Schmoll-Pasta cipőjét ápolja s rögtön fényesíti! És végül a bohóc is elfárad... A világhírű zenebohóe: Grock, akit valóban ismer mind az öt világrész, a kötkezőkben mondta el élete történetét egyik nagy világlapnak. Harmincöt év óta folytatom már ezt a mesterséget. Ez a harmincöt év szakadatlan megerőltető, fárasztó munkát jelentett számomra és bármilyen örömet is okoznak nekem a sikerek és a közönség megértése, mégsem leszek szomorú, ha itt lesz az ideje a visszavonulásnak, Már többször vissza akartam vonulni a színpadtól, azonban rajtam kívül álló okokból meg kellett váltóztatnom elhatározásomat. Most már azonban végérvényesen elhatároztam, hogy 1930-ban elhagyom a színpadot és ez az elhatározásom most már megmásíthatatlan. Ha azt akarom, hogy a hátralevő néhány évemet, amit még teljes erőben és friss egészségben tölt hetek el, kihasználhassam a magam és csak a magam számára, akkor már legfőbb ideje, hogy utoljára hajoljak meg a közönség előtt. Most még teljesítem a le nem járt szerződéseimet. Több szerződőst már nem kötök ebben az életben. A bohóc mestersége idegölő. Kevés foglalkozás olyan idegölő és olyan fárasztó, mint a bohóc és akro* bata mestersége. Viszont az ember aránylag csak keveset érhet el ezen a pályán. Minden nagysikerű artistára sokszáz olyan pályatárs jut, akik végignyomorogják egész életüket A szakmámbeli nagy sztárok hamar elfelejtik, hogy ők is voltak szegény, küszködd emberek és eszeveszettül szórják a pénzt. Nem gondolnak arra, hogy mit hoz a holnap, amikor már nem lesznek többé újak és érdekesek és nehezen kaphatnak szerződést. Ezt a gyöngeséget én mindig leküzdöttem magamban. Mindig egyszerűen éltem, sokat dolgoztam és gondoltam a jövőre. Ennek köszönhetem, hogy most már életem hátralevő idejére nincsenek anyagi gondjaim. Szórakozásaim és szenvedélyeim igazán nem költségesek. Már elég öreg fiú vagyok, de kijelenthetem, hogy eddig legfeljebb ha öthatszor életemben voltam a Montmartre-on. Nagyon szeretem a természetet. Egész ügyes halász vagyok, de kedvenc sportom az autóvezetés. Több szép rekordot értem el ezen a téren. Három autóm van. Különösen Angliában autóztam sokat. Egy alkalommal Lancia kocsimmal a london—glasgcwi utat tíz óra alatt tettem meg, a megállásokat beszámítva. Azt hiszem, ezt a rekordot azóta sem döntötte meg senki. Az autóvezetésen kívül, mint már mondottam, nagyon szeretek halászni és billiárdozni. Ami a foglalkozásomat illeti, sokkal keményebb és fáradságosabb munkával járt, mintsem hogy igazi, zavartalan élvezetet okozna nekem. A legnagyobb megelégedést akkor éreztem, amikor láttam, hogy tetsiem a közönségnek. Azt hiszem minden művésznek ez a legnagyobb élménye. Örömmel konstatálhatom, hogy majdnem mindig sikerült megnyernem a közönséget és azok az ovációk, amelyekben gyakran részesültem, megérik a foglalkozásommal járó örökös robotmunkát. Nehéz kenyér. A legjobban az angol közönséget szeretem, mert ez érti meg az én művészetem legfinomabb nüanszait is. Ha Franciaországban valaki egy mutatványt, csak egy egész kicsit is elhibáz, már kifütyülik. Az angolok már nem ilyenek, ha látják, hogy az artista igyekszik megtenni a tőle telhető legjobbal, akkor alkalmat adnak neki, hogy mégegyszer megpróbálja azt, amit elhibázott.' Égyre nehezebb lesz sikereket aratni a bohóci és akrobatái pályán. A háború előtt még aránylag könnyű volt megnevettetni a tömeget. Ma azonban már nagyon keményen meg kell dolgozni a közönség egy kis mosolyáért. Az emberek blazirtak lettek és nem elégitik ki őket többé azok az olcsó hatású dolgok, amik a háború előtt még slágernek számítottak. Ismerek sok hires bohócot, akik teljesen népszerűtlenek lettek, mert nem tudtak már uj trükköket és ötleteket kitalálni. Minden dicsekvés nélkül mondhatom, hogy nincs a zsonglőrségnek, az akrobata- és bohőcmeslerségnek olyan formája, amit ne tudnék tökéletesen. Mindig rengetegei dolgoztam. Nemcsak azoknak a hangszereknek a kezelésében tökéletesítettem magam, amelyekre a színpadon szükségem van, hanem a torna- és erőmüvészet minden ágában is a tökéletességig fokoztam tudásomat. És mivelhogy tudom, hogy a közönségnek mindig uj dologra van szüksége, mindenben valami egyénit produkáltam, ami ma már úgy neveznek: „Grockműfaj“. Magam irom azokat a kis darabokat, zeneszámokat és kuplékat, amelyekben fellépek. Magam tervezem a díszleteimet is. Sokan panaszkodnak, hogy a mozi kezd veszedelmesen konkurálni az orfeummal és a cirkusszal. Én csak annyit mondhatok, hogy sohasem éreztem meg ezt a konkurenciát. A mozi természetesen konkurál mind azokkal a szórakoztató művészetekkel, amelyek nem tudnak jót és újat nyújtani. Ha az orfeumok jó műsort hoznak, akkor nem kel! félni, hogy elveszik a közönségét. Nekem mindig megvoltak a magam telt házai. Végig öt világrészen. < Svájcban kezdtem meg pályafutásomat. Apámnak Bienneben volt egy !