Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-06-16 / 72. szám
6. oldal, Komáromi Lapok 1928. junius 16. A sörgyár étkezőjében elfogyasztott ebéd után víg énekszó mellett folytatott másfél órai gyaloglással s valószínűleg a rég nem látott szülök viszontlátása tudatának örömében, Vihnye állomásához érve tanulóink búcsút vettek a gyönyörű vidéktől, hogy két nap feledhetetlen emlékeivel gazdagodva ismét vonatra szálljanak és a komáromi állomáson viszontláthassák szerető szülőiket. (es) Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Bárányay József. (Folytatás.) A derék Mikovinyi nem elégedek meg fönlebbi jelentésével, hanem a magyar kamara számára is irt egyet. Ez a jelenlés bővebb, mint a fentebbi és részletesebb leírásokat ad. A Brigeliora vonatkozó részt itt adjuk a latin eredeti után Hajdú Lukács dr. komáromi bencés tanár magyar fordításában: „Ennek a vidéknek a szomszédsága teljesen mocsaras. Ilyen az egész szőnyi terület is. A mai Szőny falunak a helyén egy hires római colonia (gyarmat) volt. Brigetionak nevezték, amint ez világosan kitűnik az útjelző kövekről, az itt talált kövekből és feliratokból. Az emberek ma is nagy számban keresik fel, gyűjtögetik az emlékeket, a töredezett köveket. Az alapvonalai Komáromtól egész Füzilö határáig terjednek és a Dunának mindkét partját elfoglalják. Ennek a gyarmatnak a fontosságát, nagyságát bizonyítják nemcsak az óriási romok, a Duna mindkét partján épített őrtornyok, a hatalmas töltés, a sok pénz és kőemlék, melyekre lépten,nyomon lehet bukkanni, hanem különösen azok a művek, melyeket a gyarmat szomszédságában emelték, a lakosság kényelmére és biztonságára és amelyek méltók a római néphez. Ezek közül különösen keltő érdemes a megemlítésre. Egy földalatti vízvezeték (aquae ductus), mely körülbelül két mérföld hosszú, a fala tömör és bolthajtásos. Ez hozta a gyarmat használtára a tatai források tiszta, friss vizét a dombok oldalán át. A másik pedig egy hatalmas töltés volt, ugyancsak a szőnyi területen. Az előbbitől nem sokkal messzebb, az almási sikságon át egész a kelet felé kezdődő hegyekig húzódott. 1330 Öl hosszú, 20 öl széles, 4 öl magas volt, legnagyobbrészt kocka kövekkel volt borítva, A római birodalom hanyatlása idején építették, hogy megvédjék a virágzó gyarmatot, mert ekkor a népvándorlás népei gyakran támadták a római birodalom határvonalát. Ennek a segítségével a tatai vizeket felfogták, felduzzasztották és a síkságot Komáromig, két mérföldnyire elborították vízzel és igy megakadályozták, hogy az ellenség a gyarmathoz közelítsen. Ha ez a terület a természettől fogva már mocsaras lett volna, akkor a rómaiak nem vesződlek volna ilyen hatalmas mű emelésével. Arról is gondoskodtak a rómaiak, hogy béke idején is használhassák. Két hatalmas zsilipet emellek tömör kockakövekből, melyek ma is épségben emelkednek ki a vizből. Ha ezeket megnyitották, a viz elfolyt és a terület egészen kiszáradt, ha pedig elzárták, bekövetkezett újból az áradás. A római birodalom utolsó órája közeledett, a római uralmat rengeteg veszedelem fenyegette, a gyarmatosok igy akartak védekezni. Mikor az ellenség közeledett, a töltésekkel, zsilipekkel körülvett mély völgyet elborították vízzel, hogy igy az ellenséget távoltartsák. Azonban igy is végül kiosfromoifák őket és el kellett menekülniök Ellenségeik, a hunok, gótok, vandálok nem" sokáig tartózkodtak ezeken a területeken, a rómaiak alkotásaival nem törődtek. Nyugatra mentek, hogy olt raboljanak és közben mindenütt dúltak, pusztítottak. A római gyarmat zsilipjeit zárva hagyták, a völgy állandóan vízzel volt borítva. Ez a pusztítás, rombolás Pannóniában állandó volt öt századon keresztül és igy a vízzel boritolt síkság könynyen, sőt szükségképen mocsárrá változott. Ennek nyomait is lehet látni. Mikor csatornát ásnak, a puha sár alatt egy ölnyi mélységben egy más, kemény földtömeget találnak, mely sok helyen kaviccsal vagy gyeppel van boriivá“. Eddig szólnak Mikovinyi feljegyzései Brigetioról, amelyek között különösen fontos az a rész, amely szerint a római város a Duna mindkét pariján terült el s az innenső partra is kiterjedt Brigeiio, amelynek balparti maradványa többek között az izsai Leányvár is. Mikovinyi Sámuel e pontos méréseken alapuló leíráson kívül még rajzban is bemutatta Brigetio akkori képét. E rajzon világosan látszik az akkor még teljes épségben állott, kockakövekkel kirakott, hatalmas római töltés a zsilipekkel együtt. A nagybecsű rajzot a bécsi volt udvari kamarai levéltárában őrzik. Pocock keleti utazó Komáromban is megfordul és a „Napkeleti utazásában* tüzetesen leírja azt a három római kökoporsót, amelyet 1750 táján találtak Komáromban több római régiséggel együtt. Kis István franciskánus (született 1733 ban Jászberényben), amidőn 1766. május 10-én Kecskemétről elindul a Szentföldre és kerülő úton Buda—Pozsony —Bécs érintésével kezdi meg az utazást, keresztül utazik Komárom megyén. Itt megint egy érdekes nő utazóhoz értünk krónikánk során. A nő ezúttal nem idegen nemzet leánya, hanem magyar főúri hölqy. Ismeretes, hogy báró Wesselényi Miklós, a veszedelmes kalandokat kedvelő zsibói főur, Gorbó szomszéd várat annak rendje s módja szerint megoslromolta s bevette, aminek aztán az lett a szomorú vége, hogy II. József elfogatta s Kufstein várába záratta s kevés volt a reménv, hogy a szilaj főur onnét kikerülhessen. Végre is báró Wesse lényi Zsuzsánna, b. Bánffy Györgyné, mint a kufsteini rab nővére, nővért szereiéiből férjével és gyermekével együtt elindul Szilágyból Becsbe, hogy öccséért könyörögjön a császárnak. Erről a hosszú utazásról a bárónő naplót vezetett, amely ha nem is tudósit országot mozgató eseményekről, azért felelte becses művelődéstörténeti szempontból, mert az akkori utazási körülményeket, szereplő személyeket, földbirtokosokat, s az érintett helyek nevezetességeit felemlíti a bárónő, aki a testvéri szeretetnek igazán ritka példáját mutatta. Hogy minő áldozat volt abban az időben (1786) több, mint két hónapi utat tenni Magyarországon, az kitűnik a napló minden lapjából. A nemesszivü bárónő Komárom megyén keresztül telte meg az utat jövet és menet is és sok érdekes dolgot feljegyzett a vármegyéről. Természetesen minket ezúttal csak ezek a feljegyzések érdekelnek. Pestről Bécsig a Duna melletf lették meg az ut jórészét. A Dunán igen sok hajós malmot láttak. Hajó igen sok járt fel és alá. Láttak erősen megrakott hajókat, amelyeket 20 ló is vontatott fel Bécsbe. Ezek a császáréi voltak Május 16-ról (1786) igy ir a bárónő naplójában: „Furmányosokkal mentünk Pestről Bécsbe, 4 szekérért 150 Rftot adván. Ataljöltünk délután Piszkén (ezt svábok lakják), ahol veres márvány fábrika van és Neszmélyben, ahol olyan eper izü bor terem, itt a lakosok ref. magyarok, akiknek templomjuk is van, olyan, aki látszik, hogy valaha török templom volt. Ezt a falut gróf Zichy bírja, kinek udvarával szemben a hegybe, a föld alá van építve egy nagy pince, egy nagy vasajlóval, a mellett több apró pincék is vannak, a gróf Zichyé, Általmenvén még Almáson, ahol veres márvány fábrika van, ahol a lakosok magyarok s ahol ref. és kath templom van. Ez a falu is az gróf Zichyé, az özvegyé, akinél voltam Budán. Nagy színjei, csűrjei vannak itt a grófnak, és igen ELEGÁNS FÉRFIINGEK MÉRTÉK SZERINT NŐI FEHÉRN£MŰEK BABY KELENGYE nagy granáriuma, magiára. Innét Almástól jővén, a Dunán túl láttam a császár nagy granáriumait, ahova ott elöltünk is búzát vittek, az uraságét hajóra tevén. Pesttől fogva mindenhol sok szép szöllőket láttunk“. „Szőnyre mentünk estére egy fogadóba, amely a komáromi repülöhidon innét van. Nem lévén messze a fogadó a repülő hídtól, gyalog oda sétáltunk: igen szép a repülöhid, gyönyörűséggel néztük. Az útról Komáromon innen nem volt csinált ut, hanem igen homokos rossz ut, egész Győrig. Pesttől fogva egész Komáromig többet a Duna szélén jővén, láttunk az viz partjához hordott sok tűzi fákat ölekbe rakva, amelyeket hajókon Pestre hordanak“. „Május 17. Komáromból ebédre mentünk Győrbe. ... Sok helyen mentünk által, de nem tudták megnevezni a kocsisok, épen egy falut, Gönyü nevűt, amely gróf Eszterházyé, magyar hely. Innét öttevényre mentünk.“ Bécsből visszajövet junius 22 én Győrből ebédre Komáromba, onnét estére Piszkére értek, közben sok bajuk volt a furmányosokkal, nem voltak megbízható emberek, újakat kellett helyeltük fogadni. (Folyt, köv.) HÍREK, — Balogh Elemér ref. pOsofik gyásza. Mélyen lesujió gyász érte Balogh. Elemért, a dunáninneni református egyházkerület köztiszteletben álló tudós püspökét, a pozsonyi ref. egyház nagynevű lelkipász órát. Mint igaz részvéttel értesülünk, hitvese, született Incze Jolán úrasszony, juniuä 14 én csütörtökön a déli órákban váratlanul elköltözött az élők sorából. A nemes érzésű, szivjósággal párosult áldozatos lelkű, mindenkitől kiválóan tisztelt magyar úrasszony másfél hóval ezelőtt betegedett meg, állapota az u'oisó napokban már javult, csütörtökön azonban váratlanul bekövetkezett szívszélhüdás ragadta el az élők sorából. A megboldogultat vasárnap délután 3 órakor temetik Pozsonyban a Szépiak-utca 12. számú gyászházből, ahonnan a Kecskekapu mellett levő evangélikus temetőbe kísérik utolsó útjára, ahol a ref. egyház ] szertartása szerint fogják drága porait : örök nyugtomra helyezni. A gyászeset alkalmából Balogh Elemér püspök iránt nemcsak Pozsonyban, de országszerte | a iegőszintébb részvét nyilvánul meg. — Canon ca vhitació a ref. egyházban. A komáromi református egyházat szombaton látogatja meg Gyalókay | László nemesőcsai lelkész, a komáromi 1 ref. egyházmegye érdemes esperese, ] aki Soós Károly egyházmegyei lelkész főjegyzővel, egyházmegyei kiküldöttel fogja a canonica visitaciót megtartani. Reggel 8 órakor a helybeli iskolák református tanulóinak lesz a Kollégium nagy és kistermében vallásvizsgája, amelyen az egyházmegyei körielkész és kőrtanitó is megjelenik, délután 3 órakor pedig az esperes elnöklete alatt a presbitérium tart ülést, amelyen az egyház lelki életére és anyagi helyzetére vonatkozó kérdéseket tárgyalják meg. — A nuizeutn látogatói. Szerdán a szenei szlovák tannyelvű állami polgári iskola tanulói tekintették meg tanáraik vezetése alatt a komáromi múzeumot, ahol a látottak nagy tetszésével találkoztak a kiránduló«. — Tanulmányi kirándulás. A főgimnázium hatodik osztályának tanulói Sárossy Etele osztályfőnök vezetése alatt kedden és szerdán Bajmóc fürdőre rándultak ki, ahol két igen szép napot töltöttek. Megtekintették a történelmi hirességü várkastélyt, megfürödiek a pompás hévíznek kitűnő strandjában. A kirárdulók gyönyörködtek a Nyitravölgy természeti szépségeiben és egy minden izében sikerült kirándulás emlékeivel tértek vissza szerdán este. — Érettségi vizsgák a főgimnáziumban. A főgimnáziumban hétfőn kezdődtek az érettségi vizsgálatok, amelyek pénteken nyertek befejezést. A vizsgálatokon dr. JancsoviCS Ferenc, a pozsonyi német-magyar tannyelvű főgimnázium igazgatója elnökölt, a vizsgáló bizottság tagjai voltak Gidró Bonifác főgimnáziumi igazgató, dr. Horváth Cézár osztályfőnök, továbbá Csapó Antonin, dr. Hajdú Lukács, Pataki Maurus, dr. Bor ka Géza főgimnáziumi tanárok. Az eredmény kiválónak mondható, mert a tanulók általában nagy készültséget tanúsítottak. Kitüntetéssel érettek lettek : Brauner Sarolta, Gsrgelyi Ilona, Haasz Endre, Hantos László, Juhász János növ. pap, Kneif Tibor növ. pap, Mayer Anna, B, Tóth Pál, Tromler Miklós, Vaisz László, Vavrik Gyula, Zhorella Árpád. Jól érettek: Csizmazia Anna. Ferényi József, Katona Pál, Montskó Tibor, Németh József, Polák Vendel, Soós Jenő, Szemes Ignác növ. pap, Takáts Nándor. Egyszerűen érettek: Basilides Iván, Bús József, Cservenka József növ. pap, Dechy László, Filip Matild, Goldring Béla, Kürthy László, Lantay Kálmán, Németh Miklós, Laukota Róbert, Politzer Vilma, Radó Andor, Révész István, Szabó Mihály, Vörös Edit. — Három tanulót félév múlva teendő vizsgára utasitott a bizottság. A vizsgára bocsátott 40 tanuló közül tehát 13 kitűnően, 9 jól és 15 egyszerűen nyert képesítést, ami igazolja a kiváló eredményt^ — A Vörös Kereszt Egylet első választmány) Oióse. A Vörös Kereszt Egylet választmánya pénteken délután tartotta első ülését dr. Novotny Richárd járási főnök elnöklete alatt, mig az előadói tisztet dr. Kalvariszky Jenő titkár töltötte be. A választmány dr. Mezey János járási tiszti főorvost álelnökké és Sdlágyi Máriát választmányi taggá kooptálta. Majd dr. Kalvariszky az uj egylet programját fejtette ki, amely nem szorilkozhatik tisztán a karikativ tevékenységre. Az anya- és csecsemővédelem mellett a tüdővész elleni küzdelmet álli'ja a Vörös Kereszt két főcéljául. Ebben az irányban a választmány felveszi a kapcsolatot azokkal a szervekkel, amelyek eddig ezeket a feladatokat végezték, a Népjóléti Központtal és a Szanatórium Egyesülettel. Majd a Szanatórium Egylet Széchenyi u'ca 23. sz. házának megszerzéséről folytatott a választmány eszmecserét, melyet a város hajlandó lenne megszerezni és szociális egészségügyi célokra átalakítani. Ezeknek a tárgyalásoknak a végzésére Csizmazia György, dr. Mezey János és dr. Kalvariszky Jenőből álló bizottságot küldte ki a választmány. — Áthelyezés. Takáts Lajos községi vezetőjegyzőt Komáromcsicsóról Ekeire helyezték át. Az ekeli vezető-jegyzői állási már el is foglalta. — Ajándék a könyvtárnak. Az elmúlt héten se feledkeztek meg a kultúra barátai a városi nyilvános kölcsönkönyvtárról és öt szép könyvvel gyarapították annak szellemi kincstárát és pedig Bilogh Gyula ur három kötetet, Dióssy Ede ur pedig két kötetet ajándékozott a könyvtárnak. A szives adományokat 62utón köszöni meg Gidró Bonifác főgimnáziumi igazgató, a városi könyvtártanács elnöke. A könyvtár vezetősége ezúton is kéri a kultúra barátait, hogy kiolvasott könyveikből ajándékozzanak a kultúrpalotában levő városi könyvtárnak és ezzel gazdagítsák annak anyagát. Nem tesz semmit, hl az ajándékozott könyvek már használt
