Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-02-04 / 15. szám
2. óidat Komáromi Lapok 1928. február 4. Régen bevált gyógyvíz vese és hőlyagbajokná?, anyagcsere zavaroknál, terhességnél, valamint szoptatós anyáknál. — Vértisztító és savoldó. — Legkitűnőbb ízű frissítő asztali viz. 815 helyt meg lesz hozzá a többség, akkor döntés is történhetik arról, hogy az elismerés mikor és mily módon történjék rmg. Másként beszél azonban Kramár dr. a c>eh nemzeti demokratán vezére, aki felszólalásában kitérve Szovjetoroszország elismeré ének kérdésére, többek között ezeket mondta: — Nem tudom megérteni, hogy miért hánytorga ják föl a kommunisták állandóan a H»r>hy rezsimet és a fa-izmud, mikor a mai szovjetoroszországi rezsim sokkal rosszabb a fasizmusnál és a Horthy uralomnál Az orosz ellenzék csak kri tizálni merte a kői mányi s máris meg teltek a börtönök s a? ellenzék tagjait éhhalálra küldik az Északi óceán part járó. így intézik et Oroszo szagban a demokratikus ellenzéket. Szovjetoioszország a felforgató elemek centruma, háborúra nem tudja magát elhatározni, mert nem bízik a vörös hadseregben. Malvina. Irta Bállá Irma. Aki Mílvinát megismerte, annak önkéntelenül a rózsaszín selyempapirba csomagolt szaloncukor ize és illata jutott eszébe, vagy azok az apró selyempuffos bonbonierek, amelyek olyan kecses, apró fémlábacskákon állanak. Ilyen volt Malvina Férje, a derék színházi rugó, az egész szomszédvárost bejárta, mig a Maivina parányi lábára való cipőt, vagy parányi kezére való keztyüt tudott kapni. Malvina különben színésznő volt, de rendesen csak kisebb szerepeket játszott; például egy hölgy a szalonban, aki aranykötésü könyvből olvas föl egy versszakot, vagy egy apród, amint félrehúzza a függönyt úrnője előtt. Nagyobb szerepet, úgy látszott, nem is bírt volna el a Malvina gyenge fizikuma. Malvina mindig fázott. Talán azért ment aszinhá/i súgóhoz feleségül, mert olyan nagyszerű puha, meleg áliatbőrök és szőnyegek vohak a szobáiban. A színházi súgó tudniillik, jó családból való volt és még szép örökség is várt reá, ha egyszer meghal a gazdag nagybátyja Malvina azonkívül állandóan félt. Hogy mitől félt, maga sem tudta bizonyosat), hogy a farkasoktól, vagy a rossz emberektől, akik ott lappanganak ködpárás őszi éjszakákon a nagy fasorokban a ház mögött, vagy a kisér tétektől, akik belépnek a szobába, mikor Maivina egyedül van és még nincs meggyujtva a lámpa, csak a piros parázs világit a kandallóban. Ha ilyenkor hazajött a férje, ijedten Locarno és a Rajna-vidék. Komárom, — febr. 3. A világ egyik legnagyobb nemzete, a német nemzet, még mind g megalázott sorsban kénytelen tűrni, hogy saját terültén idegen csapttok ál janak, hogy a Rijna vidékét francia katonaság tartsa megszállva. A békeszerződések ezt a területet nem vették el Németországtól, annak régi jogos tulaj donában semmiféle rendelkezés nem háboiíja, azonban Franciaország a pőrére leszerelt országgal szemben ér zett hatalmi 1ú tengésében már liz éve tartja megszállva csapataival és szinte azt lehet gondolni, hogy eszeágóban sir.es onnan kivonni katonáit, akik rengeteg károkat okoztak azon a vidéken Legalább viselkedne erre enged következtetni, amely Németországgal szemben ma is a legnagyobb bizalmatlanságot árulja el. Pedig Né ne ország az egész világ előtt fényes bizonyságot telt Locarnóban arról, hogy a békének őszinte hive és hogy annak megszilárdítására törekedik, amikor ünnepélyesen eüs odabujt hozzá és a súgó melengette Maivina jéghideg kis kezét nagy, esetlen barna tenyerében és megnyugtatta őt, hogy akármilyen kisértet jönne be, ő elbánik vele. Mdvina hoidog volt ilyenkor és a súgó is boldog volt. Mert voltak viszont napok, mikor Maivina nyügösködni, szeszélyeskedni kezdett. Különösen, ha nem jól érezte magát, migrénje volt Ilyenkor ágyban maradt a hímzett fehér párnák kö/ött és a súgónak oda kellett vinnie az ágyba a Maivina házitükrét, az emlékkönyvét, a bonbonos dobozt, az uj salját, a hermelin-muffját, a divatlapot, az angora cicáját és a zsebkendőjét, ha rájön a sirás. Ám azért jól éltek általában. A súgó nagyon jó ember volt, akit mindenki szeretett. Maivina is szerette. Persze nem úgy, mint ahogy a szerelmesét szereti az asszony, hanem ahogyan egy bőkezű atyai jóbárátot szetet az ember. És talán igy öregedtek volna meg szépen egymás mellett, ha közbe nem jön Kajetán. Kajetánnak állítólag valahol Andalu iában ringott a bölcsője, bár anyai ágon magyar vér folyt ereiben. Hogy hogy került vissza szittya hazájába, köd takarja. Tény, hovy odajött vendégszerepelni V.-re, Schiller Moor Károlyát alakította sötétbársony szemének, sötétbarna hangjának és karcsú alakjára remekbeszabott sötét bársonyöltözékének olyan megvesztegető varázsával, hogy másnap kényelmesen átsétálhatott volna az asszonysóhajok hidján az Elysiumba. De ő csak egy nőre pazarolta fénylő fogának a mosolyát, sötét szemének perzselő sugarát; Malvinára. Ebből kifolyólag merte Franciaországnak a versaillesi békekötésben megállapított keled határait, véglegesen lemondva ezzel Eizász Lolharingiáról, arról a tartományról, amelynek megszerzése 1870 ben annyi drága német vérbe került, de amely a ha almassá és gazdaggá fejlődött német birodalomnál! valóságos természeti kincsesbányája vöt Németországról el lehet mondani, hogy Locarróval mérhetetlen nagy áldozatot hozott és éppen azért joggal elvárhatta volna, hogy Franciaország is megtes i köte 'ességét és a Rajnavidéket megszaba di j i az idegen katonaságlót. • Franciaország azonban még”mlnd g ott tartja csapatait német földön, min ha csak meg akarná valósítani N poleorinak és sok fe héjazó francia hadvezérnek és ál amférfiunak ama ideáját, hogy Franciaország határait egész a Rajnáig kitolja. Hogy ez mennyire abszurd gondolat, tudnia kellene Frarciaorszagnak és arra kellene törekednie, hogy miként N 'metország, ő is tettekkel bi zonyitsa be őszinte békevágyát és a világkonszolidáció megszilárdítását. Franciaország magatartása méltán kihívhatja Németország kételkedését, aminthogy a német népnek Locarnohoz fűzött reményei oszladozób n vannak, amin igazán nem lehet csodálkozni. Stresemann, a német birodalom békülékenységre hajlandó sülügymimsz ere minapi beszédében igen enne ően mutatott rá arra, hogy a katonai meg szállásnak Locarno óta semmi meg okoltsága nincs és nagyon helyesen jegyezte meg hogy nagyképü égre vall még most is holmi biztossági követelésedről bészémi, amikor Németország és Franciaország szerződésben is biztosítottá« egymást barátságukról és békés szándékaikról. Mimhogy pedig a loca noi szerződések őrön időkre biztosítják a haíírok-it Németország és Franciaország között, teljes anomália az, hogy a Rajnav.dék további megszállását is femarisák. H gy a Raj ia vidék végre valah na fe szaDadu ton, ez olyan kívánság, ameiy egész Német orsrágot pártosra való tekintet nélkül átha'ja és amelyit minden német jogosan követelhet. Franciaország a német kü'ügymi niszter beszédének hatása alatt áll és a lapokban már ismét olvashatni olyan cikkeket, amelyek S rtsem nn követe aztán háromszor is megakadt a szerepében, lehet, hogy szivbéli zavara következtében, vagy hogy a sugólyuk szegény remetéjének nagyon is natu ralisztikusnak tűnt a hős játéka Malvinéval szemben, és meglepetésében megfeledkezett a súgásról. És a derék szegény súgó otthon szomorúan konstatálta, hogy Kajetán kuliszamögötti forró bókjainak vissz fénye ott reszket Malvinénak, az ő hűséges kis feleségének tekintetében és mozdulataiban, A temperamentumban, amint kedvetlenül od^vágja kis bársonypapucsát, és a sürü O k és Állókban, amelyek ellebbennek habvirágszin gyüsíünyi szájáról. De a derék súgó hasztalan imádkozott, hogy a Gondviselés helyezze át a hősszerelmest szebb virányokra. Kajetán nem ment el. Sőt maradt Maivina pedig napró'-napra sápadtabb és bánatosabb lett. Már az sem tudta fe'viditani, ha a színházi kapusnénak a kislányát, egy kétesztendős, gödrös kis babát, behoita a karján az anyja. Pedig ezelőtt mindig kölcsönkérte és egész délutánokat áthancurozott vele, miköz-' ben buzgón fohászkodott, hogy bár őneki is lenne valaha egy ilyen eleven játékszere. —1 Kis Pintyőkém, hát mi a baj tulajdonképen? — kérdezte a súgó aggódva. — Nem tudom,—görbült le sirősan Maivina szája. — Meg szeretnék halni. — Nono, — csitította ijedten az ember. — Hisz ez nem komoly dolog, szivem. E'. álom és az álmokból rendesen fölébred az ember. — Én nem fogok fölébredni soha. M tefiota iííj Mim sok orvos által ajánlva mint kitünően bevált háziszer. Rossz emésztés, ebből eredő fejfájás, eldugulás, májbaj, kólika,aranyér,vérszegénység, gyomorbaj és étvágytalanság, bélrenyheség és sárgaság ellen. Minden gyógytárban kapható. 1 üveg ára 5 Ke. Vigyázat a »VÖRÖS RAK< védjegyre. Mi: VÖRÖS Ki gyógyszertar BRATISLAVA. lésével szemben az elutasítás álláspontjára helyezkednek Azt hango'iaiják a cikkek, hogy add'g kell Franciaországnak a Rajna par ján nrnadnir, amíg erre megvan a buionsága, Franciaország nem gyakorolhat nagylelkűséget, mert neki mindenképen meg kell tize ni azokat a kamatokat, amelyek az elpusztított területek he'yreállitasának költségeire fölven adöságok uián járnak. De maga a francia kormány is készül arra, hogy véleményét nyilvánítsa a kérdésben. Boand külügyminiszter fog válcSrolní Sre^mannab, de Poincaré is nagy beszédre (részül, amelyben az egesz nyilvánosságnak szenzációs megl> perest fog szerezni. Az igazi békének egyik fontos kérdésevé vált a rainai megszállott terület fölszabadítása. Franciaország részéről azonban nem lehet remélni, hogy eredménye legyen a S re emann ánai újra kifejezésre jubatott, általános német követelésnek. Amim Németország megiud a érteni a mostai i helyzetet, úgy kel ene Franciaorszagnak is jobb belátásra junia és a két nagy állam közötti barátságos viszony kimélyitését kellene előmozdítani azáltal, hogy rá kellene hel'ezkednie a maga részéről is arra az alapra, amelyet Locarnoban teremtettek meg az engesztelődés és bekülékenység jegyébert. Néme ország sem kíván mást, c»ak ezt, de az egész világ tapsolni Frn ciaországnak, hogyha rnegvalósi'aná Locarno széllé m‘:t. Mert ellenkező ese ben hamarosan szét kell foszlania azo«nak a reménységeknek, amelyeket a békeszerelő népek Locarnóhoz fűztek. — sóhajtott föl Maivina és elővette csipkés zsebkendőjét. így ment ez egy hétig. Ekkor odaállt Maivina a derék súgó elé. — Én nem bánom. Tudom, hogy most meg fog ölni, de meg kell mondanom ; Kajetán és én halálosan szeretjük egymást és nem tudunk egymás nélkül élni. O milyen rettenetes I De hát mit tegyek? — tördelte kezecskéit. A súgó halálosan sápadt lett. Elkövetkezett, amitől remegett. Az első percben úgy gondolta, hogy meg kellene fojtania Mílvinát, aztán önmagával is végezni. Azaz, hogy előbb az andaiuziaiva!, de avval aitán úgy Istenigazában. Á o, amint már az elején meg volt említve, a súgó a jó emberekhez tartozott. A jó embereknek pedig meg van az a rossz túl újdonsága, hogy inkább ők választják a boldogtalanságot, nehogy azt. akit szeretnek, boldogtalannak tudják Ennélfogva aztán mindenféle nagylelküsági bolondságokat szoktak elkövetni, amelyeket, enyhén szólva, szamárságoknak nevez a világ nagyobb és józanabbik fele. — Hit mit tegyek, Pintyőkém, hogy letöröljem a könnyeidet? No ne sírj hát, kis bogaram —sóhajtott,—majd gondolkozunk a dolgon. — Váljon el tőlem—lehelte Maivina. — 0 örökké hálásak leszünk mindketten, én meg Kajetán, aki a legnemesebb, legjobb férfi a földön. Igen, ő hős és lovag és nem tehet semmiről — mentegette az andaluiiait. — Hit el akarsz hagyni engem? — zokogott föl a fájdalom a súgó szavaiban. Központ: Bratislava. Alaptőke: Ke. 70,000.000'— Tartalékok: Ke. 51,000.000 — Slovenská Banka Komáméi Fiókja Lebonyolít minden nemű bankügyletet. 37 fióküzlet Szlovenszkóo és Podkar. Rus.-ban.
