Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-02-02 / 14. szám
•“*< »ffyveukilenoe rtlk évfolyam, 14. «izárn. Csütörtök, 1986. febraár a. POUTlKAMiAP. ; iiS&Btésj ’áí «aiübiHiOTák értében: í»lvÍH»o pb tiáíkre poitei sstMkíUdésfd #** írt;» 8® ¥, tWm 80,I. wfgT*é*rw« m « ~ KülíöMöst. i5S> Ki. BjüáBüs 4fki $© f*?í4r. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA ás. Szerkesztő: B ARA NY A Y JOISEF dsr. Sxerkenst8*ég és kiadóhivatal: Hidcr-n. ü„ Megjelenik hstenkiní háromszor! kedden, csütörtökön és szombaton. A kisantant akciója Komárom, —február 1. Nagy lármával dolgozott a kisantant sajtója Magyarország ellen és mindennap olvashattuk már hetek óta, hogy igy közösen tépnek fel és amúgy iovesztigáció a magyarországi fegyverek felkutatására. Genfben azonban a kirántani napról mpra halasztott. Időközben a románok Titulescuja elment Rómába Musiolinihoz, akit nem szeretnek sem Prágában, sem Belgádban és a közös akciót annyira akadályozta, hogy ma már az egy igen jámbor természetű kérdéssé zsugorodik össze. Az olasz premier a román államférfiul, úgy látszik, annyira meggyőzte, hogy még az optán-perben is kiegyezést hoz léire Magyarország és Románia között. Ez pedig szinte több, mint amit a kisantant elbírhat. A háta mögött kiegyezéseket köt az egyik tagjuk, j mi lesz ebből más, mint a kisan- ] tant alkonya. Mig a párisi lapok is siránkoznak, hogy Románia kicsúszott a kezeik közül, addig Rómában szerződés készü1 Romániával, amelyet Mussolini bevonni szándékozik balkáni politikájába. Ez Jugoszláviának szánt halálos döfés a diplomácia fegyvereivel. Egy szép napon megérjük, hogy Benes legkedvesebb gyermeke, a kisantant végelgyengülésben kiadja a lelkét. A mai kisantant már nem az a régi, amely minden esztendő ben egyszer vagy kétszer felülvizsgálta a magyar bel- és külpolitikát és a felett szigorú bírálatot gyakorolt. Istenem, hogy meg is változtak az idők Benes valamikor a prágai parlamentből intézett leckéket Magyarországhoz a demokráciáról és egy Ízben, amikor Károly király megje’ent Magyarország földjén, mozgósítást Í3 rendezett. A mozgósítás, mint azifl a parlamentben ismételten megállapították, kerek egy milúárdjába került a csehszlovákiai adózóknak, de Anglia fellépésére azt le kellett szerelni. A kisantant már hetek óta előszobázik a genfi palota körül és javítgatja beadványát. Az első fogalmazás még igen keményen, csaknem zordul hangzott, a második és a harmadik már nem dur hangnemben van írva, hanem lágyabb akkordokban, mert ekkor lett ismeretessé az angol és a német felfogás és a francia hallgatásnak senki se tudta az okát. Azután kezdődött el a hamleti tűnődés: beadni, vagy nem beadni? Újabban megint a szolidaritást hangsúlyozzák a kisantant tagállamai között; helyes Í3 a szolidaritás, ha a kisantant élni akar. A szerződések hálózatában azonban, amely ma Európát összekapcsolja részeiben, a kisanUntnak a létjogosultsága hovatovább eltűnik. Az olasz—magyar szerződés, az olasz—román szerződés például Romániát illetőleg már elszigetelő hatásokat fejt ki, amelynek a kisantantban is keil mutatkoznia. így maradódat el a genfi közös akció nap-nap után, amivel kétségtelenül nem az erejét és hajdani oroszlánkörmeit mutogatja a kisantant. Bevallott célja a középeurópai béke fentartása, igazi cé»j a Magyarország körüljárása és minden megmozdulásának ellenőrzése. De ha ez a genfi népszövetség hatáskörébe tartozik, akkor mire való az a sok harcias puskaporpazarlás! A kisantant tagjai nagy fegyverszállitmányokat kapnak minden esztendőben a leszerelés és a biztonság jeligéje alatt. Sőt fegyvergyárakat is tartanak fenn, bizonyára a béke rm gerősitése céljából, amelyek időnként hajórakomáoy számra szakítják a fegyvereket idegen, tengerentúli országokba. Erről senki se beszél és ezt természetesnek találja Európa közvéleménye, amely megcsömörlik már a béke unos untalan való hangoztatásától. Nem beszélnek arról sem, hogy fegyverszállitmányra bukkantak más helyeken is. Oroszország lázas fegyverkezése sem tűnik fel a kisantantnak, sem pedig a flotta fejlesztése a nagyhatalmak országaiban. De néhány láda gépfegyver alkotórész, amelyet ismeretlen céllal, ismeretlen helyre irányítottak, ha nem is casus bellit, de beavatkozási jogot és vizsgálatot provokál a kisantant jóvoltából. A nagyhatalmaknak egész más véleményük van erről az ügyről. Meg vagyunk arról győződve, hogy ebben az ügyben nem a kisantant, de a nagyhatalmak fogják kimondani az utolsó, döntő szót. A ref. zsinat után. Komárom, —február 1. A múlt héten ülésezett a szlovensrkói és ruszinszkói egyetemes reformé us egyházi zsinat, a református keresztyéneknek e legfelsőbb törvényhozó szerve, amely az 1923-ik évben Léván tartott zsinaton megalkotott egyházi törvényeket revizió alá vette és az egyház tíz cikkelyből élió törvénykönyvét újra elkészítette. A zsinat kötött marsrutával dolgozott, mert a kormány a lévai zsinati törvények több szakaszát kifogásolta több rendelkezését nem tartotta jóváhagy hatónak és határozottan kívánta, hogy álláspontja a törvényben érvényre jusson. Közel öt évig tartó huza-vona után végre összeült, a zsinat, miután az egyház felelős vezető fárfiai kénytelenek voltak belátni azt, hogy az államhatalom merev álláspontjával szemben hiábavaló harcot folytatnának, ha továbbra is ellent állni akarnának és mert igen sok fontos, az egyházzal összefüggd érdeket kockáztatnának, ha megegyezésre nem igyekeznének a kormánnyal. A kényszerítő körülmények folytán, a kormánnyal való ismételt tárgyalások és egyezkedések után ült össze a pozsonyi zsinat, amelynek feladaía az volt, hogy ez egyház törvénykönyvének egyes szakaszait összhangzásba hozzák azokkal a kövei eléseit ke!, amelyeket a kormány szabott meg s amelyeknek teljesítésétől tette függővé a törvények szentesítését is. Tehát a református egyház törvényalkotó zsinati tagjainak számolniok kellett az adott helyzettel, amely bizony súlyos követelések elé állította őket. A református keresztyén egyház több év százados zsinatpresbiteri rendje a legdemokratikusabb kormányzvási biztosítja az egyház számára, amelyben tagjain : k kifejezett akarata ellenére eddig semmisem történheted, s amely a legteljesebb önrendelkezési jog alapján intézte minden ügyét. A zsinaton ez az önrendelkezési jog sérelmet szenvedett, mert a kormány által az egyházra oktrojált akarat legalább is megingatta azt a bizalma*, amelyet a kálvinista egy háztag eddig az autonomjog szabad gyakoilása iránt táplált, A kormánynak legfőbb követelése a szlovák református egyházmegyének felállítása volt, amelyhez mindvégig ragaszkodott és amelytől tette függővé a törvények jóváhagyását. Tizenkét egyházközségről volt szó, olyan egyház községről, amelyeknek tagjai részben elszlovákosi olt magyarok, da jelentékeny számban ma is még magyarok. Mikor ezeket az egyházközségeket felhívták nyilatkozattételre, hogy kívánják-e a szlovák egyházmegye felállítását, nyolc egyházközség tagjai nemmel szavaztak és csak négy egyházközség foglalt állást a sziováknyeivü egyházmegye mellett. Tehát kétharmad többség Komárom, — febr. 1. A kényszer munkatelepekről szóló javaslat, A képviaelfiház keddi ülésén a kényszermunkalelepek létesítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták, amelynek vitájában szocialista és kommunista kép viselők vettek részt. Gáti f rzsef dr. konnnuaisía képviselő pártja nevében javaslatot terjesztett a képviselőház elé, amelyben azt indítványozta, hogy a törvényjavaslat mondja ki határozottan, hogy a ftényszermunkalelepeken nem lehet politikai bűnösöket elhelyezni. Ezt a módosítást a bizottságban a többség már leszavazta és igy világos, hogy a törvény a politikai bűnösökre fog vonat kozni. A fölszólalások után az előadók azt javasolták, hogy a képviselőház utalja vissza a javaslatot az alkotmányjogi és kölségvetési bizottsághoz, amit a ház egyhangúan elfogadott. Nines turócszentmártoni klauzula / A nagy port fölvert turócszentmártoni klauzula kérdésében egy újabb nyilatkozat hangzott el a cseh néppárt szlovenszkói lapjában. Medveczky Károly bajmóci prépost, a szlovák nemzed tanács egykori titkára nyilatkozik és kereten tagadja a klauzula létezését. Azt állítja, hogy a deklarációt is minden jegyzőkönyv felvétele nélkül hozták meg. A deklarációt szerzője, néhai Zoch Sámuel fölolvasta, elfogadása után pedig a nemzeti tanács elnöke és titkára aláírta. Az ekként aláirt deklarációt azonnal nyomdába vitték. Ugyanazon nap éjjelén többen magánbeszélgetést folyállott az egyharmad kisebbséggel sze m ben, amit ennél a kényes kérdésné alkotmányosan gondolkozó államban okvetlenül figyelembe kellett volna venni. A kormány azonban ezt figyelemre sem méltatta, hanem végletekig ragaszkodott akaratához. Minthogy pedig a kormány az egyházakállamsegélyeinek utalását és más, a lelkészi karra életbevágóan fontos kérdések elintézését az ő kívánságainak teljesítésétől tette függővé, a zsinat kényszerhelyzetében nehezen bár, de elegei tett a feltételeknek és tőívénybe iktatta mindazon kívánságokat, amelyek a kormánytól eredjek. A csehszlovák kormány nagy garral hirdeti a demokráciái, mint a köztársaság fennállásának legfőbb alapját, de a gyakorlatban úgy érvényesíti azt a szép elvet, ahogyan az neki előnyösebb és az önrendelkezési jogot csak abban a mértékben tartja tiszteletben, amenynyire az állam szuverénitásának megfelel. A zsinat tagjai többszőr adtak kifejezést aggodalmuknak a történtek feléit, de felszólalásaikkal megakadályozni azt, ami történt, nem voltak képesek, annál kevésbé, mert a kormány képviselőjének nyilatkozata is már eleve meghatározta azokat a kérdéseket, amelyeket a kormány rendelkezése szerint el keilett intézni Évszázados jogon esett sérelem ezzel és csak csodálni lehet azt a bölcs mérsékletet, amelyet a súlyos kérdések'tárgyalásánál a zsinati atyák ianudtotiak, A református egyetemes egyház uj törvénykönyvét megalkották, most már csak az a kérdés, hogy a kormány megfogja-e érteni és méltányolni fogja-e azokat az áldozatokat, amelyeket a pozsonyi zsinat hozott a békesség és konszolidáció érdekében. (•-) toltak és ez alkalommal eszközöltek változtatásokat a deklaráción és pedig azi a részt módosították, amely a szlovákoknak a békekonferencián való részvételére vonatkozott. Ha tehát a deklaráció napján tartott konferenciától sem vettek föl jegyzőkönyvet, annál kevésbé jegyzőkönyvezhettek október 31 én, amikor csak egyes idősebb tagok ültek össze magánbeszélgetésre. A nemzeti tanács naplóiéban, melyet Medveczky vezetett, az okt. 30 iki előzetes megbeszélés bentszerepel a deklatáciöval együtt, de okt, 31-ről még C3ak említés sem történik. A régi nyugdíjasok illetményeinek rendezése. A kormány a képviseiőház elé beterjesztette a régi nyugdíjasok illetményeinek rendezéséről szóló törvényj avaslato*, amellyel a szociálpolitikai bizottság bét ülésén foglalkozott. A bizottság keddi ülésében a javaslatot hosszú vita után elfogadta és most már a képviselőház fogja legközelebbi ülésében tárgyalni. A képviselőház jövő héten, kedden vagy szerdán fog újra összeülni és egy vagy két napos vitában letárgyalja az érdekeltek altat évek óta oly türelmetlenül várt tövényjavasiatof. Ivánka Milánt hívja segítségül Dérer Iván Tuka ellen. A turócszentmártoni konferenciáról írott Tuka-féle állambö’cseleíi cikk, dacára a kormány erre vonatkozó nyilatkozatának, még mindig nem került Ile a napirendöl. Dérer Iván dr„ a csehszlovákiai szociáldemokrata párt vezére a Tuka ellen megindított tnreot tovább POLITIKAI SZEMLE
