Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-01-31 / 13. szám
1928 január 31. Komáromi Lapok 3. oldal. T 7 J r * rr • j rr r j Kittenberger Kálmán: Vadasz es uyuito utón At -i n J\ß [ßt VI K,CL O ClTl 199 fényképpel, két rajzzal és egy tájkép melléklettel. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A legszebb magyar könyv vadászoknak és természetbarátoknak! A könyv ára 208 ckorona. íSiÜ I Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban, Komárom | A bal bordaivre körülbelül tányérnagyságú sebet égetett és ezzel ismét elérte azt, hogy égési sebet követő gyulladási és rombolási folyamat megváltoztatta a szepszistől megtámadott szervezet állapotát. Tizenkét különböző esetben alkalmazta ezt az eljárást Bier tanár. Csak akkor mert az módszerhez nyúlni, amikor már bebizonyosodott, hogy minden eddigi metódus hatástalannak búonyul és a betegek állapotát reménytelennek kellett tekinteni. A tizenkét „feladott“ beteg közül hetei sikerült megmentenie az élet számára. Az izzóvas hatását a különböző befecskendezett gyógyszerekkel támogatta a berlini sebész, de ezek a gyógyszerei csak akkor mutatkoztak hatásosan, amikor az izzó vas befolyása a szervezet eddigi állapotát megváltoztatta. A láz és a gyulladás — Bier tanár szerint — a szervezet két nagy gyógyeszköze. A láz és a gyuladás a test önvédelme, amellyel minden támadás ellen védekezik. Nagy és életveszedelmes meg támadás esetén a testnek ez az ellenvédő eszköze elképzelhetetlenül hatalmas .erőkifejtésre képes, a test abbahagyja minden mellőzhető funkcióját és teljes erejével az életet fenyegető ellenség ellen lép akcióba. — Ezért nem szabad a lázt és a gyulladást leküzdeni, — mondja Bier — csakis olyan esetekben, amikor túllépi önvédelmi ?unkciói határát. A jövőben azonban még tovább kell mennünk és a lázt illetve gyulladást gyakran mesterségesen kell előidézni. Ez a két tényező életmentő fegyverré lehet az orvos kezében. A mesterséges gyulladás nemcsak infekclós betegedáseket tud gyógyítani, hanem feloldja és magába szívja a káros anyagokat, új táplálóerőt ad a testnek és hozzájárul a beteg szervezet ujraépüléséhez. Bier tanár fejtegetései forradalmi jelentőségű kísérleteiről az általános vélemény szerint az orvostudománynak egészen új útjait jelölték meg. (r. /.) Mohácsy János dr. ügyvédnek a zsarolás címen Kendi Zoltán dr. volt ügyvedtársa ellen tett feljelentését a komáromi ügyészség nem vállalta el. Komárom, január 30. A szombaton délelőtt megtartóit járási bizottsági ülésen, mint már a megjelent ujságközleményekből ismeretes, Mohácsy János dr. komáromi ügyvéd, járási bizottsági tag a napirend előtt felszólalt és bejelentette, hogy Kendi Zoltán dr. volt ügyvédtársa ellen zsarolás miatt feljelentést tett az ügyészségen. Egyúttal kijelentette, hogy Kendi kikezdte a járási bizottsági tagságát is, azt állítván róla, hogy anyagi előnyök miatt befolyásolni engedte ma gát és a többi bizottsági tagot is befolyásolta. Mohácsy dr. bejelentését a bizottság nagy meglepetéssel fogadta és dr. Novotny járási főnök mindjárt válaszolt a bejelentésre, hogy sohasem tapasztalta, hogy akár Mohácsy, akár más tag egyéni érdekből interveniált volna. A Mohácsy contra Ken^i ügy kétségtelenül nagy port kavart fel Komáromban és városszerte nagy érdeklődést váltott ki. Amint értesülünk most Mohácsy dr. zsarolás cimen Kendi dr. ellen bejelentett vádját a komáromi ügyészség nem vállalta. Ezzel szemben Mohácsy dr. kijelentette, hogy az első fokú ügyészségnek ezt a határozatát, amennyiben az igaz lenne, megfelebbezi a főügyészséghez és minden jogorvoslattal élni fog, hogy Kendi ellen a bírósági tárgyalást zsarolás miatt lefolytassa, mivel meggyőződése szerint Kendi cselekedete kimeríti a zsarolás tényálladékát. Viszont Kendi dr. most már a nyilvánosság előtt is módot talált magának arra nézve, hogy Mohácsy dr. ellen a megvesztegetés vádját megismételje, amit egy komáromi vállalkozó ügyének kijárása körül követett el volna Mohácsy dr, mint bizottsági tag. Kendi dr. ezekután újra felszólitotta Mohácsy dr.-t, hogy indítson ellene rágalmazás miatt bűnvádi eljárást. Az ügy fejleményei elé jogászkörökben nagy érdeklődéssel tekintenek. Játszani akarok , . . Én vagyok a király! Hogyan él a román király? Irta: Dvina Olga grófnő. A sinajai kastély középkori oromzata alatt, a legfelső emeleten, hosszú keskeny szobácskábán egy gyermek játszadozott. Kőkockákból {házakat épített és rombolt le. Ruhája olyan volt, mint a korabeli kis angol gyerekek viselele szokott lenni, gyapjú kabátka, kék térdnadrágocska, s a kettő kőiül kikadi kált barnapiros térde. Haja göndör, minden pillanatban nagyokat szipakolt, mert lus*a volt kivenni a zsebkendőjét, anrvyira elmerült a játékában. A szeles ablakon beözönlőit a nap, a messze távolból odalátszottak a Kárpátok havas ormai és ragyogó kék volt az ég. Odalent a palota előtt és a kertben az őrség fel 8 alá járkált; nyugalmas nagy béke áradt szét, — vagy talán a halál csendessége ? • Igen, a halál csendessége volt ez. Akkor halt meg Románia királya és a kastély tornyán félárbocra eresztve csüngött a háromszin zászló. A bejáró felett ahol máskor Curza hercegnek, az első román királyi hercegnek lobogója szokott lengeni, ezúttal hiányzott ez a jelvény, a kapus aznap nem vette elő rég bőrtokjából. A kastély mögött, a szántóföldeken, munkás ekevasak csillogtak és lehajtott fejű parasztok fogiák az eke szarvát. Néha egy egy földműves megállt a kapuban és felnézett a magasba, ahol a a kisfiú játszadozott. Olykor egy-egy lovasérkezett, üzenetet hozó- vivő szárnysegéd, és leszállva lováról, némán átlépte a királyi kastély főbejáróját. A kisfiú azalatt megunva játékát, a fiiig nyitott erkélyajlót kitaszítva, kilépett a szabadba és kacagva, hangosakat kiáltott. Valaki hátulról hirtelen átölelte, a fiúcska rug-kapált, nevetett, megfordult, — a nagymamáját látta maga előtt. De a nagymama arca nem volt játékos. — Nagymama, mi baj? Mi történt? kérdezte a kisfiú. Mária, Románia özvegy királynéja magához szoritotta a fiúcskát. Halkan mesélte neki, hogy nagypapája, Ferdinand király az angyalok országába utazott el és hogy ő — a kis fiú — Románia királya. A gyermek néhány percig csendesen bámulta nagyanyját, agyacskáját a nagy újság foglalkoztatta, hogy ö király, valami rettenetes nagy méltóság, amit komollyá tett mindig a hang, amellyel nagyapjáról beszéltek a felnőttek. — Nagymama — mondta hirtelen — nem akarok király lenni. — Drágám, — felelte a királyné — te király vagy s meglátod, milyen' jó lesz királynak lenneg Nézd, kedvesem itt van a mamád is. Az erkélyen*feltünf Helén hercegnő. — IMamai — kiáltott Románia kis királya és nagyanyjától, kitárt karokkal rohant anyjához, átölelte térdét és magával vonszolta be a szobába, miközben egyre azt5hajtogatta: —;Igazhogy király vagyok ? Azt mondja a nagymama — Igen, király vagy I — mosolygott a görög, hercegnő. — Akkor jó, — örvendett a gyermek — akkor annyit fogok játszani amenynyit csak akarok és jó sokáig fent maradok minden este. — Majd meglátjuk! — válaszolta édesanyja — most menj fiacskám, a dadus vár már. És megcsókolva Mihály királyt, kivezette a szobából s átadta a dadusnak. Félórával későbben már kint játszott a kertben,Celfelejtettjfminden bánatot és az érthetetlen dolgotj hogy egy félórával előbb nagyapja még élt, király volt, és mos! már ő a király. Játék közben megpillantotta régi barátját, Spernt, a sinajai kastély istállóinak főfelügyelőjét. — Halló, Spern! — kiáltotta a kis király. Spern úr megállót! és tiszteletteljesen megh3jtcttaifejét. A kis uralkodó néhány pillanatig bámészan nézett méltóságos pózban álló barátjára, elhúzta arcát és vastag könnycseppek gurultak alá szeméből. Hát elveszti minden barátját, mert király lett? — N-n-n-nem akarok király lenni! — pityergett. Spern erre a jelenetre elfelejtette méltóságát, előírást és minden udvari etikettet, karjába kapta a királyt, vállára emelte, amint ezt tenni szokta és körülhordozta a lovak közt az istállóban. Bizony, ilyesmik történnek Románia királyával, aki országa jövőjét tartja kezében. Rá kell szoktatni a gondoláira, ha kis barátai másképpen bánnak vele, mint a többi gyerekkel. Csak anyjával és nagyanyjával szemben játszik királyt, ha azok nem engedik teljesileni gyermeki szeszélyeit. Csak a minap történt, hogy egy kedves jelenetnek voltam tanúja, A kis király anyjával Bukarest utcáin kocsikázott. A királyocska egyszerre csak észrevette, hogy egy téren vele,egy kori gyermekek játszanak. — Megállj 1 — kiáltott a kocsisnak, aki nem tudta, mire vélni a dolgot és megállitotta’a fogatot. — Ki akarok szállni, játszani akarok a fiukkal! —- kapálódzott I. Mihály. — De .^drágám, ez ^ lehetetlen I — igyekezett^fékezni az édesanyja. — De én le akarok szállni, — sikongott a fiúcska és c«ak erőszakkal lehetett visszatartani. — Mihály, viselkedj tisztességesen ! — szólt most már komoly hangon az édesanyja. — Ön elfelejti, hogy a király én vagyok 1 — felelte komoly és szigorú arccal a gyerek. Elnevettük magunkat és jobbnak láttuk magyarázat nélkül tovább hajtani. Jól ismerem ' a kis királyt születése napjától kezdve és anyjával meghitt barátságban vagyok, amióta eljegyezte Károly herceg és Helén hercegnő a kis királlyal három Ízben is voIFkastélyom vendége a Kárpátokban A kis király minden porcikájában igazi fiú, játékost pajkos, makrancos, szeretetreméltó, ak, minden idejét a szabadban akarja töltenii Reggel hétkor kel, egy pohárka teje. iszik,* megfürdik, felöltöztetik, akkor következik csak a valódi reggeli, amely alatt anyját és nagyanyját fogadja. Azután következik az istentisztelet, majd kis ponniján nyargalni megy. Félegyig tanul, majd ebédel és azután szabad a játék. Kiszalad a kertbe és ott hancurozik néhány korabeli gyerekkel. Anyjával és nagyanyjával teázik, majd egy félóráig újra játszik, azután az udvarhölgyek felolvasnak neki félhétig, amikor átveszi a „dudus“ és megkezdődik az előkészület az estére és az éjszakára. Sehogy sem akar lefeküdni. Alig lehet az ágyba kényszerűen i és ilyenkor nevezetes szerep jut nekem, mert odalopódzóm hozzá és mindenféle szép, régi népmesét ígérek neki. Sokszor kisurran és a fél T palota őt hajszolja, amig valamelyik zugban nevetgélve, mulatva a jól sikerült tréfán, megtalálják. Csak néhány napon történt,$ hogy mindenki az hitte, hogy a kis király alszik és s palota^ tanácskozótermében a két királyi hölgy jelenlétében régenstanács volt, amikor egyszerre kinyílott az ajtó és mindenek nagy ámulatára pizsamában megjelentjfa király. Megállón az ajtóban és hangosan kiabálta. — Lejöttem egy kicsit I A társaság hangos kacagásban tört ki s a kis királyt desszertre is ott tartották. A királyi palotában mindenki szereti a kedves gyermeket, Károly herceg gyakran ir neki Párizsból, ahonnan néha rejteímes^csomagok is érkeznek, amelyekből játékok bújnak elő. Nevezetest alkalmakkor felöiti uralkodói ruháit és rangjának minden kellékét. Csak azLaz^egyet sajnálja, hogy a koronát nem* teheti a fejére, mert csak akkor hinné el igazán, hogy király. Farsangi naptár. Február 1. A JESzO. álarcos bálja (százszálgyertya) a Kulárpalotában. Február 4. Diákbál a kultúrpalotában. Február 4. A Vas- és Fémmunkások jelmez estélye. Február 5, Az Iparoskor bálja a kul turpalotában. Február 11. A Komáromi Hadirokkantak Egyesületének nagy Karnevál estélye a Dósa-féle Vigadóban. Febr. 11. A Zsidó Egyházi Énekkar hangversenye a kultúrpalotában Vajda Lili operaénekesnő és Földes Bandi zongoraművész felléptével. Február 12 A komáromi katolikus Legényegylet álarcos karton bálja jsaját helyiségeiben. Febr. 19. A Katolikus Egyházi Énekkar tánccal egybekötölt nagy műsoros dalestélye a Katolikus Legényegyletben. Február 21. A K F. C. nagy Karneválja a Vigadóban. Deviza árfolyamok. Január 30-án. Zürich. 100 csehszlovák korona 100 magyar pengő 100 silling 100 birodalmi márka 100 francia franc pénz áru «Tájol francban 15-39 9080 78-20 123-80 20*41»/, Prága: csehszlovák koronában 300 svájci franc 648-15 651*15 100 magyar pengó 588"65 591-65 100 silling 47412*/, 47712*/, I 100 birodalmi márka 802'26 806*25 100 fr^rcia lint üti 11823
