Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-06-23 / 75. szám

1998. junuis 28.

Komáromi Lapok

3. oldalo!y értelmű átirat kiséretében küldtem el a kabinet irodának, hogy személyes kihallgatásomtól csak az esetben mond hatok le, ha az elbocsátott közalkal mazottakról szerkesztett memorandum tényleg a köztársasági elnök ur kezébe kerül és ő igy személyesen tudomást szerez egy csomó állampolgár igazságtalan nyomoráról. Oly elintézésbe azon ban, mint amilyenben például a múlt ban részünk volt, hogy t. i, kérvényünket további elintézés végett az illetékes minisztériumba tették át, nem mehetek bele.

A kabinet irodától az utóbbi átiratomra — melyhez a memorandum is csatolva volt az alábbi válasz érkezett :

A köztársasági elnök irodája. Prága, 1928. június hó 9.

Tárgy : Szlovenszkón és Ruszinszkon nyugdíj nélkül elbocsátott kő. alkalmazottak nyugdíj kiutalása iránti kérvény.

Voszalkó János urnák a közalkalmazottak elnöke

Bratislava.

Leinburg u 20./1.

Alulírott hivatal a f. é. június hó 1-én beadott átiratára értesíti, hogy az ahhoz csatolt memorandumot a köztársasági elnök elé terjesztette. A köztársasági elnök utasitotta az irodát, hogy a memorandumot újbóli tárgyalás végett a kormánynak terjessze elő.

A köztársasági elnöki iroda, ol vashatatlan aláírás.

Tehát a jubileumi évben minden reménységünk megvan arra, hogy ügyünket a kormány újból tárgyalni fogja és e tárgyalás nem lehet csak formai jellegű, mert nem hihetjük, hogy a köztársasági elnök ur nem a nyugdijunk folyósítása miatt küldte el a kormánynak memorandumunkat. Most már csak a kormányon múlik, hogy igazságos ügyünk igazságos elintézést nyerjen.

Ugyancsak az alkalomból értesítem az összes szenvedő társaimat, hogy mostoha sorsunkról az e napokban itt

Dr. Pécs:

Az 1928. évi 23. sz. törvény,

mellyel a Polgári Perrendtartásról és a Végrehajtási Eljárásról szóló törvények egyes rendelkezései megváltoztatnak és kiegészíttetnek

Kapható SPITZER SÁNDOR könyvesboltjában Komárom, Nádor-utca 29. ára 16— Ke.

járt angol utazót, Scotus Viatort egy átnyújtott memorandumban informáltam. Voszatkó János az elbocsátott közalkalmazottak elnöke.

A katolikus akció és a Karitász egyesület megalakulása Komáromban.

— Saját tudósítónktól. —

Komárom, — június 23.

Megemlékeztünk rnár röviden arról a nagyjelentőségű eseményről, amely a múlt vasárnap zajlott le a komáromi katolikus egyházközségben. Ekkor alakult meg a katolikus akció az egyházközség keretében, amely nem egyéb, mint a római pápa legújabb rendelkezésének végrehajtása. Ez a rendelkezés a világi katolikusoknak minél nagyobb tömegben való megnyeréséből áll az egyházközségek életében. Komárom város katolikus közönségének ugyan az 1884. év óla autonom egyházközsége van, amely a katolikus ügyeket intézi, Iskolákat tart fenn és a katolikus szociális és jótékonysági ügyekben is tevékenységet fejt ki, azonban ezt nem érinti a katolikus akció, amelynek tevékenysége inkább a hitélet mélyítésére és ebben a lelkászkedő papságnak támogatására irányul,

Mint említettük, az akció célját dr.

Lestár István fej ette ki, aki felolvasta a csehgzlovákiai, katolikus püspöki karnak erre irányuló pásztorlevelében foglalt direktívákat és meggyőző erővel rajzolta meg azt a képet, amelyet a katolikus akció virágzása jelent az egyházra nézve. A katolikus akció minden téren felveszi működését az egyház érdekében és ebből a célból több bizottságot alkot.

A katolikus akciónak legfontosabb szerve a katolikus tanács, mely a következő tagokból alakult meg:

Elnök: dr. Máj er Imre apátplébános, titkár: Zsidek Béla, ellenőrök: Dosztá! Jakab és Broczky István.

Helyi bizalmiak, a bizotiságok elnökei: dr. Alapy Gyula, Ivánfy Géza, Gidró Bonifác, dr. Aranyossy László, özv. Guóth Lajosné, Zimkay Antal és Pathó Ffőris.

Tanácstagok: Cseh Zsigmond, Ipovitz Jenő, juhász József, Kovács József, id. Lenhardt Mihály, Trunelz Ferenc és Viszmeg Márton, mint a komáromi katolikus iparosok, kereskedők és munkásságnak képviselői. A tanács a szükséghez képest önmagát még ki fogja egészíteni.

A katolikus akció bizottságai:

Kulturügyi bizottság: dr, Alapy Gyula elnök, dr. Hajdú Lukács és Kiss Endréné tagok.

Sajtóügyi bizottság: Ivánfy Géza elnök, tagok: dr. Alapy Gyula, dr. Lestár István, Vaskó Imre.

— Mit mond ez? — tudakolták a sarokban.

— Hogy ű a királ.

— Ahal

— Hogy a nyavala esne beléjük, mán a bolondokat is ide csukják? Tisztességes emberek közé?

— Mit tudja aztat maga? Hátha a királ?

— Vagy a római pápa.

— Sok minden megtörténhessen mostanság.

Elhallgattak, Hangosan beleszuszogtak a pokrőcokb?, de már nem ment az alvás.

— Szakálla van?

— Nincs.

— A királynak van.

— Levágattam, — mentegeíődzött a király.

— Okosan — és mind a négyen összeröhögtek.

A király mellett egy öreg ember feküdt. Eddig hallgatót».

— Jobb itt, mint a királnak.

— És mért? — kérdezte kíváncsian a király.

— Nem rendes dolog az Líráinak lenni.

— No apó, — felelt valamelyik, — emmán igaz. A milliomodik ember se királ

Az öreg tovább beszélt.

— A királ nem is ember. Nem is Isten.

— Mi hát?

— Akkurát olan, mint a korona. Az se ember, de kell, és az a legfőbb. Néhol meg is mutassák. Aztán ha valami nem megy, aszongyák a királ nem akarja. Vagy SBzongyák igy kel), mer a királ akarja, meg a korona. Ü maga meg szegi oké, mintha riem is vóna. Teszik-veszik ide-oda, mint egy kuffert. Akaratja sincsen.

— Aztán meg asszont se választhat, aki néki tetszetős. Csak akit a diplomatikus urak kiokumuiálnak nékie.

— Ez a mienk is csak gyün, megy országiul-országra és még sincs párja. Akit akarna, azt a diplomátikus urak nem akargyák, a rusnyához meg úgy látszik, nincsen kedve.

— Pedig nem is rendes ember, akinek nincsen asszonya. Meg a népeknek is jobb, ha a nagyurak felségesek.

— És miért? — kérdezte a király.

— Az ilen emberebb ember. Azaszszony meg is szenvedteti, de meg is lágyítja. Gyereke is lehet. A családos jobban ráveti szemét a mások bajára.

— A nőtlen kan haragos, vagy zsugori. Magának élő. Én csak aszondom, rendes ember, ha nem pap, vigyen asszont a házho.

Már hajnalodott. Az egyik girhes, sápadt felkönyökölt az ágyban.

— Hát te mit szósz? Iszen te is urféle vagy.

A király felsóhajtoít.

— Igaza van.

Az öregnek pirosra dagasztotta arcát a hajnali köhögés.

— Ládd-el Minek is akarsz te királ lenni? Keress magadnak egy rendes asszonyt, akit kedvvel ölelgetsz. Oszt mi köl még? Ládd, ha királ volnái, ezt se lehetne.

A folyosó vége felől kardok csörrenése, kemény léptek dobogása hallatszott. És indulatos szavaknak pattogása.

A király fölfigyelt. A többiek is fülelni kezdtek.

— Talán a transzport — mondta az egyik.

A zárban megcsikordult a kulcs és nagy robajjal kinyílt az ajtó. Aranysujtásos katonatiszt toppant be s kívül fegyv.res katonák meredtek vigyázzba. A király ledobta a berna pokrócot és lassan felemelkedett az ágyból. A loloncok is kiugráltak, csak az öreg maradt fekve. A tiszt három lépéssel megállt a király előtt. Mintha földbe verték volna.

— Királyi felségnek alázatosan jelentem, Demetzky gróf, gárdakapitány, legmagasabb parancsra vár.

Az öregember felemelkedett az ágyban és összecsapta a kezét.

— Ó! te szeginke, hát csakugyan királ vagy?

A király szomorúan intett vissza:

— Király.

Aztán a tiszthez lépett:

— Ezekről az emberekről gondoskodni kell. írassa fel a nevüket.

Amikor a várba ért, először is illatos fürdőt vett. Hidegtől és kemény fekvésben meggémberedett testét forró simogatással puhította a viz. Mosolygott, lehunyt szemekkel s a lábait nyújtogatta gyönyörűségében.

— Jól Jó meleg. Édes jó melegvíz.

Aztán hosszú álomba merült és este

lett, mire a főudvarmestert magához engedte. Merészen nézett a szemébe. Úgy érezte, most már ő is ember, aki bátor elhatározásokkal irányítja életét, Király, aki belső parancsa szerint cselekszik.

A főudvarmester alázatosan hajlongott.

— Királyi felségednek méltóztatott kegyesen kipihennie magát?

A király bosszúsan intett.

— Üj elhatározásokat közlök önnel.

A főudvarmester mosolygott.

— Látom, felséged a legújabb divatot követve, szakállát levétette. Régebben a divat követte a királyokat.

A király haragosan toppantott.

— Ne mosolyogjon, herceg. Nem tűröm ezt az alázatos iróniát. Igenis, nemcsak a szakállamat, hanem azokat a bilincseket is levetettem, amiket maguk raktak rám. Ma éjszaka, négy toloncházi rab között emberi szabadságom tudatára ébredtem. Ezentúl azt fogom akarni, amit akarok. Ma éjszaka...

A herceg a fejét rázta. A király elhallgatott.

— Nos?

— Csak arra bátorkodtam gondolni, milyen veszedelmes experimentum volt ez az éjszakai.

— Király vagyok!

A herceg arra megkeményedett, alakja fenyegetően kiegyenesedett.

— Épp ezért I

— Nem ériem.

— Csak király! Mert az az ember, aki éjjel a toloncházban hányódott, egész hétköznapi utón a bolondok házába került volna el. Egy ember, akit az utcán fognak el s aki királynak vallja magát, az nem lehet más, mint őrült.

— De hisz az én voltam.

— És ki hiszi ezt el felségednek ? Nem mi kellettünk ahhoz, hogy ez beigazolódjék? Fegyveres testőrök és az államhatalom pompája, mely elindult szint vallani. De ha ezt nein teszi?

— Akkor?

— Egy megtébolyodoti ember marad, Felség! A király csak addig király, míg királyi koronában és királyi

Iskolaügyi bizottság: Gidró Bonifác elnök, tagok: Bálint István, Vaskó Imre.

Jogi albizottság: dr. Aranyossy László elnök, dr. Kállay Endre, dr. Kőváry József, dr, MiholaFerencés dr. Witausek Károly tagok.

Egyesületi szakosztály, mely a komáromi katolikus egyesületek elnökeiből áll. Ezek az egyesületek Ja következők: Szent Erzsébet Egylet, Katolikus Legényegylet, Katolikus Egyházi Énekkar, Katolikus Nők Oltáregylete, Férfiak Olláregyleie, Mária kongregáció, Férfiak kongregációja, JézusJszivének, tiszteletőrsége, Szivgárdák.

Patronázs bizottság: Guóth Lajosné elnök, Kiss Endréné, Ferenczy Hugóné, Krajczár István, özv. Prohászka Józaefné tagok, Balogh Miklós, Milus János és id. Lenhardt Mihály.

Majd a Karitász alakult meg és mig az előbbiek az egyház alakulatai, addig a Karitász egyesületi alapon indul el nemes működésének folytatására. A megalakulást a jelenvolt szépszámú képviselője az egyházközségnek és egyesületeinknek egyhangúlag kimondván megalakult nyomban a Szociális Karitativ egyesület vezetősége is; elnöke lett dr. Májét Imre apátplábános társelnöke: dr. Alapy Gyula, titkár Pathó Flórig, pénztáros Zimkay Antal, felügyelők Doszlál Jakab, Broczky István.

Egyesületi megbízottak: özv. Guóth Lajosné (Szent Erzsébet Egylet), özv. Ipovitz Józsefné (Oitáregylel), Dosztál János (Férfi Oltáregylet), Kreska Károly (Katholikus Legényegylet), Bajkay Ilona (Mária Kongregáció), Szent Szív Társu'at részéről özv. Patay Károlyné és Prágay Erzsébet, a Szivgárdák részéről a vezető segédlelkész.

Az igy kiépített szervezet hivatva lesz a jótékonyságának intézményes megszervezésére a komáromi katolikus egyházban. Az egyesületnek tagjai alapítók 300 K, rendes tagok évi 20 K, vagy pártolók évi 3—5 K díjfizetéssel. Mivel az egyesület célja a szegények nyomorának enyhítése, a gyermekek védelme, a leány védelem, bizonyosra vehetjük, hogy tagjai sorába belépnek az egyházközség tehetősebb tagjain kipalástban jár. Mig eleven és engedelmes szimbóluma a hatalomnak, mely ezer szállal egy csomóban fut az ő keze alá. Felség, a király már nem ember. A király csak volt ember, aki lemondott arról, hogy ember lehessen.

A király szomorúan horgasztotta le a fejét s eszébe jutottak az öregember szavai.

— A király egy kuffer, — mondotta önkéntelenül.

A főudvarmester mosolyogva bólintott

— Hódolattal jelentem, hogy orvosi bülletint tettünk közzé, mely szerint felségedet meggyengült egészségi állapota néhány hétig ágyhoz köti.

— De miért?

— Bátorkodom remélni ugyanis, hogy ennyi idő alatt felséged szakálla...

— Értem — szólt közbe a király.

— Továbbá jelenthetem, hogy a külügyminiszter ur sikerrel befejezte azokat a tárgyalásokat, melyeket Eudoxia Anasztázia hercegnő őfenségével...

A király haragosan dobbantott.

— Hát mégis csak azt a rusnyát erőszakolják rám?

A herceg rosszalóan vonta fel a szemöldökét.

— Felség, világhatalmi állásunk erősbitése és gyarmati politikánk kiszélesítése érdekében beláthatatlan előnyt hoz ez a házasság. És a hercegnő őfenségének üde a fiatalsága...

— A többit tudom már.

A herceg alázatosan meghajolt.

— Parancsára, felség.

A király végiglépkedett a szobán, majd az ablakhoz állt s a sötét hegyoldalra bámult, ahol tegnap barangolt.

— Lássa, herceg, — mondotta aztán nagyon szomorúan — a toloncházban mellettem feküdt egy ember. Öreg ember. Én igen bölcs embernek gondolom. Nagy igazságot tanultam tőle. Nem rendes dolog királynak lenni. A szegény király még asszonyt se kereshet magának, akit kedvvel ölelhetne.

A herceg arca komoly volt, talán résztvevő. Karjait lemondóan tárta szét:

— Bizony, felség, mindnyájan szegény, szánandó emberek vagyunk. De királynak lenni? Hát igen, ezaválasz* tottak boldogtalansága, királyi felség.