Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-06-09 / 69. szám
2. oldal. Komáromi Lapon 1928. janias 9, Modern szekrény-gyermekkocsik legolcsóbban ELBERT-nél Nádor-u. 19. Nagy választékban női és férfi fehérnemű, baba „Tetra“ kelengye, gyermek trikó és sokni, Vulkán koffer, ritikül, „Elite“ mosóselyem harisnya, mosó játszó ruha, nyakkendő különlegessé* gek, Pulóver Férfi és női fürdő dress, frottír köppeny, cipő, Chreppdesin sál és kendő, fiú és férfi apach ing, Túszor függönyök (alkalmi vétel), cérna-, batiszt zsebkendő, s!b. Szabott olcsó árak! Szlovákia politikájának gazdasági részét | fejtette ki és hangsúlyozta, hogy ez a politika a status quon alapul. A két állam nézetei semmiben sem divergálnak. Csehszlovákia viszonya Olaszországhoz változatlan. A kisantantot semmiképen sem szüntetik meg. Ma azonban semmi értelme sem volna annak, hogy a magyarokat bármire is felszólítsuk, várunk, mig a túlzott érzések mai atmoszférája megnyugszik. Elég időnk van arra, hogy várjunk. Benes expozéja végén visszautasított minden pesszimista aggodalmat és azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a jövő igazolni fogja optimizmusát. Nyugodtan nézhetünk a jövő felé — ezzel végezte a beszédét. KoÉiÉik a tiltani Komárom, — junius 8. A békeszerződésekkel életrehivott háromutódállam szövetkezésedéitől kezdve születési hibában szenvedett, amennyiben a különböző érdekellentétek dacára is védő és dacszövetség létesült Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia között azzal az egyetlen céllal, hogy Magyarországot állandó ellenőrzés alatt tartsák és olyan vasgyürüt vonjanak köréje, amely minden megmozdulást lehetetlenné tesz. Azonban az idők változtak. Magyarország, dacára kegyetlen és igazságtalan szétdarabolásának, népének nagy áldozathozatala következtében talpraállott és bebizonyította az egész világ előtt elpusztíthatatlan életerejét és fejlődőképességét. A kiantant állandó intrikája fiaskót vallott és szégyenteljes kudarc érte, valahányszor lépést tett a lefegyverzett ország ellen. A kisantantra az európai politikában eddig kevés súlyt helyeztek, egyedül Franciaország, az uj államok protefetora, akart jelentőséget tulajdonítani a szövetséges blokknak, azonban ez a jelentőség semmiképen sem tudott általánosan elismertté válni, úgy, hogy a kisantantot ma sem igen becsülik többre, mint a mi valóban: a békeszerződések szerencsés rendelkezései következtében váratlanul tekintélyes területhez jutott országok szövetségére. Hogy ez a szövetség az év külömböző szakában tanácskozásokat tart és kommünikékben adja tudtára a világnak, hogy él és működik, nem sok vizet zavar a politika tengerében és komoly nagyhatalmak csak derűs mosollyal kisérik megnyilatkozásait. Ebben a hónapban ismét konferenciára gyűlnek össze a kisantant külügyminiszterei. Meg fogják vitatni a politikai helyzetet, amelyről nem lehet azt mondani, hogy az ő javukra alakul ki, mert olyan kérdések vannak a nemzetközi politikai fórumok előtt, amelyekben a döntés nem a kisantant szájaize szerint fog meghozatni. Rája nézve tehát fontosnak látszik, hogy ezekben a kérdésekben ismételten állást foglaljanak és kinyilvánítsák, hogy a három szövetkezett állam között a fő kérdésekben teljes harmónia uralkodik. A kérdések közül három fökérdés izgatja a kisantantot. Az opiánsper népszövetségi döntése, a szentgothárdi vasúti szállítmány ügye és legfőképen a trianoni szerződés megváltoztatására meg indult Rothermere féie akció. Az első kettőben kétségkívül a népszövetség nem a kisantant álláspontján van, a harmadik kérdés pedig nem tekinthető hivatalos dolognak s így ebben az ügyben legalább is problematikus még egyenlőre bármilyen irányban állást foglalni. A kisantant részére tehát aligha marad más hátra, mint a dolgok fejlődését bevárni és azszeint határozni, amint azt a népszövetség Genfben eldöntötte. Céltalan lesz ezúttal is a i tanácskozás, mert a kisantantnak í döntőfontosságu határozatot nem áll ' módjában hozni, azért pedig, hogy • újabb kommünikét adjanak ki, igazán nem érdemes a nagy költekezés, \ mert annak a mai nemzeközi politikába \ semmiféle befolyása nincs. I A kies Sinejában eltöltendő napok ; lehetnek barátságos összejövetelek, í azonban a konferencia aligha fog válí tozást jelenteni a mai európai politiká| ban, mert azt a nagyhatalmak intézik, ? azok pedig, ha a viszonyok úgy kíván \ ják, a maguk fejük után fognak iga| zodni és bizony nem igen kérdezik, [ hogy a kisáll írnok mit szóinak azokhoz \ a sakkhuzásokhoz, ame’yeket szüksé’ gesnek tartanak megtenni, ha az ő i nagy hatalmi érdekeik úgy kívánják. ( Azért a kisantant konferenciájának kár [ volna ezúttal is különösebb jelentőséget jj tulajdonítani, hiszen céljaival mindenki i tisztában van és a béke feletti őrködés l szerepéi jobban és hatásosabban betöltik | helyette mások. „Álljon fel, aki otthon magyarul beszéli“ í Magyar gyerekek a szlovák iskolában. — Ahol hiába várják a magyar iskolát a magyar szülők. — Saját tudósítónktól, — Komárom, — június 8 \ Nem mindennapi eset történt a duna- 1 szerdahelyi szlovák polgári iskolában. - A tanfelügyelő látogatást tartott az i iskolában és iskolavizsgálat közben ; egyszer csak azt mondotta a tanulóknak: f — Aki otthon magyarul beszél, az í álljon fel! Mi történt erre a szlovák polgári í iskolában? A tanfelügyelő a szemeit j dörzsöli, mert azt hiszi, hogy káprázat j az, amit ott látott. Az egész osztály 2, í mondd kettő tanuló kivételével mind | felállt, jelezvén, hogy otthon mind | magyarul beszélnek, mert hiszen maj gyár az anyanyelvűk és a dunaszerda- 1 helyi szlovák iskolába magyar gyerekek 1 járnak. Nem tudjuk, hogy mérgelődött-e, ? vagy haragudott a tanfelügyelő a nem l várt eredményen, de annyi bizonyos, j hogy törhette a fejét a dolog igazi oka ' felett. Az 1919. évi 139, számú törvény IA0EH Bén ntli nemzelkszilep mit IdM; Kellemes nyaralóhely, pompás vidékkel Wienből 35 perc alatt elérhető. Naponta cca 100 vasút és 80 villámos közlekedik. 4 szanatórium, 1 a középosztály részére, 1 gyermekszanatórlnm, 41 nagy szálloda, pensiók, számtalan vendéglő. Lakás és ellátás minden árban. Világhírű kénesfürdők! „Iszap csomagolás“ Ivókúra Szőlőkára Újonnan épült strandfürdő! Ügetőversenyek, autó-, motor- és csónakklránduíás. Magas művészi nívójú városi színház nyári színkörrel. Elsőrangú zene csodaszép parkban. Több mozgószinbáz állandóan változó műsorral. Villamos, taxiautó, bérkocsi, egylogatu. Felvilágosítással szolgál: Knill BADEN BE! WIEN Telefon i Baden 243. 432 í kötelességévé teszi a kormánynak, hogy a f színtiszta magyar vidéken, mint aminő \ Dunaszerdahaly is, magyar középiskolát j állítson fel. Dunaszetdahely már több | Ízben kérte erre a kormányt, anyagi j támogatást is ígért a község, hogy felíj építteti az iskolát, berendezi stb., de j mindezek ellenére a kérés süket fülekre ü talált. Ellenben felállították ezen a \ színtiszta magyar vidéken a szlovák I polgári iskolát. A gazdaságilag nyomasztó helyzetbe jutott dunaszerdahelyi kisiparosság és , kereskedő világ nincs olyan anyagi helyzetben, hogy gyermekeiket máshol [ iskoláztassák, mert az rengeteg költséget j emészt fel, igy aztán, hogy mégis iskolába járjanak, a magyar gyereket beadják a szlovák iskolába. Itt a rejtély nyitja, ezért nincs a dunaszerdahelyi szlovák iskolának szlovák tanulója, Icsak magyar. A tanfelügyelő a meglepetésektől megmenekülne, ha hivatalos befolyásával is elősegítené a dunaszerdahelyi magyar polgári iskola felállítását 1 Áldozatok. Irta : Kaczvinszky József. Percek óta állt már a gyorsvonat az egyik állomáson, de a vágányok közül még nem széledtek el az újonnan érkezettek vidám kis csoportjai, még nem estek túl a viszontlátás első örömein, akiket pár napra hazabocsátott a város, az iskola, a húsvéti szünidő. Az ablakból diákarcok nevettek le a többiekre, bent a kocsikban pedig hangosan énekeltek, kiabálás lett minden beszélgetésből, annyi utas igyekezett^türelmetlenül hazafelé, most, az ünnepek előtt. Legzsúfoltabb volt a harmadosztály, elsőn keveaen utaztak. Az étkezőkocsinak pedig csak három vendége volt, akik ott maradtak még ebéd után, mert nem volt kedvük mindjárt visszatérni unalmas utitársaik körébe. Idegenek voltak mind a hárman. Egy öreg ur, aki a kocsi végében helyezkedett el a borospoharával, a szivarját szivta és újságot olvasott. Az állomás felöli, nyitott ablakok előtt pedig a másik két utas: a fiatalember meg a leány. vA is külön asztalnál foglaltak helyet, de szemben egymással, hogy lopva néha egymásra nézzenek. A fiú a kávéját itta és cigarettázott, a leány pedig, csupa szeszélyből — talán mert a fiútól látta — szintén feketekávét kevergetett. Úgy érezték, kellemesebben múlt az idő, amig ott lehettek, egymás közelében. És lassan-lassan meleg barátságot kötöttek, mindkét részről őszinte szimpátiával, — de szó nélkül, némán, mert csak a csillogó szemük beszélt. A leány nagyon fiatal volt még, és gyermeki, lágy tekintetéből hiányzott az a bátoritó kacérkodás, ami közelebb hozhatta volna őket. Néha, ha összenéztek, elmosolyodott, majd meg kicsire összehúzta a száját, hogy komolyabbnak lássák, de ezt is úgy tekintette, mint veszedelmes bizalmaskodást. Szőke hajával játszott a szellő, napsugár tévedt a rózsaszinü kis kezére, és őn olyan szép volt, olyan bájos, ahogy ott ült a szomszéd asztal túlsó oldalán, hogy jelenlétével végképp zavarba hozta fiút. Az ifjú ember nem félt a nőktől, de megszólítani nem merte volna. Sohasem vágyott kalandra. Komolyan vette a tanulást — az egyetemi jelvény most is ott díszelgett a kabátja gomblyukában, — de az életről csak annyi fogalma volt, amennyit évek során a hires filozófiai müvekből meríthetett és ezért csak komoly férfitársaságban érezte jói magát. Nőkkel bánni, udvarolni nekik nem tudott. Érezte, hogy tetszik a leánynak. És még nagyobb zavarba jött. Már indult a vonat. És mintha összebeszéltek volna, kihajoltak a két, szomszédos ablakon, hogy visszanézzenek az elmaradó állomás után. Ha egymásra tévedt a tekintetük, elkapták gyorsan a fejüket, mint két tetten ért tolvaj, A fiú inkább a szaladó sineket nézte, az egymásba olvadó váltókkal tarkitott sinhálózatot, ahogy elsiklott csöndben az ablakok előtt. Már sebes ütemben dobogtak a kerekek, már elhagyták az állomás belső területét és hosszú raktárépületek előtt szaladtak. És ő csak a váltókat, a jelzőkarokat látta, nem mert a leány felé fordulni. Egyelőre bátorságot gyűjtött és erőt. De mikor a tovasiető blokkház nagyüvegfalán át egy pillanatra a váltóállítófogantyúk sorára nézett, úgy érezte, eláll a lélegzete. Az őrház ajtajából feldultarcu vasutas ugrott elő és ég felé rázva a karját, kétségbeesetten kiáltozva, futott a tovarobogó vonat után, mintha még meg akarná állítani, vissza akarná tartani a veszedelemtől, amibe belerohan. Már későn. A gép egyre szilajabb futásba kezdett, egyre sebesebben örvénylett tova a Iankás vidék. Összenéztek. Tehát a leány is látta. És neki is ugyanaz a gondolata támadt. Sápadt arcára a félelem kifejezése ült. Érezték mind a ketten, hogy elindult utján a végzet és ők csak játékszerek lehetnek az elemek készülő összecsapásánál. Tudták, hogy előttük ott leselkedik a veszedelem, a szerencsétlenség pusztító réme, aminek ember már nem állhat útjába többé. Komolyan néztek egymás szemébe. — Mi lesz ? kérdezték egészen hangtalanul. Szinte egyszerre húzódtak el az ablakoktól, hogy kitekintsenek a másik oldalon. És még láthatták, hogy az öregur fölkapta az asztalról a szemüvegét és elrohant. Az ajtó hangos csattanására borzongás szántott végig a fiú gerincén. Magánkivül rohant a másik oldalra, reszkető kezekkel eresztette le az ablakot és már együtt néztek ki a leánnyal a töltés száguldó oldalára. Nemrég javíthatták ott a pályát, kőrakások, szerszámok, halomba rakott talpfák iramodtak el a sinek mentén. Szürke füstréteg vágódott le a mezőre táncoló gomolyagok nyaldosták a fűszálakat. Aztán hatalmas rándulással, őrületes iramodásba fogott a gép, fékevesztett erővel röpítette előre a kocsik hosszú sorát. És lent, a töltés mellett egy mozdulatlan, fekvő emberi test maradt a vonat után. Szürke, olajos kabát volt rajta, homlokára hu* zou sapka a fején. Fölismerték benne a mozdonyvezetőt, akit még egy-két perc előtt az állomáson láttak. — Óh, jaj 1... — De mi történhetett ? ... A fiú haiantékán kidagadtak az erek, a leány már egész testében remegett. Es a fiú önkénytelenül is a vészféket kereste, de csak a fűtés szabályozóját rántotta félre a kezével. — „Caldo“ ... „Freddo“ .., Vigye az ördög!... Aztán a pincért akarta hívni. Föltépte az ajtót és kikiáltott. De dübörgés nyelte el a hangját, a tálaló fülkében már senki sem tartózkodott. Egyedül voltak. És halálos rettegést gerjesztett lelkében az egyedüllét szorongó érzése. Vissza akart rohanni, végig a vonaton, vissza a fülkéjébe, ahol a csomagjai maradtak. De a leányra nézett, találkozott a kérő, könyörgő tekintetével és akkor úgy érezte, hogy nem hagyhatja el. Most ott, ott mellette van a helye. Bizonytalan léptekkel közeledett hozzá, szédült kissé a feje, meg a vonat is kanyarodott. Talán vigasztalni akarta, talán oltalmat keresett nála. Maga sem tudta. Csak leül mellé a székre és vigyázva a keze után nyúlt, hogy biztatóan megsimogassa. Folyton vadabbá, veszettebbé való vágtatást érzett a lába
