Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-06-02 / 66. szám

1928 junins 2.

Komiromi Lapok

5. oldal.

felügyelője. Kitűnő szanszkrit tudós. Egyszerre csak megjelent a háttérben egy rendkívül sovány férfi. Háziszőttes ruha borította vézna testét és fatalpú szandálja kopogott a kövön. Nem láthattam lehajtott arcát, csak kopasz fejebubja világlőtt ki a félhomályból. Gandhi volt. Elhelyezkedett az egyik gyékényen és attól kezdve mereven ült ott, mint eey szobor. Vinova a szent könyvet olvasta és a többiek halkan mormogtak hozzá- Láthatatlan, tompahangú dobok szóltak.

Egy óra hosszat tartott az imádság, azután mindenki fürödni ment. A reggelinél két fiatalember csatlakozott hozzánk: az egyik Jumnalal Bajaj, aki két évig tanult Oxfordban és rendkívül gazdag ember, a másik a titkárja. Reggelizés közben egyszerre csak bejött hozzánk Gandhi- Hosszú orra alatt mosolyba rándult vékony ajka és megmutatta fogatlan ínyéi

— Vigyázzanak a hölgyek, hogy mit esznek itt, — mondía mosolyogva — nehogy elrontsák a gyomrukat a hindu koszttal.

Jóságot mutattak nagy, nedvesfényü szemei. Reggeli után sétára hívott a mezőre. Többen mentünk vele, a nap az arcunkba sütött. Oszladozott a reggel opálszínű ködje.

— Milyen szép itt, — modta sóhajtva Gandhi — milyen jó szava van a pornak! És képzelje csak: egy amerikai konszern megakarja venni tőlünk ezt a területet, makadámoztatni akarja az utakat. Miért? Mert autókat akarnak itt forgalomba hozni. Ebből nekik hasznuk lesz, de hová lesz a por édes illata? És vájjon boldogabb lesz-e a mi népünk, mert csökkennek a távolságok. Nem! — felelt rá mindjárt elborult tekintettel. Aztán kis szünet után így folytatta:

— Európa sem boldogabb, amióta a repülőgépek eltüntették a nagy távolságokat. A repülőgép csak arra jó, hogy bombákat dobjanak róla.

És boldogan belegázolt a portengerbe.

— Nagyon szeretem, mikor a por a lábamat éri, mondta és levetette a szandálját.

Boldogan nevetett a porban. Olyan volt, mint egy kis gyermek. Hirtelen valami éles tárgyba lépett, mert a lába vérezni kezdett. Felajánlottam neki zsebkendőmet.

— Nem, köszönöm, — felelte. — Engem nem érdekel a fájdalom. De azért felveszem a szandált. Nagyon finom bőrből van, egy barátomtól kaptam. Csak nagyon ritkán viselek lábbelit, mert sohasem tudom biztosan, hogy olyan tehén bőréből készült-e, amely természetes halállal múlt ki. Nem tudnám olyan állat bőrét viselni a testemen, amelyet az én hiúságom kielégitéséért öltek meg. Nálunk, keleten tiszteletben tartják az életet. Jézus nem beszélt ugyan az állatok életének tiszteletéről, de egészen bizonyos, hogy ez volt az ő meggyőződése is.

Később visszatértünk a telepre és ebéd előtt megint azt mondta:

— Vigyázzanak arra, hogy mit esznek nálunk. Emlékszem, milyen borzalmas volt, mikor először kellett európai kosztot ennem.

A t'lep lakói kétszer esznek egy nap. Háziszőttes ruhát viselnek és a földet művelik, a legmagasabb kasztbelíek épugy, mint a legalacsonyabb kaszthoz tartozók. Egyformán aszkéta életet élnek Gandhi követői. Az étkezés a fal mellett ülve történik A fiatalemberek kézzel esznek. A rizst is kézzel eszik. Gandhi nem evett velük. Legutóbb beteg volt és azóta orvosi tanácsra csak gyümölcsöt és forralt kecsketejet fogyaszt.

Ebéd után Gandhi leült primitív kis szövőgépéhez és szőni kezdett. Eljött az egész falu népe és körülülte. Egy fiatalember megcsókolta a lábát és homlokával a földet érintette Aztán engem is igy tisztelt meg, mert ez kijár Gandhi vendégének. Szövés közben beszélgettünk Gandhival.

— ön keresztény, tehát érdekelheti, hogy mi a kereszténység lényege, — mondta jóságosán. — Lényege az abszolút önfeláldozás, a szellem diadala a test fölött. Ezt pedig csak úgy lehet megtanulni, ha a tanítványok pontosan követik mesterüket.

— Kevés nagy mester van ma a világon, — vetettem közbe.

— Ez igaz, — felelte Gandhi — \ Kevesen vannak akik szó szerint j értelmezik a krisztusi igét: add el 1 mindenedet és köves engem. Pedig ' ezt szó szerint kell értelmezni.

Este volt a főétkezés. Vékony kenyérkaréjokat szolgáltak fel, azután retket, gyömbért, hideg burgonyát, amely borssal volt behintve s i különböző hindu növényeket. Tér- j mészetesen sok rizs is volt és különösen kalács és tésztafélék. Hozzá meleg tejből készült levest ittunk. A levest kanál nélkül kellett fo- i gyasztani Mindenki rizscsomókat ragasztott az ujjára és ilyen módon ! kézzel kanalazta a levest

Vacsora után vizet öntöttünk egy- : más kezére. Végül ünnepélyes kül- : sőségek között két kis leány odajött hozzám és anyámhoz és valami piros porral foltot rajzoltak homlo- ’’ kunkra. Ez volt a hindu áldás.

Este felmentük Gandhi szobájába. : Igen egyszerű berendezésű szoba volt ez. Az asztal alatt zöld ken- ! dőbe csavarva iratok voltak

— Ez az én safem, — mondotta I mosolyogva Gandhi.

A vallásról beszéltünk.

— Minden embernek joga van [ hozzá, — mondotta Gandhi — hogy

a maga módján higyje az igázságot. í Csak az a baj, hogy mindenki azt hiszi, hogy ő tudja egyedül az igazságot. Igaz, hogy mindenkinek más vallás felel meg a legjobban. És higyje el, gyermekem, hogy minden vallásnak egy a célja. De az útjaink mindig különbözőek lesznek.

Azután sor került az esti ájtatosságra. Ugyanúgy folyt le olyan ünnepies csendben mint a reggeli. De j most már egy távoli sakál üvöltése j szolgáltatta a kísérőzenét a rendes < ájtatoskodáshoz. Nellie L. Holt. .----- |

Így fiatalít és szépít a

ML-II [ÜLI - PÚDER

CDRaiL-szaooan

Minden gyógyszertárban, drogériában és parfümériában kapható. Főleraka t

«VÖRÖS RAK“ gyógyszertár

Bratislava. — Alapítva 1312-Mentöexpediciök az elszerencsétlenedetf Nobilék felkutatására.

június 1.

Amundsen már kidolgozta a terve az eltüm „halia“ és utasainak megmentésére kiküldendő segitőtxpedició megszervezésére. Ezt a legiiőabciót Elswonh amerikai pénzember finanszaija, aki személyesen jön Oilob3. Az expedíciót repülőgépekkel szerelik fel, amelyek a norvég Diítrichf.en vezetésével fognak állam, aki már résztvett Amundsen 1925 évi északsarki expedícióján íf.

A Szentpétervárott a Szever Szamoj lovics intézet igazgatójának védnökségével alakult bizottság, amelynek az a célja, hogy előkészítse az „Italia“ megmentésére irányuló segilőtxpediciót, elhatározta, hogy egy jégtöró gőzöst és két repülőgépet bocsát az expedíció rendelkezésére. Az expedíció három hónapra szóló élelemmel látja el magát.

A Nobile érdekében megindult nagy nemzetközi segitőakcióval Nansen Fridtjof szerdán visszaérkezett Amerikából. A lapok jelentik, hogy az „S 55“ vízirepülőgép hétfőn startra kész lesz és valószínűleg azonnal el is indul Klngsbayba, hogy a „Citta di Milano“ hajúnak rendelkezésére bocsássa magát. A gép az utat három részletben fogja megtenni.

Sohasem tudja az ember, hogy mitől hízik!

Istállóban, a lovak között van a lisztraktár. — Eyy pék hallatlan yonda tlansága.

— Saját tudósítónktól. —

Komárom, június 1.

Csak most tudjuk értékelni a komáromi hatóságnak azt az éber figyelmét, amelyet a fogyasztó közönség érdekében kifejt az élelmiszer iparosok gyakori és szigorú ellenőrzése révén. Ezek az élelmiszer razziák nagyon is szükségesek, mert ha ezek nem volnának, sajnos az emberi kapzsiság, nemtörődömség miatt a jó Isten tudná, hogy mit fogyasztana a szegény közönség. Tisztelet a kivételnek, de nem egy élelmiszerárust és iparost csak az szoktat a rendre, az egészségügyi szabályok betartására és a tisztaságra, hogy különben a hatósággal gyűlik meg a baja, ha másként cselekszik-Hogy mire képes a gondatlanság és az embertársaik egészségével való nem törődés, azt szomorú példával igazolja az alábbi eset

Hallatlan esetre hívták fel a hatóság figyelmét a dunaszerdahelyi polgárok. A feljelentés szerint egy dunaszerdahelyi pékmester istállóban tartja lisztraktárát, ahol a legnagyobb békében voltak a lovak a liszteszsákokkal.

A hatóság nem akart hinni a jelentésnek, annál nagyobb volt ámulata, amikor meggyőződött róla, hogy a jelentés minden szava megfelel a valósávnak. A följelentés szerint Sch. M. dunas7erdahelyi pékmester több zsák lisztet tart az istállóban, olyan istállóban, melyben lovak is vannak. A helyszínen megtartott vizsgálat az esetről tényleg meggyőződést szerzett s megállapította, hogy az istállóban elhelyezett lisztnemü nem épen gusztusos környezetben van felhalmozva.

Felesleges hangsúlyoznunk, hogy mennyire egészségtelen az ilyen „lisztraktár“, mely a bacillusok milliárdjainak van kitéve. Ha meg feltételezzük, hogy ebből a lisztből kenyeret és süteményt is sütöttek, pláne elmegy az étvágyunk a kenyérevéstől.

A pékmester ellen közegészségügyi kihágás miatt megindították az eljárást.

Régi utazások Komárom vármegyében.

A legrégibb időktől a múlt század közepéig.

Irta: Dr. Baranyay József.

(Folytatás.)

Természetesen a nők nem igen utazgattak annyit a régebbi korban, mint a férfiak. Éppen azért becses ránk nézve az alábbi leírás, mert egy nő utazásáról számol be. Ez utazás leírója is nagy rokonszenvet érzett a magyarok iránt

1717-ben Wortleyné, szül. Montagu Mária keresztül utazik a vármegyén. Férje angol követ volt és férjével utazott Törökországba. Utazását levelekben irta meg.

Az egyik, Bécsből jan. 16-án keltezett levelében azt írja, hogy Jenő herceg erővel arra akarta őket rábírni, hogy várják meg, amig a Duna jégkérge enged és akkor az annyira kedvelt és kényelmes viziuton lehetik meg az utat. A szárazföldi magyarországi utazástól egészen elrémitette őket, de ők mégis, e mellett maradtak és Péterváradró1

azt Írja nővérének, hogy az ijesztgetések csak mind mesébe illő dolgok. Magyarországon pompásau utaztak. A kocsikat szán talpakra helyezték és olyan gyorsan és kényelmesen utaztak, mint a legelső rangú személypostán.

„Győrből, ahol lebilincselő szívességre találtunk elindulván, Írja a nemes hölgy, Komáromot a folyam túlsó partján hagytuk, jan. 18-án Neszmély nevű kis faluba érkeztünk, ahol csak nagy üggyel-bajjal találtunk szállást. Neszmély és Buda között két napig a világ legszebb rónaságán utaztunk keresztül. E róna oly sik, mintha ki volna kövezve és ami a fő, szerfölött termékeny, azonban nagyobb részt puszta, elhagyatott és műveletlen, amit a hosszadalmas török háborúk és a protestáns vallásnak Lipót császár által elrendelt barbár üldözése miatt kiütött legkegyetlenebb polgárháborúk okoztak. Lipót császár a természet által rendkívüli kegyességgel és könyörületességgel volt megáldva, azonban a jezsuiták körmei közé kerülvén, sokkal kegyetlenebb és hűtlenebb lett szegény magyar alattvalói iránt, mint a török a keresztények iránt; minden lelkiismeret mardosás nélkül megszegte koronázási esküjét és a köziratokban számíalanszor adott szavát. Valóban nincs a világon szomorúbb, mint Magyarországon utazni, kivált, ha meggondoljuk, hogy hajdan a lehető legnagyobb virágzásn k örvendelt és ma ily nagy területen embert is alig láthatni.“

Ezek a gondolatok támadtak a nemes szivü Wortleyné lelkében, amikor Komárom megyén végig utazott.

Jenő főherceg elfelejtette megmondani, amikor a magyar pusztasággal rémitgette e hölgyet, hogy ezt a pusztaságot kinek is köszönheti Magyarország?

Az akkori tél keménységét bizonyítja, hogy jan 26-án Mohács táján még be volt fagyva a Duna és a jégen mentek át a túlsó partra.

Pope költőnek és a walesi hercegnek Drinápolyból irt levelében azt írja, hogy eddig a császári követek és az angol utazók Magyarországot a Dunán utazták keresztül. Ö örül, hogy egészen ismeretlen tájakon tehette meg az utat.

Amikor a XVIII. században Pray György a vármegyén keresztül utazóit, Neszmélyen is megfordult. Itt talált egy réztáblát, amelynek felírása szerint a Neszmélyen elhalt Albert király belső részeit olt te mették el és ez a tábla jelezte a belső részek nyugvó helyét. Mária Terézia, amikor hirt hallott erről a tábláról, azt Bécsbe vitette és ott a Szent István templomban helyezte el.

Itt említjük meg. hogy 1712-ben a bihari követek 3 hélig utaztak a rossz utak miatt, mire Pozsonyba értek, Elképzelhetjük, hogy milyen lehetett az ut, amelyen jöttek.

Magyarországon 1744-ben Budapestről öt irányban ágazott el a posta. Az egyik Komárom, Győr, Moson utbaejtésével Bécsig haladt. E vonalon 12 magyar postaállomás működött. Később az utasok kényelmére gyors postakocsikat létesítettek. öt utas foglalt helyet bennük. Az utolsó ilyen személyszállító postavonal Magyarországon a kontárom—érsekujvári volt, amely az érsekujvári vonal megnyitásakor szűnt meg a XX. század elején.

Komárom vármegyének nemcsak a csallóközi része volt veszedelmes az utazókra nézve, nemcsak a Csallóköz volt titokzatos, időnként