Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-06-02 / 66. szám
1928. junius 2. Komáromi Lapolt 3. oldal. SANATORIUM Dr. Hugo Selye Komárno, Deák F. utca 3. Sebészeti és nőbetegek részére Telefon 68. 484 be arról, hogy egyszer már elutasította a szabályrendeletet úgy a pénzügyi, valamint a közraunkaügyi minisztérium, de erre ő ismét visszaküldte a szabályrendeletet azzal, hogy a belügyminisztérium kívánja a kedvező elintézést, tekintettel Komárom nehéz anyagi helyzetére és határszéli fekvése miatt, mire a pénzügyminisztérium kivételesen már jóvá is hagyta a szabályrendeletet. A szabályrendelet a közmunkaügyi minisztériumnál volt, itt a bizottság megállapította, hogy a belügymi nisztéiium kívánságára ez a fórum is, kedvezően elintézte. Most még a minisztertanács elé kerül az ügy, mely végleges döntést hoz. A közmunkaügyi minisztériumban tárgyalt a bizottság a kikötő eladásával kapcsolatos szerződésnek a város által annak idején kikötött föltételeknek az állam részéről való be nem tartásáról és a kisajátítandó uj kikötői telkekről, igy pi. a kikötő mentén lévő útnak egész a fürdőig való kikövezéséről, a városi köveknek a már kész útba való beépítéséről és visszaadásáról, a már bekerített és az 1920. évi szerződésben el nem adott telkekről. A bizottság azt a választ kapta, hogy az úttest kikövezése vitás kérdés, mert a szerződésben nincs megjelölve, hogy az ál lám mitől meddig köteles a kikötő menti mat kikövezni. Az elfoglalt telkekről azt mondták, hogy a kiköíő úgy kívánta, hogy egyes helyeken többet foglaljanak el. Minden vitás kér dést különben tisztáznak junius első feiében, amikor egy bizottság érkezik majd Komáromba a közmunka ügyi minisztérium részéről úgy Prágából, mint a pozsonyi txpozifuiától. Kérik a vá rost, hogy mivel a komáromi kikötőből sra bad kikötőt akarnak létesíteni, a város is jóakarattal kezelje az ügyet, mert a saját érdeke is úgy kiv.'nja. A kikötő már eddig is körülbelül 700 munkásnak biztosit megélhetést és még többnek fog biztosítani, ha ki lesz építve. A pozsonyi kikötőben már j évek óta nem csinálnak semmit, minden erejükkel a komáromi kikötő kiépítését forszírozzák. Végeredményben, ha a tárgyalások a vá ros miatt nem hoznának kedvező eredményt, akkor a kikötő további épi lése abba marad és egyszersmindenkorra vége lesz a tervezett szabad kikötőnek. A tranzitó áruk utáni vagononként 10 K szedése teljesen lehetetlen kívánság. Ami a te’ekcserét illeti, kijelentet-Iték, hogy nem áll módjakban a a hadügyminisztériummal szemben követelésekkel fellépni, de a vá| ros törekvését ez irányban támo- I gatni fogják és a város könnyebben is juthat a kivánt telkekhez, Ímeit joga van neki kisajátítani az építkezésre szükséges telkeket. I A dohánybeváltó vezér igazgatóságá; nál is járt a bizotlság és előadták a 3 komáromi dohánybeváló munkásságá• nak kívánságát, hogy ] legyen a dohány beváltóban orvosi rendelő. ] A kívánságot a vezérigazgató méltá• nyolía és ebben az ügyben tárgyalt is a komáromi munkásbíztositóval. ] Az egész tárgyalás csak a rrunj kásbiztositó magas követelésén hiúsult mrg, , A munkásbiztosi'ő ugyanis 1200 koj rónát kívánt havonkint orvosa részére, \ a dohánybeváló csak 500— 600 koronát volt hajlandó adni. Egy másik kivánsága a munkásságnak, hogy } a dohánybeváltóban fürdőt rendezzenek be, aminek létesítését megígérte a vezérigazgató. Harmadik kívánság, hogy az ételmelegítők és az ebédlő bővíttessék ki, amire szintén ígéretet kaptak. To vábbi kívánság, hogy a dohánybeváltó j területén rendezzenek be egy helyiséget, ahová az anyák elhelyezhessék munkájuk alatt a csecsemőiket. A gyermekotthon berendezése meg 1 kakedv ? És hol van a két asszony, — a pokolszenaü fekete, meg a gömbölyű ringóléptü parasztleány ? Elmaradtak rég. Mint a szalma szál, amelyet a lábuk elé sodort a szél. Ráléptek, vitték egy darabon, aztán le kopott, elmaradt az ut porában. Ami megmaradt, ami kisért, az a honvágy volt. Fájó, nehéz, keserű honvágy, minden nap égőbb, mélyebb sajgást véső honvágy, amely megbar* nit minden darab kenyeret, ott fáj a legjobb pohár bor fenekén... Honvágy» — vagy a lelkiismeret hangja ? Hogy csak egyszer... Csak még egyetlenegyszer... Mindegy. Hazahozta őket. Kicsit megkopva, kicsit megtépázva jöttek vissza az áldott magyar földre, a szivükben halleluját zengett a megtérés, a megbékélés öröme. Úgy egyeztek. Csele Péter hazamegy, körülnéz, azután itt találkoznak a csárda alőtt. Úgy is lett. Nagy vígan nekiindult a Péter, — kora délelőtt, — jócskán alkonyodott most, hogy visszaérkezett, Poros és fáradt. — Fölvett egy kocsi, — azért jöttem vissza hamarább, — mesélte, — a furmányos rám sem igen ismert, pedig egyazon faluból való, — mondja már, olyan nagvon megöregedtem ? . . . Varga Ábris kurtán, idegesen felnevetett : Hát hisz nem fiatalodunk, annyi szent,, . Valahogy a torkán szorult a beszéd. Mindenről beszéltek e után. Elmondták az időt, a termést, a nagyvilágot, csak arról az egyről, arról a legégetőbb, legédesebb titkos egyről nem beszéltek még. Hogy mit látott a Csele Péter a faluban? Kikötött a komp. Hetyke legényke volt a botos násznagy. Hatalmasat kurjan’olt, feldobta a pörge kalapját, — a komp lassan úszott vissza a menyasszonyért Ideát tetőfokra hágott a sikongás. A lányok vízzel fröcskölték a legényeket, ezek meg visszalocsoltak pohárból. A korcsmáros már a hordókat görditgette, asztalokat, pa dókat cipeltek a cselédei, a nyitott tűzhely felől nehéz hagyma és sült illata csapott ki és lassan nehezült az alkonyi levegőre. Akkor felcsendült az estharangszó. Nem birta tovább Varga Ábris. — Azt az egyet, — kezdte elfúló szívvel — azt az egyet mondja el, hogy mint talált mindent odehaza ? Fellélekzett. Csak most érezte igazán, hogy hiszen ő azért van itt, azért van a világon, hogy mégegyszer, még csak egyetlen egyszer szélesretárt karral belépjen a portája ajtaján, — végignézze a földjét, magasra emelje a kisfiát... Eltolta a poharat is. A két karját könyökhő! végigfektette az asztalon, úgy várta feszülten a másik szavát. Már nem törődöit rátarti büszkeséggel. már kész volt megkövetni. Csele Péter barna arcán végigfutott a láng. Nthéz, forró láng. Mélyre konyult a feje. Aztán úgy dünnyögte, lassan, befelé: — Megvert az Isten.. . Nem is érdemeltem egyebet. Vargán végignyilalt a rémület. — Meghalt, — súgta borzadva — erre az egy eshetőségre, Isten tudja, nem gondolt. És valahogyan, babonás hittel kötötte a saját sorsát a másikéhoz. Közös volt a bűnük. Csele a fejét rázta. — Nem halt meg, mással él. Milyen egyszerűen, milyen gyászosan hangzik ez. Mással él. — Ott álltam a kiskapunkban, — kesergett most már felszabadulva Csele Péter, — zörgetek. Derék lány jön ki, kinéz, jóformán nem is látja az arcom a íécen át, bekiált: — Édesanyám, valami szegény ember. fog valósulni. Ezenkívül azt kívánja a munkásság, hogy „ dohánybeváltó épitiessen az üzem mellett munkásházakat az ott dolgozó munkásság részére. A vezérigazgató erre vonatkozóan kijelentette, hogy már Munkácson is építettek ilyen munkásházakat, adjon a város rendelkezésükre telket, avagy szerezzen a város részükre elfogadható áron telket s azonnal hozzáfognak a munkáslakások építéséhez. Ők maguk sem a katonai kincstártól, sem magánosoktól nem vesznek lelket, meit mihelyt arról volna szó, hogy a dohánybeváltónak van szüksége ezekre a telkekre, oly magas volna a tel ek j értéke, hogy máris nem lehetne az j építkezésekről beszélni. További kíván- jj ság volt a szakmunkások és napszá- \ mosok bérének a felemelése. Erre az volt a válasz, hogy a szakmunkások fizetését kormány- j rendelettel rendezik, amelynek kiadása már e napokban ! várható. j A városi bizottságnak arra a kérdé- * sére, hogy ) bővítsék ki a komáromi dohány- ; beváltót, * f a vezérigazgató azt felelte, hogy épen j mozgalom van a komáromi dohány- ! beváltó leépítésére, mert a dohány behozatala a távoli zólyomi vidékről nagyon költséges és á komáromi munkásság sem viselkedik megfelelően, sztrájkol, az ilyesmik nem mozdítják elő a dohánybeváltó kibővi ésél, de ép ( az ellenkezőjét. A vezérigazgató kívánja, hogy a komáromi dohánybevál- * tónál munkáslakásokat építsenek, ez f érdeke a városnak azért is, mert akkor f a dohánybeváltó kötve lesz Komárom- I hoz az ingatlanok által és neki is j könnyebb lesz érvelni a leépítés ellen, j Végül tárgyalt a bizottság az | országos szociális biztosító inté- \ zetlel az újabban felveendő 10—12 j milliós kölcsön ügyében. Stern dr,, a kö'csörügyek elő dója ki- I jelentette, hogy épen május 22 én kö j zöhék a várossal azokat a feltételeket, j amelyek mellett a kért kölcsön folyósítható ienne. S em dr. kijelentette, hogy ; Komárom város az 1927. évben beadott kölcsön iránti kérvénye folytán még ' mindig előjegyzésben van és Én meg szólni se tudtam. Ismerhetem, lám, hisz ez az én Boriskám, Akkor kiszól az anyja: Adj szivem neki egy falat kenyeret, azt’ siess a tésztával, egy kettőre itthon lesz apádurad... így mondta: apádurad... — Itt van ez a darab kenyér, — csapta ki az asztalra Csele Péter, — az asszony sütötte, a lány szelte, kegyelemből adták nekem. Mert jószivüek mindenkihez. Csak énnekem nincs helyem őnáluk. Kimaradtam önként az ő életükből, hirt küldtem, hogy meghaltam .. . akkor, mikor maga .., bolond fejjel... Nem is érdemiek egyebet. Hanem azt az egyet — Isten engem úgy segáljen — megszolgálom nekik, azt a karaj kenyeret . . . Bemegyek a nagyvárosba. Dolgozni fogok emberül. Feléjük nem nézek. Nem rontom el mégegyszer az életüket. A megtakarított pénzt elteszem a takarékba, a nevükre. Hogy majd a halálom után könnyű legyen nekem is, nekik is. Azt a karéj kenyeret meg elviszem a sirba velem... — A városba dolgozni, — Varga Ábris tompán ismételte a szót. Úgy forgatta, mint egy nehéz szerszámot, amelynek fél a nyitjára rájönni, mert az értelme borzalmas. — Szegényházban élem öreg napjaimat, — Csele Péter csontos arcán végigfutott a könny. — Elhibáztuk, — ütötte keményen, fájón csontos öklét az asztalra, — ott hibáztuk el az elején. Akkor Varga előrehajolt. — Minálunk nem járt? — kérdezte rekedten, szégyenlősen, — igen minálunk odaát nem volt?... Csele intett, hogy nem. — De ott laknak, — mondta aztán, — virág van sok, fehér viola a kertben, a Julis virága. Varga Ábris elborult, Fehér viola 1.. Vezekelt. Most érezte, hogy nehezen, fájó keményen rajta nyugszik az Isten MBEIHMIt nemzethizileg iunert linltlj Kellemes nyaralóhely« pompás vidékkel Wienből 35 perc alatt elérhető. Naponta cca 100 vasút és 80 villámos közlekedik. 4 szanatórium, 1 a középosztály részére, 1 gyermekszanatórlnm, 41 nagy szálloda, penalők, számtalan vendéglő. Lakás és ellátás minden árban. Világhírű kénesfürdők I „Tszapcsomagolás" Ivókúra Szőlőkúra Újonnan épült strandfürdő! Ügetöversenyek, »utó-, motor- és csónakkirándulás. Magas művészi nívójú városi színház nyári színkörrel. Elsőrangú zene csodaszép parkban. Több mozgószinház állandóan változó műsorral. Villamos, taxiautó, bérkocsi, egyfogatu, Felvilágosítással szolgál: llinni BADEN BEI WIEN Telefoni Baden 243. 432 ha a város teijesiii a közölt feltételeket, akkor ők a kölcsönt 14 napon belül folyósilják és pedig készpénzben 100 koronáért 99 koronát adnak, egy százalék marad a közigazgatási költségekre. A kamatláb 6 százalékot tesz ki, az amortizálás! részletekkel együtt hét és fél százalékot fog fizetni a város a felveendő kölcsön után. Útépítés céljaira 15 évre, házak építésére pedig 26 és fél évre adnak kölcsönt. Ha a város a kivánt adatokkal már készen lenne, akkor még junius folyamán folyósítanák a kölcsönt. Olvassa és terjessae a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat megkáromolt, elfelejtett keze. Le fog rá sújtani. Mert ő is bűnözött. Nagyon. Akkor. Az élet elején. Odaát énekelni kezdtek. Jön már a menyasszony. Vadul, rikoltva üdvözölték a közelgő kompot... Csele felállt. Intett a korcsmárosnak. — Megyek, — mondta egyszerűen, — nincs énnekem ilyen vigságban semmi maradásom. A városba megyek dolgozni... Felnézett az égre. — Telihold lesz... — fűzte tovább, — tele van a szivem is. Velem megesett. Senkit sem okolhatok... — Hát kend? — kérdezte és búcsúzóul a két ujját nyújtotta. Varga Ábris kihúzta a szálfa alakját, — Hazamegyek, — vágta oda büszkén, keményen, — engem várnak. — Hát az Isten áldja. Elkoppant a lépte. Elnyelte az esthomály. Varga Ábris elgondolkozva nézett utána. Aztán végighuzta eres kezét a homlokán. Nem, — azt a nehéz felhőt csak hites asszony ölelése, vagy a gyerek puha ajka mosná le. Itt a komp! Fáklyás, virágos, muzsikás vigsággal hozták a menyasszonyt. Hogy is mondta Csele? Nincs nekem ilyen vigságban semmi maradásom. Varga Ábris felemelte a fejét. — Kinek a lakodalma ez? — röppent el ajkáról a régen égő öntudatlan kíváncsiság. Aztán sebten a szemére húzta a kalapját és még mielőtt a korcsmáros szólhatott volna, futva indult a felelet elől. És mire kikötött a komp, elindult Varga Ábris is, szökve, titkon, az est palástjába húzódva vezekelni oda, ahol vétkezett, — a városba...
