Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-06-02 / 66. szám
**wwry»re»ki 1 évlo Sy»m 60. ffzAm. iSsKombat, 1928, június 2. löSfiseiési fa ssehnlovák éítékbsn: Sal^bea é% vidékre postai asétküidésssi: ÍTI8 SO K, félén* 40 5, nsgysdéne 20 I. — ItUKldön 150 KC. ?ea ssáan árat 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA; TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÄL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Ü*erfcesiíő*ég éa kiadóhirmtal: Nádor-a. S|„ Megjelenik hctenkint háromno; j kedden, csütörtökön és szombaton. Ludákok és agrárok Komárom, —június 1. Más politikai meghatározás szerint a szlovákok és a csehszlovákok háborúja két nevezetes határkőhöz érkezett el. A csehszlovák agrárok megint felvonulást rendeztek és pedig megint Prágában, ahova Szlovenszkóból is csőditettek erre mindig kapható közönséget útiköltségeik és napidijaik megtérítése ellenében. Hodzsáék tévedésből sem demonstrálnak másutt, mint Prágában, hogy ezzel is kifejezésre juttassák elvi álláspontjukat, amely őket Prágához szögezte. A szlovák néppárt pedig a pittsburgi szerződés megkötésének évfordulóját használta fel arra, hogy pünkösd ünnepén Trencsénben gyűlést tartson és ott politikai deklarációkat tegyen. A szlovák néppárt, mely magát mint többségi párt, a szlováksággal azonosítja, erős támadást intézett csehszlovák testvérpártja, az agráriusok ellen, akik lapjaikban igen fölényesen intézik el a ludákokat és azt vágják a szemük közé, hogy föl is ut, le is ut, tessék kisétálni a kormánypártok közül, ha nem tetszik a dolog. Ez a szerencsétlen párt, melynek távolról sincsenek olyan tehetséges vezérei, mint az agráriusoknak, egy idő óta deklarációkkal tartja magát felszínen. Most is adott ki egyet a szlovák nemzet nevében. Csakhogy azt kell kérdeznünk ez alkalomból, hogy hol is az a szlovák nemzet? A néppárt mögött nem látjuk. Egy része mindenesetre még bízik a tehetségtelen vezérekben és utánuk megy ideigóráig, de a kijózanodott többség már nem elégszik meg a Hlinkaféle gyerekesen naiv „villanásaival“ az eldobott autonómiának, ahogyan a centralista közigazgatási reformról még ma is nyilatkozik. Egy nagy kontingense a szlovák és ludák szavazóknak már elfordult tőlük és részben az autonomista keresztényszocialista pártban, részben pedig a kommunisták között helyezkedett el. Mig igy az egykor erős ellenzéki szlovák néppárt szép csendesen lejárja magát és deklarációinak már komoly értéket egyáltalán nem tulajdonit, mert ezt eljátszotta kormányba lépésével és a kormányon való ellenzékeskedi komolytalanságával, addig a centralizmus villanásai már egészen közelről látszanak és a harc folyik a tartományi elnökségért, mindkét kormánypárt : az agrárius és a néppárt között. Az agráriusok közül nevezik ki a történelmi országok egyikének elnökét, tehát ezzel tényleg kimerítik ehhez való jogcímüket ; másrészt az is való tény, hogy Szlovenszkón több a ludák, POLITIKAI^ SZEMLE Komárom, — június 1. Országos pártvezetőségi ülés. A magyar nemzeti párt országos pártvezetősége június hő 4. én, hétfőn dél előtt 11 órakor Kassán az Orient szálló termében országos pártvezetőségi ülést tart. A pártvezetőségi ülésen az országos elnök politikai beszámolót mond s a páti törvényhozó tagjai beszédekben ismertetik a politikai helyzetet. A magyar nemzeti párt ezen az ülésen ejti meg a tartományi képviselőtestületbe a jelöléseket. Benes külügyminiszter expozét mond. Közei három hónapi külföldi tartózkodás után visszaérkezett Benes dr. külügyminiszter Prágába. Mint a kormány németnyelvű félhivatalosa értesül, a parlament mindkét házának külügyi bizottságát június 6 ra ülésre hívják össze, amelyen Benes külügyminiszter expozét fog mondani a külpolitikai kérdésekről és beszámol azokról a tárgyalásokról, amelyeket a külföldön folytatott a különböző államférfiakkal. A jövő héten dönt a koalició a választások kérdésében. [ nézve is határozni fog. ügy látszik, hogy a választások kérdése rendkívül súlyos problémája a koalíciónak, amely hetek óta foglalkozik a közigazgatási reform életbeléptetésével, de döntésre mindeddig nem került a dolog. Azt azonban mér meglehet állapítani, hogy a sok huzavonának eredménye az, hogy a választásokat semmiesetre sem fogják a jubileumi ünnepségek előtt megtartani. A csehszlovák-német közeledés miatt nyugtalankodnak Angliában. Benes dr. külügyminiszter berlini tárgyalásai, noha a kiadott jelentés igen tartózkodóan és szűkszavúan foglalkozott azokkal, a nagy antant köreiben meglehetős idegességet kelteit. A nyugati nagyhatalmak nem valami jó szemmel nézik Csehszlovákiának Németországhoz való közeledését és ennek a Daily Telegraph cimü londoni lap kifejezést is ad egyik most megjelen4 cikkében. A lap megállapítja, hogy Benes legújabb tervei jóval tulmennek a német-csehszlovák közeledésen, sőt határol ottan nyugtalanitók. Meglepő az is, hogy Benes a csatlakozást alku tárgyává képes tenni, valaminthogy európai vámuniót kiván létesíteni, mely idővel politikai szövetséghez vezetne. Sem Angolország, sem Franciaország nem hagyhatná jóvá ezt a föderációt, ha abba beleveszik Németországot is, mert ezzel sikerülne Németországnak megteremtenie a maga gazdasági hegemóniáját. De mégjobban ellenzi ezt Olaszország. A lap megjegyzi még, hogy a Temps is figyelmezteti Benest arra, hogy ne vigye túlzásba a csehszlovák-német közeledést. Ülést tart a szenátus. A szenátus június 5-én kedden délután négy órakor ismét ülést tart. A tárgysorozaton két jelentéktelen kormányrendelet és egy mentelmi ügy szerepel. A szenátus ülése előtt a nemzetgyűlés mindkét házának elnöksége tart közös értekezletet. Az akasztéfa árnyékában Irta Viator Hungarlcus. A koalició nyolcas bizottsága szerdán és csütörtökön ismét ülés: tartott, amelyen a parlament munkarendjéről tanácskoztak. A koalició foglalkozott a szociális biztosítás novellájával, amelyre nézve a szakbizottság által előterjesztett több javaslatot elfogadott a koalíciós bizottság. Jól értesült politikai körökben úgy tudják, hogy a koalíció erősen el van tökéivé a szociális biztosítás novellájának juiius hó közepéig leendő elintézésére. Evégből a szociálpolitikai albizottságot a jövő hétre összehívják, hogy a novellát a paritásos elvre vonatkozó szakaszok kivételével letárgyalja. Junius 8-án a szociálpolitikai bizottság kezdi meg üléseit, amely junius végéig befejezi munkáját. A nyolcas bizottság hétfőn este fog véglegesen dönteni a paritás kérdésében. A keddi és szerdai ülésen dönt a bizottság a közigazgatási reform életbeléptetését illetően és az országos és járási képviselőtestületi választásokra mint az agrárius, viszont a ludákok nem tudnak nagyobb kaliberű embereket jelölni erre az állásra. A vidéki plébánosokból é3 falusi ügyvédekből álló ludák vezérkarban nincsen politikai horizont és látókör, az az elv, hogy akinek az Isten hivatalt ád, észt is adott hozzá, csak ludák szempontokból lehet helyes, a nagy nyilvánosság és a közvélemény nem nyugszik meg olyan könnyen és bizonyítékokat keres a jelöltek rátermettsége felől. El lehetünk készülve, hogy a ludák-agrárius testvériségnek még hasonló kifejezésével fogunk találkozni a tartományi közigazgatás utain. Mennyivel más lenne a helyzet egy igazi autonóm-párt súlyával szemben, mely azt nemcsak jelszó gyanánt járatja le, hanem célkitűzéssé tudja tenni. De kiegyezni tiz százalékra az autonómia látszatáért és a pittsburghi szerződésről deklarációkat gyártani: A vázseci parasztimból leit újságírónak és hivatásos kékszakállnak kimérte a földi igazságszolgáltatás a legnagyobb büntetést: halálra Ítélte. Hasztalan volt a védőügyvédek minden ügyeskedése, az esküdtek igazmondása megtalálta azt az utat mely a felháborodott közvélemény szerint a megnyugváshoz és a kiengesztelődéshez vezet. Michalkó Jánost, aki a főtárgyaláson „becsületszavára“ hivatkozott állandóan, halálra ítélte a prágai törvényszék a magyar büntetőtörvény alapján. Hol van Michalkó becsülete? Valahol, talán maga sem tudja, elmaradt tőle, talán az első kis szélhámoskodásnál, maga sem emlékezett rá és csak most riadt meg, hogy olyasmire hivatkozott, amelyre nem hivatkozhátik, mert a becsület az emberi erkölcsi értékek hiánytalan maximumát jelenti. Érdekes ennek az embernek az oeuvreje, amelyet a forradalomtól kezdve csakugyan nem fér össze a polf tikai komolysággal. A ludákok po' litikai hitele kimerült, amikor pillanatnyi előnyökért besétáltak a kormányba két miniszteri autóért és értéktelen politikai csecsebecsékért. Az agráriusok nem is marasztják őket tovább : mehetnek, mert ott van ugrásra készen a legtesthezállóbb ellenzéki félbalolda!i párt, a cseh nemzeti szocialista müellenzék, amely elveit fenntartogatja már régen és csak egy intésre vár ... Az agrárius és ludák pártjok helyzete a legjellemzőbb a szláv testvériségre, mely tiz esztendőn keresztül korántsem világnézeti szempontokból távolodott el egymástól, hanem inkább a személyi torzsalkodásban élte ki szomorú életét. Egyúttal tanulság és intő példa más irányban is, hogy mire vezet a politikai tőkének aprópénzre váltogatása és a nemzeti egységnek feláldozása. 7supári titkárságon, szlovák pubiieistaságon, csehszlovák szeikesztősködéseo és a cseh Národny Listy vezetéséig megfutott. Hány botlás, hány elcsúszás lehetett benne, amelyből csak legközelebbi barátai és legszűkebb környezete tudhat és ez a környezet most szégyenkezve hallgat. Mi sodorta ezt a Michalkót a züllés lejtőjére? Megmondhatjuk a véleményünket: a forradalom, ahol Robespierre és Dantonnak indult ez a Michalkó is, pedig maga sem tudta magáról, hogy könnyű fajsúlyú salak, aki az első kínálkozó alkalommal el fog csúszni a narancshéjon és lezuhanik — óh, korántsem abba a tisztes környezetbe, amelyből kiemelkedett, — hanem le a Dante poklába, ahonnan nincsen viszszatérés Michalkónak dőlt a pénz a zsebébe, tízezreket keresett évente és az mind kevés volt neki, mikor mohó vággyal kezdte habzsolni az életet. Ezek a Michalkók vígan tenyészted amikor kvalifikációnak fogadták el s nemzeti gyülölséget és azért érdemrendeket osztogattak. Még egyszer és utoljára belekapaszkodott a pártatlant' bíróság előtt is az irredenta szalmaszálába és a rablógyilkosságból politikai bűncselekményt szeretett volna csempészni a bírói emelvényre, de ez a végső gyalázatossága szintén elcsúszott a bűntársához intézett levelezés beszolgáltatásán. Hogyan megérezte ez a Michalkó, hogy a hurok fonódik a nyaka köré és mennyi tervet tud kovácsolni cellája szűk falai között a szabadulásra. A legjobb volna kiúszni az áldozat hátán, akit „kémnő“-nek kell feltüntetni. Erre kaphat közvéleményt Prágában mindig, mert Michalkó ismerte Prágát. Még a rehabilitáció gondolata is megvillant agyában ennek a szerencsétlen, lecsúszott embernek, aki még akkor sem hitte, hogy már csak kitaszítottja maradhat az emberi társadalomnak, akkor is, ha megmentheti hitvány életét. Micsoda százrétü emberi élet ez, amelyet Michalkó élt és micsoda aljas ráncai és dudorai voltak ennek az emberi agyvelőnek, aki üzleti foglalkozása szerint irredentát szállított arról a nemzetről, amelynek műveltséget, tudást köszönhetett és amelyet kész volt hátba-