Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-06-02 / 66. szám

**wwry»re»ki 1 évlo Sy»m 60. ffzAm. iSsKombat, 1928, június 2. löSfiseiési fa ssehnlovák éítékbsn: Sal^bea é% vidékre postai asétküidésssi: ÍTI8 SO K, félén* 40 5, nsgysdéne 20 I. — ItUKldön 150 KC. ?ea ssáan árat 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA; TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÄL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Ü*erfcesiíő*ég éa kiadóhirmtal: Nádor-a. S|„ Megjelenik hctenkint háromno; j kedden, csütörtökön és szombaton. Ludákok és agrárok Komárom, —június 1. Más politikai meghatározás sze­rint a szlovákok és a csehszlová­kok háborúja két nevezetes határ­kőhöz érkezett el. A csehszlovák agrárok megint felvonulást rendez­tek és pedig megint Prágában, ahova Szlovenszkóból is csőditet­­tek erre mindig kapható közönsé­get útiköltségeik és napidijaik meg­térítése ellenében. Hodzsáék téve­désből sem demonstrálnak másutt, mint Prágában, hogy ezzel is ki­fejezésre juttassák elvi álláspont­jukat, amely őket Prágához szö­gezte. A szlovák néppárt pedig a pittsburgi szerződés megkötésének évfordulóját használta fel arra, hogy pünkösd ünnepén Trencsén­­ben gyűlést tartson és ott poli­tikai deklarációkat tegyen. A szlovák néppárt, mely magát mint többségi párt, a szlovákság­gal azonosítja, erős támadást in­tézett csehszlovák testvérpártja, az agráriusok ellen, akik lapjaikban igen fölényesen intézik el a ludá­­kokat és azt vágják a szemük közé, hogy föl is ut, le is ut, tes­sék kisétálni a kormánypártok kö­zül, ha nem tetszik a dolog. Ez a szerencsétlen párt, melynek távol­ról sincsenek olyan tehetséges ve­zérei, mint az agráriusoknak, egy idő óta deklarációkkal tartja ma­gát felszínen. Most is adott ki egyet a szlovák nemzet nevében. Csakhogy azt kell kérdeznünk ez alkalomból, hogy hol is az a szlo­vák nemzet? A néppárt mögött nem látjuk. Egy része minden­esetre még bízik a tehetségtelen vezérekben és utánuk megy ideig­­óráig, de a kijózanodott többség már nem elégszik meg a Hlinka­­féle gyerekesen naiv „villanásaival“ az eldobott autonómiának, ahogyan a centralista közigazgatási reform­ról még ma is nyilatkozik. Egy nagy kontingense a szlovák és ludák szavazóknak már elfordult tőlük és részben az autonomista keresztényszocialista pártban, rész­ben pedig a kommunisták között helyezkedett el. Mig igy az egykor erős ellen­zéki szlovák néppárt szép csende­sen lejárja magát és deklarációinak már komoly értéket egyáltalán nem tulajdonit, mert ezt eljátszotta kormányba lépésével és a kormá­nyon való ellenzékeskedi komoly­talanságával, addig a centralizmus villanásai már egészen közelről látszanak és a harc folyik a tar­tományi elnökségért, mindkét kor­mánypárt : az agrárius és a nép­párt között. Az agráriusok közül nevezik ki a történelmi országok egyikének elnökét, tehát ezzel tény­leg kimerítik ehhez való jogcímü­ket ; másrészt az is való tény, hogy Szlovenszkón több a ludák, POLITIKAI^ SZEMLE Komárom, — június 1. Országos pártvezetőségi ülés. A magyar nemzeti párt országos párt­vezetősége június hő 4. én, hétfőn dél előtt 11 órakor Kassán az Orient szálló termében országos pártvezetőségi ülést tart. A pártvezetőségi ülésen az orszá­gos elnök politikai beszámolót mond s a páti törvényhozó tagjai beszédekben ismertetik a politikai helyzetet. A ma­gyar nemzeti párt ezen az ülésen ejti meg a tartományi képviselőtestületbe a jelöléseket. Benes külügyminiszter expozét mond. Közei három hónapi külföldi tartóz­kodás után visszaérkezett Benes dr. külügyminiszter Prágába. Mint a kor­mány németnyelvű félhivatalosa értesül, a parlament mindkét házának külügyi bizottságát június 6 ra ülésre hívják össze, amelyen Benes külügyminiszter expozét fog mondani a külpolitikai kér­désekről és beszámol azokról a tárgya­lásokról, amelyeket a külföldön folyta­tott a különböző államférfiakkal. A jövő héten dönt a koalició a választások kérdésében. [ nézve is határozni fog. ügy látszik, hogy a választások kérdése rendkívül súlyos problémája a koalíciónak, amely hetek óta foglalkozik a közigazgatási reform életbeléptetésével, de döntésre mindeddig nem került a dolog. Azt azonban mér meglehet állapítani, hogy a sok huzavonának eredménye az, hogy a választásokat semmiesetre sem fog­ják a jubileumi ünnepségek előtt meg­tartani. A csehszlovák-német közeledés miatt nyugtalankodnak Angliában. Benes dr. külügyminiszter berlini tárgyalásai, noha a kiadott jelentés igen tartózkodóan és szűkszavúan foglalko­zott azokkal, a nagy antant körei­ben meglehetős idegességet kelteit. A nyugati nagyhatalmak nem valami jó szemmel nézik Csehszlovákiának Né­metországhoz való közeledését és en­nek a Daily Telegraph cimü londoni lap kifejezést is ad egyik most megjelen4 cikkében. A lap megállapítja, hogy Benes legújabb tervei jóval tulmennek a német-csehszlovák közeledésen, sőt határol ottan nyugtalanitók. Meglepő az is, hogy Benes a csatlakozást alku tár­gyává képes tenni, valaminthogy euró­pai vámuniót kiván létesíteni, mely idővel politikai szövetséghez vezetne. Sem Angolország, sem Franciaország nem hagyhatná jóvá ezt a föderációt, ha abba beleveszik Németországot is, mert ezzel sikerülne Németországnak megteremtenie a maga gazdasági hege­móniáját. De mégjobban ellenzi ezt Olaszország. A lap megjegyzi még, hogy a Temps is figyelmezteti Benest arra, hogy ne vigye túlzásba a csehszlo­vák-német közeledést. Ülést tart a szenátus. A szenátus június 5-én kedden dél­után négy órakor ismét ülést tart. A tárgysorozaton két jelentéktelen kor­mányrendelet és egy mentelmi ügy szerepel. A szenátus ülése előtt a nem­zetgyűlés mindkét házának elnöksége tart közös értekezletet. Az akasztéfa árnyékában Irta Viator Hungarlcus. A koalició nyolcas bizottsága szer­dán és csütörtökön ismét ülés: tartott, amelyen a parlament munkarendjéről tanácskoztak. A koalició foglalkozott a szociális biztosítás novellájával, amelyre nézve a szakbizottság által előterjesz­tett több javaslatot elfogadott a koalí­ciós bizottság. Jól értesült politikai körökben úgy tudják, hogy a koalíció erősen el van tökéivé a szociális bizto­sítás novellájának juiius hó közepéig leendő elintézésére. Evégből a szociál­politikai albizottságot a jövő hétre összehívják, hogy a novellát a paritá­sos elvre vonatkozó szakaszok kivételé­vel letárgyalja. Junius 8-án a szociál­politikai bizottság kezdi meg üléseit, amely junius végéig befejezi munkáját. A nyolcas bizottság hétfőn este fog véglegesen dönteni a paritás kérdésé­ben. A keddi és szerdai ülésen dönt a bizottság a közigazgatási reform életbe­léptetését illetően és az országos és járási képviselőtestületi választásokra mint az agrárius, viszont a ludá­kok nem tudnak nagyobb kaliberű embereket jelölni erre az állásra. A vidéki plébánosokból é3 falusi ügyvédekből álló ludák vezérkarban nincsen politikai horizont és látó­kör, az az elv, hogy akinek az Isten hivatalt ád, észt is adott hozzá, csak ludák szempontokból lehet helyes, a nagy nyilvánosság és a közvélemény nem nyugszik meg olyan könnyen és bizonyíté­kokat keres a jelöltek rátermett­sége felől. El lehetünk készülve, hogy a ludák-agrárius testvériségnek még hasonló kifejezésével fogunk talál­kozni a tartományi közigazgatás utain. Mennyivel más lenne a helyzet egy igazi autonóm-párt súlyával szemben, mely azt nem­csak jelszó gyanánt járatja le, ha­nem célkitűzéssé tudja tenni. De kiegyezni tiz százalékra az auto­nómia látszatáért és a pittsburghi szerződésről deklarációkat gyártani: A vázseci parasztimból leit újság­írónak és hivatásos kékszakállnak ki­mérte a földi igazságszolgáltatás a legnagyobb büntetést: halálra Ítélte. Hasztalan volt a védőügyvédek minden ügyeskedése, az esküdtek igazmondása megtalálta azt az utat mely a felhábo­rodott közvélemény szerint a megnyug­váshoz és a kiengesztelődéshez vezet. Michalkó Jánost, aki a főtárgyaláson „becsületszavára“ hivatkozott állandóan, halálra ítélte a prágai törvényszék a magyar büntetőtörvény alapján. Hol van Michalkó becsülete? Valahol, talán maga sem tudja, elmaradt tőle, talán az első kis szélhámoskodásnál, maga sem emlékezett rá és csak most riadt meg, hogy olyasmire hivatkozott, amelyre nem hivatkozhátik, mert a be­csület az emberi erkölcsi értékek hiány­talan maximumát jelenti. Érdekes ennek az embernek az oeuvreje, amelyet a forradalomtól kezdve csakugyan nem fér össze a polf tikai komolysággal. A ludákok po' litikai hitele kimerült, amikor pil­lanatnyi előnyökért besétáltak a kormányba két miniszteri autóért és értéktelen politikai csecsebecsék­ért. Az agráriusok nem is ma­­rasztják őket tovább : mehetnek, mert ott van ugrásra készen a legtesthezállóbb ellenzéki félbalol­­da!i párt, a cseh nemzeti szoci­alista müellenzék, amely elveit fenntartogatja már régen és csak egy intésre vár ... Az agrárius és ludák pártjok helyzete a legjellemzőbb a szláv testvériségre, mely tiz esztendőn keresztül korántsem világnézeti szempontokból távolodott el egy­mástól, hanem inkább a személyi torzsalkodásban élte ki szomorú életét. Egyúttal tanulság és intő példa más irányban is, hogy mire vezet a politikai tőkének aprópénzre váltogatása és a nemzeti egy­ségnek feláldozása. 7supári titkárságon, szlovák pubiieista­­ságon, csehszlovák szeikesztősködéseo és a cseh Národny Listy vezetéséig megfutott. Hány botlás, hány elcsúszás lehetett benne, amelyből csak legköze­lebbi barátai és legszűkebb környezete tudhat és ez a környezet most szégyen­kezve hallgat. Mi sodorta ezt a Michalkót a züllés lejtőjére? Megmondhatjuk a vélemé­nyünket: a forradalom, ahol Robes­pierre és Dantonnak indult ez a Michalkó is, pedig maga sem tudta magáról, hogy könnyű fajsúlyú salak, aki az első kínálkozó alkalommal el fog csúszni a narancshéjon és lezuhanik — óh, ko­rántsem abba a tisztes környezetbe, amelyből kiemelkedett, — hanem le a Dante poklába, ahonnan nincsen visz­­szatérés Michalkónak dőlt a pénz a zsebébe, tízezreket keresett évente és az mind kevés volt neki, mikor mohó vággyal kezdte habzsolni az életet. Ezek a Michalkók vígan tenyészted amikor kvalifikációnak fogadták el s nemzeti gyülölséget és azért érdem­rendeket osztogattak. Még egyszer és utoljára belekapaszkodott a pártatlant' bíróság előtt is az irredenta szalma­szálába és a rablógyilkosságból politi­kai bűncselekményt szeretett volna csem­pészni a bírói emelvényre, de ez a végső gyalázatossága szintén elcsúszott a bűntársához intézett levelezés beszol­gáltatásán. Hogyan megérezte ez a Michalkó, hogy a hurok fonódik a nyaka köré és mennyi tervet tud kovácsolni cellája szűk falai között a szabadulásra. A legjobb volna kiúszni az áldozat hátán, akit „kémnő“-nek kell feltüntetni. Erre kaphat közvéleményt Prágában mindig, mert Michalkó ismerte Prágát. Még a rehabilitáció gondolata is megvillant agyában ennek a szerencsétlen, lecsú­szott embernek, aki még akkor sem hitte, hogy már csak kitaszítottja ma­radhat az emberi társadalomnak, akkor is, ha megmentheti hitvány életét. Mi­csoda százrétü emberi élet ez, amelyet Michalkó élt és micsoda aljas ráncai és dudorai voltak ennek az emberi agyvelőnek, aki üzleti foglalkozása sze­rint irredentát szállított arról a nemzet­ről, amelynek műveltséget, tudást kö­szönhetett és amelyet kész volt hátba-

Next

/
Oldalképek
Tartalom