Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-05-17 / 59. szám

íl«gyvenkilenc*edik évfolyam 59. szám. CsAtOrtOk, 1988. május 17 USfisetégi ár stehfslorák értékben; filjbu ég vidékre poitai ixétkfildéggel t iséw évre 80 K, félévrt 40 K, negyedévre 20 I. — Külföldön 150 Ki. —yee szám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. 8xerkegxi6iég ég kiadóhivatal: Hidor-n 8, Megjelenik hctenkint háromssor I kedden, csOtOrtőkön és szombaton. POLITIKAI^ SZEMLE flink is Siliisi. Komárom, — május 16. Hogy olvasóink sokáig kétségbe ne legyenek az iránt, hogy Cseh­szlovákia kétszázezer Novákja és a prágai tizenötezer Novákja közül, kiről lesz szó, megmondhatjuk, hogy e kis krónikában Novákról, az uj kereskedelemügyi miniszter­ről van szó, akit a lemondatott Peroutka helyébe delegált Kramár pártja a miniszteri székbe. Novák neve nem ismeretlen előttünk. Ez a Novák volt az, aki Losoncon a halódó gyáripar küldöttei előtt azt mondotta, hogy »háború nincsen halottak nélkül.* A mondás csak­ugyan szellemes egy kétségbeesett küldöttség számára, csakhogy az a nevezetes benne, hogy a háborút, amely Szlovenszkó iparában oly sok halottat követelt, épen Novák miniszter folytatta Szlovenszkó ipara ellen. Novák minisztersége alatt sze­relték le Korompát és eresztették a szélnek tízezer munkását, az ő minisztersége alatt aludtak ki a kohók és álltak meg a szövőgépek orsói. Novák megoldotta a szlo­­venszkói ipar kérdését, császárvá­gással operálta meg a halódó ipart. Hiszen ezt megértjük Nováknál, a nemzeti demokrata párt tagjánál, a cseh nagyipar képviselőjénél, akinek mint páitembernek egyál­talán nem érdeke a fejlett cseh iparral szemben a szlovenszkói ipar dédelgetése. Novák csakugyan nem erőltette meg magát az itteni ipar támogatásában. Iparunk azóta nagy­részben el is vérzett, mert az orvos, akit hívtak, nem jött meg a be­teghez a kellő időben. Most a miniszter tüntetőén so­kat nyilatkozik a sajtóban tervei­ről és ezek közt a szlovenszkói iparnak is szentel egy-két monda­tot. A liptószentmiklósi bőripart akarja támogatni,amelynek egyrésze már Magyarországra települt át, mert itt nem volt mit keresnie. Ezenkívül Novák — last not least — a losoncvidéki iparról is megemlé­kezett, a szlovenszkói dezindusz­­triálás hősi halottjáról, amelynek szintén Ígért valamit. Jól tudjuk, hogy a politikában az Ígéretektől messze esnek a tettek és Novák nyilatkozataira is csak azt mond­hatjuk, hogy vederemo. Nem hagyhatjuk szó nélkül azonban, amit ez a miniszter ur a magyarokról mondott, akiket le­szólt és a magyar seregeket csak egyszerűen magyar hordáknak ne­vezte. A vörös hadsereg vállalko­zását mi sem tartottuk annak ide­jén olyan háborúnak, amelyet vi­selni kell. Novák miniszter ur azt is súlyos kritikával illeti, hogy a magyar kormányok Szlovenszfeón ipart létesítettek és a szlovák nép-Komarom, —május 16. Benes külügyminiszter tervei, Benes dr. tervbevett berlini látoga­­gatása az európai politika legnagyobb szenzációja, amely nagy feltűnést keltett mindenfelé. A Prágában akkreditált kö­vetek még a múlt szombaton megje­lentek a csehszlovák külügyminiszté­riumban és információt kértek a berlini ut felől. Krofta dr., a külügyminiszter helyettese,adta meg a kért felvilágosítást, amelyről a nyilvánosság számára nem szivárgott ki semmiféle hir sem. Bea­vatott bécsi dip omáciai forrás szerint Benes az eddigi francia orientációt kezdi feladni és közeledést keres Lon­don irányába, ahol azonban azt a ta­nácsot adták neki, hogy mindenekelőtt Síiesemann dr. német külügyminiszter­rel igyekezzék megegyezni. Benesnek három terve van, amelyet Berlinben elő akar terjeszteni. Az első egy középtu­­rópai blokkra vonatkozik, amelyben Németország, Csehszlovákia, Magyar­­ország és Ausztria vennének részt; a második egy uj hatalmi csoport alaku­lása volna, abban Franciaország, Né­metország, Csehszlovákia Ausztria és Jugoszlávia vennének részt; a harma­dik terv nem egyéb, mint a dunai álla­mok konföderációjának felelevenítése, amelyhez Németország támogatását akarja Benes megszerezni. Diplomáciai körökben azzal magyarázzák Benes újabb terveit, hogy azokra Mussolini aktivitása készteti a külügyminisztert, de ugyanazok a körök biztosra veszik, hogy a három terv közül egyiket sem fogadhatja el Stresemann. mert abban az esetben Ausztria csatlakozásáról is ie kellene mondania. A jubileumi ünnepségek után lesznek a választások. A csehszlovák koalíciónak régóta va­júdó kérdése a tartományi és járási képviseletek választásának kiírása, ame­lyre nézve eddig még semmiféle hatá­rozott állásfoglalás hivatalosan nem történt. A koalíciós bizottság már tár­gyalt e kérdésről a különböző pártok képviselőivel, de eddig nem tudták a határnapot megállapítani. A kormány­­párti sajtó sem közölt egyetlen határozott szót sem erről a kérdésről, most azon­ban a cseh néppárt lapja, a Lidové Listy azt írja, hogy a koalíció döntése értelmében az országos és járási kép­viselőtestületi választásokat csak a ju­bileumi ünnepségek után, tehát való­színűleg november második felében fogják megtartani. Biztos dálumszerü határnapról azonban ez a lap sem ir, a nemzeti demokraták hivatalos lapja, a Narodni Listy pedig bejelenti, hogy a koalíció a választások terminusáról e nyáron már egyáltalán nem fog dön­tést hozni. Ugyanez e lap úgy értesül, hogy a közigazgatási reformot julius 1-én életbeléptetik, de a választások el­halasztása a közigazgatás rendes me­netét semmiképen sem érintik, annyival is inkább, mert az elhalasztást külön törvény nélkül, a közigazgatási reform­nek kenyeret adtak. Ami a magyar hordáknak titulált seregeket illeti, ez a sereg Pozsony alól vonult az Ipoly mögé vissza az antant fel­hívására. Novák miniszter ur szótára, úgy látszik, nélkülözi az objektiv kife­jezéseket. Ebből láthatjuk, de Novák ur korábbi miniszterségéből tudjuk ról szóló törvényben levő puszta felha­talmazás alapján meg lehet csinálni. A járásokban és tartományokban léte­síthető közigazgatási bizottságok min­dent előkészíthetnek a választásokra és a törvény teljes életbeléptetésére. A kisantant és Benes uj orientációja. Most, hogy Benes berlini útja a po­litikai körök érdeklődésének középpont­jába került, a kisantant tájáról aggo­dalmas hangok hallatszanak. Ezek a hangok arra engednek következtetni, hogy Benes dr. uj orientációja a kis­antant államai között fennálló viszony rovására fog történni. A Bukarestben megjelenő Adaverui c. lap feltűnést keltő cikkben foglalkozik a kisantant jövő hónapban megtartandó konferen­ciájával és többek között az írja, hogy Benes dr. csehszlovák külügyminiszter az utóbbi időben megvaltóztaíía állás­pontját a csehszlovákiai optánsok kér­désében. Ez az elhatározás közelről érinti Romániát is. A iap szerint Benes olyannak tekinti az optánsügyet, ame­lyet barátságos politikával lehet meg­oldani. Titulescu ismeri a csehszlovák kormány hangulatváltozását és ezért szükségesrek véli, hogy a kisantant legközelebbi konferenciáján tisztázza ezt a kérdési. Benesnek azonban igen fontos okai vannak arra, hogy ezeknek a kérdéseknek tisztázása csak a nép­­szövetség legközelebbi ülésszaka után történjék, miután végleg döntöttek az erdélyi optánsperről. Benesnek Német­ország felé való orientálódása tehát a kis­­antantban válságos helyzetet teremthet. Őslakos gazdasági front. Komárom, —május 16, Amint elnézzük azt a szokatlan ér­deklődést, mely a magyar nemzeti párt által rendezett motor és traktor kezelői tanfolyamon megnyilvánult, ahol párt­állásra való tekintet nélkül gyűltek össze azok, akik megértették, hogy a tudás erősít és fegyvert ad a küzdelemre, önkéntelenül gondolkodásra késztet ez. E gondolatok arra a sajnos megállapí­tásra vezetnek, hogy még mindig nem vagyunk eléggé tönkretéve gazdasági­lag ahhoz, hogy megtaláljuk egymást. Vájjon mikor jön el annak az ideje, hogy a szlovenszkói őslakosság be­látja, gazdaságilag mennyire egy az érdeke, mert ugyanaz a sérelme. A szocialista kormány bölcs jelszava, Szlovenszkó dezir.dusztriálása válságba döntött mindnyájunkat, a magyar, né­met, szlovák ipart. A tisztviselő osztályt elintézni köny­­nyü volt, ez simán ment. Itt ott egy éles jajszó, de egyébbként rendben van. A kereskedő és iparos osztály sorsa a ,dezindusztriálás“-ra van leírva s ez jól végzi dolgát, lassan de bizto­san a «magyar és zsidó kézen levő“ nagyipart és kereskedelmet megölte. A is, hogy nekünk, magyaroknak nem barátunk. A nemzeti demo­krata párt sovinisztái sohasem lesznek objektivekké akárhogyan kellemkednek is nyilatkozataikban. A Novák-féle érdemeket hasonlóval viszonozzuk és a miniszter ur működése elé a legnagyobb bizal­matlansággal tekintünk. szabad pályán működők mindenféle au­­torációs, nosztrifikátiós stb. vizsga és munkaalkalom nem adása által vannak a lassú kipusztulásra Ítélve. Marad még a gazda. A nagy és középbirtokos már érzi a fojtogató kezet, birtokreform stb. képé­ben. A kisgazda van még egyelőre a legjobban, no de az is sorra kerül, alóla a földjét nem oly könnyű kirán­tani, mert ragaszkodik hozzá, meg tud is ragaszkodni. De már főzik az ő számára is az orvosságot, eljön annak is az ideje, ha tétlenül várjuk. De hát meddig várunk még? Nem látjuk, hogy máris későn van. De jobb kés^, mint soha. Fogjunk össze és közös érdekeink védelmére alkossuk meg kö­zős érdekképviseleteinket, közös védő szerveinket. Egyesült erővel még elbí­runk a sorvasztó irányzattal s legalább létünket biztosítjuk. Ma amikor a két nagy ellenzéki párt a magyar nemzeti párt és a keresz­­tényszociaiista párt együttműködéséről tárgyalnak, sőt politikai együttműkö­désük biztosított már, nem volna-e alkal­mas az idő a gazdasági célú együtt­működésre is, amelyhez azt hiszem, minden őslakos párt, talán még a szlo­vák néppárt is csatlakozhatnék, hiszen hallottunk már ilyenféle hangokat on­nan is. Igen is meg kell alakítani az őslakosság gazdasági érdekképvi­seletét, de úgy, hogy abban a saját embereink, tehát a mi érdekeinket képviselők ül­jenek. Meg kell alakítani a szlovenszkói gazdasági tanácsot, mely a kormány­nak minden intézkedésénél tükröt tud és merne elé tartani. Szervezzük meg ezt az érdekképviseleteket olymódon, hogy ezek irányítsák a törvényhozók mun. káit olyan kérdésekben, melyek az ál­talunk képviselt csoport érdekeit érin­tik, legyenek ezek véleményező, irá­nyító szervek, melyek ismerik az egyes emberek sérelmeit és óhaját: s ezt egyesitve adják tovább a törvényhozók­nak. Olyanok, akik őrt állanak s ha valamely törvénytervezet sérelmes va­lamely csoportra, felemelik tiltakozó szavukat és felvilágosítják a törvény­hozókat a tervezetek sérelmes voltáról. Ilyenféle szerveink volnának a kér. és iparkamarák és az ipartársulatok intéz­ményében a kereskedelmi és ipari ér­dekek képviseletére, de ezeket nagy bölcsen kisajátilott a kormány a cél­jaira, annak, hogy részben a saját kinevezett embereivel tömte meg, s másrészt azzal, hogy alárendelte az utóbbiakat a politkai hatóságoknak. Ezzel is elvette jó előre a védekezési lehetőséget tőlünk e téren is. Meg kell csinálnunk tehát az őslakós gazdasági frontot, hogy kenyerünket biztosíthassuk magunknak. Nagy munka lesz, eleinte gigászi küz­delem, kevés eredményre való kilátással a hatalmon levők ellen, de intelligenciánk révén erős akarattal majd csak sikerül eredményt kicsikarni s aztán már köny­­nyebb lesz. Ebben a munkában min­denki, aki őslakos, segítsen. Mindenki vegye ki a részét, mindenkinek jut munka elég és szükség van minden­kire, vezérre és közkatonára egyaránt. Ne várjunk csodát, ne reméljünk Isten tudja honnan jövő segítséget. Ne rin­gassuk magunkat hiú ábrándokban. Támaszkodjunk saját magunkra s e célból egyesítsük erőinket, így magunk is meg tudjuk csinálni ki­tartó munkával. Csak magunkra számíthatunk. A gazdasági kérdés az égetőbb, a gazda­sági politika a fontosabb, mert mi élni akarunk és itt akarunk élni, tehát fogjunk össze érdekeink védelmére I (Br.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom