Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-05-05 / 54. szám

192*. május 8. 6 oldal. Komáromi Lapok „Le a csuhásokkal és agummibotosokkal“ — kiáltotta a május elsejei kommunista felvonuláson egy munkásnő, aki közben sorozatosan lopkodta társnőit. — Saját tudósítónktól. — r Érdekes ügyben nyomozott a komá­romi rendőrség tegnap, amely ha jelen­téktelennek is látszik, mégis magán viseli azt a szellemet, amelyet a kom­munisták vetnek el maguk körében. A kommunista „erkö'cstant* kell meglátnunk abbm a kis epizódban is, amely Hölgye Margit 25 éves komáromi dohánybeváltói munkásnőt eljuttatta a fogházba. Uzsorás Viktória dohánybeváltói mun­kásnő tegnap feljelentést tett a komá romi rendőrségen, hogy három héttel ezelőtt a dohánybeváltó telepen isme­retlen tettes ellopta 40 Ke értékű szvetterét. Az ellopott szvettert tegnap este éssrevette egy Danzné nevű Kos­­auth-tér 17, sz. alatt lakó asszonyon, akitől megkérdezte, honnan jutott a szvetterhez, mire Uzsorás Viktória azt a választ kapta, hogy Hölgye Margit dohánygyári munirásnőadta neki kölcsön. U sorás Viktoria erre Hölgye Margit ellen feljelentést tett a rendőrségen lopás miatt. Hölgye Margitot elővezették a rendőrségre. Közben ugyancsak meg­jelent a rendőrségen Tóth Irén Zöldfa ucca 12. sz. alatti munkásnő és ugyan­­csak bejelentette, hogy három héttel ezelőtt a dohánybeváltóban eltűnt 2® korona értékű papucsa, azonkívül 23 Komárom, — május 4. korona értékű fekete pénztárcája, amely­ben 20 korona készpénz volt. Tóth Irén után még több feljelentés érkezett a rendőrségre dohánygyári mu kásnők­­től, akik hasonló kisebb tárgyaknak az eltűnését jelentették be. Ezeknek a munkásnőknek gyanúja szintén Hölgye | Margitra irányult. Hölgye Mrrgit a rendőrségen állhatatosan tagadta a toi­­vajlásokat, azonban a megejtett házku­tatáskor megtalálták nála a munkásnők eltűnt holmijait. Hölgye Margit igy kény­telen volt bevallani sorozatos lopásait. Hölgye Margitra, erre az alacsony­­termetű, szőke hajú, fiatal mun­kásnőre jellemző az, nogy május 1-én a kommunisták tüntető felvonulásán éppen ő vitte a dohánybeváltói kom­munista munkásnök zászlaját és éppen ő kiáltotta ieghangosabban az élen, hogy ,!ea csuhásokkal és le a gumibotosokkal.“ Ugyanaz a munkásnő, aki munkásnő társaival való szolidaritását hirdette a de­monstrációs felvonuláson, titokban a saját nehéz sorsú társnőitől top- f kodta el a holmijukat egyéni ha- j szonszmzés céljából. Hölgye Margit tulajdonképan igy j értelmezte a kommunizmust. A tolvaj j munkásnő ellen eljárást indítottak. Talicskán vitték el éjjel a vaggonból lopott több zsák búzát a VII. erődbe, de mihelyt megérkeztek, a rendőrség már is elfogta őket. — Saját tudósítónktól. — * —, május 4, Bijtala nevű állami rendőr, aki a vasútállomáson teljesített szolgálatot, péntekre virradó éjszaka észrevette, hogy a 9 es és 10-es számú vasu'i vá­gányon álló négy kocsi, amely gabo­nával volt megrakva, fel van törve és onnan az egyik kocsiról leszőródott a búza. A rendőr megállapította, hogy betörés történt és megvárta, amig a felváltására került a sor, majd pedig Vitek rendőrrel azonnal megindította a nyomozást, amelyet a VII. bástya felé folytattak le. A VII. bástyánál észrevették, hogy az egyik ablaknál világosság fénye vetődik ki a sötétségbe. Az utón pedig egy talicska kerekének friss nyomát látták meg. A rendőrök erre bekopogtak a szo­bába, ahol láthatóan izgatottan fogadták őket és arra a kérdésükre, hogy miért vannak ily soká fenn, noha már hírom óra is elmúlt, zavartan válaszoltak. Közben az egyik rendőr az ágy alá nézett és látta, hogy búzával telitett zsák van az ágy alatt. Csakhamar észrevették, hogy még két zsák van elrejtve, amelyben a vagonodból biszóródott búzát vélték. Kiderült, hogy a ház lakói Horváth József 36 éves munkás és felesége Horváth Irén, továbbá F. M. kiskorú leány, akiket előállítottak a rendőrségre. Kihallgatásuk során bevallották tettüket, aminek körülményeiről Horváth János Bécsben letartóztatták Lukács György volt magyar népbiztost. — május 4 Tegnap B'csben letartóztatták Lukács György volt magyar közoktatásügyi népbiztost, aki Kun Béla letartóztatása óta nem volt B'csben. Távollétében lakásán keresték és ezt megtudva, maga jelentkezett a rendőrségen, ahol előze­tes letartóztatásba helyezték. A lefoglalt iratokból kitűnt ugyanis, hogy Lukács állandóan érintkezett Kunnal és tevé­keny résztvevője volt az újabb kommu­nista összeesküvésnek, Lukács előkelőén élt Bécsben, különböző kommunista lapoknak volt a munkatársa. Kihallga­tása során minden kérdésre megtagadta a választ. a következőképen beszélt. A Horváth párral ugyanabban a szo­bában lakik Moravcsik István kikötő­­munkás is egy munkásnővel együtt vadházasságban. Horváth állítása sze­rint Moravcsik csütörtökön este kissé ittas állapotban jött haza és ott az egész család előtt kijelentette, hogy jó volna még aznap körülnézni egy kis kereset után. Moravcsik ugyanis mint kikö őmunfeás tudja, hogy mikor raknak fel árut a vaggonokra, s hogy ezek hol állanak. ; így elhatározták, hogy végrehajtják a ■ betörést a vasútállomásnál. Horváthné \ és a Moravcsikkai vadházasságban élő j nő meg kiskorú lánya együtt elindultak a férfiakkal, hogy a magukkal vitt zsá- i kokba búzát lopjanak. Moravcsik a ■ már feltört vaggonbsn megtelhették a , zsákokat búzával, közben az asszonyok vigyáztak, hogyha jön valaki úgy pisz- \ szentéssel jelezzék. A töltésen Horváth \ átvette a zsákokat Moravcsiktől és ta- s licskára tették fel, majd hazavitték a \ VII. bástyába. Ezután lefeküdtek és csakhamar kutyaugatást hallottak, mire ,i Moravcsik figyelmeztette, hogy rejtsék f el a zsákokat, mert itt a rendőrség. Moravcsik ezután megfutamodott és otthagyta társait. A rendőrség letartóztatta a toivaj társa­ságot és valamennyiket átadja az államügyészségnek, amely megindítja ellenük az eljárást. Moravcsik után a rendőrség tovább nyomoz. ISiü-ig származtatta vissza üst hagy | állagpigMgot kapjon. j — május 3. 5 Bockó György volt munkácsi tiszt- f viselő felesége a napokban állam- ; polgársági elismerését kérte. Az ál- j lampolgárság elnyeréséhez tud vale- | völeg az illetőségi bizonyítványon jj kívül az ősök kimutatása is szüksé- t ges. (Ebben különbözik az őslakó a f nemőslakótól, hogy mig az utóbbi- | rol feltételezik azt, miszerint ősei | voltak, az őslakónak ugyanezt írás- f ban kell bizonyítani.) Ennek akar- \ ván eleget tenni Bockóné, őseit kö­zel 300 évig, 1650 ig származtatta vissza, még férjének az alsókubini jegyzőség által 1892-ben kiadott il­letőségi bizonyítványát is előterem­tette. A fentieket csatolta az állam­polgársági kérvényhez és a kérvényt az aktákkal beadta a munkácsi t zsupanátusra Eddig minden rendben I van — mondjuk mi. De a zsupaná- § tus nem igy vélekedik. Elcsúszik azon a bizonyos narancshéjon, amit „állampolgársági-kérdés“ néven is­mer mindenki. Azt mondja : A csa­lád nem lakott állandóan Alsóku­­binban és az illetőség bizonyítványt csak a jegyző állította ki és nem lett a képviselőtestület elé terjesztve. Már most: az illetőségi nem érvé­nyes, tehát: állampolgársága nem is­merhető el. A Jaüalf hí m\a\i\ í­­éwKoúoíaa. Ma szombaton és holnap, vasárnap este fél 9 órakor tartja meg két elő­adását a világhírű zsidó színtársulat a Kultúrpalotában. A Csehszlovákiában is jól ismert zsidó színtársulat, a „Habimah“, turnéja során Prága után Komáromba is el­látogat, ahol a Kultúrpalotában két előadást rendez. S'ombaton, május 5-én, vagyis ma este fél 9 órakor a keleti zsidók életéből vett szinijelene­­teket mutat be a társulat tánc és ének­számokkal. A négy felvonásos színda­rab címe „Dar König dar Schnorrer“ (A koldusok királya) Holnap, vasár­nap, május ó án búcsúzó előadásul színre kerül az ismert mestermü „Köl­nidre“ amely 3 felvonásos énekes színmű. A társaság s'tárja Jungwirth Lipót, a Londoner Pavilon Theate rtagja, aki mint vendég szerepel. Ezenkívül a kővetkező tagok szerepelnek még: (hölgyek) Rosenberg, Barson, Wein­berg, Fraglich, (férfiak) Jungwirth, Franzos, Friedas, Tunis, Nachbar, Harrendorf, Kleinberg és Schwarz, A mérsékelt áru jegyek kaphatók a Spitzer-féle könyvkereskedésben (Nádor-utca 29. sz.) szombaton este 7 óráig és vasárnap délelőtt 10 óráig, azontúl pedig vasárnap egész nap a Kultúrpalota, első emeletén Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Baranya? Józseí. (Folytatás) Lambeck Péter, a hires német tör­ténetíró, bibliográfus és jeles nyelv­ész szintén megfordult Komárom­ban. E tudós férfiú Hamburgban \ született 1628 április 13-án és meg­halt Bécsben 1680. április 8-án. 1662-ben Bécsbe került és a bécsi 1 császári könyvtáj főkönyvtárosa leit. Mint ilyen 1666-ban Bécsből Budára ment, hogy Korvin Mátyás világ­szerte híres könyvtárából meg- 1 mentse, amit lehet Ez alkalommal j utazott keresztül a vármegyén. Uta- | zásáról naplót vezetett és ennek | alapján irta meg „Iter Budensis | 1666.“ cimü könyvét, amelynek ere- I deti példányát a bécsi udvari kézirat- ( tárban őrzik. Bécsből február 25 én | indult el és márc. 3-án ért Budára, t Márc. 3 —14 ig Budán tartózkodott, amikor visszaindult Bécsbe. Az I utat lefelé hajón tette meg és feb­ruár 28-án, egy vasárnapi napon érkezett Komáromba. Itt megláto­gatta Dousuche generálfeldmarsalt, j a táborszernagyot. Amidőn meg­vacsorázott, a fiatal Dousuche gróf társaságában sétálgatott a várban és megnézte annak nevezetessé- I geit. Éjszaka nagy álarcosbál volt, 1 amelyen ő is részt vett és jól mu- f látott. A bál után a magyar alezre­deshez ment éjjeli szállásra. Már­cius elsejéről ezt jegyzi fel a tudós főkönyvtáros: „Március 1-én, hétfőn Lesle Traub­­mansdorf és Pálffy gróf urak Győ­rön át postakocsival utánunk jöttek. Délben Dousuche táborszernagy urnái ebédeltem, akinek Commen­­tarii de bibliotheea caesarea Vinde­­bonensi cimu müvem első könyvé­nek egy példányát tisztelettel átnyúj­tottam,“ E munkája a tudós könyvtárosnak 8 kötetből állt, de Komáromban Igy Sitalit és szépít a [MULL-[ft [out-pan [BaaLL-uaapan Minden gyógyszertárban, drogériában és parfümériában kapható. Főlerakat: „VÖRÖS RAK“ gyógyszertár Bratislava — Alapítva 13IX jártakor még csak az első kötete jelent meg. Az érdekes munka két kiadást ért meg. Éjszakára Izsa, Radvány érinté­sével Dunamocsra érlek, ahol meg­háltak és reggel utaztak tovább. Itt említjük meg, hogy ez a tudós Lambeck volt az, aki Ambras tiroli kis falu várkastélyából elhozta Bécsbe Anonymusnak, Béla király névtelen jegyzőjének kéziratát. Mielőtt rátérnénk a következő ér­dekes utazásra, egy kis kitérést kell tennünk a bölcsek kövére. Hát mi is volt ez a bölcsek köve? Az alchi­­naisták álmainak megvalósulása. A bölcsek kövét a 9. századtól kezdve keresték Az álmodozók szerint ez egy természetfölölti anyag, amely a nem nemes fémeket nemes fé­mekké változtatja, az öregeket meg­fiatalítja, az életet tetszés szerint meghosszabbitja, tulvilági boldog­ságot szerez, a terméketlen fákat megtermékenyíti, minden betegséget meggyógyít, gazdagságot szerez stb A szerencsétlen rajongói ennek a nem létező kőnek életet, vagyont, időt áldoztak, hogy ezt a követ meg­találják, vagy vegyileg előállítsák. Hívták ezt a bölcsek kövét nagy elixir, nagy magiszlérium, vörös tinktura, harmadfokú medicina né­ven is. Persze ezt a csoda szert, bár századokon keresték, senki meg nem találta, de hiszen ez ter­mészetes is. A Komárom megyét érintő utazók között volt egy, aki szintén ezt az utópisztikus bölcsek kövét kereste és ezért barangolta be Komárom megyét is. Tollius Jakab, németalföldi tudós, előbb gimnáziumi igazgató, majd orvos, később duisburgi egyetemi tanár színién a bölcsek kövét ke­reste egész életében A bölcsek kö­vének feltalálása végett beutazta Magyar, Német és Olaszországot. Mindenütt különösen a bányákat tanulmányozta. Utazásait barátaihoz intézett leveleiben irta meg. Magyar­­országon 1660 ban és 1687-ben járt. A nyugtalan természetű és sza­­badszáju és emiatt sok jó állást elveszítő Tollius egy Ízben szolgá­latba állott egy holland Blaeu nevű könyvkereskedő és földrajziróhoz. Ez a Blaeu név nekünk, komáromi­aknak ismerős, mert szintén Blaeu­­nak hívták azt az amsterdami hires holland betűmetszőt, betűöntőt és könyvnyomdászt, aki nagyon hide­gen fogadta Töltéssy István uramat, az első komáromi nyomdászt, aki azért kopogtatóit be hozzá, hogy a belüönfés és metszés titkait megta­nulja. Blaeu mester azonban attól félt, hogy Töltéssy uram ott helyben, Amsterdamban nyit majd műhelyt és versenytársa lesz, mint egy előző ta­nítványa Misstóthfalusi Kiss Miklós és emiatt nem fogadta el tanitványának. Tollius mester és Töltéssy uram Blaeu-ja bizonyára közeli atyafiak voltak. Tollius ennek a Blaeu-nak szolgálatában nagyobb utazásokat tett és igy megfordult Csáktornyán is, ahol Zrínyi Miklósnak (II) ven­dége volt, ahol nagyon jól érezte magát, mert müvében (Epistotae iti­­nerariae Amsterdam 1700) melegen emlékezik meg Zrínyiről. (Magyarul Frenkenburg Adolf irt Tolliusról. Életképek 1845.) A XVII. század végén Komárom­ban megfordult Tollius azt írja, hogy Komáromot saját lakói gyújtották fel és lerontották azalatt, amig Bécs ostroma tartott. Ezt pedig azért tet­ték, hogy a várat annál erősebben ostromolhassák. A város régi szépségének csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom