Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-04-28 / 51. szám

6. oldal

Komáromi Lapok

1928. április 28.

elpusztult országot benépesítse, betelepítse.

Itt a telepiléseknél álljunk meg egy szóra. Hogy a bécsi császár itt is, mint mindenhol, mennyire mellőzte a magyarságot, idézem nagynevű történész-földink, Takács Sándor „Az igazi polgárok“ cimü cik kéből a következőket:

„A XVI. század végén kitört nagy háborúban a töröktől több városunkat visszafoglalták. Rudolf császárnak higelméjü, de nagyhatalmú tanácsosa: Unverzagt, a bécsi tanácskozásokon azt ajánlotta, hogy visszafoglalt városainkban magyart ne engedjenek megtelepedni, mert a magyar nem való városlakónak s nem fér meg a némettel, tehát idegenekkel kell megrakni a városokat. Unverzagtnak eb agyában termett eszméjéi azonban nem valósíthatták meg, mert a török városainkat hamarosan visszafoglalta. Buda és Pest visszafoglalása után, vagyis egy századdal későbben, a bécsi kormányszékek újra kimondották, hogy városainkat német bevándorlókkal kell megrakni, nehogy a magyaroké legyen ott a hatalom, Ezúttal a tervet keresztül is vitték. Hiszen akkor a szegény járomvonó magyar a szemükbe nem volt más, mint pad alá vetett süveg. Tehettek vele, amit akartak; mert hiszen nekik szolgált a szerencse. És jött hozzánk seregestöl a szedelt-vedett csőcselék. Nem értékes emberek költöztek ide portékás szekerekkel, hanem jobbára olyanok, akik megbotlottak a síkos világ törzsökiben s a törvénytől való félelem hagyatta el velük hazájukat. És jöttek olyanok, kiknek semmijük sem lévén, a veszedelmesnek tartott magyar földön semmit sem veszthetlek. Üres kézzel, dagadó vággyal jött valamennyi, hogy nálunk vagyonra és hatalomra tegyen szert. A bécsi kormányszékek nagyon is felhágatták őket az ugorkafára s igy nincs mit csodálnunk azon, hogy száz grádiccsal feljebb való embereknek érezték magukat a magyaroknál.“

„Hogy minő elem volt a magyar városokba telepitelt németség, arra nézve elegendő lesz, ha magukkal a vezetőkkel megismerkedünk. Bukott korcsmárosok, szatócsok, profózok, pacaltisztitók, felcserek, szakácsok és más eféle, írni, olvasni nem tudó férfiak ültek a bírói és a tanácsosi székekben. Pest városának polgárai nem is egyszer tették meg városbirónak (polgármester akkor még nem volt) a Teschenböl hozzánk vándorolt Heroldot, aki gyilkosság miatt sokáig ült a tömlőében. Székesfehérvár egyik német bírája (Penikl) a tömlöcben halt meg. Ugyané városnak tanácsosai és esküdtei is egyszerre börtönbe kerültek. Pest város tanácsa irta a beköltözött uj polgárokról, hogy legritkább köztük a tisztesség és a becsületesség! ügy Buda, mint Pest város hivatalos jelentése szerint a börtönök zsúfolva voltak gonosztevőkkel s hogy némi hely jusson az újabbaknak, a nevezett városok arra kérték az udvari kamarát, hogy végeztessenek ki néhányat a gonosztevők közül. Ki is jelöltek e célra néhány németet.“

így irt Takács a telepítésekről.

A telepítések végett Kolonitsirt a kremsmünsteri kolostor apátjának is és arra kérte őt, hogy Budán házhelyeket vásároljon. Az apát hajlandó volt erre és Grinzenberger Kristóf udvari kőmivesmeslerét küldte a magyar fővárosba, aki Komárom vármegyén keresztül utazott és küldetése sirerrel járt, a kremsmünsteri kolostor egy nagyobb házhelyet szerzett. A kömives óhajtására, hogy az építkezéseket ellenőrizni lehessen, a kremsmünsteri apát is Budára indul. Schrader György nevű komornyik, aki az apátot elkíséri, írja meg ezt a magyarországi utazást. Kéziratát a kremsmünsteri apátság levéltárában őrzik. A komornyikon kívül egy apród, egy szakács és öt szolga kisérte az apátot. 1687-ben május 25-én indáltak útnak Linz felé, ahol Pfaler linzi gyógyszerész is csatlakozott a Magyarországba utazókhoz. Itt az apátnak merész gondolata támadt,

hogy a Dunán hajóval teszi meg az utat Budára, A hajózás a Dunán akkor nagy kényelmetlenséggel és sok veszéllyel járt. Linzben tehát egy kis hajócskát vettek, amelyen az apát számára egy kis szobát rendeztek be, bőven ellátták magukat élelemmel és hajóslegényeket fogadtak.

Linzből 1867 május 27 én reggel 3 órakor indultak el s Bécsen át, ahol uj hajóslegényeket fogadtak, közeledtek Komárom megye felé.

A megáradt folyam ragadó árja igen kellemetlenné, sőt veszélyessé tette az utazást. Különösen nőtt a veszély a csallóközi partok mentén. Beesteledett s nem tudtak sehol sem biztos kikötőhelyet találni, mert a győri oldalon a székesfehérvári, a pozsonyi oldalon az egri törökök garázdálkodtak, maga Csallóköz és a többi dunai sziget mindenféle gyanús népséget rejtegettek, amely népség az arra haladó hajók ki- : fosztásával valóságos mesterséget í űzött. Elhatározták tehát, hogy olyan helyen kötnek ki, ahol a kilátást sem bokrok, sem fák nem akadályozzák, hogy a rablókat elég jókor észrevehessék. A partokat azonban mindenhol füzesek, nádasok borit- 2 ják, s alkalmas helyet csak este 10 jj órára tudtak találni. Itt meg rette- s netes sokat szenvedtek a szunyó- j| goktól, kiába dohányoztak, hiába ) sütögettek el puskaport, mind hasz- i tálán. Tüzet pedig nem mertek rakni, j nehogy a leselkedő kóborlók fi- \ gyelmesek legyenek arra.

Nagyon kellemetlenül telt el az ] éj. A rákövetkező nap, május 30 ika j sem volt különb. Délután hirtelen j erős vihar támadt úgy, hogy ki sem lehetett kötni. Nagy veszedelemben forogtak, a kétségbeesés tetőpontra j hágott, mikor a vihar szerencsésen j partra vetette a hajócshát. A parton j két kis házikó állott. Csűrön vize- 5 sek voltak. Végre az egyik viskó- < ban, amely előtt nyolc cigány me- j legedett, éjjeli szállást találtak.

Május 31-én, elcsendesedett jócs- j kán a szél úgy, hogy délre már Komáromban voltak, innét estére j Esztergomba értek. Vísszautaztukban junius 10-én értek Esztergomba, ! ahol az apát hajóst kerestetett, aki j őket egy nap alatt Komáromba vinné, de ilyen nem akadt, az apát tehát elhatározta, hogy az utjának ' többi részét postakocsin teszi meg.

A gyógyszerész és az utat leiró ko- ? mornyik az apáttal utaztak, az apród és a szakács Győrig hajón i mentek, onnét az országúton men- f tek tovább.

Junius 11-én reggel 4-kor indultak | el Esztergomból postakocsin és dél- ;; előtt 10 órakor értek Komáromba, l ahol a város nevezetességeit tekintették meg. Bőséges idejük volt arra: d. e. 10-től d. u. 2-ig, a várat és az erődítményeket is megnézhették. 2 órakor indultak Győr felé. Komárom és Győr környéke tele volt akkor kóborló csőcselékkel. Nehogy valami \ baja essék az apátnak, szegényes i káplánként utazott a postakocsi legolcsóbb ülőhelyén. Ennek köszönhették, hogy ép bőrrel értek Győrbe, majd Pannonhalmára, ahol megháltak. Másnap folytatták útjukat és sze rencsésen haza is érkeztek. Otthon az apát elhatározta, hogy nemcsak osztrák iparosokat küld Budára, hanem a szükséges épület anyagokat: fát, követ, meszet és téglát is Ausztriából szállíttat a budai építkezéshez, még pedig a Dunán, ez annál könyebben ment, mert az épületanyag vámmentes volt. Az épületanyagok e nagy tömegének szállítását a kremsmünsteri alattvalójára Grünauer András tutajosra és Grintenberger udvari kőmivesmesterre bízta, akik Bécs, Pozsony, Kolozsnéma, Aranyos, Örs, Komárom, Dunaalmás, Neszmély, Radvány érintésével szerencsésen meg is érkeztek Budára, ahol az elszállított anyagból fel is épült az apát háza, amely ma is fennáll a Dísztéren a Batthyányi-féle ház mellett.

(Folyt kÖT.)

— Nyakkendő különlegességek* Selyem ingek, keztyűk nagy választékban ELBERTNEL,

Bécsben letartóztatták Kun Bélát

A magyar kormány kérni fogja

Az utóbbi napokban a rendőrigazgatóság titkos feljelentést kapott, hogy

Kun Béla fontos politikai misszióban

Oroszországból visszatért Bécsbe,

és minthogy Ausztriából örökre ki van tiltva, álnév alatt bujkál valamelyik külvárosban.

Egész detektivhadat mozgósitottak, éjjel-nappal szemmel kisérték mindazokat a helyeket, ahol a magyar kommunisták valamikor laktak.

Április 26-án este, a VII. kerületben drogéria helyiséget kutattak fel a detektívek, amely közvetítő irodának szerepelt.

Itt találkozott Kun Béla bécsi elvtársaival.

A detektívek rajtaütöttek, felismerték és ő nem is tagadta, hogy Kun Béla.

Azt vonakodott megmondani, mi a célja bécsi útjának.

Átszállították a büntetőtörvényszék fogházába.

A férfi és a no,

— Indián monda. —

Midőn Tovashire Isten a világot az összes teremtményeivel együtt megteremtette, nagy zavarba jött, mert még a nőt is megakarta teremteni, de a hozzávaló anyagok már mind el voltak használva. Gondolkozott utánna s a következő anyagokat kereste össze: a hold kerekdedségét, a kígyó mozdulatait, a fü reszkeiő ingását, a rózsa gyöngédségét, a fiatal szarvas tekintetét, a napsugarak vidámságát, a felhők könnyeit, a nyúl ijedezését, a páva kevélységét, a viz lágyságát, a gyémánt keménységét, a méz édességét, a tigris vadságát, a tűz melegségét, a hó hidegségét. Mindezeket összekeverte s alkotta belőlük a nőt az összes fenti tulajdonságokkal és adta őt ajándékul a férfinak.

Nyolc nap múlva a férfi az Istenhez jött és igy szólt:

— Uraml A teremtmény, amit nekem adtál, megmérgezi egész életemet, szünet nélkül beszél, szakadatlan nevet s összes időmet igénybe veszi, minden kicsiség fölött sir és szid s időközönkint beteg is lesz.

Midőn mindezt Tovashire Isten halottá, elvette a nőt a férfitól. Hat nap múlva újra Istenhez jött a férfi s igy szólt:

— Uram! Mióta azt a teremtményt, melyet nőnek neveztél el, elvetted tőlem, azóta folyton aggódom s kelletlenül nyomorultul s elhagyatva érzem magamat 8 valahányszor visszagondolok arra, mikor ő előttem táncolt s énekelt, mindig elszomorodom. Sokszor gyengéden nézett rám, megölelt s megcsókolt.

Amint Tovashire Isten mindezt halottá, visszadta a nőt a férfinak, de három nap múlva ismét eljött a férfi és igy szóit:

— Uram! Én nem tudom hogy mondjam el neked, de az tény, hogy a nő nekem több bosszúságot és aggodalmat okoz, mint örömöt s gyönyört. Kérlek tehát Mindenható Uram, ezúttal utoljára, hogy vedd el tőlem mégis a nőt.

Erre az Isten azt felelte:

— Eredj békével fiam, nőddel együtt.

— De Istenem — sóhajtotta férfién nem tudok vele együtt élni.

Tovashire Isten erre azt válaszolta:

— Hiszen nő nélkül se tudsz élni.

— Igen — mondotta a férfi sirva, — nő nélkül nem tudok élni, de a nővel szintén nem tudok élni.

R-Á-D-I-Ó M-Ű-S-O-R.

Vasárnap, április 29.

Budapest. 9.00: Újsághírek, kozmetika. 10.00: Róm. kath. egyházi zene és szentbeszéd az egyetemtéri templomból. Szentbeszédet mond Tóth Tihamér dr. c. apát, egy. tanár. Az egyházi énekeket az Eötvös József-reál-Ausztriától Kun Béla kiadását.

— április 28.

Kun Béla hat álnevet használt, Bécsben óriási szenzációt keltett letartóztatása és mindenféle hírek keltek szárnyra. A drogéria üzlethelyiségében, amelyet Kun Béla bérelt ki, rengeteg komunista röpiratot találtak, amelyek javarésze magyar, egy csomó orosz és kis része német volt. A „Magyarország“ szerint most Pesthy Pál igazságügyminiszter kijelentette, hogy a legalaposabban meg kell vizsgálni vájjon Magyarország kérjee ki Kun Bélát vagy sem. Budapesten minisztertanács volt, amelyen elhatározták, hogy a magyar kormány Ausztriától kérni fogja Kun Béla kiadását.

Bécsben kommunista körökben azzal magyarázzák Kun Béla Bécsbe jövetelét, hogy a kommunista mozgalom Landler halála óta vezető nélkül maradt, mert Szántó és Rákosi Budapesten vannak fogságban. Ezért küldték ki Kun Bélát Bécsbe.

A rendőrség ma másik személyt is letartóztatott az üggyel kapcsolatban, aki hamis útlevéllel jött Ausztriába.

gimnázium énnekkara adja elő Cservenka Károly karnagy vezényletével. 12.00: Déli harangszó az egyetemtéri templomból. Utána: Az Operaház tagjaiból alakult kamarazenekar hangversenye. Vezényel Komor Vilmos karnagy. Magyar hangverseny E hangverseny szünetében pontos időjelzés és időjárásjelentés. 15.30: A m. kir. földmívelés ügyi minisztérium rádióelőadássorozata. Weiser István m. kir. gazd. főtanácsos, kisérletügyi főigazgató előadása: „A takarmány hamisításról“. 16.00: Kalotaszegi népmesék. 16.45: Pontos időjelzés, időjárásjelentés és sporteredmények. 17.00: Klasszikus operettrészletek a régi Népszínház operettműsorából. Közreműködnek: Komlóssy Emma és Pázmány Ferenc, a Népszínház volt művészei. Az énekszámokat a Kerpely —Temesváry—Polgár- trió kiséri. 18.10: Magyar Endre postamérnök előadása: „A lakihegyi nagy adóról a rádió nagyközönségének“. 1845: Sport- és lóversenyeredmények. 19.00: Előadás a Stúdióból. „A sasfiók“ (L’Aiglon), Edmond Rostand drámája 5 Elvonásban, fordította Ábrányi Emil. Rendezik László Miklós, a Vígszínház tagja és Gyarmathy Sándor, a Stúdió rendezője. A zenei kíséretet Polgár Tibor vezényli! 22.00: Pontos időjelzés, a sport- és lóversenyeredmények ismételt közlése. Utána: A Britannia étterméből Pertis Jenő és cigányzenekarának hangversenye.

Bécs. 10.15: Karének. 11.00: A bécsi filharmónikusok hangversenye. 16.00: Délutáni hangverseny. 18.00: Útirajzok Tibetből. 18.45: Kamarazeneest. 20 05: Peter Stojanovits „Liebchen am Dach“ c. operettjének közvetítése.

Pozsony. 20,20: Zenekari hangversenyátvitel Prágából. 22.45: Katonazenekari hangversenyátvitel Brünnből.

Prága. 20.20: Zenekari hangverseny. 21.10: Szinielőadás: „Wenn der Mai kommt“. 22.20: Katonazenekari hangversenyátvitel Brünnből.

Hétfő, április 30.

Budapest. 9.30: Hírek, közgazdaság. 11.45: Hírek közgazdaság. Közben: 12 órakor déli harangszó az egyetemtéri templomból. Utána: Kamarazene (Temesváry—Kerpely—Polgár.) Magyar nap. 13: Pontos időjelzés, időjárás és vízállásjelentés. 15.00: Hírek, közgazdaság, élelmiszerárak. 16.00: Irodalomtörténeti előadás az érettségi vizsgára készülő ifjúság számára a tankerületi főigazgatóság rendezésében. Balázs Sándor főgimnáziumi tanár felolvasása: Vörösmarty: „Zalán futása“. 16 45: Pontos időjelzés, időjárás és vízállásjelentés és mozik műsora. 17.00: Nagyvárady Bura Károly és cigányzenekarának hangversenye. 18.15: Mariházy Miklós kumoros felovasása a vidéki színészi életről. 18.00: Magyarország olasz vendégei tiszteletére a M. kir. Operaház díszelőadása. 22.25: Pontos időjelzés, hírek. Utána: Az Ostendehávéházból Vörös Féri és zenekarának hangversenye

Bits. 11.00: Délelőtti hangver-