Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-04-17 / 46. szám

í. oldal.

Komáromi Lapok

1928. április lf.

Női és leányka tavaszi felöltő újdonságok

■ oly nagy választékban van az alanti cégnél raktáron, hogy s mindenki Ízlésének megfelelőt biztosan talál.

Az árak: rendkívül olcsók.

{ Kertész J. Jenő

ári- ós női divatára üzleteken

I Komárno (Komárom,) Nádor-u. 25.

Úri és női divat, kötött és szövött áruk és minden egyéb raktáron levő cikkek mélyen leszállított árban lesznek kiárusítva, g

t

nagy és odaadó munkát, amelyet Dosztál elnök végzett már évek óta a párt élén, indítványára Dosztál Jakabot egyhangúlag nagy lelkesedéssel ismét elnökévé választotta a helyi pártszervezet, aki szép szavakban köszönte meg a pártnak ismételten feléforduló egyhangú bizalmát.

A közgyűlés megválasztotta társelnökül Alapy Gyula dr.-t, alelnökké pedig Domány Ferenc kertésziparost és Kovács József munkást, titkárrá Dosztál Nándort,jegyzőül Schindler Lajos, pénztárossá Stark István kereskedőt, ellenőrökké: Vida István iparost és Fogl Károly ipari munkást, valamint a harminchat tagú választmányt.

A komáromi pártkörzef közgyűlése.

A helyi szervezet közgyűlését követte a pártkörzeté, amelyen képviselve volt tizennégy vidéki pártszervezet. Dosztál Jakab, a helyettes körzeti elnök nyitotta meg ezt a közgyűlést is rövid visszapillantást vetve azokra a küzdelmes időkre, melyet a körzet élén töltött. A körzeti választmány élére Kiss Endre földbirtokos megválasztását ajánlja, aki a pártnak régi, kipróbált tagja s akit a körzeti közgyűlés lelkes ovációk közt emelt az elnöki székbe. Kiss Endre elnök formás beszéd keretében monlott köszönetét a választásért, mely az ulvek iránti hűségnek szól és Ígéretet tesz, hogy személyét alárendeli a párt akaratának, amelynek támogatását kéri jövő működéséhez. Az elnökválasztás után következett Schindler körzeti titkár magvas jelentése, amely két újabb pártszervezet megalakulását, a lefolyt községi választásokat ecsetelte és megemlékezett Palkovich Viktor volt nemzetgyűlési képviselő távozásáról és Szőke Kázmér dr. esperes plébánosnak elhunytáról, aki a pártnak megalkuvást nem ismerő harcos tagja volt.

A tisztujitás során társelnökké vá-Tisztelt Barátaim!

Csak egész röviden kívánok felszólalni ezen a szép lefolyású gyűlésen, hogy meglobogtassam a kereszténység és magyarság hófehér lobogóját itt, Komáromban, ahol nemzeti hagyományaink szentelnek meg mindet talpalatnyi földet, a városnak minden rögét és kövét. Ebben a városban minden magyar. Hiába írják azt ki, hogy Komárno, ez a város Komárom marad. Hiába írják ki azt, hogy továrna na sódovu vodu és hiába írják ki a vyhlasokat és ulicákat, mert ebben a városban, ebben az országrészben törökkel, tatárral, némettel szemben megmaradt a magyar magyarnak a múltban és meg fog maradni magyarnak a jövőben is! (Nagy tetszés.)

Azért jöttem ide, hogy Komárom közönségét buzdítsam és kérjem, hogy küzdések árán is tartson ki tovább nemzeti érzülete mellett. Hányszor tekintett erre a városra már az itt élő nemzeti kisebbség szeme, ahol a magyar kultúra fehér zászlaja is fennen lobog és diadalmasan hirdeti a magyar fajnak nagy képességeit és értékeit. Jól tudom azt, hogy mi nemzeti kisebbség vagyunk, azt is tudom azonban, hogy ebben az államban nincs is más, mint kisebbség. Ebben a reslasztották Alapy Gyula dr. irót (Komárom), Bognár Gergely dr. esperesplébános, szentszéki tanácsost (Gúta), Dosztál Jakab nagyiparost (Komárom), Fekets Sándor ref lelkészt (Nagymegyer), Gerendás Károly földmunkást (Komáromszenf páter), Kovács József ipari munkást (Komárom), Lukovics József kisbirtokost (Ekecs), titkárokká: Dosztál Nándort és Schindler Lajost, pénztárossá Bocz Bélát és ellenőrökké Balogh Miklóst (Komárom) és Sándor Gézát (Dunaradvány), végül az ötventagu körzeti választmány alakult meg a tizenkilenc helyiszervezet delegátusaiból.

Jelölések a tartományi és

a járási képviseletekbe.

Dosztál Jakab lelépett körzeti elnök emelkedett szólásra és jelentést tett a március 25-én hatalmas érdeklődés mellett megtartott körzeti választmány tanácskozásának eredményéről, mely a tartományi képviselőtestületbe

Alapy Gyula dr. irót és publicistát jelölte,

akit a nagygyűlés nagy lelkesedéssel az országos képviselőtestület rendes tagjául ajánl, mig második helyen Hikisch Károly földbirtokost jelölte. Majd a körzeti választmány javaslata alapján úgy a komáromi, mint az ógyallai járások képviselőtestületeibe megválasztotta a párt jelöltjeit olyan formán, hogy abban lehetőleg minden pártkörzet képviselve legyen. Egyúttal a nagygyűlés kimondta, hogy a választásokban önálló jelöltlisztákkal vesz mindenütt részt, de a nemzeti párt lisztáival kapcsolni kíván.

Mikor ezekben kimerült a közgyűlések napirendje, a gyűlés szónokainak előadása következett, melyet a teremben összegyűlt nagy közönség feszült figyelemmel hallgatott és tetszésének minden nyilvánításával kíséri.

publikában ugyanis olyan átfogó nagy nemzeti egység, mint aminő Németországban a német faj, Franciaországban a francia faj, Olaszországban az olasz faj — nem létezik, ebben az országban nincsen olyan nemzet, mely az egyik határtól a másikig nyelvi egységével ölelné át az állam területét amelyen a cseh, német, szlovák, magyar, ruszin és lengyel nyelvekkel találkozunk. És ebben van determinálva ennek az országnak a sorsa és az, hogy ez az állam csak nemzetiségeivel harmonikusan tudja magát, fentartani.

A mi törekvésünk, hogy ebben a nemzetiségi államban

egyenrangú állampolgárok lehessünk

és egyformán részesedjünk a közszabadságoknak minden jogában, amely szabadságon épül fel maga az állam épülete is és ha ezt kisebbségeitől megvonni akarná, maga az állam épülete dőlne össze. Nekünk egyetlen erősségünk a törvény, amelynek a talapzatáról egy tapodtat se távozunk, törekvésünk pedig az, hogy

az állam minden polgára elmondhassa szabadon, amit gondol és érez, amit én csak az immunitás védelme alatt tudok sok esetben elmondani.

A magyar nemzeti kisebbségnek egyetlen erőssége politikai törekvéseiben az autonómia gondolata, amelyről Tiso miniszter egyik nem régen tett nyilatkozatában kifejezte annak légyegét, amit én már régen hirdetek itt, az állam alakulásától kezdve: a magyar maradjon meg magyarnak. a szlovák szlováknak és a német németnek 1 (Zajos helyeslés és taps.)

Egyik nemzet se törekedjék «arra, hogy a másikat legyűrje, vagy magába felszívja, ebben az esetben adva van a 5 nemzetiségi békének minden feltétele, mert nekünk a saint-germaini békeszerződés értelmében kétségtelen és elvitathatatlan jogunk van nyelvünkhöz, a magyar nyelvhez, iskoláinkhoz és a magyar földhöz. (Éljenzés.)

Az európai nemzetiségi kongresszusnak egyik vezetője én vagyok (szűnni nem akaró éljenzés és taps), ismerem a kisebbségi kérdéseket egész Európában és azért bízom abban, hogy úgy a magyar, mint a szlovák és a német nemzeti kisebbség meg fogja kapni itt a jogait. Nekünk erre nincsen más fegyverünk, mint a jog, ennek a területéről le nem térek soha, de ebből nem is engedek semmi körülmények között soha. (Éljenzés.) Tudom azt, hogy nekem itt jogom van megmondani azt, hogy mi eiégedetlenek vagyunk, erre nekem jogot ad az, hogy be • tudom azt az állításomat bizonyítani, hogy ebben az államban a közigazgatásnak kormányzati szelleme egészen más, mint a törvények szavában tevő gondolat! (Felkiáltások: Igaz, úgy van 1)

A külvilág a törvényeket tátja, a végrehajtásukat azonban mi látjuk és mi j érezzük és mi szenvedjük, de épen j ezért tudom azt hangsúlyozottan ebben a jubiláris évben kimondani, hogy nekünk nincs okunk jubilálni, mert nekünk nincs okunk hirdetni azt, hogy ez az állam megoldotta a nemzetiségi kérdéseket, hanem igenis jogunk van hirdetni azt, hogy ebben az i államban a kisebbségi kérdések még ) rosszabbul vannak megoldva, mint ! azok a régi, széídarabolt monarchiában \ voltak. (Igaz, úgy van.)

Csak a közelmúltra pillantok vissza > és rámutatok arra, hogy ebben az ál- | lantban, ahol azt pretendálják, hogy a ' csehszlovák faj azonos és egy: vérbeli szlovákokat törvényhozók \

inzuitáltak azért, mert ezek a vérbeli szlovákok a nekik legszentebb f autonómiáért küzdeni akarva, esz- j mecserére gyűltek össze.

A keresztényszocialista ;

párt és az autonómisták I

Itt tartom kötelességemnek még azt j is jelenteni, hogy amikor ezek ellen az ; autonomisták ellen a kormány sajtója . felvette a harcot, nyíltan is, burkoitan 1 is azt inszinuálták, hogy ennek az akciónak, amelyet Snacky és társai kij fejtettek, anyagi támogatója volt az or\ szágos keresztényszocialista párt.

1 Nem látnék ugyan abban semmi '

| bűnt, ha az országos keresztény-i szocialista párt támogatna egy olyan

pártot, amely az autonómiáért küzd,

5 amely gerince és tengelye a kérész■ tényszociaüsta párt politikájának

is, de itten kel! kijelentenem, hogy ezekből a hírekből egy szó sem igaz.

Az autonómia iránti törekvés azonban nekünk szimpatikus, mert hisz csak ezzel és csak ebben tudjuk megtalálni | azt, hogy ebben az országban mi. megkérdezésünk nélkül anyaállamunktől elszakított és idecsatolt magyarok meg tudjuk találni megelégedésünket. (Lelkes éljenzés.)

Fel akarom újítani a múltat. Amikor Kassán megválasztottak országos pártelnöknek, már másodnap első utam Rózsahegyre vitt, hogy ott tárgyaljak a néppárt nagynevű vezérével, Hlinkával, aki akkor az autonómiának lelkes hirdetője volt.

Tettem ezt ezért, mert meg vagyok győződve ma is, hogy ebben az országban sem a szlovák, sem a magyar, sem a német boldogulni nem fog, csak ha olyan autonómiát nyer, amelyben megmaradhat a magyar magyarnak,{a szlovák szlo-Jváknak, a német németnek. (Taps)

Mi elégedetlenek vagyunk és ezért

Szüllő Géza dr. országos pártelnök

beszéde.

nem dolgozhatunk, ezért nem aktirntáskodhatunk a kormánnyal.

Világnézeti külömbségeket összeegyeztethetünk, mert ezek nem a nemzeti individualitásnak leglényegesebb részeit, de a nemzeti egyéniséget megmásítani akaró és felszívni kívánó politikával megbékélni és megegyezni nem lehet, meri ez nemzeti öngyilkosság. (Zajos éljenzés)

A néppártnak az a b-ja, hogy a csehszlovákositó centralizmusnak támogatója leit s feladta az elvi alapot, amelyen egy párt mindig áll, vagy bukik s amelyen még inkább áll a nemzeti kisebbségi politika. S itt van a kulcsa annak, hogy hiába fogják az autonómia gondolatát terorral elnyomni akarni, a gondolat él, mint a nemzeti lélek tartalma, gondolatot és lelket pedig sem fegyverrel, sem fütykössel agyonütni nem lehet. (Viharos tetszés).

Biztosíthatom önöket, hogy amíg én vezetem ezt a pártot, én mindig következetesen azt a poliíikát fogom követni,.

amely nemzeti öntudatunk megerősödésére veze; azon leszek, hogy magunktartásával helyzetünkre rétsreljük mindazoknak a köröknek a figyelmet, amely köröknek befolyása irányítja ma az emberiség életét.

(Hosszantartó éljenzés).

Arra kérem tehát a komáromi magyarokat, tartsanak ki nemzetünk és magyar hitünk mellett és ehhez merítsenek erőt ennek a városnak nagy múltjából kiáradó nemzeti erőből, amely erő eddig is megtartott minket. Bizzunk, reméljünk, az idő mellettünk dolgozik ( (Viharos éljenzés és tapsok),

Böhm Rezső főtitkár

beszéde.

Szüllő Géza dr. nagyhatású beszéde után Böhm Rezső fŐtitKör rnondosta el következő beszédét:

A respublika 10 éve alatt többször járultunk már az urnák elé, de a most következő tartományi es járási választásnál az legyen a célunk, hogy többfégbe jutva az ellenzéki pártok, ezzel elitéljék a most folyó kormányzati rendszert. Tíz esztendőnsk minden szomorú tanulsága egyben foglalható össze: megértéssel nem találkoztunk soha bármilyen összeíétetü kormány volt a hatalom rudja mellett. (Zajos helyeslés).

Mig a nemzeti úgynevezett .nagy* koalíció kormányzott, ez alatt a kiutasítások egymást érték, az állampolgársági üldözések azt a gondolatot ébresztették bennünk, hogy mint kelevényt ki akarnak irtani, pedig a magyarság minden irányban pontosan és áldozatosan teljesítette kötelességét. A szocialista rezsim alatt éleződött ki a legjobban a munkás kérdés. — Az újonnan megfejelt polgári kormányzat alatt sem lettek jobbak viszonyaink. Hogy a helyzetet illusztráljam egy példával, május elsején lép életbe a zsebmotozás intézménye amely uj korszakot nyit meg az adózás terén. (Gúnyos felkiáltások). Bármilyen kormány jöjjön is, gazdasági téren semmi jót nem várhatunk, nekünk a Golgocás utat kell járnunk, becsülettel teljesítenünk minden kötelezettséget, amig bírjuk, de azért | megértés még sincsen velünk szemben. Ennek egyedüli orvossága magunkban van, szervezettségünkben, kitartásunkban. Ha hatalmas falanksszá tömörülünk, akkor szavunk is hatalmasan kijj álthatja oda, hogy: eddig és netovább | ezen az utón! (Nagy tetszés.)

Majd a szónok az egyes társadalmi osztályok helyzétét ecseteli, a gazdáét, mely úgyszólván minden nap újabb adóintésre ébred és munkájának összes gyümölcse elmegy a közterhekre, adókra, munkásbiztositóra, kamatra. Vázolja az iparososztály sérelmeit és speciálisan Komáromét, melynek piaca a Dunántúl volt, gazdag és termékeny vidék, amelytől tiz esztendeje el van vágva. Az iparososztály volt a haladás és a szabadság zászlóvivője, ma lerongyolődolt és igen sokan az önállóak közül ipari munkásnak mennek vissza, hogy létüket tovább tengethessék. A munkásság helyzete is súlyos. (Viharos felkiáltások: Azt kérdik, tudunk-e szlovákul 1 Van-e illetősége? Milyen állampolgár?)

Az értelmiségi osztálynak a sorsa sem sokkal külömb. Ezernyi elbocsátott magyar tisztviselő lézeng, köztük igen