Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-04-07 / 42. szám
TM8 ágrilij 7. Mi .•'sfiti. -ä: rn/izi -X' Cilikének. napsugár a beteg utrágnok.. — nagypénteki gyászban fölfakad egy ének .. Bár a testedben még Bujdosik az élet, nagypénteki gyászban Hajnalos ütemmel Sölfakad egy ének! B fakadd bimbók megsiratták élted, Bldott édesanyád ITlegsiratott téged, én feltámadásról Bízó imádságot mondok el teérted! S ha majd a harangok feltámadást hoznak, S a győztes életről Zengőn harangoznak, fl fakadó bimbók néked is, néked is Új életet hoznak! Új életet hoznak Színes napsugárkák és áldják az Istent, Kik arcodat látják S te csak mosolyoddal Kiséred az erdők Sziromba futását! 1928. IV. 6. Gáborfi. Második pohár után. Irta Szitnyai Zoltán, Az egész kellemetlenség — ha •Ugyan annak lehet nevezni — azzal kezdődött, hogy kitört a világháború. Ugyanis Tamás épp abban az időben tanulmányúton járt kis budai korcsmákban s miután késő éjszaka érkeztek a legizgatóbb harctéri hirek, hajnalokig kellett virrasztani aggódó sirva-vigadással. Ezen az estén annál is inkább, mert másnap a sorozás! mérce alá volt járulóban. Hallatlanul vékony ember volt, már szinte túlzottan, mint egy felkijállójel s bár egyébként szelid, mint a bárány, két pohár után sárkányok vére ágaskodott ereiben. — Ó! szegény asszony — sóhajtott fel az asztalra könyökölve s átveresedett szemeit az asztalra lobogtatta. Az asszony, akit idézett, ijedten nézett urára, de az nyugodtan ült tovább, keresztbevetett lábakkal, szivarából bő füstfelhőket ontva maga elé. Rá se nézett Tamásra. No ja — tűnődött tovább Tamás és sajnálkozó mosolyra görbült a szája. Az volt a legnagyobb baj, hogy .egyedül ült és senkinek se mondhatta el gondolatait. Mert mégis csak hallatlan, hogy némely embernek milyen jól megy. Minek az ilyen alaknak, mint az is odaát, egy ilyen szép asszony ? ügy ül mellette, mint a tintafolt. S itt van ő, idestova harmincéves és még mindég bus legénységben tapossa ezt a cudar világot. Ha ők ketten most együtt ülhetnének, ő, a pompás íéríi és egy ilyen remekbeszabott nő! Merész mozdulattal felemelte .poharát és résztvevő mosolyt intett az asszony felé. — Meghalt Mátyás, oda az igazság — mondotta súlyosan s ellankadt keze hangos koppanással eresztette le a poharat. Az asszony nevetni szeretett volna. A férj is elmosolyodott csendesen. Aztán megnézte óráját és intett a fizetőnek. Tamás most már haragosan eresztette ki a hangját. — Civil bagázs! — kiáltotta s széles mozdulattal egy üveget sodort le az asztalon. A fizető sietve jött elő és ijedt hajlongásokkal szabadkozott. — Bocsánat nagyságos uram. Szegény berúgott, mint a forradalom. Másként igen rendes ember. Holnap sor alá is kerül s ilyenkor csaknem mindenki igy szokott. A férj kabátjába bújva, visszanézett Tamásra és tűnődve összehúzta a szemöldökét. — És ki ez az ember? — Kérem alássan nem akar ez rosszat. Tessék elhinni. Derék ur. Hivatalnok a pénzügyben. Anda Tamás. A férj még jobban megnézte Tamást és mosolyogva bólintott. — Köszönöm. Tamás meg tovább ordított, amikor az ajtón túl voltak, még akkor is. — Ci-i-bil bagázs! Azután nekikönyökölt az asztalnak. Nehéz leje szomorúan lehorgadt s mély szusszanással a szemét is lehunyta. A csillárokat leoltogatták s székhegyek kerültek az asztalok fölé. A főpincér alig bírta íelriogatni. — Záróra Anda ur! Zárunk már. Tamás keseriirenyujtotta az arcát. — Kidobják — a fejét rázta haragosan — kidobják a vendéget. — Tessék elhinni, nekünk a legrosszabb. Az egé3z háborúra a vendéglősipar fizet rá a legjobban. Odakünt még égtek a gázlámpák s a csillagtalan ég fekete volt, mint a szurok. Az egyik pincér a Margithid bejáratáig támogatta Tamást s olt magára hagyta. Döccenő léptekkel megindult a hidon. — Cibil bagázs és záróra! — Cibil bagázs és záróra! — szuszogott, neszetelt magában. A pesti oldalon odatántorgottegy rendőreié. — Bi-bi-ztos ur... Hol is vagyok én?... e'lenében, — Hát a pesti hídfőnél. Amott a palatínus házak. Tamás olyan csodálkozva tolta föl a fejét, mintha legalább is az északi sarkra került volna. — Ja-á! A palatinusházak? Ott lak’k Gábor László. Tudja, oskolatársam. — Sokan laknak ám ott. Tamás meglengette a mutatóujját és maga is úgy Lngett, mint a mérleg nyelve. — Más!... Gábor László a barátom... Már tíz éve nem láttam. — Nagy idő — állapította meg a rendőr. — Ho-bo-hol is az a palatínus? Megprószálom. Meg. — Hát csak arra — mutat a rendőr és bajuszába mosolyogva tovább ment az ut közepén. Tamás pedig megállt az első palatinusháznál és becsöngetett. A házmester fürkészve nézett rá. — Kit keres? — Az izé — és a házmester elé kalimpált. — Hogy is csak?... Sándor László... Az... Én az ő izé... A házmester arca hirtelen felvidult. — Igenis tudom már. A vendég ur. Tamás feje helyeslőén zuhant a melléig. — Vendég. Aztán a házmester derékon karolta s úgy mentek fel az emeletre, korláttól falig ütődve, mint a cimborák. — Maga... maga nagyon derék ember — helyeselte Tamás. — Kitüntetést fogok adni... Ide ni — és a házmester mellére ütött. — Az jő le:-z — szíveskedett a házmester és megvárta, míg ajtót nyitnak. Nem csengetett, c^ak a cselédszoba ablakán kopogott. — A vendég ur, kissé felöntött — suttogta bizalmasan az álmos szobalány fülébe. Az oda se nézett Tamásra, kitárt egy ajtót s amikor Tamás bedöcögött, halkan betette utána. Tamás meg ide-oda zöttyent a puha szőnyegeken s révetegen sejtve, hogy valami ebédlőfélében lehet, tovább nyomult a balra nyíló ajtón. Már hajnalodott és szürkület derengett be a nyitott ablakon. — Ejha — nevetett magában, az egymáshoz tolt ágyakat látva — ez a László, ez a kópé. Még egy vendége akadt. A talpán lépegetett, puhán, hogy a parkett ne roppanjon meg alatta. Csak aluszkáljanak szegénykék. Majd csak akad itt valami neki való alkalmatosság is. Már nagyon fáradt volt és álmos. Az ablak mellett széles ölü karosszék állott, mintha őrá várna. Halkan beléereszkedett, feltörte gallérját, kalapját lehúzta, kissé még motozott, hogy jól befészkelődjék, aztán egy nagyot szusszant s máris leragadt a szeme. S három egyenletes lélekzet szállt föl-le a szobában. Aztán órák teltek el. Talán fel se ébredt volna még, ha nem zsibbad el a teste. Hosszú, hangos ásítással megnyujtotta karját, lábát s mosolygó pislogással nyitogatta a szemeit. — Teremtésit! de jó álom esett. Aztán ijedten beledörzsölte szemébe ökleit, mintha még mindég álmot látna. Az egyik ágyból szőke asszonyfej riadt rá egy pillanatig s ijedt sikoltással a takaró alá merült megint. A férfi is felmozdult a szomszéd ágyban. — Mi az? Majd felült és álmos szeme Tamásra csodálkozott. Homlokán fenyegető ránc futott föl. Aztán előrehajolt, arca kisimult és szivből jövő hangos nevetéssel kacagni kezdett. Tamás akkor felugrott, szemébe rántotta kalapját és úgy kifutott a lakásból, mintha puskából lőtték volna. Még hallotta, hogy valamit kiáltoznak utána, de vissza se nézett. Már jó messze járt a palatínus házaktól, amikor megállt és kifújta magát. — Hiszen ezek ugyanott vacsoráztak, ahol én — tűnődött magában. — Hogyan kerültem oda? És az asszony! Most még szebb volt. Még délelőtt sorozásra kellett állnia. — Anda Tamás! — szólította az őrmester. A hideg teremben álmosan és vacogva lépett a mérce alá. Fázósan és engedelmesen, mert megint szelid volt, mint a bárány. — Testsúly százkilencven, — jelentette az őrmester. Tamás aggódva nézett az orvosra. Mintha vérpadon állna. Hallotta, amint pipaszárlábain összenevettek. Aztán majd elállt a lélqkzete is. — Hiszen ez megint... Aki tegnap s akinél éjjel... Az orvos szigorú arccal lépett eléje. Hosszan végignézegette. — Általános testi gyöngeség, alkalmatlan. Majd Tamáshoz hajolt s a fülébe súgta: — Civil bagázs! Tamás mukkani se mert s félénken lelépett a mércéről. Az , ... ••«---••'• * orvos reá nevetett. — No de Tamás! Hát nem ismersz? (|át>or László. Most már Tamásnak is sziye* mosolyra görbült a szája. — ó! Csakugyan. — No és máskor is szívesen látlak — mondta nevetve az orvqs — de lehetőleg nappal. A feleségemmel is koccint látsz. de ne a másik asztaltól. És aznap este, amikor az orvos, felesége és Tamás együtt vacsoráztak Budán, a második pohár után, lángbaborult arccal igy szólt Tamás: Hallatlan! hogy némely embernek milyen jól megy. Nézd barátom azt a férfit odaát. Minek ennek egy ilyen szép asszony? Hiszen úgy ül ottan, mint a lintafolt. Apró hirdetések. Szigeti kert kis házzal eladó. Bővebbet dr. Kő/áry József ügyvéd irodájában, Komárom, Duna-u. 11. 272 Urlh&z eladó. Négyszobás lakás fürdőszobával, tartozékaival, kerttel, elfoglalható. Mézes Lajos forgalmi irodája. Br. Eötvös u. 72. Eladó ház. Két szoba, konyhából álló ház — azonnal beköltözhető — eladó. Cim a kiadóban. 302 23 éves nőtlen fiatalember, géplakatos és vasesztergályos, vizsgázott soffór azonnal állást keres. Cim a kiadóba. 303 Eladó ház örsujfalu községben — 480Q-Ö1 belsőséggel együtt — a legforgalmasabh és legszebb helyén a főutcának, amely három szobából és két konyhából áll. A vevő azonnal beköltözhet. Cim e lap kiadóhivatalában tudható meg. 287 Epedet! írógép állandó raktára SPITZER-féle könyvkereskedés Komárom, Nádor-utca 29. Komárom-Ujvárosban (Magyarország) a Beöthy Zsolt u'cában épülő uj házban minden célra alkalmas üzlethelyiségek :: bérbeadók :: f 288 Bővebbet Majorovits nővéreknél, Beöthy Zsolt utca — Szombaton délbon a köztársaság terölstén megállnak az összes sutók. A csehszlovákiai autóklub felhívta a köztársaság valamennyi autótulajdonosát, hogy nagyszombaton délben pont tizenkét órakor, a csehszlovák Vöröskereszt békedeklarációjának közlése pillanatában egy percre álljanak meg s oly feliratot tűzzenek ki, amelyik a békenyilatkozatott és az elesettekről való megemlékezésüket tartalmazza. r
