Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-04-07 / 42. szám

1928. április 7 Komáromi Lapot 7. oldás. Üdvözlet nyomdászainknak! A holnapi ünnep elébe. amortizálióval a lakók idővel tulajdo □ául megszereznének, amit meg lehetne könnyíteni azzal is, hogy a rendelke­zésre álló kisebb összeget törlesztésül előre befizetnék A város is épített már munkáslaká­sokat, és remélhetőleg még építeni is fog úgy munkások mint tisztviselők részére. Elhibázott dolog azonban épen szociális szempontból, ha a béreket nagyon alacsonyra szabja meg. Bár a lakbéreket és az elsőrendű szükségleti cikkek árait lehetőleg le ke 1 szorítani, de túlzott mértékben téve ezt, a város kimerül, és 50 60 munkáscsaládon segített ugyan, de a szociális cél nincs megoldva, ha ezer és ezer munkás­család drága pén-en nedves, rozoga házakban nyomorog. b. S. Régi uáros Réukomárom. Régi odros Réokomárom, főutcáját gyakran járom. Hz aszfaltján sok lány sürög, De én azért Házasodni nem készülök Flagy ott a fény, nagy a pompa, Kit oennék én oltalmamba? nem tudnám azt pénzzel győzni, flki csak szép, De nem tud még sütni, főzni. Jaj, de mégis egy lány akad, Kinek ajkán rázsa fakad. Kék nefelejcs a szemében, Csupa élet, ég a munka a kezében. Ott lakik a dunaparton; JTleg is kérem, meg is tartom. Cgyszerü ház, tiszta lélek: Oda menni, Ott maradni nem is félek. Cóth Jstoán. A komáromi keresztény­szocialista pártkörzet naijgyülése április 15-én Résztvesznek Szüllő Géza országos pártelnök és Fedor Miklós nemzet­gyűlési képviselők, — Saját tudósítónktól. — Komárom, — április 6, Az országos keresztényszocíalista párt komáromi körzete és a párt komáromi helyi szervezete 1928. április hó 15 én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Dózsa féle Vigadd nagytermében naggyülést tarUnak, amelynek fontos­ságát növelt az a körülmény, hogy azon a párt törvényhozói közül megjelennek Szüllő Géza dr. a párt illusztris elnöke és Fedor Miklós nemzetgyü ési képvi­selők. A naggyülésen résztvesznek a helyi párt tagjain kívül a körzethez tartozó összes szervezetek küldöttei is és arra a párt minden egyes tagját meghívja a komáromi partszervezet elnöksége. A pártkörzet ezen a napon tartja köz­gyűlését is, amelynek tárgysorozatán szerepel többek között a tisztujitás is. A közgyűlés végeztével felszólalnak Szüllő Géza országos elnök, akinek beszéde fontos politikai megnyilatkozás lesz és Fedor Miklós volt iskolaigaz­gató, a keleti szlovákság nagynevű és népszerű vezére, a hírneves szónok is, akire a komáromiak a legszívesebben emlékeznek korábbi gyűléseikből, A naggyülés iránt úgy a városban, mint a környéken a legnagyobb érdek­lődés nyilvánul meg, mert Szüllő Géza nyilatkozni fog a két magyar párt poli­tikai együttműködéséről. rövid la. gyártmány, ház egyszobás, 207n-öl kerttel 310 Cím a kiadóhivatalban. f Üdvözöljüka komáromi nyomdász­­ságot szakegyesületének negyedszá­zados évfordulóján! Üdvözöljük a szabad gondolat terjesztésének tech­nikai munkásait a munka ünnepén! Husvékor, a gondolat és az eszme feltámadásának nagy ünnepén ala­kult a komáromi nyomdászok kis egyesülete, mely az egyetértés szel­lemében növekedett évről évre és elérkezett negyedszázados fennállá­sához. Ez az ünnep nem csak egy­szerű munkásünnep, hanem a ma­gyar kultúra ünnepe is és épen ezért ünnepiünk velük mindazok, akik a szabad sajló nagy vívmányának e szép ünnepnapján együtt érzünk a szabad gondolat terjesztésének név­telen katonáival, a nyomdászokkal. Legyen a lefolyt negyedszázad mozgalmas története számukra min­denkor eleven tanulság jövő küzdel­meikhez, legyen szervezettségük jövendő életüknek lebirhatlan ereje és legyen a jővőjükben mindenkor az ideál az, hogy a nagy március nak legszebb és legnagyobb viv mánya, a magyar nyomdászat örökké élő emléke marad, amelyhez törhet len hittel és erővel kell mindenkor ragaszkodniok. Üdvözöljük a nyomdászokat, az ólombetűk világának harcosait, a világosság terjesztőit és a sajtó szabadságának őrállóit. Komárom város mozgalmas töríénetének egyik nagy fejezele marad mindenkor a sajtójának jelentősége, mely ezt a vidéki kisvárost a többi fölé emelte Komárom már akkor nyomdaváros volt, amikor még a többiek ezen a téren épen csak mozgolódtak és Komáromot már akkor belekapcsol­ták az irodalomba az itt megjelent könyvek, amikor még sok város csak álmodott a kultúráról Ennek a té­nyezői voltak mindenkor a könyv nyomdászok, a nagy úttörők, a múlt évszázad kombattánsai és a rohanó huszadik századnak szervezeti mun­kásai egyaránt. Az uj iuszlrum hozzon áldást és békét a nyomdaiparra ebben a város­ban hogy abból szabadon virulhas­sanak mindenkor a kuliura virágai. * * * A komáromi könyvnyomdászok szakcsoportjának 25 éves fennállása alkalmából április 8-9 én rende­zendő ünnepségek sorrendje: Husvét vasárnapján. 9.30 óra: A központi vezetőség és a pozsonyi Typographenbund da­lárda fogadása az állomáson. Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Baranvay Józsel. (Folytatás) Elmentem tehát Szőnybe és olyan parasztnál háltam, aki latinul tudott. Ez ajánlott nékem olyan németül beszélő parasztot, aki 40 fontos csomagomat vinni hajlandó volt. El is indultam vele másnap reggel Tata felé, de egy óra múlva a vezetőt viszaküldtem, magam pedig balkéz­felé lelértem a tatai úlról és hal­mos, bokros tájra jutottam. Buzgón imádkoztam, hogy az Isten elsegif­­sen Esztergomig, de ime egy bo­korban két hajdúra akadtam, aki törökökre leselkedett. Az egyik már rám is akart lőni, de amikor látta, hogy puskám sincs, kardomat meg védelmemre ki sem húzom, meg állított és embereit előhívta. Beszé­dükből csak annyit vettem ki, hogy azt kérdezték tőiem, hova megyek? Erre azt feleltem: Tatába! — Azt mondták: az esztergomi utón va­gyok, — jobbkéz felé tartsak Tata felé! Végre podgyászomat ki kellett bontanom, amiből ki vettek 15 ara­nyat, egy ezüst kelyhef, nyak- és zsebkendőket, ezt megcselekedvén, Komárom, —április 7. 10 óra: A nyomtatvány kiállítás ünnepélyes megnyitása a kultúr­palotában. 11 óra: Díszközgyűlés a Város­háza nagytermében. 13 30 óra: Társasebéd a Dósa- Vigadó nagytermében 20 30 óra: Dalestély a Vigadó nagytermében. Husvét hétfőn. II óra: Szakelőadás a kultúr­palotában. A művészi dalestély. A Szlovenszkói Grafikai Munká­sok Egyesületének komáromi cso­portja fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából a pozsonyi Typographenbund és a komáromi Egyetértés Munkásdalárda közre működésével tánccal egybekött mű vészi dalestelyt rendez, amelyaDósa­­féle Vigadó nagytermében este 1/29 órakor kezdődik. A kiválónak Ígérkező estély mű­sora a következő: 1. Nyitány. Énekli a Typographen bund 2. Prolog. Irta Alapy Gyula dr., e őadja Czibor István, 3. Francia katonák kardala, Faust operából Előadja az Egyetértés. 4 Képek a nyomda életéből Irta és előadja Baranyay József dr. szerkesztő. 5. a) Im Dom der Freiheit, b) Quodlibet, c) Falu végén kurta kocsma Előadja a Typographen­­bund. Szünet. 6. Katalinpusztai nóták. Előadja az Egyetériés. 7. Magyar népdalok. Szólóének. Énekli Simon András, a Typogra­­phenbund tagja 8. Pepi tánt Huszárinduló. Wolf­ram Frigyes zongora kísérletével előadja a Typographenbund 9 Banditák bordala, Ernáni ope rából Előadja az Egyetértés. A pozsonyi Typographenbund da­lárdát Winkler József, a komáromi Egyetértés Munkásdalárdát Krausz Mór karnagyok vezetik. A hangverseny után, melynek liszta jövedelmét részben a könyv­­nyomdászok szanatóriumának, rész­ben pedig a helyi egyesület könyv­tára javára fordítják, reggelig tartó tánc következik. A müvészestélynek belépő dija 3 2 korona a vigalmiadóval együtt. A jótékony célra adományozott szi­ves felülfizetéseket köszönettel nyug­tázza a rendezőség. magamra hagytak .Isten nevében mégis csak tovább mentem Eszter gom felé, de néhány paraszt jött szemben, aki még azt is elvette tő­lem, amit a hajdúk meghagytak és foglyul vitttek az egynegyed órá­nyira fekvő Duna mellé és betettek egy hajóba, amely Komárom felé tartott. A hajóban volt egy lelkész is. Útközben egy kis szigethez ér­tünk s itt mindnyájan kiszálltak a hajóból, kiki a maga tanyájára men­­vén, mert utitársaim menekültek voltak, akiknek faluját a tatárok fel­perzseltek. A lelkész magával vitt, ennem adott s bevallotta, hogy helvét hit vallásu, mire én elcsodálkoztam, mert még nem tudtam, hogy a ko­máromiak és a Duna mindkét part­ján levő falvak lakosai Esztergomig javarészt református vallásuak. A lelkész a bíróhoz vezetett, aki meg­parancsolta, hogy két ember engem csónakon a legközelebbi faluba vi­gyen a szuperintendeshez. Ez na­gyon barátságosan fogadott, miután meggyőződött bizonyítványomból, hogy züriki vagyok. Tüzetesen ki­kérdezett s amikor kifosztásomról értesült, igen megszánt s megígérte, ha csak lehet, újra pénzemhez se­gít, ha a hajdúk az ő hívei közül valók. Még aznap este kitudakolta az esetet és tényleg meggyőződött, hogy az én pénzem elrablói az ő falujából való hajdúk voltak Más­nap reggeli könyörgésre mentünk a templomba s útközben megkér­dezte a szuperintendens, vájjon fel­ismerném e azt a hajdút, aki először megtámadott. Ránéztem a mellet'e álló emberre és mondtam : ez az! Mire a szuperintendens igy szólt: Vigasztalódjál meg, pénzedet visz­­szakapod. mert azok még jó keresz­tyének, akik a te jószágodat vették el. A reggeli könyörgés után a hajdú csakugyan elhozta a lelkész­lakásra a tőlem elrablott holmikat és én egy aranyat adtam neki aján­­déknl. Úgy érez em, hogy most megbízható emberek közt vagyok, megmutattam tehát a szuperinten densnek a jóslatokat, mire ö nagy csodálkozva bevallotta, hogy ők már halottak ugyan Drabik jóslatairól, de csak úgy általánosságban, a könyv maga azonban nem jutott ke­zük közé A szuperintendens észre vette beszédemből, hogy az én Tata felé törlént utazásom csak ürügy és bizonyára más titkos szándékot takargat. Kivitt a szőlőhegyre s ti­toktartás igérele mellett reábeszélf, hogy szándékomat őszintén vall­­jam be Ezt meg is tettem s elmond­tam hogy én a törökökhöz akartam menni Esztergomba, innét meg a nagyvezér táborába, hogy neki a jóslatokat átadhassam, bejelentvén, miszerint éppen ezek miatt a római birodalom számüzöitje és megbé­­lyegzetije vagyok A szuperintendens erre kezdetben megrémült de ami­kor leikére beszéltem, hogy hiszen a törökök megtérítéséről van szó s figyelmeztettem arra is, hogy Ma gyarországon a törökök alatt nyu­­godtabb állapotok vannak, mint az osztrák ház alati, akkor helyben­hagyta szándékomat s úgy nyilat­kozóit, hogy éjnek idején csónakon Esztergomba szállíttat ha ugyan a faluban el nem terjedt a vélemény, hogy én a törökökhöz akartam menni. Majd azt tanácsolta, hogy ismét Komáromba kisértessem magam és ott a legidősebb lelkész ulmutatását kérjem ki, mikép juthatnék át a Duna túlsó parijára. így is tettem s néhány hajdúval Komáromba kísér­lettem magam. Útközben betértem a szőnyi lelkészhez, aki mindenáron Esztergomba akar! száliitttatni egy nagy szénaszáüitó hajón (mert a Komárom és Esztergom között levő falvak a keresztyéneknek is, a törö­köknek is adózlak, vagy ha ez nem lehet, csónakon. A hajósok azonban ebbe a veszélyes vállalkozásba nem bocsátkoztak, de viszont a mi szán­dékunkat is titokban tartották. A szőnyi lelkész tehát bement velem Komáromba s azon volt, hogy két deák este vigyen át a Dunán Komá­rom felett egy negyedóra járásnyira, de mikor ide értünk, csomagomat még nem hozták oda úgy, hogy ezt a tervet nem lehetett kivinni, végre a komáromi iskola rektora (aki azelőtt érsekujvári lelkész volt) azt tanácsolta, várjam be a farkasdi lelkészt, aki hajóval jön Komáromba s vele majd a Dunán és a Vágón átjuthatok. Nem tudtam eleget csodálkozni ezeknél a terveknél egyrészt azon, hogy a lelkészek mit se törődlek azokkal a veszélyekkel, amelyekbe miattam juthatnak, ha a helyőrség megtudja, másrészt a nagy bizalom, melyet a lelkészek a hívekbe ve­tettek az én megsegítésemre nézve, főkép, hogy a két deák olyan en­gedelmesen hajtott a lelkészek biz­tató szavára. Németországban a hí­vekben ily engedelmességet alig találhattam volna 1 A farkasdi lelkész egy kevéssé együgyü ember volt, akinek nem volt szabad tudni, hogy mi a szán­dékom a törökökre nézve, mert hi­szen a törököknek nem volt valami barátja, hiszen az ő faluját is ki­fosztották és behódollaflák, úgy, hogy néki egy ideig nem volt semmi jövedelme a lelkészi állásból, ugy­­annyira, hogy kenyerét magának kellett megkeresnie s a káposztát és gyümölcsöt hajón szállítania Ko­máromba. Ezt a helytartó meg is engedte neki mert a törökök be­­rontásakor férfiasán viselte magá, s egy előkelő törököt annak tulaj1

Next

/
Oldalképek
Tartalom