Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-03-27 / 37. szám
2 oldal. Komáromi Lapok 1928. március 27. Megérkeztek a tavaszi női- és leányka kabátok ^^^awioiwiiiiB.znziMiiff'iiiwiiiiiii mmmmmmmmmmmmmmmmmmarnammmm igen nagy választékban Kertész J. Jenő űri- és női divatáru üzletében Komárno (Komárom,; Nádor-u. 25. dr -t kérte fel, aki a megbízatást elfogadta. Végül a körzeti közgyűlésnek határidejét április 15 ben állapította meg a körzeti választmány, mely Dosztál elnök lelkes zárószavai után emelkedett és bizakodó hangulatban oszlott szét. Komárom és Érsekújvár közötti vidék veszedelme, Hogyan is kell szabályozni a folyókat, felülről lefelé, vagy alulról fölfelé? A Nyílra folyót épen megfordítva akarják szabályozni, mint a józan ész parancsolja Komárom, — március 26. Nagyon sok vizkatasztrófát okozott már az a téves felfogás, hogy a folyóvizek szabályozásánál a munkálatokat felülről kell kezdeni és lefelé folytatni. Ennek a felfogásnak aztán az a szerencsétlensége, hogy a felső részek szabályozva vannak és onnét vígan ömlik le a víztömeg, amely azonban az alsó részen megakad, mert hiszen ott nincs még a folyam medre szabályozva, kikotorva, mélyítve és a felülről szabadon lerohanó víztömeg az alsó részeken nem egyszer okozott már borzalmas árvizveszedelmet. Sok- sok szomorú ilyen katasztrófa érleltette meg aztán a folyamszabályozásoknál azt az irányt, hogy a folyamok szabályozását alulról kell kezdeni és szépen felfelé haladni, így a felső részek víztömege nem rohan le olyan erővel és ha a felsőbb vidékeken nagy esőzések vannak is, a lezú dúló víztömeg lent már nem okoz nagyobb bajt, mert az alsó folyás már szabályozva van. A Nyitra folyóval akarják megcsinálni ezt a szerencsétlen fordított vizszabályozást és pedig ahelyett, hogy előbb Érsekújvár táján szabályoznának, előbb Nyitra város kezdi meg a Nyitra folyó szabályozási munkálatait és ezzel a Nyitra folyó alsóbb folyása vidékét állandóan fenyegetheti az árvizveszedeiem, mivel a Nyitra a mi vidékünket is érinti, mondhatnók, hogy a kertek alatt folyik, mi sem nézhetjük összetett kézzel ezt a balkezes intézkedést, és az irányadó köröknek okvetlen akcióba kell lépniök. Addig is lássuk közelebbről a ránk leselkedő veszedelmet! Nyitra városát már hosszú évek óta foglalkoztatja a Nyitra-folyó szabályo zásának kérdése. Evekkel ezelőtt már meg is indult egy akció, aminek az volt a célja, hogy előkészítse az egész Nyitra-medence szabályozását, annál is inkább, mert a szabályozatlan folyó az utóbbi években sok- sok millió kárt okozott azokon a szántóföldeken, melyeket évről-évre elárasztott. Jellemző a vidéknek konzervatizmusára, hogy ugyanazok, akik a legsúlyosabb károkat szenvedték, tehát akiknek legnagyobb érdekük volt a szabályozás, minden áldozat meghozását elhárították. Hiába ankétoztak Érsekujvárott is, Nyitrán is, Nagysurányban is, a jóindulatú igyekezetnek semmi eredménye sem volt. Nagysurány, Egyháznagyszeg s néhány más érdekelt község hallani sem akart arról, hogy azt a néhány százezer koronás áldozatot, melynek hozatala nem volt arányban azár által évről-évre okozott károkkal, meghozzák. Érsekújvár város elvileg hozzájárult van szánva. Egy katonai vámhatósági bizottság megvizsgálta a lefoglalt vagonokat és megállapította, hogy a szállítmányt kisérő szállítólevelek mindenképen rendben vannak és valóban Romániának szánt szállítmányról van szó. M-gáilapitották azt is, hogy a román kormány Jugoszláviától már meg is kapta a hivatalos átvételi enged ményt A szállítmányt feloldották a lefoglalás alól és már meg is érkezett Romániába. A komáromi kikötő érdekeinek megvédésére egyesület alakult, mely az első ilyennemü egyesület Csehszlovákiában. — Saját tudósítónktól. — a folyó szabályozáshoz, de az elvi határozatnál megálltak, Nyitra ellenben tervet dolgozott ki, állami s megyei hozzájárulást szerzett s nem törődve a Nyitravőigy többi községeinek érdekével, elhatározta a folyószabályozást. Amikor Nyitra városának elhatározása Érsekujvárott a nyilvánosságra került, természetszerűen nagy idegességet keltett a szakkörökben, mert mindenki tisztában volt azzal, hogy — bár a főhiba a Nyitra és az Érsekújvár közötti községeket terheli — mégis meggondolandó, hogy Nyitra ezt a rendkívüli katasztrofális következményekkel járó Nyitrasjabályozást túlzó módon kisürgesse. Érsekújvár város vezető köreiben az a vélemény alakult ki, hogy interveniálni kell Nyitrán a tervek végrehajtásának felfüggesztése tárgyában s amennyiben ez nem járna eredménnyel, a legélesebb harcot kell megkezdeni annak az érdekében, hogy a felsőszakasz szabályozásánál a legnagyobb gonddal figyeljenek az alsó szakasz lakóinak érdekeire is. Böhm János főmérnök a Vágbalparti Ármentesitő Társulat igazgatója, erre vonatkozóan a következőképen nyilatkozott. — Én is értesültem arról, hogy a Nyitra folyó felső szakaszát Nyitra mellett szabályozni fogják. Ez az elhatározás persze a legnagyobb mértékben érdekli a Vágparti Ármentesitő Társulatot is s én azonnal érintkezésbe léptem Horna Eduárd műszaki főtanácsos úrral, ennek a kérdésnek a referensével s közöltem vele ennek a tervnek a a komoly veszedelmeit, adtam, hogy ebbe a szabályozásba mi nem súlyos következményeit és tudomására is mehetünk bele. A főtanácsos azonban megnyugtatott s kijelentette, hogy olyan természetű szabályozásról, ami az alsó szakasznak su’yosabb károkat okozna, szó sem lehet, tisztán csak arról van szó, hogy Nyitra alatt, namtegy 8 kilométerre egészen Alsóköröskényig a medencét fogják szabályozni, aminek legfeljebb olyan következményei lehetnek, hogy a víz felszíne 3—4 centiméterrel emelkedik, ami veszedelmet nem jelenthet. — Jóllehet a főtanácsos úr közlései megnyugtatóak voltak s Horák dr. miniszteri tanácsos is eloszlatta legutóbbi tanácskozásunk alkalmából aggodalmaimat, mindenesetre memorandumot szerkesztettem, amelyet benyújtottam az illetékes műszaki hivatalhoz, s ebben a memorandumban kimutattam, hogy a Nyitra felsőszakaszának szabályozása milyen súlyos következményekkel járna az egész Vágbalparti Ármentesitő munkára. Előidézhetné, hogy a megduzzadt viz áthágná a mi töltéseinket, a talajvíz emelkednék s ennek a vizmenynyiségnek a legyőzésére a mi szivattyútelepi berendezéseink teljesítőképessége nem felelne meg. Romániáé a szabadkai robbanó anyag szállítmány. — március 26. Mint ismeretes, Szabadkán a jugoszláv hatóságok lefoglaltak egy 22 vagonból álló robbanó anyagszállítmányt, ameíy Olaszországból Románia felé irányult. A lefoglalás hivatalos megokolása arra hivatkozott, hogy a muníció szállítmány nem Romániának, de Magyarországnak Az ái amalákulaí következtében jelentős gazdasági szerephez ju hatott Komárom azáltal, hogy a komáromi ki kö.ő megvalósul. A kedvező vízrajzi fekvés máris megmutatta az elmúlt pár év alatt, hogy Csehszlovákiában a komáromi kikölő szerepe a legjelentőgebb két belföldi kikötő, az aussigi és pozsonyi kikötők után következik s mint j a tavalyi statisztika bizonyiijt, amely szerint az elmúlt évben 60.000 vagon árut bonyolítottak le, a komáromi kikötőnek a tervszerű fejlesztés mellett még fontosabb szerep juthat Csehszlovákia közgazdasági életében. Ennek a programúinak megvalósítására alakult meg vasárnap Komáromban az Oithon kávéház különtermében egy egyesület, amely kizásóiagos céljának tűzte ki maga elé a komáromi kikötő fejlesztését. A megalakult egyesület címe: „A komáromi kikötő érdekeinek megvédésére alakult egyesület“ és nemcsak Szlovenszkóban, de egész Csehszlovákiában az első ilyennemü alakulat. Az egyesületet a Námorná Spolocnost’ Ceskoslovenská, odbor v Komámé közbenjárására Louda dr. főmérnök kezdeményezte és január 13-án Indították meg az akciót a rendszeres kikötő védelem kiépítésére. Az előkészítő munkálatokban Louda dr. on feivül Fried Jenő. Fried Ernő és Spitz Sándor vettek részt, akik a berlini hasonló célú egyesület alapján dolgozták ki a komáromi egyesület alapszabályait. A vasárnapi alakuló gyűlésnek számos résztvevője a komáromi kikötői érdekeltségek, az itteni kereskedelmi világ és a bankcégek képviseletében jelentek meg, a járási általános ipartársulat nevében Gaál Gyula dr. vett részt azon és a nemzetközi kikötő munkások szervezete is képviseltette magát. A gyűlést Louda dr. nyitotta meg, aki, miután korelnöknek megválasztották Renner Miksa földbirtokost, ismertette a megalakuló egyesület célját, amely minden poliíika kizárásával egyedül gazdasági alakulás és kizáróan azt a célt szolgálja, hogy a komáromi kikötőt még jelentősebb sze-Komárom, — március 26. rephez juttassák, mint az eddigi. Az elmúlt év eredményei nyilvánvalóvá tették azt, hogy a komáromi Duna kikötőnek rendkívül kedvező a helyzete hajózási és szállítási viszonylatban. Uj kikötőt építeni nehéz, mondta Louda d\, jó kikötőt építeni még nehezébe, de legnehezebb olyan kikötőt épheni, amely mindenképen szerves Összefüggésben van a lüktető gazdasági élet testével, mivel ehhez elsősorban az szükséges, hogy tökéletesen kiépítsék annak a rendszernek a hálózatát, amelynek kölcsönös támogatását megkívánja a kikötői üzem. Az egyesület céljának ismertetése után Louda dr. előterjesztette a hatóságoknak jóváhagyás végett benyújtandó alapszabályokat, amelyek szlovák és magyar nyelven készültek el, mivel az egyesület minden közleménye szlovák és magyar nyelven fog szólni, Ezután a közgyűlés elhatározta, hogy az évi tagsági dijat tagok részére 20 K-ban (5 K belépési dij) állapítják meg, a cégek pedig belátásuk szerint járulnak az egyesület fenntartásához. Az alapszabályok elfogadása után megválasztották az egyesület vezetőségét a jelenlévők lelkes megértése mellett. Elnöknek Spinka Károly mérnököt, a komáromi Ssoda hajógyár igazgatóját választották meg, helyattesénes Renner Miksa földbirtokost. Á választmány tagjai a kővetkezők lettek: Fried Jenő, Fried Ernő, Deil Jenő dr., Spitz Sándor, Pick R ch'trd Abelesz Ernő, Podhorny József, Louda dr, főmérnök, ezenkívül pedig a nemzetközi kikötőmunkások szövetsége képviseletében is beválasztottak egy tagot a választmányba a kikötői munkások érdekeinek megvédésére. Az újonnan megalakult egyesület működése elé legnagyobb érdeklődéssel tekinthetnek nemcsak a gazdasági érdekeltségek, de a hatóságok is, mert nem egyéni vállalkozásról van szó, de annak a fontos közgazdasági életnek kíván az egyesület egyik jelentős szerve lenni, amelynek minden tekintetben kifogástalan működése általános érdeke a köznek és igy az egyesület megalakulását csak örömmel regisztrálha'juk, azzal a kívánsággal, hogy minél eredményesebb munkát fejtsen ki. Zathureczky Ede világhírű, fiatal magyar hegedűművészt a komáromi közönség viharos lelkesedéssel ünnepelte. — Saját tudósitónktól. Komárom, —március 25. A Zathureczky Ede hegedűművészről szóló hírek, amelyek fellépését megelőzték, nemcsak nem bizonyultak túlzó laknak, hanem sok tekintetben nem is közelítették meg annak a művészi előadásnak a lényegét, melynek szombaton este lehetett tanúja a kultúrpalotában megjelent közönség. Ez a művész már most is, pályája legelején, amikor fejlődési fokozata távolról sem érte el tetőzését, olyan teljesítményt nyújtott, hogy ez a legmagasabb igényeket is messze túlszárnyalta. Komárom zenekedvelő közönsége hálás lehet a Jókai Egyesületnek, amely áldozatokkal tette lehetővé két olyan magas színvonalú hangverseny megtartását, amelyekben csak nagyvárosok lakóinak lehet részük. Úgy a Darréest, mint a Zathureczky-hangverscny fényes bizonyítéka annak, hogy a Jókai Egyesület rendezései a legkényesebb igényeket is kielégítik. Zathureczky Ede hangversenye azoknak a forró estéknek emlékét idézték fel, amelyek az egyesület alapítását követő években zajlottak le a kultúrpalotában ezelőtt másfél- és egy évtizeddel. A közönség lelkesedése nem ismert határt és a művésznek csaknem minden kisebb számát megismételtette, a hangverseny végén pedig ülve maradt és nem mozdult helyéről, hogy még egyszer hallhassa ezt a nagyszerű művészt, akinek kvalitásai és művészi oeuvre-je a legjobb csengésű ma e művészet világában. Händel G. dur szonátájával vezette be hangversenyét, amelynek első hangjainál feltűnt nagyszerűen zengő tónusa, széles vonóhordozása és ezt a klasszikus müvet oly meleg érzéssel játszotta végig, amely teljesen le tudta kötni a hallgatóság figyelmét. Úgy felfogásban, mint
