Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-03-10 / 30. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1928 március 10. Megérkeztek a tavaszi női- és leányka kabátok igen nagy választoltban Kertész J. Jenő úri- és női divatáru ftzletében Komárno (Komárom,; Nádor-u. 25. rokoni látogatás alkalmával vadász­­kaiandiáiról felolvasást, illetve előadást tartott afrikai élményeiről és nem egy szer életveszélyes és h*jmeresz ő vadász kalandjairól, A lebilinc-eiő előadást szebbnél szebb vented kép díszítette. A komáromi közönség is elragadtatás­sal hallgatta lebilincselő elő. ását. Hiszen egyébként ia a XX század kui'uremberének le'kében ou él a ka­landvágyó ősök kóborló ösztöne Ez az ösztön vadászembernél többnyire az exo ikus, nagy és veszélyes vad vadá szara u áni vágyakozásban merül ki. Az öröklött vágyat csak kevesen elé­gíthetik ki, Kevés emberben van meg az a tud is és akaraterő, hogy jóformán anyagi eszközök hijján, lemondással szerezzen kielégülést atav3S2|ifcus vá­gyának. Még kevesebb emberben Fj tödnek ki aiu án a lemondrs, nétküiö zés és szenvedések közepeste azok a tulajdonságok, a tudás és megfigyelő képesség, melyből az emberiség ösz­­szességenek és a tudománynak is haszna van A Nemzeti Muzeum sovány anyagi támogatásival hu-zonnégy év előtt ment ki Kittenberger Kálmán N:met-Kelet Afrikába. Gyűjtött, vadászod, megfigyelt, nélkülözöd, szenvedett és a tudomány érdekében néha néha az életével ját­szott. Öt, egyenként évekre terjedő expe­díciójának megfigyeléseit, kalandjait, leszüíődöt« tapasztalatait pompás kiállí­tású, „V dász és gyüjtőu un Kelet Afri­kában 1903 — 1926.“ c könyvében fog­falta össze. Szépítés nélküli, va ó képet fest a titokzatos „fúkeie földrészről,“ a nagy és veszélyes vadról, a káprázatos és szinponpás afrikai f un tnak élet módjáról, vadászatairól, az oltani nép fajok szokásairól és nem utolsó sorban a kutató fehérember kü/delemteljes, veszélyes, de talpig férfi éleéről. Magyar nyelven hasonló munka még nem jelent meg, de a külfő di irodalom­ban is ritki'ja párját. A diietiáns utazók sablonos „Afrika leírásaihoz“ nem is hasonlítható. Aki ezt a munkát irta: „öreg efrikander“, akinek hosszas ta­pasztalatok és kalandok által megerő sitett, évek hosszú során át folytatott, gyűjtött- £s feldolgozott „meglátásai“ nem fűtő megfigyelések, hanem tudó mányos források. Törhetetlen akarat­erővel, nagy ambícióval, tudással, de főként nyílt szemmel és fejjel járta Kittenberger az abikai Szaharákat, S’eppékeí, az őserdők páratelt homá­lyát. Amit tapasztalt, amit megfigyelt, az maradandó természetrajz i és etno­gráfiai éltek, tudományos forrásmunka. És van Kittenberger könyvében tar­talmán kívül még valami, ami meg­kapja az olvasót: a stílusa tömör, él­vezetes. Egy felesleges S2ót sem ir, de amit leirt, az maga a kőbe véshető igazság és a megtestesült szerénység. A könyv olvasásakor az olvasónak szinte az az érzése: Mit mesélhetne ez az ember, mikor egy könyvbe tömörít annyi tudást, megfigyelést és átélést, amiről más egy könyvtárat irt volna össze. És épen szerénységében lebilin cselő, pompás és haiározott tollú leiró. Az olvasó színié maga is küzd a va­dászlázzal, mikor követi a szerzőt a bivalyok nyomán, vagy elefántcserkésze ten a „tmga-finga“- k elefantfüvesei közé ; keze remeg a láztól, mikor szer­zővel együtt, chinintől elgyötörve, ma­láriával kü/dvén, de fehér ember ural­kodásra hivatottságáva! gyengeséget nem mu'atva, a sanseveria bozót szélén a „simba“-t (oroszlár) várja . .. Könyvét, mtlyet a szerző a vadászok­nak és természetbarátoknak ajánlott, minden vadász és természe' kedvelő örömmel veszi kezébe s ha elolvasta, az az érzése hogy sokat élvezett és élvezve sokat tanúit, A nagy magyar vadásziró Bársony István, a többek között igy ir erről a könyvről: „Az illusztrációkkal együtt ötszázegynénány olda ra terjedő, nyom dd előállítása tekintetében is elsőrendű könyv van előttem, két»záz remek il­lusztrációval, eredeti fényképreproduk­ciókkal díszítve, melynek minden biti­jét elolvastam s amikor most ezzel a nagy élvezetemmel végeztem, íegjob ban szeretném újra kezdeni az egészet, amit egyébként már meg is tettem A könyv K ítmberger Kálmán műve. Ne­kem a legkedvesebb olvasmányom azok közt, amelyek ebbői a mfif jból a ke­zembe kerültek. Ennek okait a követ­kezőkben váolom. Afrikának vadászati nézőpontokból kimeri heteden tündér világába visz, ahová eljutni fiatal éveim s éviized-im leggyönyörüségescbb álma volt. Eivisz pedig oda a tdivér f rfiu s igaz ember lehitelesebb s legbizto­sabb ka'auzoiásával; nem ismerve lehe­tetlenséget s leküzdve minden akadályt, még a legnehezebbeket is. Nagyszerű vállalkozásainak oroszlánrészét egyma­gára támaszkodva éli végig olyan impo riáló elszántsággal s öntudattal, ameiyeí cs-k a kiváló koncepciójú emberek mondhatnak magukénak. Elsőrendű megfigyelő kitartása szinte páratlan; elszántsága több mint bátorság; felta­lálása néha a hihetetlenséggel határos; hidegvére a lepváságosabb pillanatok­ban is példaszelű ..." A mü a „Komá­romi Lapok“ kiadóhivatalában rendel­­heiő retg Komárom Nadoruca, a Spitzer-fele könyvesboltban, ahol elő­nyös részletfizetésre is kapható SANATORIUM Dr. Hugo Selye Komárno, Deák F. utca 3. Sebészeti és nőbetegek részére Hü, Quarz. Dialberuiia. Telefon 68. 484 Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Baranyay József. (Folytatás) A fentebb említett Cuspiniánus Jánosnak a Komárom vármegyében látott gazdag föld emléke sokáig lelkében él s a külföldi fejedelmek­hez irt szózatában — a mohácsi vész felett keseregve — nagy lelkese déssel beszél e gazdag földről. „Szólókban, mindennemű termény­ben, hegyekben, gyönyörű kertekben és a legtermékenyebb földben any­­nyira bővelkedik, hogy Itáliával is versenyezhet,“ Dicséri a gazdag lóállományt A magyar lovak gyor­sak, kitartók és Magyarországból renqefeg lovat hajlanak fel Bécsbe. 1510 julius hó második felében a magyar fóurak nagyrésze már el­hagyja Tatát. Csak a király marad olt kevés kísérettel és Pasqualigo, a velencei követ. A félelmetes rém, a pestis azonban mindegyre közele­dett sőt már Tatán is szedte áldo­zatait A megrémült király Komá­romba menekül kíséretével, idejön a velencei követ ts A király a komá­romi kis (a mai Erzsébet) szigetre vonult, Pasqualigo pedig Komárom városában lakolt és itt kezdi irogatni üli naplóját. Komárom 1527. évi oslromáról egy akkori szemtanú. Urrinus Veltica csodálkozással jegyezte fel, hogy az ostromló német tüzérség „hallatlan gyorsasággal" 5 óra alatt 30, sőt 35 lövést is tett. (Mit irt volna sze­gény Urrinus például a piavei per­gőtűzről?) 1529 ben Szulemán török szulíán kétszer is végig vonul hatalmas se­regével a vármegyén. Bécs ellen vonultában és mikor Bécs alul visz­­szalér. Ekkor dúlja föl Dunaalmás községet is. A szullán bécsi had­járatáról utinaplót vezeítek, amely­ben említve van a vármegyén ke resztül megtett ut is. A napló minket érdeklő részeit itt adjuk: „Bécsbe menet szepf. 13-án pénteken Komárom vára közelében szállanak meg Igen szoros helyeken és egy nehéz járatú hajón átkelvén, megszáliának. Felette messze való szállóhely Vize a Duna Takarmánya és elesége sok van. Másnap, szom­bat, oki. 14-én a Duna partján szál­­iának meg. Középszerűen messze való szálló'iely. Eqyenes utak van­nak. Jahja-pasaoghlu foglyokat ejt­vén, azokat megküldi. Vasárnap már Győr közelében járnak. Bécsből visszajövet, old 19 én, pénteken Komáromnak átfedeneben egy tó melleit megszáliának Fölötte mesz­­szevaló szállóhely, már este lön, csak nehezen érének oda Másnap, szombalon Tala nevű vár mellett elhaladván, a Duna partján megszál­­lának Középszerűen messzevaló szállóhely. Az említett szállóhelyhez csatlakozó egy m csaras erdőn, hogy átmenőnek, a hadseregből számta­lanoknak marhájuk etsülyedvén, többé elő nem kerüle. Olyannyi nyo­morúság lön, hogy megmondhatatian. A rend is felbomlik, mire a haragra lobbant padisah többet foglyul ejt, különösen sok timárt. A Duna túlsó partján néhány hitetlen mutatkozik.“ Az útleírásokkal veszi fel a ver­senyt Oláh Miklós kir he ytarló, her­cegprímás Magyarország általános és részletes leírása annál is inkább, mert maga a szerző is sokszor han­goztatja, hogy ö maga is látta az előadottakat, mert Magyarországot s igy a vármegyét is többször be­utazta. 1536 ban Oláh Miklós leirja, mint szemtanú a komáromi, gútai, nasz­­vadi vizahalászatokat. Szerinte fogtak 10 mázsás „őrhalal“ is, amelyet a sekélyebb vízben furkósbolokkal verték agyon, mint az ökröket. Az idegenjárást nagyban fokozta a vármegyében az első póstajárat megnyitása, amely hamarosan sze­­méiyszáltitással is foglalkozott de azért egy uj bűntényt és uj vesze­delmet is forgalomba hozott, a posta­rablást, amely naqyon gyakori volt. 1540 ben nyitotta meg FaxisMátyás az első nagyobb poslavonalaf, amely Bécsújhelyből Komáromba és onnan Esztergomba menf, mig Komárom ból Győrbe a külön küldönc minden járatért egy forintot kapott. (Folyt, köv.) ti. I JF& B3 K. Utolsó kiáltás Utolsó kiáltásom, az legyen; Hogy hiszek Te benned Istenem! Mert egész életemen át, Élveztem szived jóságát 1 Engem vezéreit szent karod, A halálban is, — Tied vagyok l — És a mindenhatót, arra kérem, Örök világosságban legyen részem. B. 1. — R formátus leikészválaotas Cs. Ar»i yasű'i. A csallókö aranyosi refor­mátus egyháznál nyugdíjazás, illetve elhalálozás folytán megüresedett lelkészi állásra a dunáninneni egyházkerület püspöke pályázatot hirdetett, amely nemrégiben járt le. Az állásra beadott pályázatokat az egyházmegye minősítési bizottsága Gyalókay László esperes elnöklete alatt tanott ülésében felül­vizsgálta és Valamennyi pályázót minő­sítette Az egyházmegye esperese a lelkészválasztást f évi március hó 25 ik napjának, délelőtti 9 órájára, a cs. aranyosi ref. templomba tűzte ki, amely alka ómmal az istentisztelet után köz­vetlenül tartják meg a lelkészválas'tó közgyűlést az erre kiküldött egyház­megye bizottság elnöklete mellett. A lelkészi állásra hatan pályáztak és pedig Kóczán Mór csiluradványi, Földes L jós bátorkeszii és Veres Lászió borii ref. lelkészek, Lelkes Ferenc apácaszakállasi h, lelkész, Kovács Káro y ipolypásztói : és Molnár Gyula rimaszotnbaii segéd­lelkészek. Mint ismeretes, a csal óköz­­aranyosi ref. lelkészi választást az egy­­há kerületi biróság megsemmisítette, amire 1927 ben újra kiiriák a válasz­j tást, amikor Tóth Bélát tekintélyes szótöbbséggel újra megválasztották lelkésznek. Ezt a válásztást az egyház­kerület is jóváhagyta, azonban az if ú lelkész elhalálozott, még mielőtt elfog­lalhatta volna állását. Így került a sor most újra ieikészválasztásra, amelyen hat pályázó vesz részt. — N u<|(J jasok egyesülete. Igpn 80^ komáromi., aitami és megyei nyugdíjas felszóli'ást kapott szlovák nyelven, amelyben tagul való belépésre szólt'jak fel. Mivel ebben az ügyben sokan for­dultak hozzánk kérdéssel, felvilágosítá­sul közöljük, hogy Pozsonyban már kilenc éve mö.ödik kormány hatósági jóváhagyással ellátóit alap sz abályokkal az „Á samt civil nyugdíjasok tgyesü- Ice“, amelynek Komárombin is van 50—60 tagja. Ez az egyesület minden­kor készségesen megvéd'e a nyútdíja­sok érdekeit. Komáromban dr. Némeih Dezső nyug. főszo'gabiró, Igó End e nyug. adóhivatali főpénztáros és Aiapy Gyuia dr, nyug. főkveltáros ennek az egyesületnek választmányi tagjai. A másik egyesület, amely most tagokat ioboroz és a régi egyesületből való ki­lépésre akarja azokat rábírni, két éve alakult, csak szlovák és cseh n elven levelez. Az előbb említett egyesü tfnefe köze! ezer tagja van, mig az újabb nyugdijegyleinek körülbelül kétszáz a tögtéiszama. — S ereMvendégség, Jövő vasárnap, március 18 áa rende i a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet második szeretet vendégségét a Kollégium nagy­termében Az egyesület szegényeinek segélyezésére rendezendő szeretetven­­dégség magas színvonalú műsorral van egybekötve, amelynek vallásos részét Csekes Bála szapi ref lelkész biblia­­magyarázata és Kenessey Káimán dr. meteorológus, egyházmegyei tanácsbiró előadása tölti ki. A közönség vendég­látása után a műsor művészi rés/e következik, amelyből kiemrijük Vöröss Edi'hke zongoraszámát, Göttl Erzsiké melodráma szavalatát, Nagy Mariska és Tárnok Iius négykezes zongorajátékát és Bazilidtsz Iván szavalatát A mű­sort a Ref. Ifjúsági Egyesület és a Ref. Konfirmált Lányok körének tagjai­ból aiakult vegyeskar énekszámai egé­szítik ki, amelyeket Tóth István kar­­nagy vezetése mellett ad a fegyelme­zett kar elő, A fényes sikerűnek Ígér­kező szeretetvendégség iránt nagy érdeklődés mu'atkozik. Részvételi dij személyenként 5 korona, kezdete este 6 órakor. — Az adózók figyelmébe. A helybeli állami földmérő hivatal közhírré teszi s a földadó kataszteri törvény értel­mében tudomásul adja mindazon in­gatlan tulajdonosoknak, akiknél birto­kos, vagy adótárgybeli változások ál­lottak be, hogy folyó évi március 15- tői 17-ig, továbbá április 2 tői 4 ig a kataszteri földmérő hivatalnál Komárom, Nádor utca 8 szám alatt naponta d. e, 10 órától 12 ig hivatalos napokon ezen váltó ásókat bejelenteni és kellő ok­iratokkal igazolni tartoznak. — A dunaszerdahay kát. nőegylet. A Komáromi Lapok a dunaszerddhelyi katolikus nőegyle'ről Írva dicsérettel emeli ki, hogy az ruhivarró tanfolyamot rendez kebelében. Annak a megalíepi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom