Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-02-25 / 24. szám
19&&. feb.roAr 25. BÁRIUMOSŐ Tintán csengő hang! Nagy meredekség! Kiváló teljesítmény! Eddig megjelent típusok: TUNGSRAM P 4>0 alacsony frekvenciájú erőiitőcso és TUNGSRAM P 415 végerdsitócsó. 6 Gyula, 2'iinéin Imre, Tarics István, Csizmazia György, Fieischmann Samu. Népkonyhabizottság tagjai: Domány Ferenc, Kollányi Miklós, Fülöp Zsigmond Zechmeister S Indor, Szabó Gyula, Vidák Vince, Mező István, Mosna Ferenc, Petr Vladimír. Galgóczy János, Csizmazia György, Stern Bernát. A választásokról szóló határozatot kjfüggesztiö s ellenük 14 nap alatt beadható felebbezésnek van helye a járási hivatalhoz. A városi építészeti bizottság statisztikai adatai alapján. Komárom, —február 24. A nagy háború előtt Komárom köz és magánépitkezései igen figyelemreméltó eredményeket produkáltak. Tudott dolog, hogy ezeket a háború megakasztotta. Ez alatt a magánépitkezés telje sen szünetelt, a középitkezés terén pe dig a volt katonai lőszergyár kibővítésén kívül nem tudunk más nagyobb építkezésről. Ez az építkezés is házi kezelésben, katonai erővel ment végbe és abból a komáromi építőiparnak igen csekély haszna volt. Ismeretes, hogy a az asszony qdaállt férje elé és a legkomolyabb arccal így szólt hozzá: — Antuskám, mától kezdve te sétálsz a kutyával. — Én? Édes fiacakám, jól tudod, hogy én nem érek rá, mert egész nap hivatalban vagyok Vasárnap nagyon szivesen magammal viszem, de köznapokon ez teljesen lehetetlen. — Elhiszem, Antuskám, de ha én belátom, hogy igazam van, lásd be te is az én igazamat. Te nem mehetsz vele és én még kevésbé mehetek. Egy ilyen szép kutyához kellene már egy elegáns uj ruha. — Fuícsa vagy. Van egy elegáns ruhád és kellett hozzá egy elegáns kutya. Most elegáns a kutyád és nem elegáns a ruha. jól van fiam, majd én megyek sétálni a kutyával. — Te mégy séiáini vele? Persze, ha ruha kell, akkor van időd a sétára. Hát csak menj. Ettől kezdve Borvlm Antalné másképp bánt a kutyával. Sohasem enged'e be a szobába, nem simogatta, nem törődött azzal, kapott-e már enni, vagy sem. Néha napokig rá sem nézett, az utcára sohasem ment vele és a szegény irtat ott búslakodott agy durva pokrócon a cselédszobában. Ha az asszony hangját hallotta, felcsillogtak a szemei és vart, várt, nem közeledik- e hozzá és nem cirógatja-e meg keztyüs kezével, mint valamikor régen. És ha a hangos einaitaK és a lépések kopogása sem jött közelebb, a kutya c salódottan bargaiztelta le a fejét és szomorúan Komáromi Lapok 3. oldal. háború végén ezt a lőszergyárat az akkori munkások minden tiltakozása ellenére leszerelték és gazdátlanul álltak az épületek esztendőkön keresztül, mig azokat elsőnek a csehszlovák iskola céljaira, utóbb pedig dohánybeváltónak használták fel. Mint megállapították, erre e célra nem alkalmasak ezek az épületek és a dohánybeváltó itteni elhe lyezése sem tekinthető véglegesnek A háború utáni építkezések közül a középitkezések terén az állami kikötő raktár és egyéb épületeinek emelésével kezdődtek el, majd a vasúti bérház épült fel, később pedig a város emelt negyven lakásos munkásházat állami támogatással, amelyet még mindig csak vár és eddig még nem kapott meg. Kisebb csendőrlaktanya épült még. Más középitkezésről nem beszélhetünk. A magánépitkezés 1926 ig alig vett lendületet, ettől az évtől kezdve azonban már ez is bizonyos lendületet mutat A városban óriási lakáshiány állt be, amelynek két oka van. Első helyen említendő a csehszlovák bevándorlás, amelynek céljaira csak egy bérházról gondoskodik és magának a városnak kellett elhelyezésükről gondoskodni, a másik a nagy rrunüástőmegek bevándorlása. Ezek már nehezebben helyezkedtek el. Egy része a katonai erődök ben kereseti helyet, amely elhelyezésről már beszámolt a Komáromi Lapok és feltárta a nyomortanyáknak minden mélységét, a másik rész a határban az ármentesitő társulat szivattyútelepe melleit levő városi telken építette fel feeskefészekszerüen apró kis házacskáit, ezt a néphumor Kabatfalvára keresztelte el. Meg kell jegyezni, hogy ezek a kéz. detleges épületek sokkal jobbak és egészségesebbek, mint a katonai várerődök tömegtakásai. Újabban azonban a város a Kisér két oldalán jelölt ki építőiéi keket, amelyeken számos ház épült. A legtöbb egy szoba-konyha tipus. Egységes típusról szó sincsen és a legiőbbön meglátszik, hogy szükség építkezés. Ez az uj városnegyed nem fog a város előnyére válni, mert az altalaj sehol feltöltve nincsen, a falak gyorsan át fognak nedvesedni és ekkor mindenféle betegségnek és járványnak lesznek melegágyaivá. Az építészeti bizottság ezt a szempontot teljesen mellőzte, pedig ez döntő szerepet játszhatott volna az építések engedélyezésénél. A városi építészeti bizottság, illetve építészeti hivatal statisztikája szerint: 1926 1927 Uj lakóház épült 34 67 Toldalék épület 28 35 Átalakítás 62 43 E szerint az uj házak építése 1927- ben 100% kai múlja felül az 1926. évi építkezések számát. Ezeknek az építkezéseknek oroszlánrésze a Kisér mentén történt, magában a városban a szorította oda alsó állát a durva pokróchoz. A kutya érezte, hogy el van hagyatva, tudta, hogy kiesett az asszony kegyeiből. Ha levitték, nem lépkedett büszkén, letőrtnek látszott és olyan szomorú volt, mintha az önérzetére ment volna ez a mellőzés. Borvám Antal most sajnálta meg másodszor a kutyát. * i Ettől kezdve Borvám Antal ment mindennap sétálni a kutyával. Két órakor hazajött a hivatalból, megebédelt és akár vissza kellett mennie a hivatalba, akár nem, a kutyát levitte egy órára az u'cára. És lement vele alkonyaikor is a korzóra. Egy nyári alkonyaikor a kutya hirtelen kitépte a szíjat Borvám Antal kezéből és elfutott. Borvám figyelemmel kisérte, hogy merre fut. Harminclépésnyi távolságban Botvámné sétáit és vidáman beszélgetett egy férfival, akit . Borvám Antal nem ismert, A kutya I nyilsebesen az asszony felé rohant és | boldogan ugrándozott körüiöite. Bor- ] vámné rá s; hederiteii a kutyára és tovább ment, mintha sose látta volna. Borvám Antal mindezt látta és elszomorodott harmadszor is. — Még anyának is jobb a férfi — mondotta magában és egy éles füttyel figyelmeztette a kutyát, hogy hol találhatja meg a gazdáját. Szénatér és a péás Ferenc utca környékén folytak uj építkezések. Jellemző a korábbi építkezésekre, hogy azok csak toldalék építkezések vagy átalakítások voltak. 1926. évig alig volt számottevő uj építkezés, ami a gazdasági konjunktúrával állott összefüggésben. A város engedélyt adott a pozsonyi kapun kívül, a Bene dűlőben leendő építkezésekre is, ezeket azonban egy időközben érkezett kormányleirat folytán a városnak be kellett szüntetnie. Eddig csak átalakítások folytak és tatarozások. Ennek oka a lakóvédelmi törvényben keresendő, amely a háztulajdonosokat épen nem védte meg a lakókkal szemben és ezért el is ma radtak a kívánatos építkezések. Az építkezési mozgalom állami támogatásáról Komáromban nem sokat beszélhetünk, hiszen ezek a szoba-konyhás építkezések is a munkásosztálynak a saját erejéből történnek, ami elég helytelen dolog, mert a kormánynak ezt kellene minden rendelkezésére álló anyagi eróvel támogatnia. A nagyobb építési mozgalom abban az időben remélhető, amikor a háztulajdonos ur lesz ismét a saját portáján és a szabad lakásforgalom visszatér. Eddig nem sok jóval kecsegtet az építkezés, mivel a kényszerrendszabályok és törvények nem mozdítják elő az építési kedvet. A másik nagy akadály Komáromban az építési telek hiánya. A város belterületén nincsen építési telek, A katonai kincstárnak vannak egyesegyedül ilyen telkei, az pedig féltő gonddal őrzi azokat és nem támogatja a lakosság kívánságát. A katonai kóiház tervezett kihelyezésével lehetne legjobban megoldani az építési, amelynek helyén több uj utcát lehetne nyitni és azt uj házakkal, főleg pedig tisztviselői lakásokkal beépíteni. Ez az egyedüli lehetőség annak a lakásínségnek a leküzdésére, mely Komáromban a háború óta minden építkezés ellenére sem csökkenik, sőt az állandó és folytonos bevándorlásokkal csak fokozódik. Vasaljon villannyal Az irgalmas nővérek uj ovodát építenek* Komárom, — február 24. A SítfioMeányiskola épülete ötven esztendő óta áll a komáromi katolikus és a másvallásu közönség szolgálatára. Ez alatt az idő alatt tízezrekre megy azoknak a száma, akik ebben az iskolában nevelkedtek fel és nyerték kiképzésüket az életre. Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló zárdaiskola Komárom helyi kultúrájának jelentékeny tényezője lett ez alatt a félszázad alatt, amely főleg a közönség ragaszkodásában nyilvánult meg. Ez a ragaszkodás mutatja, hogy a tanitónővérek szép és jó munkát végeznek, amelynek eredményeiben a közönség is sok alkalommal gyönyörködik, amidőn az iskola előadásait látogatja. Különösen az ovoda látogatott sága emelkedett az utóbbi időben és a mostani iskolai évben is olyan sok kis ovodistát írattak be, hogy a mostani tanterem már szűknek bizonyult és az egyházközség, mint iskolafentarló, uj óvónői állást rendszeresített Nagy gondot okoz azonban az, hogy a meg szaporodott kis növendékeket hol is helyezze el az iskola? A mostani helyiség szűk és sötét, de nem is elegendő arra, hogy 180—200 gyermeket abban el lehetne helyezni. Ez indította az irgalmas nővéreket arra az elhatározásra, hogy ideiglenesen a Dalegyesület nagytermét akarnák bérbevenni a kis ovodisták részére tantermül, ahol elférnek ilyen számmal is az apró kis növendékek. Ez természetesen csak átmeneti megoldás lenne, mert ezt állandósítani természetesen nem lehel és az egyházközségnek előbb utóbb arról kell gondoskodnia, hogy az ovoda előadásai magában az iskola épületében folyja nak. Ezt megoldani csak építkezéssel lehetséges, ha az ovoda részére két tantermes iskolai helyiség épül. Az egyházközségnek erre nincsen megfelelő anyagi ereje és elég áldozatot fog hozni, ha a tantermek felszerelését magára vállalja. Az építésnek tehát vagy kölcsönből, vagy közadakozás utján kell megoldódnia. Ez utóbbi a legvalószínűbb, ha az iskola volt tanulói körében mozgalmat indítanak az építési mozgalom támogatása iránt. Az építésre kitűnő helyet biztosit az irgalmas nővérek zárdájának szép kert helyisége, amely az Eötvös utcára szolgál ki. A terv is úgy készül, hogy a kert Eötvös utcai részét fogja az egyházközség erre a célra felhasználni, amely elég nagy arra, hogy ott két hatalmas tanterem épüljön. Ennek igen nagy előnye az, hogy az ovoda az iskolától függetlenittetik, annak munkáját nem zavarja, esetleges járvány esetén nem kell iskolát és ovodát bezárni, mert egymástól el vannak különítve. Másrészt a gyönyörű kertben olyan pompás játszóteret lehet létesíteni a kicsinyek számára, hogy az minden várakozást kielégít. Ha ez az uj ovoda helyiség felépülhet, akkor Komárom egy uj szép középülettel lesz gazdagabb, amely az Eötvös utcát, illetve annak alsó szakaszát bekapcsolja a város középpontjába. Az ovodahelyiségek építését akképen kell megoldani, hogy a két nagy tanterem szükség esetében egy nagy előadóteremmé legyen változtatható, ahol az iskolai színdarabokat és előadásokat le lehessen bonyolítani, amelyeket ma a Legényegylet színpadán szoktak tartani és azt nem egyszer gátolták is programjában Ebben az esetben a város közönségének is kényelmes helyiség állana rendelkezésére, ahol a gyermekszinielőadások lennének tarthatók. Nem lehet kétség aziránt, hogy Ko márom társadalma felkarolja ezt a szép tervet és azt anyagi . tehetsége szerint támogatni is fogja. Az iskolaépítés a város támogatására is számíthat, mert annak is érdeke az, hogy községi iskolái fehermentesitve legyenek a Simor-
