Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-01-07 / 3. szám

7. Komáromi Lapok 5. oldal. r óráig1 autóztattak gyilkolt áldozatukat. télyes körülmények kozott agyonlőttek egy fel­tűnően szép félvilági nőt. : A francia Riviera ír nap előtt titokza­­zódott le, amely iz­­ezát és vidékét. Egy ' nyitott autóban a egforgalmasabb ré­­még •)hant föl és alá ükül, hogy va­­olna, hogy az mázott ülésein >tt ül. <ai még épp olyan 'ettes, vagy a let­­áldozat egy har­­gy, Germaine Ha óta Nizzában tar­jarátnőjével, Ma­­/ nizzai kávéház­­feltűnő eleganciá­­dtlakozott hozzájuk, en a férfiak azt aján Kávéház előtt veszteglő .i08szu autósétát kellene .e Pommier állítólag a hideg ellenezte az ajánlatot, a szeren­­ten Germaine Harnet azonban rög­­.on hajlandónak mutatkozott az autó­zásra. Végül mindketten fölültek az autóra, melyet a két férfi egyike vezetett. Amikor a nizzai korzó egyik legfor­galmasabb helyére értek a Germaine Harnet mellett ülő férfi revolveréből több lövést adott le rá. az egyik golyó halálosan találta a sze­rencsétlen nőt, aki vét beborulva csú­szott le az ülésről. A mellette üiő férfi azonban visszaemelte az ülésre és maga mellett tartotta az egész autó­zás alatt. Ami most kőveikezett, az még titokza­tosabb és még megmagyarázhatatlanabb dolog, mint maga a gyilkosság. A holt­testet m igával vivő autó tovább rohant föl s alá Nizza legforgalmasabb utcáin. Es annak ellenére, hogy a kocsi telje­sen nyitott volt, a sok járókelő közül senki sem vette észre, hogy egy halott ül az egyik ülésen. Hogy mi volt ennek az eszeveszett automobilsétának az oka, amelyet két férfi, egy asszony és egy hallott Nizza ; legelegánsabb utcáin hajtottak végre, ; még mindig sötét titok. Amit meg le- ; hetett tudni az annyi, hogy egy órai j nizzai kocsikázás után az autó erős ro- | hamban a külső területek felé indult s j mintegy fél óra után megállóit egy \ gyógyszertár előtt, ahol Marie Pommier j és az egyik férfi leemelték a halottat | a kocsiról. Már estszürkület volt és a « gyógyszertárat becsukták. Marié Pom- j mier bekopogtatott az ajtón. Ugyaneb­ben a pillanatban a két férfi beugrott autójába és £ri$si gyorsasággal elrohant a gyógyszertár előtt A hulla a járdán feküdi s körülötte gyorsan összegyűl­tek a járókelők, akik a rendőrséget is értesítették, A rendőrök azonnal kihallgatás alá vették Marie Pommier-t, aki teljesen zavartnak látszott és alig tudott vala­mire választ adni. Nem tudta, vagy nem akarta megnevezni, hogy ki volt a gyilkos és azt mondta, hogy ő nem is látta tisztán, hogy történt a gyilkos­ság. Lehet, hogy a haláltokozó golyó nem is az autóból indult el, hanem a járdán járókelók közül. A lőtt seb irá­nyából a rendőrség azonban csakhamar megállapi ott a, hogy a lövést föltétlenül az autó belse­jéből adták le. Marie Pommier-t letartóztatták, minthogy viselkedése igen gyanús, de semmiféle vallomást belőle kivenni nem lehetett. Ezzel a letartóztatással azonban a ti­tokzatos gyilkosság még egyáltalán nincs fö'deritve. A két férfinak, akik a meg­gyilkoltat au óra csábították, eddig nem tudlak nyomára jönni. A dráma inditó­­okai is a legnagyobb mértékben titok­zatosak. Germaine Hamel, ezt be le­hetett bizonyítani, csak pár száz frankot vitt magával és ezt a pénzt teljes egészében megtalálták a retiküljében. Rablógyilkosságról tehát nem lehet szó. Valószínűbbnek látszik, hogy a gyilkosság bosszuállá8 műve. Germaine Harnet még rövid idő előtt a párisi éjjeli élet egyik legismertebb féivilági hölgye volt. aki fejedelmi gaz­dagságban élt. Az utóbbi időben úgy látszik, mégis pénzzavarokba jutott és Nizzába telepedett át. Itt elegáns kosz­tümjeivel a nizzai éjjeli élet szereplői­nek irigységét keltette fel. A rendőr­ség nyomozása egyelőre ezen az utón halad. A kutatás minden tehetőt meg­tesz, hogy valamiképen a két titokzatos férfi nyomába jusson. A meggyilkolt félvilági hölgy társnőjének, Marie Pom­­miermek letartóztatását egyelőre fenn­tartják, mert a szerepe ebben a véres drámában meglehetősen gyanúsnak látszik. d!i A N A sosborszesz A N gyógyít A D 1 A N erősít Meghűlésnél, rheumánál, torok- és fogfájásnál, mindennemű fá­radságtól eredő idegbántalmak­nál első segítség a házban. 1 MINDENÜTT KAPHATÓ! Budai vásár. Irta Vargha Gyula. „Helyet, helyet a nagyságos basának, Helyet, helyet!“ Hirtelen széles sikátor támad A sürü tömeg közepett; Vásáros népek sápadtan állnak. Kalmár riadoz, asszonyféle szepeg. Pompás paripáján jön a basa garral, Sólyom szeme jobbra meg balra tekint, I Lát rózsaleányt, liliomkarral. Fülelő csausznak egyet int, S az kapja a szüzet, galambot a karvaly, Ragadja, viszi ura kénye szerint. Sikolt a leány, az ijedt anya jajgat, Van háborodás, van riadalom. Kacag egy renegát, értője a lantnak: „Ostoba gyaur nép, mért e siralom? Szép Bornemisszánét tán nem magad [adtad ?... Halld zengeni, pengeni róla — dalom: „Bécsi királynak foga régen fáj Jó Budavárra; Tábort is járat, mind oda árad Sok katonája; De az erősség, a magyar őrség Fittyet hány rája. Hosszú kudarcát, sok hiú harcát Sínyli a német. Szép színes szóval, észbódítóval, Küld ügyes kémet. Tetszik ez az álnok budai polgárok Balga fülének. Csillagtalan éjjel németet titkon Tárt-kapu várja. Állj, mi a jelszó?... A magyar őrség így rival rája; De néma a német, csehnek is várva Tátva maradt szája.----­­I * Takáts Sándor kitűnő történetírónk említi j a XVI. század magyar társadalmának azt a j kegyetlen asokását, hogy >a török rabságból j hazakerült nőket, még ha teljesen ártatlanok 1 voltak is, itthon csak megvetés és kiközösítés . várta«. £z történt a szép Bornemisszáiéval is, I kit a budai polgárok 1541-ben Szolimán szál- I tánnak adtak, hogy haragját kiengeszteljék. I • „Kard ki, magyar kard! ‘... Fogát cseh, [német Egy szálig othagyja. Vár alatt bódult vak félelem száll Ostromló hadra: „Nagy Szolimán jő! Tenger hada immár Érdet haladj.« Veszi birtokba Szolimán szultán Budai várat. Haragja szörnyű: „Áruló ebek, Hamis kalmárok, A húsotokból lakmározni sereglő Varjú már károg !“ Budai tanács tanácstalanul Dugja fejét össze. Aranyát, kincsét örömest adná, De sikere lessz-e? „Bűnös lelkűnkön Jézus könyörülj, El vagyunk veszve.“ „Tán nem egészen. Szerelmes szív a Török szultáné. S itt, Budavárban, világszép asszony Bornemisszáné, Vigyük el néki, meglátjuk aztán, Ha meg nem szán-é?“ Világszép asszonyt aranyos hintón I' Ott viszik immár; Szebb szeme könnye, mint Kelet gyöngye Ajka rubinnál. Szultán mosolyog, nem tréfadolog. ! Bűnöst kegyelem vár. Buda birákról fülébe a hír megy I Bécsi királynak; Ilrat azonnal szép jeles címert Bornemisszának. , „Ne búsulj hívem, asszony helyett [asszonyt I Találsz te százat...“ I m I Ev évre fordul, nem is sok éppen. Csak kettő három, Hát jön az asszony messze Bizáncból ; Bús haloványon: ’ „Oh uram, férjem, hű szived kérem, í Pihenni vágyom!“ I De kigyúl arca büszke haragtól Bornemisszának: „Pogány öleléstől fertőzött tested Nekem utálat! Lássalak utcán koldusi rongyban, Akkor se szánlak'“ Elfut az asszony. Reménye sincs, hogy Jobb napot lásson. Patyolat testét vajh földi- é még Selyem és bársony? , .. Kőszív az, amely könnyre nem olvad Ily mély bukáson. Nincs a világon bolondabb szerzet Kevély gyaurnál, Asszonya fürdik rózsaoiajban Dús török úrnál, Bolond, hogy asszonyt szultán után is ölelni utál.“ Végzi a lantos. Elnémult kobzát Megtörli szépen. Koldusok közül asszony tör elő most S megáll közepén. Vak őrület sír vadul villámló Sötét szemében: „Testem elhervadt, lelkem elégett, A nevem átok, Ti gyáva fattyúk, engem a gyöngét Kik dadátok, Budai bírák, férjemmel együtt Átkom reátokl S te rabló fajzat, ki miatt ily nagy ínségbe estem, Súlyos kezével sújtson, alázzon Az igaz Isten, Kincsestől, basástól Buda füstölgő Romjai temessen. Átok, nagy átok török szultánra, Bécsi királyra; Földetlen földön koldulva járjon Az unokája. Nagy ég, szakadj le átkos fejemre, Zúzz szét Szilánkra:“ Farsangi naptár. Január 7. A Deborah Leányegyesület dalestélye a Kultúrpalotában Kurucz János dalköltő fel­léptével. Január 8. A Ref. Ifjúsági Egyesület műsoros estélye a Dózsa féle Vigadóban. Január 15. Az Egyetértés Munkásdalár­da dalestélye a Dózsa féle Vigadóban. T t Február 4. Diákbál a kultúrpalotában. Február 5. Magyar Bál a Vigadóban. Február5, Az Iparoskor bálja a kul­túrpalotában. Febr. 11. A Zsidó Egyházi Énekkar művészestélye a kultúrpalo­tában Földes Bandi zongora­­művész felléptével. Febiuár 12 A katolikus Legényegylet bálja a Legényegylet helyi­ségeiben. Febr. 19. A Katolikus Egyházi Ének­kar tánccal egybekötött nagy műsoros dalestélye a Ka­tolikus Legényegyletben. HÍREK. Csikágóban megkorbácsol­ják az aszfaltbetyárokat. Az utóbbi időben nagyon elter­jedt néhány amerikai városban a hölgyek inzullálása,különösen olyan helyeken, ahol az emberek zsúfol­tan kénytelenek egymás mellett tartózkcdni. Például nípgyülése­­ken, villamosokon. Ilyenkor mindig akad egy-egy vakmerő aszfaltbe­­í tyár, aki a tehetetlen hölgyekkel szemben bizalmaskodásra veteme­dik. — Az ilyen vakmerőséget — denunciálta már hónapokkal ezelőtt az egyik newyorki bíró — csak korbáccsal lehet méltóképpen meg­­fenyiteni. Ezt a gondolatot, most megva­lósították Csikágóban. Az ottani bíróság egymásután megkorbácso­lásra Ítéli az aszfaltbetyárokat. Sőt legutóbb akadt egy biró, aki igy szólt az inzultált hölgyhöz ; — Kérem, ha akarja, maga hajt­hatja végre a büntetést az inzul­­tátóján. A hölgy meglepetten nézett a biróra, de azután beleegyezett. A fiatalembert azonnal bevezették egy mellékterembe, lefektették egy padra s a kilencágu korbácsot átnyújtot­ták az inzultált hölgynek. Ez a hölgy teljes erejéből 12 korbács­ütést mért a fiatalemberre. — így. — mondotta kipirultan és liheg re, — legalább nem fogsz többször védtelen nőket bántani. Nem érdektelen, hogy ez a fia­talember azzal védekezett a bíró­ság előtt, hogy a villamoson a hölgy egészen melléje szorult s ő még a kezét sem mozdíthatta meg. Ha tehát a hölgy inzultáltnak érezte magát, vagy a helyzetnek, vagy magamagának tulajdoníthatja. A hölgy ejre olyan részleteket adott elő, amelyek a bírót meggyőzték a fiatalember bűnösségéről. Az ilyesmi nem lehet véletlen, — jelentette ki a biró s egyben megállapította a korbácsütések szá­mát. Azt hiszik, hegy ezzel a mód­szerrel csakhamar kiirtják az asz­­faltbetyárságot. — E'őléptatásek a közigazgatásban. A köztársaság elnöke a közigazga­tásban a harmadik fizetési osztályba nevezte ki Tafferner Gyula dr. volt zsupáni tanácsost a politikai igaz­gatás főtanácsosává, Hyzsa Gusz­táv dr volt rendőrtanácsost és ez idő szerint galántai járási főnököt politikai közigazgatási tanácsossá a negyedik fizetési osztályba, Fo­dor Adolf dr. komáromi főszolga­bírót és Mihály János ógyallai já­rási főnököt az ötödik fizetési osz­tályba sorozott politikai közigazga­tási főbiztossá. — Választó közgyűlés a ref. egy­háznál. A komáromi református keresz­tyén egyháznál az egyházi törvények szerint 1927. december 31-én a fő­gondnok, algondnok és tíz presbiter megbízatása lejárván, az egyház pres­bitériumának intézkednie kellett a válasz­tások megtartására nézve. A december 30-án megtartott presbiteri ülés a vá­lasztó közgyűlést a törvény rendelke­zése értelmében január 8 ik napjára, vasárnap délelőtt 10 órára tűzte ki a Kollégium nagytermébe és a közgyű­lést a törvényes határidő betartásával az eddigi szokásos módon a templom­ban és hírlapban közzételte. A holnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom